Idén először rendezték meg az IMSC (International Mathematics Summer Camp) matematikatábort, 2023. június 19. és július 4. között Pekingben, és országunk is meghívást kapott a részvételre.
A tábor célja, hogy egy nagyon intenzív felkészítést nyújtson az IMO-ra (a Nemzetközi Matematikai Diákolimpiára), közvetlenül a verseny előtti két hétben. Több szempontból nem lett volna szerencsés, illetve lehetséges, hogy a magyar IMO-csapat részt vegyen a táborban, ezért a szervezőkkel megegyezve végül a MEMO (Közép-európai Matematikai Olimpia) csapata utazhatott (Bényei Borisz helyett Czanik Pállal).
A táborban összesen 23 ország 27 csapata vett részt – a kínaiak szervező országként 5 csapattal is képviseltették magukat. A matematikaprogram nagyon sűrű és intenzív volt, a legtöbb napon délelőtt két foglalkozás volt, délután pedig a diákok egy négy és fél órás próbafeladatsort írtak, vagy az előző napi feladatsor megoldásait beszélték meg. Emellett esténként meghívott előadók érkeztek (köztük két Fields-érmes is), vagy pedig további egyéni tanulásra volt lehetőség. A tábor végén a diákok számára egy IMO-jellegű próbaversenyt is rendeztek.
A résztvevő országok mezőnye összességében jóval erősebb volt a Nemzetközi Diákolimpiákon szokásosnál, és a legtöbb ország az IMO-csapatával képviseltette magát. Ennek ellenére a magyarok nagyon szépen helytálltak, és a próbaversenyen is eredményesen teljesítettek:
Varga Boldizsár 29 ponttal III. díjat,
Szakács Ábel 25 ponttal III. díjat,
Wiener Anna 24 ponttal III. díjat,
Czanik Pál 21 ponttal dicséretet,
Nguyen Kim Dorka 19 ponttal dicséretet,
Chrobák Gergő 18 ponttal dicséretet szerzett.
A tábor összességében nagyon jó élmény volt minden résztvevő számára. Mivel ez volt az első ilyen alkalom, nem igazán tudtuk, hogy mire számíthatunk, de a tábor a tervek szerint jövőre is megrendezésre kerül, ekkor már több tapasztalattal készülhetünk a részvételre. 😊
Ezúton is szeretnénk megköszönni a Bolyai János Matematikai Társulat támogatását!
Baran Zsuzsa, Borbényi Márton és Lenger Dániel csapatvezetők
Arról, hogy a diákok szemszögéből milyen volt a tábor, az alábbi beszámolóból kaphatunk ízelítőt.
Az utazás előkészületei már jóval a tábor előtt megkezdődtek. A Kínába utazáshoz minden résztvevőnek vízumot kellett igényelni, ami közel sem magától értetődő folyamat. A legtöbb nehézséget a teljesen fehér hátterű, minden követelménynek megfelelő fotók elkészítése okozta, ezen kívül rengeteg adatot kellett kitölteni, kétszer is el kellett menni a konzulátusra, de végül kisebb-nagyobb bonyodalmak árán mindenkinek sikerült vízumot szereznie. Ehhez képest az ajánlott védőoltások beszerzése és az indulás előtti gyorsteszt elvégzése nagyon egyszerűen ment.
Az utazók – Baran Zsuzsa csapatvezető kivételével – június 17-én reggel fél kilenckor találkozttak a repülőtéren. Az út első szakasza Frankfurtig zökkenőmentesen ment. Frankfurtban mindenki megebédelt, majd átszálltunk a Pekingbe induló repülőre. A bő 11 órás út során mindenki úgy tervezte, hogy aludni fog, de ez a kényelmetlen ülések miatt nem igazán sikerült, így végül olvasással, beszélgetéssel, filmnézéssel, illetve jógázással töltöttük el az időt. Pekingben a szervezők már a repülőtéren vártak minket és busszal elvittek a szállásra. Ott találkoztunk Zsuzsával, aki elmesélte addigi tapasztalatait a helyszínnel kapcsoltaban. A diákoknak két-, a csapatvezetőknek pedig egyfős szobák jutottak. Az egyik csapatvezető[1], Marci szobája óriási volt, egy külön nappalival, a következő két hét során ezt használtuk a csapat közösségi tereként.
Az érkezés napján tartották a megnyitó ünnepséget is, ahol bemutatták a főszervezőket, a foglalkozásvezetőket és a résztvevő csapatokat. A hosszú bevezető alatt bepótoltunk némi alvást, majd egy csapatkép erejéig mi is felvonultunk a színpadra.
A képen balról jobbra: Lenger Dániel (csapatvezető), kezében Marvin (a csapat kabalája), Borbényi Márton (csapatvezető), Szakács Ábel, Czanik Pál, Varga Boldizsár, Nguyen Kim Dorka, Baran Zsuzsa (csapatvezető), Wiener Anna, Chrobák Gergő
A következő nap elkezdődtek a matematikai programok is. Ezek a BIMSA intézetben (Yanqi Lake Beijing Institute of Mathematical Sciences and Applications) zajlottak, ami a szállástól busszal 30-40 perc távolságra volt.
A csapatokat tíz csoportba osztották be, és a szakmai programok nagy részén a csoportjukkal együtt vettek részt, egy csoportfelelős felügyelete alatt. Mi az azerbajdzsániakkal kerültünk egy csoportba, akik kicsit zárkózottak voltak, de szerencsére sikerült náluk nyitottabb csapatokat is találnunk. A csoportfelelősünk, Phil remek tanár volt és nagyon lelkiismeretesen foglalkozott velünk, a tábor végére nagyon közel került az egész csapathoz.
Délelőttönként két-két másfél órás foglalkozáson vettünk részt. Ezeket szinte mind különböző tanárok tartották, így rengeteg érdekes témakörbe kóstolhattunk bele (pl Hall-tétel, Protassov-lemma és Thue's lemma) és némi bepillantást nyertünk az IMO történetének két legsikeresebb versenyzője, Alex Song és Teodor von Burg gondolatmeneteibe is.
A foglalkozások közötti szünetekben helyi rágcsálnivalókat próbálhattunk ki, és megkóstolhattuk a Coca-Cola, Fanta és Sprite helyi változatát is. Beletelt néhány napba, amíg mindenről sikerült kideríteni, hogy micsoda, de összességében érdekes élmény volt.
A matematikaprogram délután is folytatódott. Kétnaponként egy-egy próbaversenyre került sor. Ezek az olimpiai versenyekhez hasonlóan négy és fél óra hosszúak voltak, azonban mindegyik példasor három azonos típusú feladatot tartalmazott (három algebra, majd három kombinatorika, stb). Ezeket a tudáspróbákat senki sem vette igazán komolyan, de azért minden forduló után lepontoztuk egymás dolgozatait, sőt, az első tesztet az olimpiákon megszokotthoz hasonlóan le is koordináltuk, az azerbajdzsáni csapat játszotta a magyarul nem tudó javítók szerepét. Azokon a napokon, amikor nem volt verseny, az előző napi teszt megoldásait beszéltük meg.
A fentieken kívül délutánonként csoportos tanulás is volt, ahol a diákok a csapatvezetőik segítségét kérhették általuk választott témákban. Itt előkerült többek között a projektív geometria és a mozgó pontok módszere is.
A matekprogram összességében nagyon intenzív volt és a távoli helyszín miatt reggelente fél 9 körül kellett elindulnunk a hotelből, ahova este egyes napokon 6, másokon 9 óra körül értünk csak vissza. A csapat így általában eléggé elfáradt, de ennek ellenére esténként sokszor elmentünk egy közös sétára vagy pedig Marci nappalijában gyűltünk össze beszélgetni, játszani.
A tábor két hete során összesen két szabadnapot kaptunk (az első hétvégét), amit turistáskodással tölthettünk. A rekkenő 40 fokos hőség ellenére nagyon örültünk minden lehetőségnek, amikor kicsit többet láthattunk a számunkra oly egzotikus országból.
A hétvége első napján a környék egyik legrangosabb (és világszinten is az élvonalban álló) egyetemére, a Tsinghua Egyetemre látogattunk el. A campus egy végtelennek tűnő zárt területen terült el, tele gyönyörű épületekkel, tavakkal, látnivalókkal. Ráadásul éppen aznap volt diplomaosztó, ezért rengeteg lila taláros friss diplomással és büszke családtaggal is találkoztunk. Az ebédünket is az egyetem területén fogyasztottuk, itt kizárólag hagyományos kínai ételeket szolgáltak fel, és az eddig tartózkodók is megtanultak pálcikával enni. A látogatás egy előadással zárult, ahol az egyetemnek egy újonnan indult, nemzetközi diákokat megcélzó programjáról hallhattunk.
Este egy másik rövidebb kirándulást is tettünk egy helyi bevásárlóközpontba. Itt lelkesen költöttük a jüanjainkat és itt is vacsoráztunk, a visszafogottabbak egy KFC-ben, a nyitottabbak pedig egy helyi étteremben.
A második nap reggelén a kínai nagy falhoz vezetett az utunk. Erre a kirándulásra kisérőink csak rövidebb időt szántak, de állandó siettetésük nem talált megértő fülekre, a több száz fiatal csak úgy hömpölygött a falon, gyönyörködtünk a kilátásban, fotózkodtunk, és igyekeztünk minél magasabb pontokra feljutni. A falon sok-sok szuvenírt is vettünk, ám a fal korai szakaszán vásárlók szomorúan konstatálták, hogy egy adott magasság felett ugyanazon ajándékok ára megfeleződött.
Ennek a napnak az estéjén meglátogattuk a matematikai intézet névadóját, a Yanqi tavat, ahol hajókáztunk is. A tó körüli dombok sávokban ki voltak világítva, ami nagyon különleges látványt nyújtott. Igyekeztünk meggyőzni a kísérőnket hogy kipróbálhassuk a közeli vidámpark vízicsúszdáját is, de sajnos nem lehetett, sietni kellett.
A következő hétköznapokon a matekozás a már megszokott módon folytatódott.
Az utolsó hétvégén került sor a tábor fénypontjának szánt IMO-stílusú versenyre. Pénteken a csapatvezetők és a foglalkozásvezetők kiválasztották a feladatokat egy shortlistről, megszavazták a végleges feladatszövegeket, fordítottak, majd szombaton és vasárnap zajlott maga a verseny. Ez nem ment teljesen gördülékenyen, a csapatvezetőink sokat kritizálták a szervezés minőségét, de végül minden a helyére került, és hétfőn már ki is lettek hirdetve az eredmények.
A csapatnak nagyon szimpatikusak volt a feladatsorok. Az első napi egy könnyű számelméleti függvényegyenletből, egy érdekes összegzési feladatból és egy nehéz kombinatorika feladatból állt, a második napi pedig egy könnyű euklideszi geometria példából, egy nehezebb kombinatorikus geometriából és egy nagyon nehéz, polinomos számelméleti feladatból. A 3. és 6. feladatokra csak részpontokat szereztünk, de a többire sok helyes megoldást adtunk be, így összességében egész szép eredménnyel zártuk a próbaversenyt, sok másodcsapatot megelőztünk és több ország IMO-csapatát is.
Az utolsó előtti esténken vacsora után elmentünk egy közeli, szamárhúst felszolgáló étterembe. Egy adagot rendeltünk az egész csapatnak, de így is mindenki meg tudta kóstolni. Nagyon finom volt.
Az utolsó este következett a tábor vitathatatlanul legnagyobb körítésű eseménye, a záróceremónia. Az ünnepség a környék egyik legelegánsabb helyén, a Yanqi Lake Convention and Exhibition Centerben kapott helyet. Az eseményt egy szokatlan, techno-stílusban előadott hegedűmű nyitotta meg, majd következett a verseny díjkiosztója. Az IMO eredményhirdetéshez hasonlóan mindenkit kitüntettek, aki legalább egy feladatot teljesen megoldott, ezenkívül a legeredményesebb versenyzőket pénzjutalomban is részesítették. A vacsora helyi fogásokból állt, óriási választék volt, már alig fért el az asztalon. Itt volt alkalmunk még beszélgetni a csoportvezetőnkkel, Phil-lel, elkészítettük az eddig elmaradt közös fotót és emlékként adtunk neki egy kockásfülű nyulat is. A bankett végén ünnepélyesen átadtuk a csapat kabaláját, Marvint a lengyel IMO-csapatnak, hogy vigyázzanak rá a következő napokban, és az IMO-n adják majd át a magyaroknak. Nem maradhatott el az olaszokkal közös kép sem – természetesen zászlócserével.
A hazaút szerencsére zökkenőmentesen zajlott. A bő 11 órás repülőút, Münchenben néhány órás várakozás, majd a rövidebb második repülőút után éjfél körül érkeztünk meg Budapestre.
A táborban rengeteg matematikatudással és élménnyel gazdagodtunk, és bár örültünk volna, ha a matekprogramok mellett több lehetőségünk nyílik városnézésre, az ország megismerésére is, összességében nagyon örülünk hogy itt lehettünk. 😊
[1] A hat diák mellett három kísérő utazhatott a táborba, ezek Lenger Dániel, Borbényi Márton és Baran Zsuzsa lettek. Dani a MEMO-n csapatvezető, így később ő utazott a diákokkal a MEMO-ra is. Marci az RMM-en csapatvezetőhelyettes, míg Zsuzsa az EGMO-n csapatvezetőhelyettes.