Amikor egy jelentős tudós meghal, számokba rendezik munkásságát: hány könyvet írt, mennyi ilyen, olyan, amolyan cikket publikált, hányan szereztek tudományos fokozatot az irányításával, mekkora az idézettsége. Pedig sokszor fontosabb a személy kisugárzása: hogyan tudta kollégáit meggyőzni, hogy amivel ő foglalkozik fontos, s tegyék ezt a többiek is; hogyan szemlélte a világot; milyen távoli dolgok kapcsolatára világított rá; hogyan tehetjük hasznossá a szakmát a társadalom számára, s hogyan kötött össze embereket, akik nem is ismerték egymást.
A most távozott Prékopa András mind mérhető teljesítményében, mind személyes hatásában kiváló volt. A klasszikus magyar matematikai iskolából indult. Az egyik legnagyobb hatású hazai matematikus, Rényi Alfréd tanítványa volt. Prékopa elméleti témákkal foglalkozott először, de nagyon hamar felismerte, hogy a matematika jól alkalmazható a mindennapi életben. Ezért érdeklődése a nyugaton a második világháború alatt katonai célokra kidolgozott, de időközben már a gazdasági élet problémáira alkalmazott operációkutatás felé fordult. Az operációkutatás az ipar, a mezőgazdaság, a pénzügyi szektor, az egészségügy és a hadsereg olyan nagy rendszereivel foglalkozik, amelyeket már egy ember tökéletesen átlátni nem képes. Szükségessé válik szigorú matematikai leírásuk, azaz modellezésük, és az elérendő cél érdekében tevékenységük optimalizálása.
Személyesen foglalkozott a víztározók méretezésével, a Balaton vizének leengedésével (hogy se túl sok, se túl kevés ne maradjon a tóban), a villamosenergia-rendszer napi programjának összeállításával. Kutatócsoportja még számos más gyakorlati problémán dolgozott.
Prékopa nem csupán briliánsan művelte az operációkutatást, hanem hatalmas energiával szervezte is. Igen korán rendezett egy kétéves tanfolyamot a témáról, ennek könyv formában kiadott jegyzetei ma is fontos források. Megszervezte az ELTE matematikus szakán az operációkutatás oktatását a negyedik-ötödik évfolyamon; a mai fogalmak szerinti mesterképzésben. Megalapította az Alkalmazott Matematikai Lapokat. Egyik legfontosabb hozzájárulása a tudományhoz az a konferenciasorozat, amit az Akadémia mátrafüredi üdülőjében rendeztek telente. Ezen a szakma olyan nagyságai is megjelentek, mint George Dantzig és R. Tyrrell Rockafellar. Ezek a konferenciák egyben találkozóhelyei voltak az akkori kelet- és nyugatnémet operációkutatásnak. A sorozat történetét sajnos már nem fogja megírni senki.
Bár kollégái körében nagy tekintélynek örvendett, amikor maga állt a táblához és magyarázott, akkor a saját bőrét vitte a vásárra, eltűnt minden tekintély, csak a tudomány számított. Élvezetes előadásokat tartott, talán ezért is félt minden hibától, amit egy előadó óhatatlanul elkövet. Maga mesélte nekünk, fiatalabbaknak a következő történetet. A valószínűségelméletről szóló könyve tárgyalja a statisztikai minőségellenőrzést is. Ehhez egy példát a szerkesztett jó és selejtes termékekkel. Amikor a kéziratnak ezt a részét megmutatta egy mérnök ismerősének, az azt mondta rá, hogy ha a termelésben ennyi selejt előfordul, akkor ő azonnal leállítja a termelést. Prékopa szégyellte a dolgot, mert a példáknak olyanoknak kell lenniük, mint amilyenek a való életben előfordulnak.
Amikor 1978-ban egy év amerikai tanítás után hazaérkezett, beszámolójában fontos tanulságként idézte az egyik áruház feliratát: „Csak az a buta kérdés, amit nem tettek fel.”
Pályája utolsó 30 évében a Rutgers egyetemen tanított, egészen 86 éves koráig. Ott sok nagyszerű magyar matematikus is megfordult. Itt is és Magyarországon is sok tanítványa volt, köztük számos külföldi, akik azóta szétszóródtak a világban.
Vizvári Béla
http://mta.hu/mta_hirei/elhunyt-prekopa-andras-matematikus-az-mta-rendes-tagja-106851