Izgalmas városi vetélkedőn mérhették össze erejüket, kitartásukat és kreativitásukat a 2024-es Közép-Európai Matematika Diákolimpia (MEMO) csapatai. A versenyen tíz résztvevő ország (Svájc, Ausztria, Németország, Horvátország, Szlovénia, Lengyelország, Litvánia, Szlovákia, Csehország és a házigazda Magyarország) hatfős csapatai járták a várost miközben (a szervezők céljával megegyezően) meg is ismerhették Szeged nevezetességeit.
Amikor másfél éve megtudtam, hogy Szegeden lesz a 2024-es MEMO, és felkértek szegedi programfelelősnek, már azonnal arra gondoltam, hogy első napra egy sok állomásos városismereti vetélkedőt érdemes szervezni, hogy a későbbi napokban a versenyzők már otthonosabban mozogjanak a városban.
Természetesen az egyéb szabadidős programlehetőségek kitalálása[1] és az egész napos buszos kirándulás[2] megszervezése is fő feladatunk volt, mégis a városi vetélkedő összeállítása okozta a legtöbb kihívást. Magyaroknak korábban is szerveztünk már különböző sok állomásos városi vetélkedőket, de egy nemzetközi csapatban teljesen más a kulturális közös nevező, mintha csak hazánk fiai-lányai vettek volna részt. A mohácsi csata évszáma, Mátyás király személye, egy József Attila verssor vagy a Himnusz egy sora, mint megfejtés, nem várható el nemzetközi közegben, márpedig az interneten talált ötletek mindig ehhez hasonlók. Miután a versenyzők még fiatalkorúak, a hagyományos „egyetemi ügyességi vetélkedők” sörpong és gyorsasági sörivó számait is természetesen mellőznünk kellett.
A fenti feltételek mellett sikerült összeraknunk 20 állomásnyi játékot és rengeteg logikai, kreatív és vicces számolós feladatot tartalmazó, és „egész vetélkedő alatt oldható” feladványt. Utóbbiakra, és az állomások nagyobb számára azért volt szükség, hogy ha egy állomásra több csapat érkezik egyszerre, a várakozás alatt is haladhassanak a feladatokkal. Természetesen nem volt elvárás az összes feladat és állomás meglátogatása, a feladatokra szánt négy óra nem is lett volna erre elegendő a sok sétálással együtt. A csapatok egymással és az egyik guide-jukkal szigorúan együtt maradva járhatták a várost, bármilyen segédeszközt használhattak a vetélkedő során (a csapatokhoz rendelt kísérők másik fele vigyázta az állomásokat). Nézzük is a feladatokat, de előbb még hadd köszönjem meg Bán-Szabó Áronnak a kiváló és gyönyörű dizájnnal elkészített füzetet, ami legalább akkora munka volt, mint a feladatok kitalálása. A füzet itt elérhető.
Az egész verseny folyamán megoldandó feladatokkal indult a füzet. Elsőként minden csapat kapott egy naprendszerbeli holdat, amelyeket egy-egy találkozáskor megoszthattak egymással akár a másik csapat holdjáért, akár egy palack vízért vagy egyéb cserealapért is. A különböző nemzetek versenyzői közötti interakció növelésére szolgált a feladat, ahogyan a kő-papír-olló-gyík-spock is, ami kötelező elem volt +/- 1 pontért minden egyes másik csapattal való találkozáskor. Készíthettek kreatív csapatzászlót vagy címert (max. 10 pont), kereshettek érdekes tárgyakat (5 pont), és utánozhatták bármelyik útjukba kerülő szobrot 1-1 pontért. Kaptak egy Sudokut is, aminek érdekessége, hogy hat darab szám helyén betű szerepelt, amelyek számértékét egyes állomásokon szerezhették meg. A hat közül bármelyik három szám begyűjtése után a Sudoku egyértelművé vált, de háromnál kevesebb betű kitalálásával nem lehetett megoldani. Az egész versenyes logikai feladatok között pedig meg kellett mondaniuk, melyiknek van nagyobb valószínűsége, hogy január elseje szombatra vagy vasárnapra esik (nem, nem egyforma), labirintusból kellett kitalálni csak jobbra fordulással, sakktáblát kellett egyenlő részekre vágni speciális feltételekkel, másrészt királynőkkel lefedni úgy, hogy minden mező ütésbe kerüljön.
Az állomások feladatai között szintén akadt logikai, ügyességi, gyorsasági, zenei, nyelvi, trükkös és persze felfedező típusú is, amelyek segítségével bejárták Szeged főbb nevezetességeit, tereit és különlegességeit, jó hangulatban töltve el a délutánt.
Elsőként a Dóm téri árkádsor szobrai között kellett megkeresni a matematikusokat (heten vannak), másrészt a második leghíresebb transzcendens szám jegyeiben egymás után szereplő XIX. századi évszám (kitalálják, hogy melyik?) évében még/már élő tudósok és művészek szobrait kellett megszámolniuk. Ahogy a legtöbb eredmény a feladatok között, ez is egy prímszám lett, 41.
Másodszorra a szerb templomnál 12 nyelven leírtunk közmondásokat, ezeket össze kellett párosítani a nyelvekkel (köztük koreai, kínai, japán, ógörög, norvég, stb.), majd értelmezni a közmondást (pl. „Több is veszett Mohácsnál”). A harmadik feladat ügyességi, azon belül a sörpong mintájára kitalált „vízpong” volt, ahol egy pingponglabdát kellett időre 10 vizespohárba bedobni.
A negyedik feladatban a tiszavirág szoborban kellett megtalálni a visszafele álló kérészt, majd a közeli, magas vízállások emlékére állított mércékben kellett kikeresni a prímszámokat, természetesen prímszámú darab (kettő) volt. Ezután a hat résztvevőnek egy Forma1-es autót imitálva kellett megkerülnie a Móra Múzeum előtti szökőkutat. Itt szabadjára engedhették kreativitásukat a fiatalok.
Következett egy térfogatmérős játék, tíz 1-2 decis, különböző érdekes alakú üvegcse, pohárka méretét kellett térfogatuk nagysága szerint sorba állítani, először szemre, majd egy szökőkút segítségét is igénybe véve. A hetedik feladat az volt, hogy az evangélikus templom orgonájában számolják meg a sípokat (nem egyesével, hanem a billentyűket a regiszterekkel szorozva, majd az eredményt korrigálva), illetve az örömóda dallamát kellett felismerni, és elénekelni, bónusz pontért eljátszani. Meglepően sokan tudtak egyből valami szépet, volt, aki még Bach d-moll toccata-ját is eljátszotta. Újabb bizonyíték a zene és a matematika kapcsolatára. :-)
A református templom sem maradt ki, mivel elég sok háromszög szerepel az amúgy is háromszög (na jó, három ágú lóhere) alaprajzú templomon, így adta magát, hogy a háromszögszámokkal kapcsolatos feladatot találjunk ki. A kilencedik állomáson két kép alapján kellett megtalálni és megválaszolni néhány kérdést Szeged két, az 1879-es nagy árvízhez kapcsolódó építményéről, a Dómról (fogadalmi templom, melyet az árvíz utáni sikeres újjáépítés tiszteletére fogadtak meg Szűz Máriának), és az Árvízi Emlékműről, ami a nagy árvíz századik évfordulójára épült.
A tizedik feladathoz vissza kellett térni a kiindulás helyszínére, a Bolyai Intézetbe. Erre két lehetőség is volt, 3-kor és 4-kor. Mivel ekkor még nagyon meleg volt, hűsítőként szántuk az állomást, ahol hideg vizet is osztogattunk. A feladatok között ismét voltak logikai, ügyességi és számolós feladványok is, majd apró részletükbe belenagyított, macro fotókon kellett felismerniük pl. egy ceruzát, egy Oreo kekszet, egy teafiltert vagy egy fogkefét.
A tizenegyedik állomáson franciakártyák segítségével kellett trükkös elhelyezéseket kitalálni, a következő feladvány pedig a Hősök kapuja festményén szereplő lovak megszámolása volt. A 13. állomáson a Szent István téri víztorony szobraira kérdeztünk rá, míg a 14. állomáson Szeged templomai közül kellett minél többet bejelölni egy vaktérképen. Ezt követte egy titkosírásos feladvány, aminek megfejtése egy koordináta lett, amely végül az Aranycsapat szoborhoz kalauzolta el őket.
A 16. feladatban a csapatoknak a Zsinagógát kellett megtalálniuk, és ezt bizonyítva megszámolni az ajtajait (nem prímszám), majd a 17. ismét ügyességi játék volt, minél többet dekázni egy focilabdával. A 18. feladványban egy kép alapján az Anna-kutat, a 19.-ben ismét egy (máshogy) kódolt koordináta alapján Szeged híres mozdonyát lehetett felkutatni. Végül pedig a méltán híres, Széchenyi téri „malacfát” (lásd a fényképet a füzetből) kellett megkeresniük és bejelölni a Széchenyi tér térképén. Természetesen nem sorrendben kellett megoldani a feladatokat, de azért igyekeztünk a közeli sorszámúakat közelebb elhelyezni.
Összességében nagyon élvezték a csapatok, hogy ennyi különböző típusú kihívásban tehették próbára magukat. A megszerezhető 250 pontból a felét szinte minden csapat teljesítette, ahogy egy csapatot kivéve (ők renitens horvátok voltak, akik más programokat és szabályokat is igyekeztek el- és kikerülni) mindenki végig is játszotta a négy órát, a nagy meleg ellenére. A feladványok mindegyikére érkezett hibátlan megoldás, de egyiket sem oldotta meg mindenki hibátlanul. Rögtönzött közvélemény-kutatásunk alapján legjobban az orgonás, a vízpongos, a vízmérős, a Forma1-es, és a közmondásos feladat tetszett a fiataloknak.
A vetélkedőt egyébként a német csapat nyerte, 200 pont feletti eredménnyel. Őket követték a csehek és az osztrákok, majd fej-fej mellett következett a középmezőny, köztük a magyarokkal.
A feladványok összeállításában külön köszönet az ötletekért Dankowsky Zorkának, aki a MEMO fő programfelelőse volt, Makay Géza kollégámnak, aki az esemény technikai felelőseként sok ötlettel is segítette a vetélkedőt, Bán-Szabó Áronnak a dizájnért és a füzet megvalósításáért, a guide-oknak az állomások biztosításáért, Birkás Györgynek pedig azért, hogy a már majdnem 5000 facebook-matekleckéje, és a kérésemre küldött plusz rejtvények között is találtam jópofa, hasznos, a füzetbe valókat.
Bátorítok minden, többnapos (akár nemzetközi) matematikaversenyt rendező kollégát, hogy iktasson be egy városi vetélkedőt a programba. Amellett, hogy egy délutánt flow-élménybe kerülve végigjátszhat egy csapat, közben megismerhetik a házigazda város múltját, tereit és egyéb nevezetességeit, miközben a szervező csapatot is jobban összekovácsolja. Igyekeztem ötleteket is adni, ezeket bátran tessék használni egy hasonló vetélkedő tervezésekor.
A versenyről képeket, leírást és összefoglaló videót az alábbi honlapon találhatnak a kedves érdeklődők: https://memo2024.bolyai.hu/.
Írta és a vetélkedőt szervezte: Győrffy Lajos,
SZTE Bolyai Intézet, adjunktus,
MEMO programfelelős
[1] Vadaspark, Csillagvizsgáló, Informatikatörténeti kiállítás, templomlátogatás, Dóm torony, Anna-fürdő, sétahajózás, sárkányhajó, sportolás, elsősegély tanulás, kreatív kézműveskedés, nyomógombos kvíz vetélkedő, bűvész show, ördöglakatozás, Rubik-kocka bemutató és társasjátékozás került be a szabadidős programok közé. Ezekről a magyar csapat tagjai számolnak be a MEMO 2024, Szeged – 2. részében.
[2] Az egész napos kirándulás lehetőségei közül Szarvasra esett a választás, Mini Magyarország és arborétum látogatással, majd sárkányhajózással és strandolással.