A Debreceni Egyetem Matematikai Intézetének története
A 19. század második felében merült fel az igény arra, hogy a budapesti és kolozsvári tudományegyetemek mellett egy harmadikat is alapítsanak. A címre több nagyváros pályázott, köztük Debrecen, amelynek vezetői a Tiszántúli Református Egyházkerület vezetőivel összefogva mindent elkövettek, hogy a cívisváros tudhassa magáénak az új egyetemet: a város biztosította a helyszínt az épülő intézménynek, az Egyházkerület pedig több fakultásáról lemondott, hogy egy új tudományegyetem létrejöhessen. A végeredményt ismerjük és látjuk: 1912 nyarán Ferenc József osztrák császár (magyar és cseh király) szentesítette a törvényt a Debreceni Magyar Királyi Tudományegyetem megalapításáról. A kialakulóban lévő oktatási és tudományos életet az első világháború akasztotta meg, amely csak Klebelsberg Kuno vallás- és közoktatásügyi miniszter hivatali ideje alatt (1922–1931) kezdett újra magára találni az immár Tisza István nevét viselő intézményben.
A Debreceni Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán 1923-ban kezdeményezték természettudományos, közte matematikai szakelőadások tartását. A megvalósításra egy évet kellett várni: az 1924/25-ös tanévben tartott először Wodetzky József matematikai témájú szakelőadást. Kezdetben ő volt a fizika szakelőadója is. Munkáját könnyítendő 1925 őszén a matematikai előadások irányítását átadta egy budapesti magántanárnak, Dávid Lajosnak, akinek vezetése alatt nemcsak kezdetét vette a felsőfokú matematikaoktatás Debrecenben, hanem megalakult a Matematikai Szeminárium (1929), és útjára indult a Közlemények a Debreceni Tudományegyetem Matematikai Szemináriumából című tudományos jellegű kiadványsorozat (röviden Közlemények). Ennek a sorozatnak az 1938-ban, a 14. köteteként megjelent kiadványa híven tükrözi azt, hogy Debrecenben a matematika oktatására mindig is nagy hangsúlyt fektettek. Ebben a számban kapott helyet ugyanis Hárs János írása, aki a legrégebbi magyar nyelvű matematikai tankönyv teljes szövegét adta ki magyarázattal és kritikával együtt. Az eredeti munka 1577-ben látott napvilágot Debrecenben, amelynek rövid címe az Aritmetika, avagy a Számvetésnek Tudománya[1]. Hárs Jánost professzora, Dávid Lajos biztatta a munka elvégzésére, illetve ugyancsak Dávid Lajos volt az, aki a Debreceni Aritmetika címet javasolta a munkának. Az első magyar nyelvű matematikai tankönyv tehát Debrecenben született, amelyre méltán lehetünk büszkék. A munka szerzője ismeretlen, célja az volt, hogy a Kollégium diákjai magyarul tanulhassanak matematikát. A Debreceni Aritmetika még két kiadást megélt, 1582-ben és 1591-ben ismét megjelent, bár utóbbi során már lényeges változásokon esett át. Sokáig azt gondolták, hogy „csak” egy fordítás[2], de Hárs János 1938-as munkájában bizonyította, hogy teljes mértékben eredeti műről van szó. A Debreceni Aritmetika 140 oldalas, amelyből 126 oldalon keresztül ismerkedhetünk többek között az arab számjegyekkel történő számolással egész és törtszámok esetén, az arányos osztással, a számtani sorozatokkal és az egyenes arányossággal. A szabályokat mindenhol igyekszik mindennapi példákkal is illusztrálni. Az eredeti Aritmetikát olvasva azt érezzük, hogy bár valóban magyar nyelven íródott, de a matematikai szakszavak között még továbbra is a latin az uralkodó, amelyet az alábbi példa is jól szemléltet: „Az additionak fractiojáról való exemplomok, melyek igen hasznosak a többi között. Micsoda az Additio fractioja? Semmi nem egyéb, hanem részre szegdelt számoknak avagy numerusoknak egy formába való igaz addálása avagy redigalása, ez féle szám pedig igen hasznos a kereskedő uramnak, mert az Fractio tanít meg, egy singben hány félsing vagyon, hány fertály, és hány fél fertály és ezeket mi móddal kell egybe addálnod[3]…”. (Hárs, 74.o.) A Debreceni Aritmetika másik, jóval rövidebb része csupán 14 oldal, és a kalkulusokkal való számolásról ír. Ebben a szakaszban nem számokkal, hanem vonalakon elhelyezett „kavicsokkal”, korongokkal történik a számolás. A Debreceni Aritmetikának csupán egyetlen megmaradt példánya ismert, amelyet a Nemzeti Múzeumban őriznek.
Dávid Lajos Közlemények sorozatának egy másik megemlítendő kiadványa Keresztesi Mária dolgozata, aki az 1935-ben megjelent munkájában sorra veszi a legfontosabb állomásait, szereplőit a magyar matematikai műnyelv megteremtésének. A részletes felsorolásból csupán egy, debreceni kötődésű személyt ragadunk ki, Maróthi Györgyöt (1715-1744), aki 1743-ban megjelent Arithmetica, vagy számvetésnek mestersége című munkájában több magyar matematikai műszót is bevezet a latin helyett: „…hasznosnak ítéltem, mind azok [latin szavak] helyett Magyar Szókat tenni, mellyeket még az Aszszony-nép is megérthessen. Még pedig ahol az eddig való Magyar Szókban nem találtam alkalmatost, új szót is tsináltam egynéhányat […] p.o. Fractio, Magyarul Törtt-Szám, multus, multiplex, multiplicare, Magyarul Sok, Sokszoros, Sokszorozni.” (Maróthi, 3-4. o.) Műve tudományos és módszertani szempontból is a korszak kiemelkedő alkotása.
A kiragadott példák a Debreceni Aritmetikáról és Maróthi Györgyről jól szemléltetik, hogy bár a felsőfokú matematika oktatása csupán 1924-ben indult meg a városunkban, korábban is volt igény a művelésére és fejlesztésére. 1927-ben már az alábbi sorokat olvashatjuk a Debreceni Szemlében: „Debrecen mindig elsőrangú szerepet játszott a matematika magyarországi sorsában. Egyetemünk hivatása arról is gondoskodni, hogy folytatódjanak e régi és nemes tradíciók. Evégre már harmadik éve rendszeres matematikai előadások folynak úgy a Bölcsészeti Karon, mint a Középiskolai Tanárképzőn.” (Törös, 356.o.)
1929-től már intézményi szinten folytatódott az oktatás (létrejött a Matematikai Szeminárium Dávid Lajos professzor vezetésével). Mivel egyetemünk mai főépületét csak 1932-ben adták át, addig az Arany János és Piac utcák sarkán lévő (a mai gyorsétteremmel szembeni) épület első emeletén két szobában tartották a matematikai előadásokat. Kezdetben rendkívül kevés (fizetett) oktató és évfolyamonként 8-10 hallgató volt. A munkát, az oktatást, a könyvtári állomány összetételét nagyban befolyásolta a Szeminárium vezetője. Az 1942-ig irányító pozíciót betöltő Dávid Lajos igyekezett a matematika tudományának minél szélesebb spektrumát bemutatni. Dávid Lajos (1881-1962) 1925-től az Egyetem ún. szakelőadója, 1929-től nyilvános, rendkívüli tanára, majd 1933-tól nyilvános rendes tanára lett, amely a mai professzori címnek felel meg. 1935-1936 között a Bölcsészettudományi Kar dékánja volt. Ábrázoló geometriát ugyanúgy tanított, mint függvénytant vagy valószínűségszámítást; a hallgatók, akikkel rendkívül jó viszonyt ápolt, szerették és tisztelték. Nem engedte, hogy méltóságos úrnak szólítsák, mondván, hogy „méltóságos úr akárki lehet Magyarországon, de matematikaprofesszor nem.” (Dávid, 60.o.) Dávid Lajost 1942-ben Kolozsvárra helyezték, helyét Varga Ottó vette át, de a fejlődésnek a zajló világháború ismét gátat szabott. Az újrakezdés feladataiból már Gyires Béla és Rapcsák András is kivette a részét, majd 1948-ban Szele Tibor és Rényi Alfréd csatlakozott a munkához. Nekik köszönhetően jött létre a két tanszékkel működő ,,Matematikai Intézet”, mely kezdetben a Simonyi úton, a korábbi Tanárképző Intézet épületében kapott helyet. 1949-ben a Természettudományi Kar (jelenleg Természettudományi és Technológiai Kar) megalakulásával a Matematikai Intézet is tovább fejlődött: egyre több állást hirdettek meg, a kezdeti, évfolyamonként egy előadás helyett három-négy kurzusra is sor került, továbbá az Akadémia által szervezett egyetemi utánpótlásképzés is megindult (aspirantúra). A megfelelő szakmai háttér biztosításához elengedhetetlen volt egy színvonalas könyvtár, illetve folyóirattár létrehozása, amelyben elévülhetetlen érdeme van Erdős Pálnak, de Rényi Alfréd és Varga Ottó is sokat tett ennek érdekében. Ebben az időszakban (1949-1950) jelent meg a (napjainkban is működő) Publicationes Mathematicae Debrecen tudományos folyóirat első kötete, amely kiváló cserelehetőségeket biztosított, és amelynek szerkesztését elsősorban Szele Tibor végezte Rényi Alfréd és Varga Ottó segédletével. A Matematikai Intézet teljességében a Természettudományi Kar megalakulása után fejlődött ki a háború előtti egy tanszékből álló Matematikai Szemináriumból. 1949-ben két tanszékkel működött. A Geometria Tanszéket Varga Ottó, a 2. számú Matematika Tanszéket pedig Rényi Alfréd akadémikus vezette. 1953-tól pedig már négy tanszék között oszlottak meg a matematikai kutatások:
- Geometria Tanszék, tanszékvezető: Varga Ottó (1942–1958) akadémikus,
- Algebra és Számelmélet Tanszék, tanszékvezető: Szele Tibor (1952–1955),
- Analízis Tanszék, tanszékvezető: Aczél János (1953–1964),
- Valószínűségszámítási és Alkalmazott Matematikai Tanszék, tanszékvezető: Gyires Béla (1952–1974).
1973-ban jött létre a Számítástudományi Tanszék Kertész Andor, illetve Gesztelyi Ernő vezetésével, és egy évvel később, 1974-ben megjelent a már régóta esedékes és indokolt Matematikai Tanszékcsoport elnevezés. 1983-tól az integrációs törekvések következtében lett a Matematikai Tanszékcsoportból hivatalosan is Matematikai Intézet. A belső struktúra követelményeihez igazodva 1985-től a Matematikai Intézet igazgatóit egy-egy matematikus, illetve informatikus igazgatóhelyettes segítette. 1991-ig öt tanszék működött, végül a fejlődés újabb állomásaként 1991-ben megalakult az Alkalmazott Informatikai Tanszék (tanszékvezető: Arató Mátyás). A Matematikai Intézet elismerte a keretei között felnövő informatikai oktatás és kutatás egyenrangúságát, ezért 1992-től Matematikai és Informatikai Intézetként működött tovább. A tanszékek fontos szerepet játszottak az oktatásban és a kutatómunkában, de az intézet szoros integratív jellegét mutatta, hogy mindvégig osztatlan és közös maradt a gazdálkodás, az adminisztráció és a könyvtár. Az egyetemi integráció tapasztalatait elemezve az Intézeti Tanács, illetve a Debreceni Akadémiai Bizottság Matematikai és Informatikai Szakbizottságai úgy döntöttek, hogy 1992-1994 között átmenetileg megszüntetik a tanszékeket. Az átmeneti időszakot követően 1994-ben alakult meg az Információtechnológia Tanszék (tanszékvezető: Kormos János) és ugyanebben az évben lett a Számoló Központ önálló egység, majd a későbbiekben kari egység. Az Intézetben 1993-tól zajlik az ún. Intézeti Szeminárium, egyfajta tudományos előadássorozat, ahol heti rendszerességgel debreceni, magyarországi és külföldi kutatók számolnak be legújabb eredményeikről, vagy egy adott kutatási terület fejleményeit osztják meg az érdeklődőkkel. Ugyanebben az évben indult útjára a (doktori) PhD képzés, 1996-ban pedig megtörtént az Intézet akkreditációja, annak a hivatalos elismerése, hogy érvényesülnek mindazok a normák, amelyek garantálják, hogy a különböző képzési szinteken nyújtott ismeretek megfelelnek a hazai, illetve a nemzetközi elvárásoknak.
A Matematikai és Informatikai Intézet 1999-ben már 7 tanszékből állt. A matematika szakterületén 3 tanszék (Algebra és Számelmélet Tanszék, Analízis Tanszék, Geometria Tanszék), az informatika területén pedig 4 tanszék volt (Alkalmazott Matematika és Valószínűségszámítás Tanszék, Információtechnológia Tanszék, Komputergrafika és Könyvtárinformatika Tanszék, Számítógéptudományi Tanszék). A matematika és az informatika szakmódszertanának oktatása a szakterületek egységeihez kötődött. 2003 tavaszán alapvető szerkezeti változás történt. Az Egyetemi Tanács 2003. április 10-én kelt határozatában önálló Informatikai Intézet létrehozásáról döntött. Ez négy tanszék, Alkalmazott Matematika és Valószínűségszámítás, Információtechnológia, Komputergrafika és Könyvtárinformatika, Számítógéptudomány (mintegy 70 oktató és kutató) kiválásával, valamint a rendszergazdai csoport és az adminisztráció egy-egy részének csatlakozásával jött létre. Az önálló Informatikai Intézet 2004 augusztusában kivált az anyakarból és megalakult az Informatikai Kar. Így a korábbi Matematikai és Informatikai Intézetből Matematikai Intézet lett, három matematikai tanszékkel: Algebra és Számelmélet Tanszék, Analízis Tanszék és Geometria Tanszék (kiegészülve a matematika szakmódszertannal).
A debreceni felsőoktatást egyesítő Debreceni Egyetem megalakulásának (2000), ezen belül pedig a Természettudományi és Technológiai Kar 2006-os (részben a bolognai folyamattal összefüggő) profilbővítésének hatására a matematikus és programozó szakos, matematikatanár szakos hallgatók, illetve a természettudományi képzési terület szakjainak hallgatói mellett a mérnökök számára szükséges matematika oktatása is egyre erőteljesebben jelent meg az Intézet oktatási palettáján. Az átoktatási tevékenység ma már a Természettudományi és Technológiai Karon túl érinti az egyetem számos egységét: Gazdaságtudományi Kar, Informatikai Kar, Mezőgazdaság-, Élelmiszertudományi és Környezetgazdálkodási Kar és Műszaki Kar. Ez paradigmaváltást jelent, mert bár a matematikus képzésre mindig is nagy gondot fordított az Intézet, az oktatás tömegbázisát a tanárszakos hallgatóság jelentette. Mindez annak dacára volt így, hogy annak idején a matematikus szak és a tanárszak képzési programja szorosan összefonódott, a kísérleti (később megszűnő) egyszakos matematikatanár-képzésben pedig szinte egybeesett. A tanárképzés eszménye a tudós tanár volt abban az értelemben is, hogy a végzett tanárok számára képzettségük alapján akadálytalan volt a bemenet a Doktori Iskola bármelyik programjába. Ez a 21. század elejétől változó tendenciát mutat. Egyrészt a matematikaoktatás tömegbázisát jelenleg a mérnökszakok adják, amiknek jelentős részét az átoktatás révén érjük el, másrészt a tanárképzés képzési és kimeneti követelményei is folyamatosan enyhülnek, illetve módszertani irányba tolódnak. A matematikai tehetséggondozás a személyre szabott tutoriális rendszerben zajlik, hivatalosan a 2008 szeptemberétől működő Debreceni Egyetem Tehetséggondozó Program (DETEP) keretein belül. A tanárképzés doktori szintű perspektívája a doktori iskola Didaktika programja.
Az Európai Felsőoktatási Térség létrehozását célzó független, kormányközi reformfolyamat, röviden a felsőoktatás bolognai folyamat szerinti átalakulása mentén 2006-ban kezdődött a Matematikai Intézetben a Matematika BSc képzés. A nappali Matematika MSc képzés pedig 2009 szeptemberében indult el. A magyar nyelvű képzésekkel szinte párhuzamosan az angol nyelvű Mathematics BSc, Applied Mahematics MSc, illetve Mathematics MSc akkreditációjára is sor került. Az angol nyelvű képzéshez tartozó szakok 2007, illetve 2008 óta szerepelnek a képzési palettán. A képzési keretek változásaihoz alkalmazkodva, egykor a Bölcsésztudományi Kar keretei között elinduló Matematikai Szeminárium ma már a képzés teljes skáláját kínálja az alap-, a mester- és a tanárképzésen át a doktori tanulmányokig magyar és angol nyelven egyaránt. A képzési formák innovációja és modernizálása azonban folyamatos: részt veszünk a kinai Guangxi University of Finance and Economics egyetem kettős diplomát adó képzésében, és követve a Természettudományi és Technológiai Kar progresszív trendjeit, a 2022. évtől duális képzést is kínálunk piackutatási adatfeldolgozással foglalkozó partnercéggel (DataExpert) együttműködésben. A korábbi hagyományokat felelevenítve, középiskolai tanár kollégák is részt vesznek oktatóként a tanárképzésben. Jelenlétük, szakmai tudásuk és tapasztalataik nélkül elképzelhetetlen a tanárjelöltek sikeres felkészítése a pályára.
Általánosságban elmondható (a pandémia átmeneti időszakának tanulságaként, vagy a különböző felfutó képzésekben érdekelt hallgatóság speciális igényeinek köszönhetően), hogy az egyetemi matematikaoktatás hallgatócentrikusabb hozzáállást követel, mint korábban bármikor. Ez vonatkozik a már felvett, de a leendő hallgatókra is. Munkatársaink részt vesznek a Kar beiskolázási programjának elemeiben (TTK nyári Tábor, Kutatók éjszakája, stb.) és a kínálatot önálló programelemekkel (Fazekas-nap, Matematikai Játszóház, stb.) színesítik hallgatóink öntevékeny csoportja, a Thalész-kör tagjainak segítségére támaszkodva. Egyetemi szintű stratégiai jelentőséggel bír az Intézet által szervezett ingyenes emeltszintű matematika érettségire felkészítő tanfolyam. Elsőéves hallgatóink számára olyan kurzusok kötelező teljesítését írjuk elő, melyek hidat képeznek a középiskolai és egyetemi matematika között. Intézetünk hallgatóinak mentorprogram áll a rendelkezésére, illetve speciális felkészítő kurzusok szervezésével segítjük elő a tanulmányok sikeres lezárását.
„Az én véleményem az, hogy a matematika a kultúrának azon része, amelyet önmagáért, a szépségéért is lehet művelni…” (Szegedi Magdolna: „A matematika a kultúrának azon része, amelyet önmagáért, a szépségéért is lehet művelni…”, Beszélgetés Daróczy Zoltán matematikus professzorral, Egyetemi Élet, 2016. február, 26-27. old.) Az interjúban azonban szó esik a gyakorlati alkalmazásokról és arról is, hogy a felsőoktatásban milyen sok matematikát oktatnak minden szakterületen. Értelemszerű, hogy a tradicionális értékek képviseletén túl alkalmazkodni kell a jelen kihívásaihoz. Ezek közül a legmeghatározóbb a 2021. évi egyetemi szintű átalakulás: a Debreceni Egyetem egyike az ún. modellváltó egyetemeknek. A modellváltásnak köszönhetően az egyetem kikerült a közvetlen állami fenntartású intézmények köréből. Az új működési szabályzat szerint egy – a kormány által jóváhagyott – vagyonkezelő alapítvány az egyetem fenntartója (Gróf Tisza István Debreceni Egyetemért Alapítvány), bár továbbra is számíthat állami forrásokra. Mindezt az állam és az Egyetem között megkötött, hosszú távú garanciákat magába foglaló keretszerződés biztosítja. A tervek szerint az egyetem autonómiája – és ezzel együtt felelőssége – jelentősen növekszik. Képzéseit flexibilisebben alakíthatja majd a munkaerőpiac elvárásainak megfelelően.
Egyetemi szintű stratégiai jelentőségét a minősitett oktatók utánpótlásával és az átoktatás révén nyeri el az Intézet. Döntően a Matematika- és Számítástudományok Doktori Iskolából kerülnek ki a minősített oktatók/kutatók a matematika területén mind a Matematikai Intézetben, mind pedig a Debreceni Egyetemen. A doktori iskola végzett hallgatóinak révén kibontakozó kapcsolatrendszer azonban regionálisan, országosan, illetve nemzetközi szinten is jelentős.
Az eltelt 100 év erőfeszítései
- tükröződnek a sikeres pályázati tevékenységben: „Büszke vagyok rá, hogy az OTKA [Országos Tudományos Kutatási Alap] kutatástámogatási rendszer 1986-os megalakulása óta egészen mostanáig folyamatosan van elnyert pályázatunk…” (Mathesis necesse est: 45 éves a DAB Matematikai Munkabizottsága, Interjú Győry Kálmán akadémikussal, Debreceni Egyetemi Kiadó, 2021).
- tükröződnek abban, hogy 2022-ben az Intézet elnyerte az MTA által elismert kiváló kutatóhely címet: „A minősítés megalapításával és működtetésével a legkiemelkedőbb magyar kutatóhelyeknek méltó elismerést, a feltörekvőknek reális perspektívát, az érdeklődő hazai és külföldi döntéshozóknak döntési alapul is szolgáló objektív helyzetképet, a hazai tudomány kiválóságában érdekelt társadalomnak pedig tájékozódási lehetőséget kívánunk adni.” (Részlet a pályázati felhívásból)
- tükröződnek megtisztelő kinevezésekben és díjakban:
Győry Kálmán (professor emeritus, DE TTK Matematikai Intézet, Algebra és Számelmélet Tanszék): Széchenyi díjas matematikus, az MTA rendes tagja, tagja az Európai Akadémiának és a Lengyel Tudományos és Művészeti Akadémiának,
Páles Zsolt (egyetemi tanár, DE TTK Analízis Tanszék): Széchenyi díjas matematikus, az MTA rendes tagja, az MTA III. (matematikai) osztályának elnöke.
- tükröződnek abban, hogy a Debreceni Egyetem Matematikai Intézetének gondozásában és munkatársainak szerkesztésében megjelenő Publicationes Mathematicae Debrecen tudományos folyóirat a 100. kötetét adta ki a 2022. évben.
- tükröződnek abban, hogy a Tanszékekhez kötődő kutatócsoportok a mai napig képesek vezető kutatási területükön a nemzetközileg elismert kutatóközönség színe-javát Debrecenbe vonzani vendégkutatói meghívások, illetve nemzetközi konferenciák szervezése segítségével:
Number Theory Conference 2022, In honour of Professors Kálmán Győry, János Pintz and András Sárközy (4-8 July 2022, Debrecen, Hungary),
Colloquium on Finsler Geometry and its Applications (12-16 June 2023, Debrecen, Hungary),
59th International Symposium on Functional Equations (Series 2023 of Debrecen University Symposium, 18-25 June, Hajdúszoboszló, Hungary).
A Matematikai Intézet klasszikus kutatási területei: számelmélet (Algebra és Számelmélet Tanszék), függvényegyenletek és - egyenlőtlenségek (Analízis Tanszék), differenciálgeometriai terek elmélete és matematikai didaktika (Geometria Tanszék). Részletesebb és árnyaltabb képet a Matematika- és Számítástudományok Doktori Iskola futó programjait áttekintve nyerhetünk. Ezek az elméleti matematikai alapkutatások állnak mind az akadémiai sikerek, mind pedig a lehetséges alkalmazások mögött. Intézetünkben 2012 óta folyamatosan működik akadémiai kutatócsoport, jelenleg HUN-REN–DE Egyenletek, Függvények, Görbék és Alkalmazásaik elnevezéssel. A csoport tevékenységében a Matematikai Intézet és az Informatikai Kar több kollégája vesz részt, akik a matematika és az alkalmazott matematika egymással különböző mélységben összefüggő, helyenként átfedő területein folytatnak kutatómunkát. Az akadémiai kutatócsoport jelenlegi profilja szempontjából közvetlen előzmény a matematikus kollégák részvétele az EFOP-3.6.2-16-2017-00015 „A HU-MATHS-IN –– Magyar Ipari Innovációs Matematikai Szolgáltatási Hálózat tevékenységének elmélyítése” projektben. A projekt keretében jött létre, de a mai napig működik a DE Ipari Matematika Kutatócsoport, amelynek tagjai a TTK mellett az Informatikai Karról és a Gyógyszerésztudományi Karról kerültek ki. További példa karközi együttműködésre (Pszichológiai Intézet, Bölcsésztudományi Kar) az intézeti Aktív Matematikatanulás kutatócsoport, mely elkötelezett az aktív tanulás elve mellett, azaz a tanulók aktív részvételét hangsúlyozza saját matematikai tudásuk felépítésében. A csoport tevékenységét az Akadémia Közoktatás-fejlesztési Kutatási Programja támogatja.
„Debrecen mindig elsőrangú szerepet játszott a matematika magyarországi sorsában. Egyetemünk hivatása arról is gondoskodni, hogy folytatódjanak e régi és nemes tradíciók…”
Az Akadémia által alapított Kiváló Kutatóhely cím 2022. évi elnyerésével a centenáriumi évfordulóhoz méltó sikert értünk el, de nem egyetlen ember, vagy az Intézet jelenlegi munkatársainak sikere ez, hanem ennél jóval több, a debreceni matematika sikere. Egy olyan léptékű siker, amihez matematikusok generációi járultak hozzá áldozatos munkájukkal, hiszen minden tanítvány mögött mesterek sora áll és minden tanítvány mesterként áll majd a sorban valaki mögött a régi és nemes tradíciók szerint.
A Matematikai Intézetet érintő eseményekről az intézeti honlapon https://math.unideb.hu/ és az intézeti Kommunikációs Bizottság által szerkesztett Facebook oldalon tájékozódhatnak az érdeklődők https://www.facebook.com/DEmatematika/.
Varga Nóra egyetemi adjunktus és Vincze Csaba egyetemi tanár
Debreceni Egyetem, Természettudományi és Technológiai Kar, Matematikai Intézet
Felhasznált irodalom:
Bazsa György: A Természettudományi Kar. In: A Debreceni Egyetem története 1912-2012. (Szerk.: Orosz István és Barta János), DUP, Debrecen, 2012.
Bérczes et al.: 60 éves a Debreceni Egyetem Természettudományi és Technológiai Kara, 1949-2009. Center-Print Kft., Debrecen, 2009.
Dávid Péter: Dávid Lajos – a debreceni tudományegyetem első matematikaprofesszora. Múzeumi Kurír, 39. szám (IV. kötet 9. szám), 1982.
Hárs János: A Debreceni Aritmetika, a legrégebbi magyar matematikai munka teljes szövege, magyarázata, kritikája. Sárospatak, 1938.
Kerepeszki Róbert: Tudomány életközelben. AZ MTA Debreceni Területi Bizottságának története (1976-2010). Rexpo Nyomda, Debrecen, 2010.
Kerepeszki Róbert: A DE Bölcsészettudományi Karának története, 1912-1949. In: A Debreceni Egyetem Bölcsészettudományi Karának története I. (Szerk.: Papp Klára), Debrecen, 2014.
Keresztesi Mária: A magyar matematikai műnyelv története. Debrecen, 1935.
Maróthi György: Arithmetica, vagy számvetésnek mestersége, Mellyet írt és közönséges Haszonra, főképen a Magyar Országon elő fordulható Dolgokra alkalmaztatni igyekezett Marothi György D.P., Debrecen, 1743.
Mudrák József: A Debreceni Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának története (1914-1949), DUP, Debrecen, 2012.
Szegedi Magdolna: „A matematika a kultúrának azon része, amelyet önmagáért, a szépségéért is lehet művelni…”, Beszélgetés Daróczy Zoltán matematikus professzorral, Egyetemi Élet, 2016. február, 26-27. old.
Tamássy Lajos: A Matematikai Tanszékcsoport Története. In: 25 éves a Kossuth Lajos Tudományegyetem Természettudományi Kara 1949-1974. (Szerk.: Szénássy Barna.) A KLTE Természettudományi Karának Kiadványa, Alföldi Nyomda, Debrecen, 1975.
Törös László: Matematikai élet Debrecenben. Debreceni Szemle, 1927, 1. évf., 6. szám, 356. o.
Varga Nóra: A DAB Matematikai munkabizottság megalakulásának története. In: 45 éves a Debreceni Akadémiai Bizottság Matematikai Munkabizottsága. (Szerk.: Gselmann Eszter el al.), Debreceni Egyetemi Kiadó, Debrecen, 2021.
Varga Nóra: Interjú Győry Kálmán akadémikussal. In: 45 éves a Debreceni Akadémiai Bizottság Matematikai Munkabizottsága. (Szerk.: Gselmann Eszter el al.), Debreceni Egyetemi Kiadó, Debrecen, 2021.
Lábjegyzetek:
[1] Teljes cím: Aritmetika, azaz a Számvetésnek Tudománya, mely az tudós Gemma Frisiusnak Számvetésből magyar nyelvre (ez tudományban gyönyörködőknek hasznokra és hamarább való értelmekre is jó móddal) fordíttatott.
[2] Gemma Frisius Reinerus 16. századi németalföldi tudós, akinek latin nyelvű aritmetikája 1540-ben jelent meg. A Debreceni Aritmetika eredeti szerzője hivatkozik is rá a mű teljes címében, de Hárs kimutatta, hogy az 1577-es magyar nyelvű munkának semmi köze sincs Gemma Frisius művéhez.
[3] additio = összeadás, fractio = törtszám, exemplom = példa, addálás = összeadás, redigalás = egy összegbe való összevonás, fertály = negyed, fél fertály = nyolcad