TUDOMÁNY MENÜPONT TÖBBFÉLE, A MATEMATIKA TUDOMÁNYÁHOZ KAPCSOLÓDÓ FUNKCIÓT TAKAR..A TUDOMÁNY TÖRTÉNET ROVAT CÉLJA ELSŐSORBAN MATEMATIKATÖRTÉNETI JELLEGŰ  ÍRÁSOK KÖZLÉSE. A MI IS ...?ROVAT A MAI MATEMATIKA TUDOMÁNYÁRÓL KÍVÁN SZÓLNI A HOZZÁÉRTŐKNEK. (ROVATSZERKESZTŐK: BESENYEI ÁDÁM;  STIPSICZ ANDRÁS.)

Ami tegnap még sci-fi volt, ma már a megnövekedett kapacitású számítógépeknek és számos fontos technológiai áttörésnek köszönhetően valóság: tanulásra képes robotok, kép- és hangfelismerő rendszerek, önvezető autók és számos olyan felfedezés, amelyekre korábban talán nem is gondoltunk. Az utóbbi években hihetetlenül felgyorsult a mesterséges intelligencia kutatása világszerte, és nap mint nap születnek kiemelkedő és megdöbbentő gyakorlati eredmények. A további fejlődés kulcsa azonban, hogy sikerüljön mélyebben megértenünk, hogy ezek a rendszerek MIÉRT működnek. Mik az alkalmazások matematikai alapjai? Ennek megválaszolására jött létre egy új kutatócsoport az MTA Rényi Alfréd Matematikai Kutatóintézetében Szegedy Balázs vezetésével, akit a mesterséges intelligencia hátterében álló matematika érdekel.

2017 decemberében nagyon szép ünnepséget és szakmai konferenciát tartott egy hódmezővásárhelyi általános iskola abból az alkalomból, hogy 10 éve vették fel Varga Tamás nevét. Az iskola méltó módon őrzi névadója szellemiségét és alkalmazza matematikatanítási módszereit. A színvonalas szakmai programon Szitányi Judit, Pintér Klára, Szalay István adott elő. Pálfalvi Józsefné két előadása közül közöljük az egyiket, a megnyitó beszédet Varga Tamás életéről és munkásságáról.

Az Erdős—Szekeres probléma története 1932-ben kezdődött, amikor Klein Eszter, az akkor 22 éves egyetemista észrevette, hogy öt általános helyzetű pont (nincs köztük három egy egyenesen) között a síkon mindig van négy, ami konvex helyzetben van. (Egy véges síkbeli ponthalmazt konvex helyzetűnek nevezünk, ha mindegyik pontja elválasztható a többitől egy egyenessel.) Innen indult a híres Happy End probléma. Erdős és Szekeres korszakalkotó sejtésénél a nagy áttörést Andrew Suk tette meg 2016-ban. Tardos Gábor és Tóth Géza bemutatja a 85 év során született régebbi és legfrissebb eredményeket. (A fotókon Szekeres György, Klein Eszter és Erdős Pál látható a KöMaL 1927-28. tanévi legjobb megoldóinak tablóján.)

2013-ban jelent meg az Amerikai Matematikai Társaság Notices folyóiratában Christopher Heil What is...a Frame? című írása. Magyarul is frémnek nevezik Hilbert-térbeli vektoroknak egy olyan halmazát, amelynek segítségével más vektorok kifejtését adhatjuk meg. Gyakorlati alkalmazásaik vannak többek között az analóg-digitális jelátalakítás, a Sigma—Delta-kvantálás, a jelrekonstrukció, és a nagy adathalmazok elemzése témaköreiben. A frémek világába Matolcsi Máté fordítása révén tekinthetünk be.

Mint az algebrai számelméletben szinte mindennek, az Iwasawa-elmélet gyökerei is a Fermat-sejtés bizonyítására adott korai próbálkozásokban vannak. Tóth Árpád és Zábrádi Gergely történeti visszapillantás után bevezet Andrew Wiles Iwasawa-elméleti munkásságába. Az Iwasawa-fősejtés komplex szorzással rendelkező elliptikus görbékre  Wiles és Coates közös bizonyítása  pedig a legelső fontos részeredménye a Birch–Swinnerton-Dyer-sejtésnek, az  egymilliódolláros milleniumi problémák egyikének. Képünkön Kenkichi Iwasawa (1917–1998) japán matematikus, a huszadik század második felének egyik legmeghatározóbb alakja az algebrai számelméletben.