Beszámoló a magyar diákok részvételéről az Abel-díj átadó ünnepségen
A matematikai díjak közül az egyik legrangosabb az Abel-díj, amelyet 2002-ben alapítottak. A díjátadás szervezői egy új kezdeményezést indítottak el: meghívnak különböző országokból középiskolásokat a rendezvényre. Mivel ez az érettségi időszakára esett idén, így azok a diákok jöhettek, akik ráértek, és a magyarországi olimpiai kvalifikációs versenyen az élmezőnyben végeztek. Hodossy Réka a Balassagyarmati Balassi Bálint gimnáziumból, Bodor Mátyás a csíkszeredai Márton Áronból, Sárdinecz Dóra, Holló Martin és Szakács Ábel a budapesti Fazekasból képviselte Magyarországot, a csapat tanári kísérője Dobos Sándor volt.
Az út megszervezéséért köszönet Karlóczai Orsolyának, Kunszenti-Kovács Dávidnak és a Rényi Alfréd Matematikai Kutatóintézet munkatársainak. Kövessük végig, hogyan is zajlott az esemény!
A szokatlanul hűvös májusi időben meglepve nézegettük az időjárási helyzetet Oslóban. Napsütés, meleg, 25 fok feletti hőmérséklet! A repülőút zökkenőmentes volt, pontosabban egyetlen határozott zökkenést mégis átéltünk, amikor a pilóta egy viking határozottságával tette le a gépet a kifutópályára. A reptérből egy mozgólépcső közvetlenül a vasúti peronra visz, ahonnan kényelmes és gyors vasút vezet a belváros kellős közepébe. A belvárosban a föld alatt halad. A megállótól pár perc gyaloglással és bőrönd tologatással eljutottunk szállásunkra. Némi szusszanás után városnéző sétára indultunk.
Oslo központjában egy szép nagy park van, ennek közepén a királyi palota. A parkon átvágva élveztük a nyárias időt, a nyíló orgonák illatát. A park pázsitján több helyen napoztak az emberek, családok, baráti társaságok piknikeztek, beszélgettek. Mi végigsétáltunk a fő utcán, lementünk a partra és felmentünk az Operaház tetejére, ahonnan a Munch múzeumra és a mögötte épülő új negyedre és a városhoz kanyarodó fjordra is szép kilátás nyílt Este 7-kor is még fagyizásra csábító erős napsütés volt, este 10-kor is nappali világosság. A magyar diákok már évek óta ismerik egymást, többen ötödikes koruk óta a MaMuT táborból. Az esti szabad órákban a szálláson tichu (négyszemélyes kártyajáték) partik zárták a napot.
Hétfőn indult a hivatalos programunk. Abban az iskolában, ahova annak idején Abel is járt, egy szép ünnepséget rendeztek. Az iskola kórusa énekelt, az oktatási miniszter pedig átadta egy pedagógusnak a Holmboe-díjat. Holmboe Abel matematikatanára és mentora volt, ennek állít emléket a díj. Az ünnepséget egy iskolai 4 fős csapat matematikai projektmunkájának bemutatója és szép zongoramuzsika zárta. Itt találkozhattunk a rendezvényre érkezett norvég, holland, német, francia diákokkal, akikkel metróval elmentünk az egyetemre, ahol a Norwegian Computer Center vendégül látott minket. A finom szendvicsek, gyümölcs és innivalók elfogyasztása után az intézmény munkatársai tartottak prezentációkat. A fiatal kutatók a matematika számos alkalmazási területét felvillantották, képfelismerés, felhők analízise, talajradar mérések elemzése ásványkincsek helymeghatározásához, stb. Délután a központi park hatalmas Abel-emlékművénél rendeztek koszorúzást. Katonai díszegyenruhás rézfúvósok fanfárja vezette be az eseményt, majd az Akadémia egyik vezetője szép megemlékezést tartott, felelevenítve Abel életútját. Kashiwara professzor úr helyezte el a koszorút, utána a jelen levő tudósok, és meghívottak között, a magyar diákok is készíthettek közös képet az esemény tiszteletére. Az esti szabad órákban a régi várba mentünk fel, újra nagyot sétáltunk.
Kedden ünneplő ruhába bújtunk, a napi program a Norvég Tudományos Akadémia székházában indult. Ezt a délelőtti programot külön nekünk, a különböző országokból érkezett fiataloknak tartották. Beszélt hozzánk maga a díjazott Masaki Kashiwara, David Nadler (Berkeley), John Christian Ottem (University of Oslo), Hiraku Nakajima (a Nemzetközi Matematikai Unió elnöke), Jan Philip Solovej (az Európai Matematikai Társulat elnöke), Cordian Riener (Arctic University of Norway), Basile Bossoto (az Afrikai Matematikai Unió elnöke).
A központi témája ezeknek egy kicsi bemutatkozás mellett az volt: hogyan is lettem matematikus? Mi keltette fel az érdeklődésemet? Milyen tanácsot adnék egy 15-19 éves fiatal tehetségnek? A diákok kérdezhettek is. Mint a szervezőktől megtudtam, a tavalyi ilyen eseményen az ünnepi és szokatlan környezetben nagyon megilletődöttek voltak a diákok, idén viszont sokat kérdeztek, szépen feloldódott a hangulat. A végén nagyon finom ebédet kaptunk. Innen busszal vittek a város központjába az egyetemi aulához, ahol már az egész környéket lezárták a rendezők és a rendőrök, több helyen lovasrendőrök is megjelentek. Azt hiszem ennek nem a rendbontás megakadályozása volt a célja, inkább a király érkezéséhez hozzátartozó protokoll része lehetett. A hatalmas aula zsúfolásig megtelt, a díjazott és a norvég király ünnepélyes bevonulása után hallhattunk norvég népzene ihlette hegedűjátékot, megnéztük a díjazottról készült rövid filmet. A díjat maga a király adta át személyesen. A ceremóniát egy vonósnégyes muzsikálása zárta. A hivatalos ünneplés további részére (ünnepi műsor a nemzeti színházban és esti bankett a királyi palotában) mi, a diákcsoportok nem voltunk hivatalosak. Viszont meghívott bennünket a magyar nagykövetség, ahol finom pogácsával vártak, jót beszélgettünk.
Szerdán következett az egyetemen az Abel-előadások sora. Négy darab 45 perces előadás, közepén szendvicses ebéd. Az első előadó maga a díjazott volt, őt követte Catharina Stroppel (Bonn); Andrea D’Agnolo (Padua); David Nadler (Berkeley). Az előadásokon a tömény matematikán kívül némi matematikatörténet is előkerült. A programnak ezt a részét nem a középiskolásoknak tervezték, mindenesetre azért tanulságos volt bekukucskálni a matematikai élet egy másik szintjére. Este következett a mi programunkat záró esemény. Részt vehettünk az Akadémia által szervezett esti partin. Ennek megnyitásán köszöntötték Masaki Kashiwarát, majd egy fiatal hegedűművésznő játszott klasszikus és norvég hegedűn, melynek neve hardingfele. Ez utóbbinak 9 húrja van, amelyek kissé visszhangossá, zengőbbé teszik a hangzást. A Grieg-dallamok egyetlen hangszerrel megszólaltatva szépen megtöltötték az Akadémia auláját, elvarázsolva az ünneplőket. Az est folyamán lehetett beszélgetni és falatozni. A magyar konyhától talán legtávolabb álló fogásokat a rénszarvasból, vagy bálnából készült finomságok jelentették.
A hazafele tartó úton minden diákot megkérdeztem, mit hoz haza erről a pár napból, akár élményként, akár tanulságként. A diákok visszajelzései következzenek:
Bodor Mátyás: A computer centerbe belépve azzal fogadtak: help yourself, és ott vártak a finom szendvicsek. Nagyon jól esett a minket körülvevő gondoskodás és vendégszeretet.
Holló Martin: A legjobb élményem egy hatalmas adag fagyi és a nagykövetségen lévő pogácsa megevése volt, mert nagyon finomak voltak. Illetve annak is nagyon örülök, hogy tudtunk csinálni egy közös képet az Abel-díjassal.
Hodossy Réka: Jó volt látni, hogy a nagy matematikusok nem csak nevek, hanem emberek.
Sárdinecz Dóri: A hivatalos programokon kívül az volt a legjobb élmény, hogy sok emberrel találkoztunk, és a városban is volt időnk sétálni. Emellett a szabadidőben rengeteget tichuztunk — miközben néhányan következetesen, nagyjából öt körönként elindultak forró csokiért.
Szakács Ábel: A legjobb élmény az volt, amikor kimentem a színpadra, ahol Masaki Kashiwara kezet fogott velem, és átadta a könyvet.
A matematikával foglalkozni önmagában öröm. Persze egy iskolás gyereket ezen felül is motivál egy-egy jól sikerült verseny, szép eredmény. A felnőttek világa is hasonló, az egyetemi, akadémiai, kutatói munka öröme mellett helye van a szép elismerésnek. A Norvég Tudományos Akadémia nagy fogadóhelységében az egyik falon ott sorakoznak a korábbi Abel díjasok képei. Örömmel láttuk Lax Péter, Szemerédi Endre, Lovász László portréját. Vajon ki lesz a következő magyar Abel-díjas?
A kiutazás a 2025-3.1.1-ED-2025-00004 számú projekt keretén belül, a Kulturális és Innovációs Minisztérium Nemzeti Kutatási Fejlesztési és Innovációs Alapból nyújtott támogatásával, a 2025-3.1.1-ED pályázati program finanszírozásában valósult meg.
Dobos Sándor
Budapesti Fazekas Mihály Gyak. Ált. Isk. és Gimn.
A fotókat Dobos Sándorné Tóth Tímea készítette.
Az Abel-díjas Kasivara Maszakiról szóló cikkünk:
https://ematlap.hu/tudomany-tortenet-2026/1542-az-abel-dijas-kasivara-maszaki