„És mit fog majd a matematikával kezdeni, ha elvégzi az egyetemet?” – kérdezte a gyermeke jövőjéért aggódó szülő minap a Matematikai Intézet nyílt napján, gyorsan hozzátéve, hogy nem szeretne a gyerek tanár lenni. Benne van ebben a kérdésben minden, amit társadalmunk széles rétegei a matematikáról gondolnak. Mit lehet erre a válaszolni? Gondolatébresztőnek íme néhány szempont.
Nem, a cikk címe nem tévedés, sőt, ez a hóember jó okkal és tartósan költözhet be tantermünkbe, ha akarjuk, családostól, sőt, csapatostól… Olyan volt diákként írok, aki mindig küzdött a matematika kihívásaival, és sajnos nem a kreativitás és játékosság helyeként maradt meg bennem a matematikaóra, pedig meg vagyok győződve arról, hogy ezeknek megvan a létjogosultsága ott is...Az idei karácsonyra készülve találtam a geometrikus papírdíszek témájára. Erről olvasva merült fel bennem a gondolat, hogy például egy geometrikus hóember milyen remekül illene egy ádventi matematikaórára vagy szakkörre.
Radnai Gyula kutatása bepillantást nyújt abba a korba, amelyikben Rados Gusztáv és Fröhlich Izidor vizsgáztatta a tanárjelölteket a budapesti tudományegyetem bölcsészkarán (!), ahol többek között Visnya Aladár, Zemplén Győző, Fejér Lipót, és akiről a cikk szól, Faragó Andor tanult. A középiskola, ahol érettségizett, a „VII. kerületi m. kir. áll. főgymnasium” volt. Ma ez a Madách Imre Gimnázium... Ez a kép a régi-új gimnáziumról a facebook-oldalukon látható.
A Nemzetközi Matematikai Kongresszus (ICM) a matematikusok legnagyobb nemzetközi konferenciája. A négyévente szervezett rendezvénynek legutóbb Szöul adott otthont, a következőt Rio de Janeiroban tartják. Több rangos matematikai díjat is ezen a konferencián szoktak átadni, köztük a híres Fields-érmet. 1912-ben Cambridge-ben rendezték az ICM konferenciát. Fotónkon hárman az akkori 18 magyar résztvevő közül: Fejér Lipót, Riesz Frigyes és Riesz Marcel.
Higgyünk-e a krétainak, aki azt mondja, hogy minden krétai hazudik? Tudhatja-e Micimackó, hogy ha valaki valamiről bármit is tud, az csak Bagoly lehet? Mire kérdez rá ennek az ismertetőnek a harmadik kérdő mondata? Az ördögi körök olyan paradoxonok, amelyekben valaki vagy valami (például egy szöveg) saját magáról tesz állítást. Ron Aharoni hihetetlenül sok hasonló témát és jelenséget vonultat fel a köznyelv, a matematika, a filozófia és a szépirodalom területéről, és írásából számos, ezekkel a furcsaságokkal foglalkozó szerző gondolatait ismerhetjük meg. Molnár Zoltán Gábor írt kritikát a TypoTeX kiadónál Kepes János fordításában nemrégiben megjelent könyvről.
Az expander (kellő erőkifejtéssel) eredeti méreténél sokkal nagyobbra nyújtható. Node: a matematikában az expander nem ez, vagy talán mégis valami hasonló? Peter Sarnak, a Princeton és a New York Egyetem matematika professzora 2004 augusztusában a Notices of the American Mathematical Society folyóiratában írta le az expander alapvető tulajdonságait. Huszár Kristóf fordítása bennünket is megismertet vele. Erőpróbáló!
A díj Rátz Lászlónak állít emléket, aki a Fasori Gimnázium matematika-fizika szakos tanáraként számos világhírű tudóst, többek között Neumann Jánost, Wigner Jenőt és Harsányi Jánost is elindította a pályáján. „Hogy ne csak a világhírű tudósok, hanem a tanáraik nevét is megismerjük…” – ez a gondolat hívta életre a kiemelkedő tanáregyénisegek méltó elismerését egy példaértékű összefogás eredményeként. Az Alapítvány a Magyar Természettudományos Oktatásért az elmúlt 16 év során összesen 120 kiváló pedagógust tüntetett ki az életműdíjjal.
Tarcsay Tamás 2016-ban Rátz Tanár Úr Életműdíjat kapott. A róla szóló kisfilmet és ezt a méltatást 2016. november 30-án a díjkiosztó ünnepségen, a Magyar Tudományos Akadémián láthatták-hallhatták a meghívottak. 1979-ben végzett a szegedi József Attila Tudományegyetem matematika-fizika szakán. Végzés után az egyetem Ságvári Endre Gyakorló Gimnáziumában (mai nevén SZTE Gyakorló Gimnázium és Általános Iskola) kezdett tanítani matematikát, fizikát és technikát, ahol a mai napig is oktat.
Kónya István 2016-ban Rátz Tanár Úr Életműdíjat kapott. A róla szóló kisfilmet és ezt a méltatást 2016. november 30-án a díjkiosztó ünnepségen, a Magyar Tudományos Akadémián láthatták-hallhatták a meghívottak. 1958-ban végzett matematika-fizika szakos tanárként a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemen. 1958-ban kezdett el tanítani Ózdon, és különböző beosztások után 1996-ban vonult nyugalomba az ózdi József Attila Gimnáziumból. 22 évig volt a matematikai munkaközösség vezetője, kétszer is igazgatóhelyettesként irányíthatta szeretett középiskolája munkáját.
2002-ben az első Moore-díjas Warwick Tucker volt, aki precíz bizonyítást adott a kaotikus dinamika nevezetes mintapéldánya, a (képünkön is látható) híres Lorenz-attraktor létezésére, mintegy negyven évvel azután, hogy numerikus szimulációk segítségével felfedezték ezt az alakzatot. 2016-ban először kapták magyar kutatók ezt a díjat: Bánhelyi Balázs, Csendes Tibor és Krisztin Tibor szegedi egyetemi oktatók bécsi kollégájukkal, Arnold Neumaierrel közös munkájukért.
A késleltetett visszacsatolás jelenségét mindenki tapasztalta már, pl. zuhanyozás során. Tegyük fel, hogy egy keverőcsap elforgatásával változtatjuk a csapból kimenő víz hőmérsékletét, továbbá a víz hőfokának változása arányos a csap elforgatásának a szögével... Így kezdi ennek a mindennapi életünkben is fontos jelenségnek a matematikai magyarázatát a Moore-díjas Krisztin Tibor. Aki jobban meg szeretné ismerni a szerzőt, annak ajánljuk, olvassa el a Bolyai Társulat 2016-os díjazottai című hírünket is.
A 2016. évi matematikai Nemmers-díjat Kollár János nyerte el az algebrai geometria területén ért el kimagasló eredményekért. A díjhoz fűzött méltatás külön kiemeli Kollár professzornak a Minimális Modell Programhoz való hozzájárulását, úttörő munkásságát a racionális összefüggőség terén, valamint John Nash egy 1952-es sejtésére talált ellenpéldáját.
,,A könyvben felsorolt játékokat és ötleteket szórakoztatásnak szántuk, ezért csakis jókedvűen érdemes kipróbálni őket. De akármennyire élvezitek is, ne vidd túlzásba!” Boltban, utcán, orvosnál, akár a fürdőkádban is előkerülhetnek ezek a feladványok, hiszen a matek a mindennapi életünk része, valóban mindenhol megtalálható. Kőkúti Ágnes ajánlja Rob Eastaway és Mike Askew: Matek mindenhol c. könyvét.
2017. január 5-én Atlantában kerül sor a matematikai és fizikai Eisenbud-díj átadására. A fényképen a két díjazott, Erdős László és Hong-Tzer Yau. A háromévenként kiosztásra kerülő díjat az Amerikai Matematikai Társulat 2006-ban alapította a kiváló matematikai fizikus, Leonard Eisenbud (1913 – 2004) emlékére, aki Wigner Jenő irányításával szerzett PhD fokozatot Princetonban 1948-ban, és az atommag szerkezetének leírásában ért el kiemelkedő eredményeket.
A Bolyai János Matematikai Társulat 2016. évi díjainak átadására december 14-én került sor Budapesten, az Eötvös József Gimnázium Dísztermében. A díjak névadói: Szele Tibor, Grünwald Géza, Farkas Gyula, Rényi Kató és Patai László. Bár a korábbi években is többször előfordultak nők a díjazottak között, az idei kitüntetetteknek azonban több mint a fele hölgy! Fényképünkön a Patai-díjat veszi át Somogyi Anikó.
2016 novemberében rendeztük meg a 28. Varga Tamás Módszertani Napokat. A gazdag program az ELTE TTK Matematikai Intézet Matematikatanítási és Módszertani Központja honlapján olvasható. A következő írás a Varga Tamás Napok krónikájának beharangozójaként a komplex matematikatanítás születéséről, Varga Tamás ma is követendő elveiről szól. (A fényképen a Központ vezetője, Vancsó Ödön ismerteti a Komplex matematikaoktatás a XXI. században című pályázatukat, amely 2015-ben és a 2016-2020 közötti időszakra is támogatást kapott az MTA-tól.)
Első alkalommal 2007-ben, Varga Tamás halálának 20. évfordulóján került sor az Emlékdíjak átadására. Ekkor a díjazottak C. Neményi Eszter, Szeredi Éva és Kovács Csongorné voltak, akik valamennyien Varga Tamás közvetlen munkatársaiként vettek részt a Komplex matematikai kísérletben, illetve a kísérlethez kapcsolódó szakmai anyagok, tantervek és tankönyvek kidolgozásában. A Varga Tamás Módszertani Napokról és a névadó életéről ugyanebben a számban A Varga Tamás Napok krónikája c. cikkünkben olvashatnak.
„Szerintem az interaktív tábla színt visz a tanulásba, hiszen az összes elektromos kütyü vonzza a diákok figyelmét. Lehetőséget ad a távtanulásra (pl. ha beteg valaki, akkor egy az egyben megkapja az órai anyagot és be tudja pótolni). Lehet rajta akár videókat nézni, ami szintén jobban megmarad a fejünkben, mintha a tankönyben olvasnánk valamit. Összességében az elektronikus tábla szerintem egy szuper dolog.😊” (Kovács Mariann 11.oszt.)
A Polygon folyóirata a Szegedi Tudományegyetem Bolyai Intézetének kiadásában 1991 óta jelenteti meg matematikai és szakdidaktikai közleményeit. Nemrég jelent meg 2016 novemberi, XXIV/1. száma, ebben a 69-78. oldalon olvasható Máté László cikke, amelyet − az összes fél egyetértésével − az Érintőben is közlünk. A szerző néhány példán keresztül azt szeretné megmutatni, hogy ha egy geometriai sorozatot végtelen sorozattá terjesztünk ki, akkor ezzel a látszólag kis lépéssel nagymértékben tágíthatjuk diákjaink matematikai szemléletét. A példák egyike egy tábla csokoládé...
Nagy élvezettel olvastam a Matolcsi Máté fordításában megjelent interjút, amelyet John Nash adott közvetlenül tragikus halála előtt. Furcsa érzés, hogy megjegyzéseket fűzök egy páratlan lángelme interjújához, de a források világosan bizonyítják, hogy fontos pontokon téved. Az interjú az Érintő 1. számában (2016 szeptember) jelent meg.
(Például magyar) sportújságírók kedves szórakozása olimpiák idején azzal szítani nemzeti büszkeségünket, hogy kiszámolják, egy lakosra hány aranyérem jut Magyarországon, és mennyi mondjuk a nálunk némileg gazdagabb Egyesült Államokban. A következtetés persze mindig az, hogy mivel az első hányados nagyobb, mint a második, ezért mi sokkal jobbak vagyunk sportban, mint ők.
Mi rejlik ezen érvelés mögött?
Amikor egy jelentős tudós meghal, számokba rendezik munkásságát: hány könyvet írt, mennyi ilyen, olyan, amolyan cikket publikált, hányan szereztek tudományos fokozatot az irányításával, mekkora az idézettsége. Pedig sokszor fontosabb a személy kisugárzása... Vizvári Béla visszaemlékezése egykori munkatársára.
A pénzügyi kockázatkezelés volt a témája az ELTE Valószínűségelméleti és Statisztika Tanszék, a Bolyai János Matematikai Társulat és a Morgan Stanley által 2016. október 21-én tartott konferenciának, amelyen több mint 100 szakértő vett részt. A pénzintézeteknél kiemelt szerephez jut a kockázatelemzés és a matematikai modellezés. A Morgan Stanley budapesti irodája több száz szakembert foglalkoztat ezen a területen, ezért is döntött úgy, hogy az egyetemmel közösen megteremti a legújabb elméletek és a gyakorlati tudás megosztásának fórumát.
A matematika és az irodalom több ponton összekapcsolható. Beszélhetünk arról, hogy milyen kép jelenik meg a matematikáról vagy a matematikus alakjáról egyes irodalmi művekben, vagy arról, hogy a matematikában milyen formában fedezhető fel az esztétikum, de arról is, hogy a művészet mit gondol, mit mond a tudományról, azon belül a matematikáról. Én ezeket a szempontokat félretéve azt szeretném bemutatni, hogy a matematikában jól ismert fogalmak egyike, a valószínűség hogyan jelenik meg egy irodalmi műben, és mindez esetleg hogyan árnyalhatja a matematikai fogalomról alkotott képünket.
A HVG Okoskönyvek sorozatának két „matekkal” foglalkozó könyvét olvastam el. Mindkettőt Johnny Ball írta. Az első, a Matekmágusok 2012-ben, a második, a Gondolj egy számra 2013-ban jelent meg magyarul. A kiadó a sorozatot 8–12 éveseknek ajánlja. – A könyveket elolvasta és véleményezte Gyenes Gábor.
A honlapajánlóban nem igazán közismert, ám megismerésre érdemes honlapokat mutatunk be röviden. A scholarpedia.org, a onelook.com és a matlap.org kerül sorra ebben a rövid írásban. Várjuk olvasóink felfedezéseit is.
Edward Frenkel: Csók és matek – a világ rejtett szíve (Love and math) című könyve meglepően nagy sikert aratott Amerikában. Magyarul a TypoTeX Kiadó jelentette meg 2016-ban, Tusnády Gábor fordításában. A könyvhöz Stipsicz András írt ajánlót.
A szolgáltatásaink működéséhez sütiket (cookie) használunk. További információkhoz kattintson az Adatkezelés linkre.