A győri Révai Miklós Gimnáziumban, illetve elődintézményeiben 1787-ben indult meg az oktatás. Az elmúlt közel 240 év történetében a matematika és annak tanítása mindig központi szerepet kapott az intézményben. Most induló kétrészes cikksorozatunk az iskolában zajló matematikaoktatás múltjára és jelenére fókuszál. Az első részben bemutatjuk az intézmény kialakulásának történelmi vonatkozásait, majd rövid portrék keretében ismertetjük iskolánk három nagytekintélyű, legendás matematikatanárának (Arany Dániel, Dr. Kárteszi Ferenc és Czapáry Endre) munkásságát. A cikksorozat második részében bemutatjuk a matematikaoktatás jelenlegi helyzetét, valamint az iskolában zajló tehetséggondozás formáit és lehetőségeit.
A Révai Miklós Gimnázium kialakulásáról és működéséről röviden
A Ratio Educationis rendelettel 1777-ben létrehozták a Győri Királyi Nemzeti Főbb Iskolát, ami háromosztályos elemi iskola volt és 1845-től vált négyosztályossá.t
Révai Miklós (1750–1807) irodalmár, nyelvész, polihisztor, piarista szerzetes, majd világi pap 1784-ben érkezett Győrbe és a Győri Királyi Nemzeti Főbb Iskola tanára lett. 1787 őszén megszervezte a Győri Királyi Nemzeti Főbb Rajzoló Iskolát, amely az előbbi iskola épületében működött ugyanazzal a vezetéssel. Az iskolában főleg az iparos- és kereskedőtanoncok számára kellett hasznosítható, gyakorlati ismereteket átadni. A tanulóknak fontos volt a rajz oktatása is. Ezt az 1787–1788-as tanévet tekintik intézményünk kezdeti évének.
1850-ben kezdődött meg az állam által elrendelt oktatási reform végrehajtása iskolánkban. A reform lényege az volt, hogy a gimnáziumok mellé szakembereket képző reáliskolák jöjjenek létre, a reáliskoláknál a főreáliskola adjon a továbbtanulásra jogosító érettségi bizonyítványt, míg az alreáliskola a gyakorlati pályákra készülőknek adjon megfelelő elméleti alapokat. Iskolánk neve is megváltozott, az 1852–1853-as tanév értesítőjén a következőt lehet olvasni: Szabad Királyi Győr-Belvárosi Al-Reál és Főelemi Iskola. Az iskola mellett működő rajziskola neve is többször változott: Al-Műtanodai Rajziskola (1851), Al-Ipartanodai Rajziskola (1852), A győri reáltanodával kapcsolatban levő rajztanoda (1854). Az alreáliskola katolikus egyházi iskola volt, 1856-tól főhatósága a győri püspök, fenntartója Győr városa. Az iskola neve 1854-től Szabad Királyi Katolikus Al-Reáltanoda. Az alreáliskola 23 évig működött és 2210 tanulót bocsátott ki, az átlagos iskolai létszáma mintegy 80 fő volt.
Győr városa 1870-ben elhatározta, hogy az alreáliskolát főreáliskolává fejlesztik. Az államot három év alatt meggyőzték és államosították az alreáliskolát, majd megkezdték a fejlesztést. Az iskola neve az 1873–1874-es tanévtől: Győri Magyar Királyi Állami Főreáliskola.
Kezdetben hat évfolyamos volt az iskola, de két év múlva nyolc évfolyamossá alakítják. Mivel a jogi és orvosi egyetemekre csak latin érettségivel, a bölcsészeti kar humán szakjaira pedig görög-latin érettségivel vették fel a főreáliskolai tanulókat, ezért szükséges volt az 1883-ban történt változtatás, miszerint a latin nyelvet rendkívüli tárgyként tanítják a felsőbb osztályokban. Az iskolánkban az 1887–1888-as tanévben indult meg a latin nyelv tanítása. Ennek hatására rohamosan nőtt az érdeklődés az intézmény iránt. Az 1893–1894-es tanévben 419, az 1913–1914-es tanévben 656, míg az 1919–1920-as tanévben már 711 tanulója volt iskolánknak.
Az 1890-es évekig az iskola többféle helyen is működött, míg aztán az állam megállapodott Győr városával egy új iskolaépület építéséről. Az épület alapkövét 1892. augusztus 22-én tették le és 1893. október 4-én volt az avatóünnepség.
A Révai Miklós Gimnázium főbejárata
Az 1933–1934-es tanévtől kezdve az iskola reálgimnázium lett, majd az 1935–1936-os tanévtől kezdve gimnáziummá alakította át az állam. Az utolsó főreáliskolai osztályok az 1939–1940-es tanévben érettségiztek. Az iskola neve 1935 szeptemberétől Révai Miklós Gimnázium.
Révai Miklós (1750–1807) képe az iskola folyosóján
Révai Miklós emléktáblája a főbejárat melletti falon
1945-től megszűnt a nyolc évfolyamos képzés. Az iskola épületét csak az 1948–1949-es tanévtől lehetett ismét oktatásra használni a bombatalálat, majd a szovjet hadikórház odatelepítése miatt.
Az 1962–1963-as tanévtől szakközépiskolai osztályokat is indítottak az iskolában. Ekkor Révai Miklós Gimnázium és Szakközépiskola volt az intézmény neve.
Az 1964–1965-ös tanévtől kezdve matematika-fizika tagozatos osztályok indultak más tagozatos osztályok mellett, majd néhány év múlva a tapasztalatok alapján egy-egy tantárgyra alapozták a tagozatos osztályokat. Matematika tagozat az 1981–1982-es tanévig működött iskolánkban. A Révai Miklós Gimnázium tagozatainak nagy vonzereje volt azon tanulók számára, akik tovább akarták folytatni tanulmányaikat. Az állam később nem engedélyezte tovább az országban a jól működő tagozatos iskolákat, hanem úgynevezett fakultációkat kellett szervezni. Ennek ellenére a Révai Gimnáziumban 1986-tól mintegy tíz éven át egy úgynevezett speciális matematika tantervű osztály működött.
Az iskola 1970-ben egy új épületszárnyat kapott. Az iskola jelenlegi hivatalos neve Révai Miklós Gimnázium és Kollégium.
Az iskola új épületszárnya (A Fodor KFT engedélyével)
A Révai Miklós Gimnázium három régi matematikatanáráról
Arany Dániel (1863–1944 vagy 1945)
Arany Dániel 1863. július 11-én született Budapesten. A Győri Magyar Királyi Állami Főreáliskolában tanult 1873 és 1881 között és az érettségi vizsgája után a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen szerzett matematika-természettan szakos tanári diplomát. Az egyetem elvégzése után a győri alma mater iskolájában gyakorolt, majd a selmecbányai Bányászati és Erdészeti Akadémia tanársegédje lett. Ezután az 1890–1891-es tanévtől ismét a Győri Magyar Királyi Állami Főreáliskola tanára, 1893-tól rendes kinevezett tanárként.
A Győri Magyar Királyi Állami Főreáliskola tanári karában (1896) az álló sorban jobbról a harmadik Arany Dániel.
Idézünk Arany Dániel programjából, amely a Középiskolai Mathematikai Lapok 1893 novemberi mutatványszámában jelent meg:
„A Középiskolai Mathematikai Lapok első és fő czélja tartalomban gazdag példatárt adni tanárok és tanulók kezébe.” ... „Hasznos szolgálatot vélünk tenni a mathematika tanításának, midőn vállalatunkat, magyar földön ez időszerint az elsőt, megindítjuk.”
A Középiskolai Mathematikai Lapok a világon a második ilyen matematikai folyóirat volt a tanulók számára a francia Journal de Mathématiques Élémentaires után.
Dr. Kárteszi Ferenc Arany Dánielre való visszaemlékezéseiből néhány gondolat:
„...a harmincas évektől fogva élete végéig szoros barátság volt köztünk.”
„Mikor 1931 őszén a Révai Miklós reáliskola tanára lettem, az egyik iskolai szekrényben három poros kötetre leltem: a Középiskolai Matematikai és Fizikai Lapok 1894., 1895., 1896. évi kötetei voltak azok, Arany Dániel győri tanár szerkesztésében. Én addig csak az 1897–1917 évi köteteket ismertem, amelyeknek már Rátz László volt a szerkesztője.
Nosza! Nyomozni kezdtem, hogy a feledés homályából a szerzőt és dicséretes művét kiemeljem. Kiderült, hogy a szerzőnek rokonai élnek Győrött. Meghívtuk őket és Arany Dánielt néhány napra. Kettőnk barátsága akkor kezdődött.”
„Azután levelezés útján szép feladatokkal szórakoztattuk egymást. Sajnos, Dani bácsinak csak egy feladatára emlékszem a sok közül. Ide idézem:
Ha az parabola (x1, y1), (x2, y2), (x3, y3) pontjaiban merőlegeseket állítunk a parabolára és azok egy pontban találkoznak, akkor e pontok alkotta háromszög súlypontja a parabola szimmetria-tengelyén van.”
Arany Dániel nem tisztázott időpontban, 1944 decemberében vagy 1945 januárjában hunyt el a budapesti gettóban.
Dr. Kárteszi Ferenc javaslatára nevezte el a Bolyai János Matematikai Társulat a 9–10. osztályos országos matematikaversenyt Arany Dániel Matematikai Tanulóversenynek, amelyet 1951-től rendeznek meg.
Arany Dániel élete és matematikai munkássága iránt érdeklődőknek ajánljuk dr Kántor Sándorné tanárnő Érintőben megjelent cikkét a 125 éves KöMaL-ról, és Obláth Richárd KöMaL-ban megjelent Képek a magyar matematika múltjából 4. Arany Dániel című írását (KöMaL, 1954 november, 65-71. oldal).
Dr. Kárteszi Ferenc (1907–1989)
Nyilasbesnyő pusztán született, Cegléd mellett 1907. február 13-án. Elemi iskolai és középiskolai éveiről csak annyi elérhető információnk van, hogy Budapest és Zsolna iskoláiban tanult, majd a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemet végezte el. Egy évig megszakította tanulmányait, mert elhunyt az édesapja és bátyja. A Királyi József Műegyetem (a jelenlegi Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem) két professzora, Kürschák József (1864–1933) és Romsauer Lajos (1879–1952) segítették ösztöndíjhoz, így tudta elvégezni 1930-ban a tudományegyetemet.
1925-től kezdve cikkeket publikált a KöMaL-ban, később a folyóirat szerkesztőbizottságának tagja is volt. Rövid ideig a Budapesti Műszaki Egyetem jutalomdíjas tanársegéde, majd 1931-től 1940-ig a győri Révai Miklós Gimnázium tanára volt. 1933-ban a Pázmány Péter Tudományegyetemen doktori fokozatot szerzett. Dolgozatai alapján 1936–1937-ben kutatói ösztöndíjat kapott a bolognai egyetemre, ahol Beppo Levi (1875–1961) és Benjamino Segre (1903–1977) professzorok mellett kutatott.
Dr. Kárteszi Ferenc egy 1939-ben végzett osztály tablóképén
Dr. Kárteszi Ferenc 1947-től a budapesti tudományegyetemen tanít. Az ő lakásán alakult meg a Bolyai János Matematikai Társulat. Sokáig ott tartották a társulati üléseket mindig egy-egy csütörtöki napon. Amikor éppen nem terveztek ülést, akkor a matematika tanszékek hirdetőtábláján a következő üzenet jelent meg: „A jövő csütörtökön nem lesz csütörtök.”
1950-től a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem professzora, ahol 1951-től 1976-ig az Ábrázoló és Projektív Geometria Tanszék vezetője, 1951–1954 között a TTK dékánja, 1958–1962 között rektorhelyettes volt. 1968-ban lett a matematikai tudományok doktora. Mintegy 120 matematikai, illetve matematikadidaktikai dolgozatot írt, fontos könyve a Bevezetés a véges geometriákba (1972). Másrészt megemlítjük, hogy Bolyai János: Appendix. A tér tudománya című könyvét dr. Kárteszi Ferenc szerkesztette, bevezetéssel, magyarázatokkal, kiegészítésekkel látta el (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1973 és 1977). 1977-ben vonult nyugdíjba. Beke Manó Emlékdíjat kapott 1956-ban, a Munka Érdemrend arany fokozatával tüntették ki 1956-ban és 1977-ben. Dr. Kárteszi Ferenc professzor 1989. május 9-én hunyt el Budapesten.
Czapáry Endre (1922–2018)
Czapáry Endre 1922. július 31-én született a Zala vármegyei Alibánfa községben. Zalaapátiban nevelték 1922-től 1933-ig. A középiskolai tanulmányait 1933–1941 között végezte a Zalaegerszegi Magyar Királyi Állami Deák Ferenc Reálgimnáziumban (jelenleg Zrínyi Miklós Gimnázium), ahol 1941-ben kitűnő eredménnyel érettségizett. Egyetemi tanulmányait 1941–1946 között végezte matematika-fizika szakon a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen, az Eötvös Kollégiumban. Az iskolai tanítását Szombathelyen kezdte meg, ahol 1947 és 1960 között először a Faludi Ferenc Gimnáziumban, majd e gimnáziumnak a premontreiek gimnáziumával való összevonásával 1948-ban létrejött Nagy Lajos Gimnáziumban tanított.
A Matematikai Lapok, A Matematika Tanítása és a KöMaL folyóiratok feladatkitűzője, illetve feladatmegoldója. 1957-től Vas megyei szakfelügyelő matematikából. 1960-tól vezetőtanárként a budapesti Apáczai Csere János Gyakorló Gimnáziumban tanít 1964-ig, majd 1964-től 1970-ig az Eötvös Loránd Tudományegyetem Ábrázoló és Projektív Geometriai Tanszékének adjunktusa. Ezután 1970-től 1982-es nyugdíjba vonulásáig a győri Révai Miklós Gimnázium tanára és szakfelügyelő matematikából. Az 1970-es években sokat dolgozott a TIT Kis Matematikusok Baráti Köre szakkörvezetőjeként. Nyugdíjasként óraadó volt Győrben, illetve 1992 és 2000 között a Pápai Református Kollégium Gimnáziumában, ahol főleg tehetséges tanulók képzésével foglalkozott.
Czapáry Endre egy 1984-ben végzett osztály tablóján
Számos matematika tankönyv és feladatgyűjtemény szerzője, illetve társzerzője volt. Eredményes versenyfelkészítő volt matematikából. Előadásaiban és erdélyi látogatásaival támogatta a Bolyai-kultusz továbbélését. Még 2008-ban is egy kisebb „expedíciót” vezetve bejárta a Bolyai-emlékhelyeket Erdélyben.
Munkáját számos díjjal ismerték el: Népköztársasági Érdemérem ezüst fokozat (1950), Beke Manó Emlékdíj (1954, 1984), Kiváló Tanár (1972), Apáczai Csere János Díj (1981), Győr Oktatásügyéért Díj, Magyar Köztársasági Emlékérem (2000), Rátz Tanár Úr Életműdíj (2003), Pro Urbe Győr (2014).
Czapáry Endre tanár úr 2018. augusztus 16-án hunyt el Győrött.
Czapáry Endre tanár úr munkássága iránt érdeklődőknek ajánljuk még a beszélgetést Czapáry Endrével és a Wenczel Imre tanár úr által készített videót.
A cikket az Érintő következő számában folytatjuk.
Árki Tamás, Csete Lajos
Győr, Révai Miklós Gimnázium
Irodalomjegyzék
Bíró Bálint – Oláh Vera: Célunk becsalogatni a gyerekeket a mi utcánkba – Czapáry Endre
https://ematlap.hu/index.php/interju-portre-2018-12/809-celunk-becsalogatni-a-gyermeket-a-mi-utcankba-czapary-endre
Bóra Eszter: Arany Dániel és József Attila lakása a Korong utcában, ematlap, 2021.június, https://ematlap.hu/tudomany-tortenet-2021-7/1085-bora-eszter-arany-daniel-es-jozsef-attila-lakasa-a-korong-utcaban
Csete Lajos: 80 éves Czapáry Endre, a matematika tanára, A Révai Miklós Gimnázium története 1988-2003, Időszakos évkönyv, 2003. 232–240.oldal (szerkesztő: Bartl Istvánné). Lényegében megegyezik A Matematika Tanítása 2003/1. számában a 6–11.oldalon megjelent cikkel, csak az évkönyvben szerepel még egy előadási lista és még egy mondat.
Federmayer István: A Révai Gimnázium 200 éves múltja, Révai Miklós Gimnázium, Győr, 200, Jubileumi emlékkönyv, 1988. 7–83.oldal (szerkesztő: Federmayer István)
Kántor Sándorné: A 125 éves KöMaL-ról, ematlap, 2028/10. https://ematlap.hu/tudomany-tortenet-2018-12/802-a-125-eves-komal-rol
Korchmáros, Gábor–Szőnyi, Tamás: Ferenc Kárteszi (1907–1989) A Short Biography, Contributions to Discrete Mathematics, Vol. 3. No. 1. (2008) 3–5.
(A folyóirat ezen számára azt írták, hogy: „Dedicated to the centenary of the birth of Ferenc Kárteszi (1907–1989)”. A cikk és a folyóirat díjtalanul letölthető a következő helyről: https://cdm.ucalgary.ca/issue/view/4800
Kovács Zsuzsa: Révai Miklós (1750–1807), Révai Miklós Gimnázium, Győr, 200, Jubileumi emlékkönyv, 1988. 90–91.oldal (szerkesztő: Federmayer István)
Molnár Ernő és dr. Molnár Emil: Dr. Kárteszi Ferenc (1907–), Révai Miklós Gimnázium, Győr, 200, Jubileumi emlékkönyv, 1988. 103–104.oldal (szerkesztő: Federmayer István)
Obláth Richárd: Képek a magyar matematika múltjából 4. Arany Dániel (1863–1944), KöMaL, 1954.november, 65–71.oldal
Staar Gyula: A tudóstanár. Beszélgetés Kárteszi Ferenc matematikaprofesszorral, Természet Világa, 1983/6. 253–256.oldal
Szabó Rudolfné – Varga Lászlóné: Arany Dániel (1863–1945), Révai Miklós Gimnázium, Győr, 200, Jubileumi emlékkönyv, 1988. 92–94.oldal (szerkesztő: Federmayer István)
Szakácsné Szabó Anikó összeállító, Federmayer István írásait felhasználva: Iskolatörténet, Révai Miklós Gimnázium és Kollégium 2003–2013, Időszakos évkönyv, 2013. 7–15.oldal
Wenczel Imre: Czapáry Endre tanár úrral beszélgettünk, elérhető: https://indavideo.hu/video/Czapary_Endre_tanar_urral_beszelgettunk