Imrecze Zoltánné születésének 100. évfordulójára Kovács Csongorné, Ács Katalin, Fried Katalin, Lajos Józsefné és Szolgáné Kurovszki Ilona készítettek egy visszaemlékezést, amely a 2023. novemberi Varga Tamás Módszertani Napokon hangzott el. Idő hiányában nem sikerült mindazt elmondani, amit szerettek volna egykori pedagógustársukról, példaképükről, Ani néniről. Leírva azonban többekhez is eljut személyes véleményük egy igazi tanáregyéniségről.
„Hatodiktól, 1965 szeptemberétől matematikatanárom volt, sőt, annál sokkal több. Előttem van, mint egy istennő: mindent tud, mindig mosolyog, szép, fitt. Vagyis szép a frizurája, csillogó a szeme, ciklámenszínű rúzsa mindig ragyogott. Csinos, jól szabott kék – ám kicsi színnel díszített – köpenye, s mindig elegáns cipője örök eleganciát rögzített gyermeki agyamban. (Ne felejtsük, ez a kor alig ismerte az öltözködésben a színeket! Még csupán ismerkedik a szürke ’50-es évek után az élénkebb színvilággal.) 11 évesen egy életre szóló nyomot hagyott bennem hangja csengése, nevetése, ízléses öltözéke. Mindig és mindannyiunk iránt érdeklődött: mit olvastunk, merre jártunk, ki mit sportol… Humora, műveltsége, jókedélye lenyűgözött.
Bár nem tudatosan, már a pályám elején beugrott, hogy óravezetése mennyire hatott rám. Színes kréták, applikációk – ezen akkor természetesen kartonból kivágható, ragasztható dolgokat értettünk –, fóliák, kirakósok a táblán. Bár mindig arra hivatkozott, pocsék a kézügyessége, én ezt nem vettem észre. Játékok! Akkor fogalmunk sem volt, hogy a Dienes- és a logikai készletet, a színesrudakat komoly matematikára használjuk. Halmazok, parkettázás, lyukas, kicsi…, ezek a fogalmak már akkor bevésődtek. Gyerekként, az óráin megismerhettem az eszközhasználat hatékonyságát és természetességét.
Az Iskolatelevízió műsoraiban[1] szerepeltünk – ma azt mondanánk, mikrotanítás –, felvételekre jártunk a Televízióba, a Szabadság térre.
Tudtam róla, hogy szakköri füzetek, versenyfeladatok társírója volt. Cikkei, könyvei jelentek meg, az új matekot népszerűsítve képzéseket tartott szerte az országban. Szüleimtől is sokat hallottam, és láttam könyveit. Otthon akaratlanul is fültanúja voltam édesapám (Ács Pál középiskolai matematika-fizika szakos tanár, a Művelődésügyi Minisztérium Középiskolai Főosztályán oktatás- és matematika-felelős) telefonos munkabeszédeinek, „baráti felnőtt” társalgásoknak: „ne akard, hogy Ani a gimnáziumban legyen; túlterheled, hagyd meg az általános iskolának” (nagy szerencsénkre).” (Ács Katalin, a Bolyai János Matematikai Társulat Oktatási Bizottságának tagja)
„Az általános iskola hetedik osztályának kezdetekor megkeresett szeretett számtantanárnőm, Jutka néni (Kovács Tiborné): „Tudod, Vili, én nem tudok sokkal többet matematikából, mint amit az általános iskolában tanítani kell. Viszont most indul egy matematika szakkör a kerületben, és ott biztosan sok érdekes új dolgot tanulhatnál. Jó volna, ha beiratkoznál.” Megfogadtam a tanácsát, és egy évig jártam Imrecze Zoltánné csodálatos szakköri foglalkozásaira a „Kis Matematikusok Baráti Körébe”. Megismerkedtünk a kettes és más alapú számrendszerek rejtélyeivel, rengeteg izgalmas logikai és egyéb szöveges feladatot oldottunk meg, nagyon szép mértani feladatokon törtük a fejünket. Imrecze Zoltánné felfedeztette velünk a matematika rejtett szépségeit és átláthatatlan perspektíváit. A szakköri foglalkozások között érdekfeszítő házi feladatokat kellett írásban megoldanunk. A tanév végére már eldöntöttem, hogy én is matematikus leszek. Máig őrzöm a pontverseny stencilezett feladatlapjait és egy jutalomkönyvet Imrecze Zoltánné szavaival.
Tőle tudtuk meg azt is, hogy van egy nagyon jó gimnázium Budapesten, ahol speciális matematikai osztályokat is indítanak. Minthogy ő nem tartott szakkört nyolcadikosoknak, a Fazekas Gimnáziumbelibe iratkoztam be. Egy év múlva sikeresen felvételiztem a gimnázium matematika tagozatára, ahol újra találkoztam a hetedikes szakkör két másik résztvevőjével, akikre hozzám hasonló hatással volt. Ma mindketten neves kutatók és egyetemi tanárok. A gimnáziumban Urbán János és Kőváry Károly tanított matematikára hasonló stílusban. Máig hálásan gondolok vissza a négy említett tanáromra, hogy felkészítettek a matematikus pályára. Pályaválasztásomban Imrecze Zoltánné meghatározó szerepet játszott.” (Komornik Vilmos, a matematikai tudományok doktora, az MTA külső tagja)
A budapesti Fazekas matematika munkaközössége a 70-es években:
Állnak (balról jobbra): Hints Tivadar, Nizsalovszky Ferenc, Reményi Gusztáv, Kardos Gyula, Kavics, Solti Lajos,
Ülnek: Vincze Márta, Imrecze Zoltánné, Pálmay Lóránt, Tóth Éva (ig.), Hutai Ferenc, Tanos Zsuzsa, Kovács Csongorné (Forrás: az iskola honlapja)
„A matematika sokszor játék volt, de mégis rengeteget tanultunk. Közben persze szabad (sőt kötelező volt) gondolkodni. Sok évtizednek kellett eltelnie ahhoz, hogy megértsem: azon kevesek közé tartoztam, akik nemcsak a matematikát tanulták, de a módszerek mögé láttak: sokszor átláttam, azért csináltunk valamit, hogy megértsük, hogy arra miként lehet felépíteni valami újat. Két példát mesélnék erről. Az egyik a műveletek változtatása. Ha egy összeadásban rögzítünk egy számot, akkor az egyiket változtatva hogyan változik a másik. Nagyon sok órát kezdtünk egy-egy ilyen gyakorló feladatsorral. Ezzel a műveleti tulajdonságokra következtethettünk, érezhettünk rá. Ez vezet el például a permanenciaelvre, hogy a műveleti tulajdonságokat egy tágabb halmazban megtartjuk, pontosabban a műveletek kiterjesztését a műveleti tulajdonságok felhasználásával definiáljuk. Ez egy nagyon mély absztrakció, amelyre sok diáknak csak egyetemi tanulmányai alapján sikerül eljutni, van, akinek még akkor sem. Tankönyvíróként nagyon nagy hangsúlyt helyeztem erre magam is, digitális tananyag-fejlesztésben ilyen tananyagot terveztem. volt is némi lelkiismeretfurdalásom. Ugyancsak a művelet változásai segítségével lehet eljutni a törttel való osztáshoz is. És ez a másik történetem: Vettük a tört és reciproka fogalmát, és gyakoroltunk és gyakoroltunk és gyakoroltunk. Aztán azt a feladatot kaptuk, hogy mondjuk meg, mennyi annak a téglalapnak a hiányzó oldala, amelynek a területe 2, az adott oldala pedig 3/4. (A törtre már nem emlékszem, a terület 2 volt, erre biztosan emlékszem.) Így okoskodtam: ha a terület 1 lenne, akkor a másik oldal 4/3 lenne, de mivel a terület kétszer akkora, ezért a másik oldala is kétszer akkora lesz: 8/3. Azaz 2 osztva 3/4-del az 8/3.
De Ani nénitől nemcsak matematikát tanultunk, tanultunk emberséget is, én ráadásul tanultam módszertant is, sőt olyan matematikai szemléletet, absztrakciót, amelyről talán nem is tudta, hogy mekkora hatása lehet. Emlékszem, az egyik mondata az volt: Az is megoldás, ha nincs megoldás. Vagyis egy problémára az is lehet a válasz, hogy nincs megoldása.” (Fried Katalin, az ELTE TTK Matematikai Intézet Matematikatanítási és Módszertani Központ főiskolai docense)
Lektorálta Imrecze Zoltánné
„Hogy pontosan miért, már nem tudom, de többször voltam Aniéknál. Vagy dolgoztak valamin Édesapával, vagy volt valami feladatom, amire nem emlékszem? Csodáltam a modern lakást, büszkén mesélte, ő tervezte a lakásbelsőt. Ami erősen megmaradt, egy vizuális emlék: egy csodálatosan modern, szép és meleg térelválasztó – telis-teli gyönyörű zöld növénnyel. Imádta a természetet – Kenese (szülővárosa) és a Balaton szerelmese volt.
Azt már tudtam gyerekfejjel – hiszen a szüleim ebben éltek és dolgoztak –, hogy a ’60-as évekkel valami megváltozott a matematikaoktatásban. Komoly izgalmak voltak a család fenntartásában, hiszen a gimnáziumi reform miatt édesapámat a minisztériumban és minden iskolában – néhány hónapra – felfüggesztették. Varga Tamás neve nagyon korán elhangzott otthon. Azt is tudtam, hogy amiket használunk a matekórán, azok Varga Tamáshoz kötődnek – én akkor neki tulajdonítottam ezt, s pontosan tudtam, Imrecze Zoltánné ezt kísérletezi ki velünk. Persze, már felnőttként szélesedett az az ismeret, hogy több résztvevős gárda van emögött. Ani egyértelműen kiállt és hitt a „vargatamási” módszerekben, tananyagfejlesztésben. Játszottunk, élmény volt a matekóra.
A Tudományos Ismeretterjesztő Társulat (TIT) még az 1960-as években indította el a Kis Matematikus Baráti Körök (KMBK) mozgalmat, amelyhez kezdetben területi, 1971-től országos verseny kapcsolódik. A mozgalom lényege, egy az egész országra kiterjedő szakköri formában megvalósuló tehetséggondozás. A rendszeresen megjelenő feladatsorok segítették a tanárok felkészülését, de „megtámogatta” őket az évenkénti nyári néhány napos tanártovábbképzés is.
Versenydolgozatokat javít a KMBK országos döntőjén (1980-as évek eleje) Imrecze Zoltánné és Kovács Csongorné
Versenydolgozatokat javít a KMBK országos döntőjén (1980-as évek eleje) Békefi Zuzsa és Pogáts Ferenc
A KMBK – népszerű szakköri forma – hamarosan országos méreteket öltött, s ahol megfelelő vállalkozó szellemű tanár akadt, aki kezébe vette ennek irányítását, tartását, a módszer vonzotta a matematika iránt érdeklődő kisiskolásokat, majd a nagyobbakat is.
Már akkor a Varga Tamás-féle „új matematikai felfogás” bontogatta szárnyait. Célja volt a matematika megszerettetésén túl az önálló, gyakorlatiasabb gondolkodásra nevelés. A foglalkozásokon a feladatokat sokszor közösen, a problémát felfedezve, körüljárva oldották meg a gyerekek, játékosan keresve meg a megoldási módszerek esetleges sokszínűségét.
A TIT a KMBK vezetők részére a módszerek megismertetése érdekében tanári konferenciákat szervezett Budapesten és néhány vidéki városban. Ezek az előadói konferenciák gyakran egyhetes (esetleg bentlakásos) továbbképzések voltak többféle témában, gyakorlati felkészítésekkel. Ebben végzett Ani (is) úttörő munkát.” (Ács Katalin)
„Ez a szakköri innováció párhuzamosan fejlődött és terjedt el a komplex matematikatanítással, illetve Varga Tamáshoz kapcsolódó új matematikatanítási reformmal. E reform lényege a saját tapasztalatszerzés, felfedezésre épülő gondolkodásra nevelés, a gondolkodás örömének megismertetése a tanulókkal új tananyagtartalmakon és új módszerekkel. Az új matematikai nevelést új tankönyvek, munkafüzetek, feladatgyűjtemények, tanári segédkönyvek, illetve a tanórai tevékenységet támogató színes és változatos eszközök sokasága segítette.
A TIT messzemenően támogatta ezt a reformot. A KMBK vezetők részére a módszerek megismertetése érdekében tanári konferenciákat, többnapos tanfolyamokat szervezett Budapesten és a vidéki városokban. Új munkafüzetek és tanári útmutatók készültek a KMBK foglalkozásokhoz. Ezeket az anyagokat és a sokrétű munkát a reform elhivatott, neves szakemberei (Demeter Éva, Pálfy Sándor, Imrecze Zoltánné, Karádi Károlyné, Abonyi Magda és Békefi Zsuzsa, valamint Kuti Gusztávné, Hasmann Károlyné, Nagy Józsefné, Terei Andrásné, Pálfalvi Józsefné[2], Sztrókayné Földvári Vera, Kovács Csongorné, Csahóczi Erzsébet, Török Judit) készítették, lektorálták (Lajos Józsefné, Pálmay Lóránt, Pogáts Ferenc). A kiadványok felelős szerkesztője Urbán János volt. Ezek az anyagok sikeresek, népszerűek voltak, sok ezer példányban jelentek meg.
A KMBK verseny országos döntője a 70-es évek végefelé
A KMBK verseny országos döntőjén a 70-es évek végefelé Urbán János, Imrecze Zoltánné, Kalmár Lászlóné, Pálffy Sándor, Reiman István, Demeter Éva, Miklós Györgyi, Novák Lászlóné
Az új anyagok alapján működő tehetséggondozó munkához, az 1971-72-es tanévtől kezdődően versenyeket is szervezett a TIT matematikából. Először csak az 5-6. osztályosok részére. A többi évfolyam számára akkoriban az Úttörő Szövetség és a Bolyai János Matematikai Társulat szervezte a matematikaversenyeket. A versenyek a tehetségkutatást, a tehetségek kiválasztását szolgálták. Urbán János 1974-től a TIT Matematikai Választmányának titkára lett, és javaslatára a versenyt 1977-től Kalmár László (1905-1976) tiszteletére Kis Matematikus Baráti Körök Kalmár László Versenyének nevezték el.” (Magyar Elektronikus Könyvtár, https://mek.oszk.hu/15000/15024/fulszoveg.html)
A verseny feladataiból összeállított feladatgyűjtemény szerkesztője Urbán János, lektora Reiman István volt. Ők voltak Imreczéné társszerzői is a Fejtörő feladatok felsősöknek című könyv megírásában.
Imrecze Zoltánné az 1960-as évek elejétől tartott szakköröket, az 1964/65-ös tanévtől kezdve a Fővárosi Fazekas Mihály Gyakorló Általános Iskola és Gimnáziumban tanított, a 70-es évektől mint vezető tanár. A Fővárosi Pedagógiai Intézet matematikai szakosztályának vezető szakfelügyelőjeként tartott az új matematikával és annak bevezetésével kapcsolatos képzéseket és foglalkozásokat, és a ’70-es évek végén a Budapesti Tanítóképzőben is tanított. A Bolyai Társulat Beke Manó díjának mindkét fokozatát elnyerte 1964-ben és 1988-ban. 1974-ben Apáczai Csere János-díjban részesült. A Magyar Televízióban rendszeresen részt vett az Iskolatelevízió adásaiban és az iskolásoknak szóló matematika vetélkedőkben, nemcsak műsorvezetőként, de forgatókönyvíróként is. Nyitottságára és kreativitására jellemző, hogy 1985-86-ban a Pannónia Filmstúdió Gyurmatek c. filmsorozatának dramaturgja és szerkesztője is. Érdemes felsorolni a stáblistát (idősebb olvasóink kedvéért):
Rendezte: Varga Csaba, Írta: Mosonyi Alíz, Votisky Zsuzsa, Dramaturg és szerkesztő: Imrecze Zoltánné, Pálmai Kati, Votisky Zsuzsa.
Zenéjét szerezte: Másik János (2 rész), Melis László (5 rész).
Operatőr: Baksa Balázs. Hangmérnök: Bársony Péter. Vágó: Czipauer János, Hap Magda. Animáció: Papp Károly. Műteremvezető: Herendi János. Gyártásvezető: Magyar Gergely Levente, Tarr Erika.
Szereplők:
Gombóc, a dagadt – Vajda László
Gigi, a hosszú – Benedek Miklós
Fofó, a kétfejű – Gyurkovics Zsuzsa
Kezeslábas – Fodor Tamás/ Szombathy Gyula
Professzor – Képessy József/ Kristóf Tibor.
A sorozat egyik darabját a rendező feltette a Youtube-ra: Gyurmatek – Mi közöm hozzá?
Imrecze Aninak volt köze ehhez is.
A visszaemlékezéseket összegyűjtötte: Ács Katalin
[1] Imreczéné Anit 1966-tól az egész ország ismerhette az Iskolatelevízióból (a mai online oktatás őse volt), ahol az osztályokra bontott matematika foglalkozássorozatok fogatókönyv-írója, műsorvezetője és tanára volt a magyar tv egyetlen csatornájának délelőtti vagy kora délutáni adásában. Máig emlékszem azokra a számtanóráinkra, amelyeket (elcserélve egy másik tanórát, hogy az egész osztály meg tudja nézni) az osztályteremben (felelés vagy dolgozatírás helyett) a tévét nézve (!) töltöttünk, csodálva a fiatalos, kedves műsorvezetőt, akitől tanulni lehetett. (Persze az egész iskolában egy, legfeljebb két tévékészülék volt.) A szerk.
[2] mint Pálfalviné Csekő Sári. Az ideiglenes, majd az új tanári-tanulói anyagokat készítő neves szakemberek sora még tovább folytatható, mint például Szendrei Julianna (Radnai Gyuláné ill. R. Szendrei Júlia néven), Gádor Endréné, Halmos Istvánné, Szerediné Loparits Éva (Szeredi Éva) és még sokan mások. A szerk.