A 18. Közép-Európai Matematikai Diákolimpia eredményeiről az Érintő 33. számában (2024. szeptember) jelent meg Kovács Benedek és Hegedűs Dániel csapatvezetők hivatalos beszámolója. A magyar MEMO csapat tagjait (Holló Martin, Keresztély Zsófia, Kovács Benedek Noel, Molnár István Ádám, Prohászka Bulcsú és Vigh Zalán) megkértük, írjanak versenyen kívüli élménybeszámolót, most ebből közlünk részleteket:
Az első nap délelőttjén a Bolyai Intézetben minden résztvevő megkapta a MEMO-s táskát és a benne lévő ajándékokat. A szállás elfoglalása után 13-an (a csapatvezetőkön kívül két guide (a csapathoz rendelt kísérő) és három lengyel versenyző is csatlakozott a magyar csapathoz) elmentünk a Napfényfürdőbe, ahol több órán keresztül élvezhettük a rengeteg vízicsúszdát. Este korán elmentünk aludni, hogy kétszer is ki tudjuk magunkat pihenni a verseny előtt.
Második nap korán kellett kelni, hogy a megnyitó előtt még reggelizni is legyen idő. Nekünk azt mondták, hogy a megnyitó hosszú és unalmas lesz, de végül elég rövid és izgalmas volt. A végén még egy telefonos kvíz is volt az előző MEMO-kkal kapcsolatos kérdésekkel. Sajnos a megnyitó közben a németek sikeresen ellopták Marvint (a magyarok kabalafiguráját), amit utána a megnyitó termében lévő társasjátékozás közben sem tudtunk visszaszerezni. Ebéd után a programban a városi kincsvadászat[1] következett, ahol csapatokban kellett a Szeged belvárosában lévő állomásokat megtalálni és azokon minél jobban teljesíteni. A csapatokat a részt vevő nemzetek alkották. A magyaroknak egy kis játszóterezés is belefért a verseny idejébe, de az izgalmas állomásokon próbáltunk a lehető legjobbak lenni. Például olyan jó Forma–1-es autót csináltunk a testünkből, hogy még Verstappent is lehagytuk volna vele, illetve Bulcsú tökéletesen játszotta el az Örömódát az egyik szegedi templomban, ami nagyon lenyűgöző volt. A dekázás sajnos már nem ment ilyen jól a csapatnak, de egy helyi bácsi besegített nekünk. Először a szervezők nem akarták hagyni, és azt mondták neki, hogy menjen el, mert ez egy zártkörű rendezvény, de ezzel nem sikerült meggyőzniük, mivel a rendezvény nem volt bezárva, hisz a parkban volt. A verseny során összefutottunk a németekkel, és sikeresen visszaloptuk Marvint. Este még páran elkezdtek pánikszerűen feladatokat oldogatni és mindenféle tételeket átolvasgatni, de így is viszonylag korán sikerült lefeküdni a csapatnak, hogy a holnapi egyéni versenyre mindenki kipihent legyen.
Az első versenynap mindenkinek kicsit stresszesen, Zsófinak egy fejfájással együtt indult, de végül mindenki túlélte, és a magyar csapat vegyes élményekkel zárta az egyéni versenyt. Ezután egy feladatmegbeszélős ebéd végeztével különféle játékok közül választhattunk magunknak programot.. A napot közös fagyizással zártuk.
A második versenynap nyugisabb volt, és jobban is élveztük, hiszen ez a csapatforduló volt, ugyanakkor a teljesítményünkkel csak közepesen voltunk elégedettek. Délután igazi magyar matekos létünkre mászni mentünk a nagy szegedi köteles mászóterembe, ami egy példás hatékonyságú tornaterem volt, hiszen velünk egy időben egy kosáredzés is zajlott ott. Ettől még nagyon tetszett a program, főleg, hogy még focizásra is alkalmas volt a hely. Ezután az obszervatóriumba készültünk, de rájöttünk, hogy inkább megünnepelnénk, hogy véget értek a versenynapok, így este a magyar csapat együtt olvasott egy jó könyvet a hotelszobában. Kicsivel később rájöttünk, hogy más nemzetek is pont könyvet szeretnének olvasni, így lementünk a csehek szobájába is.
Szerdán a tegnapi hosszúra sikerült éjszaka után fáradtan indultunk el a kirándulásra. Martin a hosszú buszút alatt be tudott pótolni az éjszaka kimaradt alvásából valamennyit Bulcsú hátát használva támasztékként, de a többieknek ez nem sikerült. (Ők balszerencséjükre nem Bulcsú mellett ültek.) A buszról leszállva az első program a szarvasi Mini Magyarország megnézése volt, ahol Magyarország szebb látványosságait interaktív makettként nézhetik meg az érdeklődők. A Kecskemétről származó Benedek vezetésével nagyot partiztunk a kecskeméti Cifra Palota gombjának megnyomása után megszólaló Cifra Palota című ismert gyermekdalra. Ezek után Haydn egyik operájából hallgattunk meg megközelítőleg ötvenszer egy részletet, mert a nézelődés helyett letelepedtünk egy, a Fertődi Eszterházy-kastély makettjéhez közel eső árnyékos padra.
A következő program a Szarvasi Arborétum volt, ahol volt egy mamutfenyő, aminek tűzálló a kérge. Itt még sok más fa is volt. Majd elbuszoztunk egy Tisza-parti strandhoz, ahol nagy fürdés, ugrálás és stégen való birkózás vette kezdetét. Ez utóbbiban egy szlovák fiú verhetetlennek bizonyult, senki nem tudta belökni a vízbe.
Az ezutáni csodálatos sárkányhajózás folyamán természetesen az a hajó nyerte meg hatalmas fölénnyel az összes versenyt, amiben a magyar csapat ült, annak ellenére, hogy ebben a hajóban voltak a legkevesebben. A hazabuszozás és a vacsora után Bulcsú lefeküdt aludni, István pedig a svájci csapat egy részével töltötte az idejét, de a csapat kalandvágyóbb része az éjszaka folyamán többek között megpróbált beszökni a Szegedi Ifjúsági Napok nevezetű éppen megkezdődő fesztiválra. Sajnos miután Zsófi és Zalán tetemes mennyiségű bozótos erdőn és csalánon keresztülverekedték magukat, egy mérges rendőr és egy (a rendőr szerint) veszélyes kutya fogadta őket. A rendőr kívánságára Martin, Benedek és Jánosik Máté (egy guide) is átkelt ezek után a csalánon, holott ők erről már korábban letettek. A rendőr és veszedelmes kutyája ezek után viszont a SZIN-en keresztül vezette ki a lebukott társaságot, így a küldetés végül sikerrel zárult.
Másnap az állatkerti látogatás során megnéztük a cerkófot (ami egy állat), a vikunyát, a guanacot (szintén állatok), és a vörös pandát, ami aranyos volt és borz. Továbbá láttunk zsiráfokat, zebrákat, ügyes fókákat, sörhasú szurikátákat, de Martinnak és Benedeknek a legnagyobb élményt az egyik elefánt nyújtotta. A következő program sétahajózás volt. Mivel a hajó motorjától semmit nem lehetett hallani, így az idegenvezetés hamar abbamaradt. A legnagyobb látványosságok a Pick-gyár és Horthy Csónakház voltak. Amikor újra szilárd talaj volt a lábunk alatt, Zalán elvitte a csapatot egy szuper óriáspalacsintázóba, és már el is indulhattunk a záróceremóniára. A ceremónia után ünnepélyes záróvacsora következett, amit bűvészbemutató és kvíz követett.
Az éjszaka hátralevő részét a városban kóborlással, vagy éppen internacionális bulizással és kevés alvással töltöttük.
Külön eredményként könyveltük el, hogy a versenyen nem mi voltunk a legproblémásabb csapat (ellentétben a felkészítő kínai edzőtáborban elért eredményünkkel), pedig ezen az eseményen jóval kevesebb csapat vett részt.
Végül pedig következzen Benedek és Dani beszámolója a vezetői munkáról:
A rendezvényre készülés során meglepődve és szomorúan vettük tudomásul, hogy a “legfiatalabb magyar MEMO-csapatvezető páros” címről összesen csak egy napnyival maradtunk le. A verseny előtti hetekben már lelkesen teszteltük a potenciális feladatokat, nehézségi és szépségi értékelést adva rájuk. A megnyitó ünnepség után az egyetemen, egy külön titkos szobában megkezdődtek a zsűriülések, amelyeken a 10 csapat 2-2 vezetője vehetett részt, továbbá a levezető elnök, Hujter Bálint. Vasárnap a feladatok kiválasztásáról, illetve szövegezéséről szavaztunk, ám a szavazás eredménye meglehetősen gyakran lett 5-5-ös döntetlen. Este a fordításokat készítettük el. A különböző nyelvű feladatsorokban a legnagyobb változatosságot a T-3 feladat mutatta: a Tisza partján matematikusok helyett németül tigrisek ültek, szlovénül Marvin helyett egy kecske kérdezősködött[2].
Hétfőn a koordinátorok által bemutatott pontozási útmutatók elfogadása következett, ami kezdetben igen lassan zajlott, ám ebéd után fáradtabban és a nagy hőségben – nem túl meglepő módon – már jóval kevesebb kivetnivalót talált bennük a zsűri. Este kezdhettük javítani a diákok dolgozatait, és ekkor nagyon megörültünk az I-4 feladatra kapott változatos megoldásoknak. A legalaposabb munkát az I-2 feladatra beadott dolgozatok átnézése igényelte, mind a mi részünkről, mind a koordinátorokéról.
Az I-2 feladatra adott megoldás késő esti koordinálása.
Kedden és szerdán zajlott az egyéni, majd a csapatverseny pontszámainak megbeszélése a kizárólag magyarokból álló koordinátorcsapattal. A megbeszéléseken egy-egy másik csapat vezetői is segítették a megoldások pontos megértését. Nagyon élvezetes és egyedi munka az útmutatók szerinti lehető legnagyobb, de igazságos pontértéket kihozni a dolgozatokból, ám fárasztó is: kétszer is jócskán éjfél utánig dolgoztunk. Miután minden dolgozat lezárásra került, és Dani alapos érvelése után Martin kézírását is elfogadta a zsűri, az éremhatárokat is megszavaztuk.
Martin kézírásának megfejtése: „felezőmerőlegesére”.
Később nem hivatalos záróünnepségünkön az alábbi különdíjjal jutalmaztuk Martin teljesítményét:
Pihenésként szerdán este a Classic Grill vendéglőben vacsoráztunk közösen a koordinátorokkal, majd az Anna fürdőben kapcsolódhattunk ki éjfélig. Csütörtökön már az egész napot a csapattal tölthettük.
Kovács Benedek és Hegedűs Dániel csapatvezetők
[1] A városi vetélkedőről egy másik írásban a szervezők oldaláról nézve tájékozódhat az olvasó. (A szerk.)
[2] A feladatot és megoldását a 2024-es MEMO néhány feladatának részletes megoldása című írás mutatja be. (A szerk.)