Az I. világháború következményeként a Kolozsvárról menekülő egyetem a Dél-Alföld régi óhaját kielégítve 1921 októberében Szeged városában kapott végleges elhelyezést. Az eltelt száz évben a Ferenc József Tudományegyetem (1921. okt. 9. − 1940. okt. 16.), a II. világháború alatt Horthy Miklós Tudományegyetem, ezután Szegedi Tudományegyetem (1945. május 15. − 1962. aug. 31.) később József Attila Tudományegyetem (1962. szept. 1. − 1999. dec. 31.), s végül 2000. jan. 1-től a szegedi és hódmezővásárhelyi felsőoktatási intézmények egyesítése révén létrejött Szegedi Tudományegyetem a várossal együtt lélegezve, azt egyre inkább behálózva fejlődött, és próbált megfelelni az egyre újabb kihívásoknak.
Nem meglepő, hogy a 2021/22-es tanév a visszatekintésről szólt egyetem-szerte. (Egyetem, centenáriumi ünnepségek: https://u-szeged.hu/centenarium )
A Bolyai (Matematikai) Intézet tagjaiként kicsit később tisztelegtünk elődeink előtt, 2022. október 7-én. Az ok igen egyszerű: nemcsak a Riesz Frigyes és Haar Alfréd által elindított szegedi egyetemi matematika oktatásra és tudományszervezésre hívtuk fel a figyelmet ekkor, hanem a régóta megálmodott első magyarországi, matematikai tematikájú, több nyelven közlő szakfolyóiratra, a szegedi Actára is, amelynek első füzete 1922. július 29-én jelent meg, s immár a világ 20 legrégebbi, jelenleg is működő matematikai folyóirata közé tartozik.
Néhány szó a kezdetekről
Az 1921 októberében Szegeden a Dugonics téri központi épület három szobájában indult matematikai iskola a kolozsvári elődök (pl. Vályi Gyula, Farkas Gyula, Klug Lipót, stb.) szellemiségét vitte tovább Riesz Frigyes és Haar Alfréd vezetésével. Hozzájuk csatlakozott 1925-ben Kerékjártó Béla (aki 1938-ban Budapestre távozott). 1933-ig, Haar haláláig hármuk neve fémjelezte a szegedi matematika aranykorát. Ma őket nevezzük az „első triumvirátusnak”. Munkájukat Radó Tibor segítette tanársegédként. 1926-ban Lipka Istvánnal, 1927-ben Kalmár Lászlóval bővült a szegedi matematikai iskola magja.
Riesz Frigyes (1880-1956) és Haar Alfréd (1885-1933) emléktáblája a szegedi Nemzeti Pantheon falán (Borsos Miklós alkotása), Váradi Zsolt fotója, https://hu.wikipedia.org/wiki/F%C3%A1jl:Szeged-matematikus2.jpg
1929-ben az akkori négyféle matematikai tanszék együttes neve Bolyai Intézet lett és méltóbb helyre költözött, az egykori Baross Gábor (ma Egyetem) utca 2. alatti épületbe. 1933-ban Szőkefalvi-Nagy Béla Riesz díjtalan gyakornoka lett. 1940-ben Rédei Lászlót a Geometria Intézet tanárává nevezték ki. 1946-ban Riesz egy régi vágya teljesült, meghívták a budapesti Tudományegyetemre tanszékvezetőnek. 1948-tól 1967-ig Rédei László, Kalmár László és Szőkefalvi-Nagy Béla „második triumvirátusként” irányították a nagy elődök által létrehozott matematikai szellemi műhelyt. Emléküket közös emléktábla, triptichon hirdeti a szegedi Nemzeti Pantheonban.
Matematikusok a szegedi Pantheonban: Rédei László, Kalmár László, Szőkefalvi-Nagy Béla; (Kalmár Márton alkotása) Szeged; 2005 Váradi Zsolt fotója, https://hu.m.wikipedia.org/wiki/F%C3%A1jl:Szeged-matematikus1.jpg
1951-től megtöbbszöröződött a matematikatanár-jelöltek száma. Az intézet kinőtte az akkori helyét. 1952-ben mai helyére, az Aradi vértanúk tere 1. szám alatti épület első emeletére költözött, a második emeleten pedig tágas tantermeket kapott. (Az épületben korábban a városi kegyesrendi gimnázium működött.) Az egyetemi köznyelvben ettől kezdve az épületet is csak „a Bolyai”-ként emlegetik.
Mind az oktatáshoz, mind a kutatáshoz nélkülözhetetlen segédeszköz a könyvtár. Ezért az első pillanattól kezdve nemcsak az egyetemi könyvtári gyűjteményt kezdték el kialakítani, hanem ezzel párhuzamosan Rieszék egy különálló színvonalas matematikai szakgyűjtemény létrehozásán fáradoztak. A volt kolozsvári hallgatók által kikölcsönzött könyveket Szegedre kérték visszahozni. Sikerült elérni, hogy néhányt tudós (Demeczky Mihály, Farkas Gyula, Scholtz Ágoston) házi könyvtára a szegedi Matematikai Szemináriumba kerüljön. Így az 1920-as évek végére már közel 3000 kötetes állományúvá nőtt a matematikai könyvtár.
Ám a szakkönyvtár nemcsak könyvek tárháza. Ugyanilyen fontos, de lényegesen nehezebb egy minél szélesebb körű szakfolyóirat gyűjtemény kialakítása. Ennek igen jelentős segítője volt a Riesz és Haar által 1922-ben elindított, később világszerte ismertté vált, kezdetben Acta Litterarum ac Scientiarum Regiae Universitatis Hungaricae Francisco-Josephinae. Sectio Scientiarum Mathematicarum című matematikai folyóirat, amelyet a vezető referáló folyóirat (Mathematical Reviews) röviden Acta Sci. Math. (Szeged) alakban idéz. Néhány év elteltével már számos cseremegállapodást sikerült megkötni. Ezek segítségével nemcsak európai, de orosz és japán folyóiratok is megjelentek a könyvtárban. Főként a szegedi Actának köszönhető, hogy a harmincas évekre választékában is, minőségében is az ország leggazdagabb matematikai szakfolyóirat-tárává nőtte ki magát a Matematikai Szeminárium Könyvtára.
A könyvgyarapítás jelentős forrását is jelentette az Acta, mivel számos kiadó küldte meg kiadványait referálásra a szerkesztőségnek, és az Actában való referálás után a könyvek a könyvtár birtokába kerültek. Az intézet–folyóirat–könyvtár szimbiózis a mai napig ehhez hasonlóan működik.
A Centenáriumi ülés
A kerek évforduló alkalmából 2022. október 7-én A szegedi matematika 100 éve címmel Centenáriumi ülést szervezett a Bolyai Intézet, amelyen mintegy százan vettek részt. A rendezvény honlapján nemcsak a programot találjuk, de az előadások felvételeihez, fotókhoz, a Bolyai Intézet történetének különféle érdekességeihez is eljuthatunk.
Az ünnepi ülésen öt előadás hangzott el:
Az első előadó Totik Vilmos volt, aki 1973-ban került egyetemistaként a szegedi egyetem Bolyai Intézetének falai közé, s azóta is hűséges az itteni közösséghez. Pillanatképek a Bolyai Intézet elmúlt 100 évéből című visszaemlékezésében fölidézte azon szegedi matematikusok alakját, akik fontos szerepet játszottak az intézet életében és/vagy jelentősen hozzájárultak az intézet hírnevének emeléséhez. A névsor meglehetősen hosszú. Szóba kerültek a TEX előtti korszak cikkírási buktatói, illetve az első itteni TEX kézikönyv, amelyet egy kockás füzetbe írtak (ez azóta is megtalálható a Bolyai Intézet irodájában). Fontos szerepet játszó munkatársként méltatta Lovász Lászlót is, mintegy fölvezetve a következő előadást.
Másodikként Lovász László mesélt: Mi volt számomra Szeged és a matematika? címmel. Élménybeszámolójából kiderült, hogy az 1975 és 1982 között itt töltött 7 év életének kellemes, fontos és hasznos időszaka volt. Családtagjai szerint is a legboldogabb évek voltak a szegediek. Többek között elmesélte ifjúkori találkozásait szegedi matematikusokkal vagy matematikai problémákkal, amelyek fiatalkori gondolkodására nagy befolyással voltak.
Vajda Tamás, egyetemünk levéltárának vezetője folytatta a sort. A kolozsvári egyetem Szegedre kerülése és első évei címmel mesélt a régmúltról, az egyetem történetéről, mindig kitérve a matematikai vonatkozásokra. Különösen érdekes volt az 1919-es év tavaszának történése, amelyet szinte napról-napra, óráról órára követhettünk szavai és a bemutatott dokumentumok nyomán.
Őt követte Molnár Lajos A szegedi Acta első 100 éve című méltatása, mely a European Mathematical Society Magazine c. folyóirat 2022. decemberi számában megjelent cikkén alapult. A cikk magyarul olvasható az Érintő mostani számában, itt. Az előadó neves elődök nyomába lépve 2018 óta az Acta Sci. Math. főszerkesztője. Az azóta eltelt rövid idő alatt elérte, hogy a folyóirat megújuljon. A szerkesztőbizottságot a nemzetközi kutatás élvonalába tartozó kutatókkal sikerült gyarapítania, a folyóirat kiadása pedig nemzetközi tudományos kiadók között is vezető szerepű Springer kiadóhoz került. Ennek köszönhetően a szegedi Acta nemzetközi láthatósága is jelentősen javul.
Ezután következett Szőkefalvi-Nagy Erzsébet Hagyatékok tükrében – érdekességek a Bolyai Intézet és az Acta történetéből című, személyes hangvételű emlékidézése. 2022. év tavasza folyamán a családi felajánlást elfogadva a Bolyai Intézet könyvtárába került a Szőkefalvi-hagyaték (nagyrészt Szőkefalvi-Nagy Béla, kisebb részt édesapja, Szőkefalvi Nagy Gyula matematikai munkássága) tudományos része. Jelenleg a bekerült dokumentumok (könyvek, kéziratok, levelezések stb.) áttekintése, rendezése zajlik, ezt előadónk (Szőkefalvi-Nagy Béla lánya), aki maga is könyvtáros, végzi. A hatalmas anyagból nem matematikus szemmel, hanem inkább történeti szempontból érdekes dokumentumokat, leveleket választott bemutatásra, amelyek a kezdetektől az 1990-es évekig a Bolyai Intézet és az Acta hihetetlenül kiterjedt nemzetközi kapcsolatait és tudományos súlyát támasztották alá. Jónéhány kiadástörténeti érdekességre is fény derült. Az egyik legfontosabb „lelet” a Kultúra Kiadó egy 1960-as levele volt, amely a nagyon keresett Acta első 30 évének köteteit fotomechanikus eljárással, tehát változatlan impresszummal történő újra kiadását megelőző tárgyalások feltételeit rögzíti.
Az előadások kiegészítéseként vendégeink megtekinthették a Bolyai Könyvtár által összeállított kamara-kiállítást és az ehhez kapcsolódó diavetítést.
Látható volt többek között:
- az SZTE Bolyai Intézet által 2017-ben kapott Magyar Örökség Díj emléklapja és a hozzá kapcsolódó laudáció; az eseményről bővebben: itt és itt.
- könyvtári leltárívek az 1920-30-as évekből;
- neves matematikusaink által kézzel írt könyvtári katalógus cédulák 1940 előttről (az ezeken leírt könyvek még mindig a Bolyai Könyvtár állományának részei);
- Neumann – Haar levél 1932-ből; a levélről bővebben lásd [1];
- Riesz levelei 1944. év folyamán – tartalmuk kortörténeti adalék is: papírhiány miatt nem tudják az Acta soron következő füzetét kiadni; pontosabban lásd a diavetítéseknél;
- Riesz Frigyesről 1936-ban készült festmény fotója. A fotót Simor Ferenc ajándékozta Szőkefalvi-Nagy Bélának 1976-ban. (Simor Ferenc közgazdászként dolgozott és a szegedi közéletnek egy fontos alakja volt.) A festményről ezen a fotón kívül nem találtunk semmilyen információt;
- Szőkefalvi-Nagy Béla 1960. október 21-22-én Pekingben tartott „Unitér dilatációk és alkalmazásaik” illetve „A kvantummechanika felcserélési relációiról” című német nyelvű eladásaihoz írt kínai nyelvű kivonatok;
- Neumann János 1947. máj. 26-án írt ajánló levele Szőkefalvi-Nagy Béla részére, akit ezután 1948-ban kineveztek az Ábrázoló geometriai intézet igazgatójának;
- ízelítő Fodor Géza karikatúráiból, melyeket kollégáiról készített;
- néhány kézzel írt és litografált Haar és Riesz előadásjegyzet a Bolyai Könyvtár tulajdonából valamint az Sz.-Nagy hagyatékból: Haar Alfréd Parciális differenciálegyenletek előadásának saját kézzel való leírása, befejezve Kolozsvárt 1919 június 10-dik napján;
- Sz. Nagy Gyula Differenciálgeometria jegyzetének tankönyvvé válása – az 1939/40-es tanévben gépelt és rengeteg kézzel írt korrekcióval kiegészített jegyzettől az 1979-ben kiadott tankönyvig;
- „legek” a Bolyai Könyvtárból – a Crelle-Journal első kötete 1826-ból, Maróthi Arithmetica 1793-ból, a legelső, Kalmár László által szervezett kibernetikai szeminárium - A matematikai logika műszaki alkalmazásai – eredeti jegyzőkönyve 1956-ból.
Egy igen kellemes és információban gazdag, jó hangulatú napot tölthettek együtt határainkon innen és túlról érkező vendégeink, amelyet a rendezvényen készült fotók is igazolnak, közülük néhányat itt is bemutatunk:
Az érdeklődő olvasók további információkat találhatnak az alábbi oldalakon:
A Haar-mérték születésének érdekességei:
[1] Varga Ferencné és Szabó Péter Gábor: Elmélkedések egy Neumann-Haar-levél ürügyén, Polygon 25(2018):1, 1-12 p. [https://univ.bibl.u-szeged.hu/62971/]
A Bolyai Intézet története részletesebben:
http://www.math.u-szeged.hu/mathweb/index.php/hu/erdekessegek/a-bolyai-intezet-toertenete
Évfordulós Emlékcsarnok a Klebelsberg Könyvtárban:
http://staticweb.bibl.u-szeged.hu/webmuzeum/evfordulo/
A szegedi matematikai iskola egy sajátos szemszögből:
https://edu.ek.szte.hu/szegedi-tudosok-a-halozatban/a-szegedi-matematikai-iskola/
A második triumvirátus:
https://tudomany.blog.hu/2018/02/28/csakany_bela_a_masodik_triumviratus
Varga Ferencné
SZTE Bolyai Intézet Könyvtára