Kemény Sándor, Pusztai Éva, Lakné Komka Kinga, Deák András, Mihalovits Máté, Bodnár-Kemény Klára:
A 6 szigma statisztikai eszközei. Typotex Kiadó, 2021 (ISBN: 978-963-493-123-2 )
Úgy gondoljuk, hogy bevezetésként pár szót kellene mondani arról, hogy mit is jelent a könyv címében a „6 szigma”. Magyarországon leginkább az angol elnevezés terjedt el, a „Six Sigma”, de használatos a „Hat szigma” megnevezés is.
A Six Sigma egy új minőségügyi kezdeményezés, filozófia és módszertan is egyszerre. Megszületésének időpontja 1987. január 15. Ezen a napon jelentette be a Motorola, hogy megalkotta ezt az új minőségügyi eszközt. Az mindannyiunk számára világos, hogy az ilyen korszakalkotó szellemi termékek nem jönnek létre előzmények nélkül, hanem azokat mindig valamilyen szükségszerűség hozza létre. Magam is kerestem rá a választ, és úgy gondolom, hogy a választ Tenner és DeToro könyvében [1] találtam meg, ide is illesztem a kedvenc ábrámat.
Az ábrán világosan látszik, hogy a 70-es évek közepéig egy enyhe pozitívummal rendelkező, kiegyensúlyozott gazdaságról van szó. Azonban ekkor pár év alatt óriási deficitet halmoztak fel. Ennek nem csak az volt az oka, hogy erős volt a dollár, hanem a fő kiváltó tényező a japán áruk – amelyek kiváló minőségűek és olcsók voltak – megjelenése volt. Ez az akkoriban a nyugatinak nevezett egész gazdaságra is igaz volt. Nem véletlenül hangzott Deming szájából 1980. június 24-én az NBC televíziós társaság műsorában a híressé vált kérdés: „If Japan can, why can’t we?” „Ha Japán tudja, mi miért nem?”
Errre a kihívásra választ kellett adni. Ilyen szempontból 1987 meghatározó esztendő volt. Lássuk mi is történt!
- Megjelenik az ISO 9000-es szabványsorozat.
- Az USA-ban megalapítják a Malcolm Baldrige-díjat.
- A Motorola bejelenti a Hat Szigma megalkotását.
- Magyarországra meghívják a japán SHIBA Shoji professzort a japán módszerek elterjesztésének megszervezéséhez.
1989-ben Európában létrehozzák az Európai Minőségmenedzsment Alapítványt (EFQM – European Foundation for Quality Management), 1991-ben megalapítják az Európai Minőségügyi Díjat, amely manapság Európai Kiválósági Díjként ismert.
A Lean Menedzsment kezdetét 1990-re szokták tenni [2], de az MIT-n már a 80-as évek közepén elindult egy autóipari kutatás (International Motor Vehicle Program) és 1988-ban Krafcik már leírta a lean szót. (A lean röviden azt jelenti, hogy az értékáramlással kell törődni, ebből a szempontból például ha valamit javítani kell, az elpocsékolt idő, a vevő nem fizeti meg.)
A fentiekből látható, hogy különféle válaszok születtek a japán kihívásra, amelyek egyike a Six Sigma.
De mi is az a Hat szigma módszertan? Mi benne az új? Ez egy strukturált, egymásra épülő fázisokból (definíció, mérés, elemzés, fejlesztés és szabályozás) álló fejlesztési folyamat, amelynek fókuszában a vevői elvárás áll. A szigma alapvetően támaszkodik a matematikai statisztikára. Itt jön a képbe az elmélkedésünk témáját jelentő könyv.
Hat szigmásnak nevezünk egy folyamatot (akár termék, akár szolgáltatás), ahol egymillió legyártott darabból mindössze 3,4 db a hibás, más szavakkal, a vizsgált paraméter szórása 12-szer fér bele a tűrésmezőbe. Vannak persze olyan termékek, ahol a milliós darabszám nem realitás (gázturbinás erőmű, villanymozdony vagy repülőgép hajtómű). Ezekre is érvényes a hat szigmás minőség, csupán átfogalmazzuk a definíciót, amely így szól: annak a valószínűsége, hogy egy termék vagy szolgáltatás elsőre megfelel a vevő igényeinek: 99,99966%.
Ez annyiban új megközelítés, hogy nem a nulla hibát helyezi a középpontba, mint Crosby [3] vagy Shingo [4], hanem megengedő 3,4 ppm (azaz milliomonként egy) kiesővel.
Jómagam 1978-ban léptem be az Egyesült Izzóba, majd onnan a Tungsramba és végül a GE Lighting Tungsram Rt-be 1989 végén. A Six Sigma 1995 őszén/telén robbant be a GE Fényforrás üzletágába, 96-ban már egy teljes szervezet foglalkozott a bevezetéssel és alkalmazással. Mi egyszerű halandók csak annyit tudtunk a Hat szigmáról, ha nem csináljuk, kirúgnak bennünket. Az nem volt világos, hogy mit kellene tennünk a munkahelyváltás elkerülése érdekében. Minden felsőfokú végzettséggel rendelkezőnek el kellett végeznie a kéthetes Zöldöves tréninget (ami nem volt olcsó, mivel ez a két hét több mint 100 ezer forintba került fejenként a vállalatnak – ezt állítólag kompenzálta a projektekből adódó megtakarítás). (Itt és az alábbiakban a tudásszint megjelölését a szokásoknak megfelelően a karatéban alkalmazott kifejezésekkel írjuk le.)
Nem volt a szívem csücske ez az új módi, de el kellett végezni a tréninget. Erre 1997 őszén került sor. A tréning a fonyódi vállalati üdülőben volt (mára porig rombolták és lakópark van a helyén). Számomra a 7-es út volt a damaszkuszi út: mire Pestre értünk, már megvolt bennem a Six Sigma szervezethez való csatlakozás igénye. De jure 1998. január elsejével lettem Black Belt (feketeöves) a szervezetben (a valódi címet csak több körös vizsgáztatás után, később kaptuk meg).
Mi volt a pálfordulás oka? A tréninget nemcsak saját embereink tartották, hanem főként műegyetemi oktatók Kemény Sándor professzor vezetésével, a könyv szerzői közül még Deák András tartott előadásokat. Rájöttem, hogy munkatársaimmal mi is hasonló módon gondolkodtunk, de kevésbé rigorózusan. Aztán ott volt a Minitab nevű szoftver, ami könnyítette és gyorsította a munkát.
Az én feladatom a kollégák képzése volt. A tananyagnak volt egy szakfilozófiai része, azzal nem volt probléma. A vállalat lefordította a szigma egyik nagy alakjának, Mikel Harry-nak (akit mi csak a szigma pápájának nevezünk) könyvét, ez kiváló kiegészítő olvasmánynak bizonyult (2. ábra).
A könyv 1996-ban jelent meg, ezres nagyságú példányszámot nyomtattak, még olyan helyeken is találkoztam vele, ahol 100 km-es környezetben nem volt Tungsram gyár. 2001-ben már mindössze 30 példányt sikerült megtalálnom egy raktárban.
A statisztikai részek voltak a problémásak, a vállalattól kapott anyag eléggé elnagyolt volt, sok dologra nem adott magyarázatot. Így egyrészt át kellett írni a tananyagot, másrészt megfelelő magyar nyelvű irodalmat is kellett ajánlani. Ez eléggé nehéz volt, csupán néhány könyv állt rendelkezésre:
- Prékopa András: Valószínűségelmélet (1972 – 4300 példány)
- Vincze István: Statisztikai minőségellenőrzés (1958 – 1600 példány)
- Yule-Kendall: Bevezetés a statisztika elméletébe (1964 – 2100 példány
- Ezekiel-Fox: Korreláció és regresszió analízis (1970 – 3100 példány)
- Vincze-Varbanova: Nemparaméteres matematikai statisztika (1993)
- Hajtman: Bevezetés a matematikai statisztikába pszichológusok számára (1971)
Ezek a mai napig jól használható művek, de nem a digitalizáció korában íródtak, így használatuk körültekintést kíván. Ugyanakkor az alacsony példányszámok miatt a 90-es évek közepén, végén már nem nagyon voltak elérhetőek, pedig akkoriban még nagyon sok antikvárium működött.
Létezett azonban a Kemény–Deák szerzőpárosnak a „Mérések tervezése és kiértékelése” című műve, amely két kiadást is megért (1990 és 1993). Ez bemutatja a statisztikai alapjait, a lehetséges próbákat, tárgyalja a regressziót és a kísérlettervezést is. A mű a kézi számoláson alapul, szoftverhasználat nincs benne, ugyanakkor a példákat be lehet vinni egy statisztikai szoftverbe, és máris lehet gyakorolni. Mivel nagy sikere volt a könyvnek, hamar elfogyott és nem akartak tőle megválni.
1998-ban kollégámmal együtt több mint 500 zöldövest képeztünk ki, és minden egyes csoportban felmerült egy megfelelő háttéranyag hiánya.
Mint már említettem, a hat szigma képzés egyik kritikus eleme volt a statisztikai módszerek megismertetése, hiszen ezen modulok esetén – előadótól függően – négy vagy öt napba kellett belesűríteni azt az anyagmennyiséget, amit a szakirányú egyetemi tanulmányok során minimum egy, de inkább két félév alatt kellett elsajátítani.
A hallgatók ezért érthető irodalmat követeltek, és annak bizony igazodnia kellett ahhoz, hogy nekik volt egy munkakörük, amit el kellett látni. A statisztikai ismeretek bővítésére csak a szabadidő állt rendelkezésre. A rendelkezésre álló irodalom vagy túl alacsony, vagy túl magas szintű volt, igazából egyaránt alkalmatlan. Angol nyelvű irodalom lett volna, de aki kezdő a statisztikában, az magyarul sem érti.
Ekkor már készülőben volt Kemény Sándor, Papp László és Deák András új könyve, a „Statisztikai minőség-(megfelelőség-)szabályozás” (3. ábra). A GE Tungsram tisztában volt a fennálló problémával, ezért a könyvből előzetesen 500 példányra adta le a rendelését. 1998 végén a GE Lighting Tungsram Rt. Hat Szigma Szervezete évértékelő ülését tartotta, amelyen a jelenlévő fekete övesei (BB) és mester feketeövesei (MBB) kézhez kapták a könyvet. Rendkívüli öröm volt, hiszen Kemény Sándor és Deák András akkor már „tungsramosnak” számítottak, nagyon sok embert, köztük a BB-ket és MBB-ket, ők oktatták e tudományra.
A 3. ábra érdekessége, hogy az a második kiadást mutatja be, ugyanis az elsőnél elrontották a fedőlapot és csak Kemény Sándor neve szerepelt rajta. Természetesen az is megvolt, ott volt a gyári könyvespolcomon. Aztán egy szabadság után visszatérve már nem találtam meg.
Ebben a könyvben minden benne volt, amire egy szigmaövesnek szüksége lehet. Az alapismereteken túl megtalálhatjuk a mintavételezést, a szabályozókártyákat, a folyamatképesség-vizsgálatokat, a mérőrendszer-elemzést. A kísérlettervezésben említik a Taguchi-terveket, sőt a Shainin-módszerről is szó esik. Érthető példákkal, a kiszámolási módszerek bemutatásával, a használható szoftverek alkalmazásával kitöltötte a meglévő nagy űrt. A GE-n belül (több száz kiképzendő ember) a könyv a mindennapok részévé vált.
A könyvben általában a Statistica nevű szoftvert mutatják be, a GE-ben viszont a Minitabot használtuk. Ezért a Kemény–Deák szerzőpáros írt kimondottan a számunkra egy használati útmutatót (4. ábra). Ebben minden benne van, ha valaki ez alapján sem tud a szoftverben egy feladatot megoldani, akkor jobb, ha nem a derekára köti az övet. A Minitab 2024. áprilisában jelentette be, hogy kilépett a piacra a 22-es verzióval. Mivel az alapstruktúra változatlan maradt, a statisztikai eredmények és magyarázatok nem változtak, ez a 25 éves verzió – korlátozottan ugyan – még használható a munkához.
2008 után – amikor tanácsadóvá váltam – ugyancsak ezt a könyvet ajánlottam a hallgatóimnak. Voltak, akik ismerték, ők igen elismerően nyilatkoztak a használhatóságáról. Akik még nem, de a kezükbe vehették, úgy kezelték, mint a Bibliát, ebben minden fontos dolgot megtaláltak, amire napi tevékenységük során szükség volt.
2015 környékén szembesültem azzal, hogy olyan könyvet ajánlok, ami nem kapható. Magam is ellenőriztem, még előjegyzést sem vesznek fel rá. Jeleztem Kemény professzornak, újra ki kellene adni. Sanyi azt válaszolta, nem a régi lesz, hanem egy új. És lett, ezt a könyvet érhették el az érdeklődők 2021. végén.
Egy új könyvet több szempontból is lehet értékelni. Lehetnek tartalmi, alkalmazhatósági kritériumok is. Nem kívánok teljes körű áttekintést nyújtani, most elsősorban azokat az elemeket emelném ki, amelyeket egy oktató/tréner fontosnak tart.
Egyik ilyen az érthetőség. A könyv megtartotta elődeinek értékeit, közérthető, intelligens példákkal alátámasztott módon mutatja be az egyes módszereket. Aki csak a képletre, és a mögötte lévő filozófiára kíváncsi, megtalálja a számítását. Akit viszont érdekel a konkrét kiszámítás módja, az követheti az egyes példák számszerű megoldását is.
Az előd mű 400 oldal volt, a jelenlegi majdnem 600. Ez a plusz 200 oldal azonban az újdonságot jelenti. Mire volt igény a megváltozott körülmények (ne a nehézségekre gondoljunk, hanem a természetes fejlődésre) miatt? Ezek az elvárások, főként a statisztikai módszerek tekintetében már részét képezik a könyvnek. Azaz, naprakész!
Nem kívánom most részletesen tárgyalni a könyvet, csupán néhány nagyon fontos dolgot emelnék ki belőle.
Az ipari statisztikai ismeretek egymásra épülnek, és ez a folyamatos építkezés megtalálható a könyvben. Ez a mű egyik fontos erénye.
Az első részben a szerzők nagy teret szentelnek a stabilitásvizsgálat eszközének, az ellenőrző kártyáknak. Részletesen tárgyalják a klasszikus, méréses és minősítéses kártyákat, azok szerkesztését és használatát, valamint megadják ezek bírálatát is. Ismertetik a kevésbé elterjedt módszereket is, amilyen a mozgó átlag, CUSUM, EWMA kártyák. A felsorolást teljessé teszi a „Bonyolultabb méréses ellenőrző kártyák” tárgyalása. Újdonságot jelent a keverék eloszlások elemzése.
A könyv második hangsúlyos része a folyamatok megfelelőségének vizsgálata, azaz a képességvizsgálatok. Itt is először az egyszerűbb (elterjedtebb) módszert mutatják be: a képesség- és teljesítményindexek képzése, használatuk feltételei és kritikájuk. Természetesen szó esik a hatszigmások kedvelt folyamatjóság-mutatóiról (szigma-képesség, DPOMO, First Pass Yield, Rolled Throughput Yield).
A képességvizsgálatok esetén nem hagyható ki a mérőrendszerek képességvizsgálata. Az MSA témakörét érthetően, jó példákon keresztül mutatják be.
Hiánypótló a könyv mintavételes ellenőrzéssel foglalkozó része. Az eljárás elméleti alapjainak tárgyalása után a könyv ismerteti a vonatkozó szabványok használatát is.
Megállapítható, hogy bár a könyv elsősorban a gyártási folyamatok szemmel tartására ad statisztikai eszközöket, mégis részletesen tárgyalja a gyártmány/gyártás fejlesztés eszközeit is (kísérlettervezés, Taguchi- és Shainin-módszer, tűréstervezés).
2021-ben volt egy felkérésem egy nagy nemzetközi cégtől, hogy tartsak ismertetőt a Shainin-módszerről (manapság Red-X néven ismeretes). Ma hivatalosan semmit nem lehet elérni, mivel a Shainin-utód szervezet csak pénzért hajlandó bármilyen információ megadására. A Red-X a 60-as, 70-es évek „üdvöskéje” volt, még a személyi számítógépek megjelenése előtt. A módszerről volt némi fogalmam, egyes elemei valahogyan bekerültek a GE akkori szigmás anyagába is, gondosan elhallgatva a módszert megalkotó nevét. Sőt, kaptunk is egy könyvet, amit Keki Bothe Shainin-tanítvány írt. [5]. A könyv nagyon jó és hasznos, egy baja van, angolul íródott! Magyar nyelven viszont csak Kemény és mtsai korábbi könyve tárgyalta a Shainin-módszert, de az is nagy segítség volt. Akkor mindössze 7 oldal foglalkozott Shainin (érdekes és megfontolandó) eszközeivel, ez a mostani könyvben több, mint négyszeresére nőtt, köszönet érte.
Kemény Sándor és munkatársainak könyve tette teljessé a magyar nyelvű hatszigmás irodalmat. Korábban említettem, hogy a kezdetekben Mikel Harry könyvéből dolgoztunk. Később már Harry is Tom Pyzdek munkáját, a Hat Szigma Kézikönyvet ajánlotta az érdeklődők figyelmébe. Az 5. ábrán a második kiadás látható.
Jelenleg a 2018-as kiadás a legújabb, de véleményem szerint a második a legjobb, mind oldalszámra, mind tartalomra. (Megjegyzés: az első kiadás elolvasás előtt elégetendő!)
Ebben minden benne van: a hat szigma infrastruktúra kiépítése, a bevezetés feltételei, a különböző színű övesektől elvárt tudás, valamint a legegyszerűbb eszközök megismertetése, ami értelemszerűen a Kemény-csapat művében nem szerepel. Szóval egy ilyen könyv nagyon hiányzott.
2018-ban aztán megjelent a „magyar Pyzdek”, Fehér Norbert személyében. Ekkor adta ki A Lean Six Sigma Kézikönyvet [6], ezt látjuk a 6. ábrán.
Fehér Norbert művében minden benne van, amire a Hat szigmának szüksége van. A statisztikai részek amerikai stílusúak, a háttérmatematikának csak a legszükségesebb részét közli, pont azt, amire egy átlagos magyar szakembernek szüksége van. Aki ennél többre vágyik, annak pedig ott van a Kemény-könyv.
Azt hiszem kiderült, hogy a mai napig elkötelezett híve vagyok a Six Sigmának, pontosabban a Harry–Pyzdek interpretációnak. Káros vadhajtások ezen a területen is megjelentek, de ezekkel nem foglalkoztam.
Mikor belekezdtem ezen ismertető megírásába, még nem gondoltam, hogy ez egyben a magyar hatszigma-élet történetének rövid összefoglalója lesz. Ahhoz, hogy a könyv fontosságát megérthessük, szükség volt arra, hogy lássuk, a kezdeti nehézségek után hová jutottunk el. Ma már minden adott arra, hogy egy vállalkozás, nagyságtól és tevékenységtől függetlenül eredményesen alkalmazza a Hat szigmát. Minden rendelkezésre áll és ami fontos, magyar nyelven. Most már csak a menedzsmenten múlik, hogy mennyire támogatja az ilyen irányú kezdeményezésket. A halszálka-diagramban is a hal fejébe írjuk a problémát, mert attól büdösödik.
Kívánok mindenkinek jó olvasást, tanulást és nagyon sok sikert!
Tóth Csaba László okl. fizikus
Six Sigma Black Belt (GE Certified)
egyéni IIASA-Shiba minőségdíjas (2006)
Hivatkozások:
[1] Tenner-DeToro: Teljeskörű minőségmenedzsment
Műszaki Könyvkiadó 1996, ISBN: 963-16-3043-9
[2] J. F. Krafcik: Triumph of the Lean Production System
Sloan Management Review; Fall 1988; 30, 1; ABI/INFORM Global, p41
https://edisciplinas.usp.br/pluginfile.php/6889199/mod_resource/content/4/krafcik_TEXTO_INTEGRAL.pdf
[3] A nulla hiba (zéró defekt) fogalmát Phil Crosby vezette be még a 60-as évek közepén a Pershing atomrakéták gyártása kapcsán. "doing it right the first time" (DIRFT) azaz csináld jól az első alkalommal”. Részletesebben olvasható a könyveiben, például az 1979-ben megjelent „Quality is free” vagyis a minőség ingyen van.
[4] Sokan Shigeo Shingo nevéhez kötik a zéró defekt teória megjelenését, amiben van igazság, de ő a kívánt hibamentesség elérésének két útját látja, a bolondbiztos (poka yoke) és/vagy a hibaforrások ellenőrzése és kiküszöbölése, mert ezzel kiküszöbölhető a statisztikai minőség-ellenőrzés. Érdeklődőknek ajánlható Shingo könyve a „Zero Quality Control” 1986-ból, de sok hasonló mű is elérhető.
[5] Keki R. Bothe: World Class Quality. Amacom 1991, ISBN:0-8144-5053-9
[6] Fehér Norbert: A lean six sigma folyamatfejlesztés kézikönyve
CashFlowNavigátor Tanácsadó Kft., 2018. ISBN:978-615-00-0208-8
A könyv 2022-ben elnyerte a Magyar Minőség Társaság szakirodalmi díját. A szerzők képviseletében Pusztai Éva veszi át a díjat Szabó Mirtill elnökasszonytól, mellettük Balázs Péter főszerkesztő a kiadó – Typotex – részéről:
Fehér Norbert 2019-ben kapta meg a Társaság szakirodalmi díját.