Mentál-matematika, karácsonyi ünnepi matekozás Bertalan Zoltán és Berkó Erzsébet segedelmével
RLV
Évek óta részt veszek a Rátz László Vándorgyűléseken, nagyon igyekszem szabaddá tenni magam a nyári szünet elején erre a néhány napra. Jó találkozni a kollégákkal, jó részt venni az érdekes előadásokon, szemináriumokon, s jó utána közösen vacsorázni, játszani... S játék közben annyi mindenről lehet beszélgetni – hiszen a „mocsárból” úgysem jövünk ki egyhamar, vagy MaZso úgyis tud egy „pontos lépést”... Mindez persze igen fárasztó, s jól meg kell választani, hogy mire is ülünk be, hiszen komoly munka több órán át előadásokat hallgatni, feladatokon gondolkozni ... De aztán, hazafelé a teljes kimerültség és a szellemi feltöltöttség vegyes érzésével ülünk buszra, vonatra, miközben lelkesen érdeklődünk utastársunktól, hogy mit hibáztunk, milyen érdekes eseményt is hagytunk ki. Én mindig úgy érzem, hogy a lehető legjobbat választottam, hiszen annyi érdekességet hallok! 🙂
Aztán nyáron lehet ezeken tovább gondokozni, a saját matektáborban az újonnan hallott ötleteket kipróbálni. Olyan jó dolgokat lopok! 🙂
S aztán olyan is van, amit nem fogok tudni így (ahogy kaptam) sosem elmesélni, bemutatni a gyerekeknek. Ilyen volt Bertalan Zoli és Berkó Erzsi fantasztikus „Mentál-matek” előadása. Ezt látni kellett, ez nem elmesélős.
Merthogy úgy volt, hogy Erzsi és Zoli komolyan, mindenféle hókusz-pókuszoktól mentesen elővezettek valamit, mondták, hogy figyeljünk, meg hogy számoljunk, meg azt is, hogy rakjuk ide meg oda, emeljünk, keverjünk, ... aztán leesett az állunk, mert mindenféle előzetes figyelmeztetés nélkül beleszaladtunk abba, hogy már vége, mert már elő is bukkant az elrejtett kártyalap, a törpék karácsonyi ajándékozása az előre megrajzolt gráf alapján történt, s még sorolhatnám hosszasan. Mondhatnám, hogy micsoda dolog, hogy ezt így nem lehet, hogy tessék előre szólni, hogy most fogok elképedni... De ez így volt jó, ez így volt izgalmas. Zoli és Erzsi csak úgy, spontán belevittek minket a játékba, s nem volt nagy dobpergés, de máris elámultunk, s kértük, hogy „Még egyszer!” S akkor jött a trükk még egyszer, s mondták, hogy mire figyeljek, s mit számoljak, meg írjak, videózzak... S azt is mondták, hogy addig csinálják, amíg rá nem jövünk – de csak sejtettük, s sejtéseink lettek nyári házi feladatnak.
Ez nem elmesélős előadás, ezt látni kell.
Már minálunk...
Szóval, ha nem tudjuk bemutatni, akkor kérjük meg... S ez így is történt, írtam egy óvatlan levelet Bertalan Zolinak, hogy lenne-e kedve a tanítványinkat elszórakoztatni? A válasz pedig azonnal jött: Nagyon szívesen, mikor jöhetek?
Igen elszégyelltem magam, amikor megtudtam, hogy ez a kis kiruccanás Zolinak Békéscsabáról, Erzsinek pedig Szolnokról egy-egy hosszú utazást fog jelenteni. Kérték, hogy ne egy nagy közönségnek kelljen bemutatni a trükköket, hanem – mivel zömében kártyás trükkök – legfeljebb osztálynyi gyerek legyen egyszerre jelen.
Így is szerveztük. Megszerveztünk részükre egész napra egymás után hat bemutatót, s hozzá ennyiszer 30 diákot. (Ugye, ismerős, milyen egymás után hat órát megtartani? S milyen lehet hat egymás utáni élménymatekot, előadást?!)
Egész napos ünnep
A megbeszélt napon az előadások előtt két órával megjelent Zoli egy bőrönddel (bőröndnyi eszköz, csoki, ajándék...), majd Erzsi is hamarosan, hasonlóképpen felszerelkezve. Beszélgetni nem volt idő, készülni kellett. Hat tanórára.
Úgy alakult, hogy a téli szünet előtti utolsó matematikaórákra tudtuk megszervezni ezeket az ünnepi bemutatókat, és bevallom, mindegyik méltó volt a karácsony előtti időszak ünnepi zárására.
Élmény volt megfigyelni a gyerkőcöket, ahogy – számukra aztán végképp újszerűen – a „bűvészek” belerohantak egy-egy trükkbe. Figyeltek, jegyezték a sorrendet (a kihívott segítők igyekeztek mindenbe belekötni, s alaposan megkeverni a kártyapaklit!), de ennek ellenére váratlanul érte őket, hogy már „át is vágták őket”, már észrevétlenül ki is választotta a bűvész a gondolt lapot. Tanakodtak, hogy hol van a csalás, hogyan, s ki figyelmeztette a bűvészt, hogy melyik lapot választották... De a két kollégánk kedvesen, nyitott lapokkal is lejátszotta velük újra, s megmutatta, hogy a lapok járását nem ők befolyásolták, az törvényszerű. Már csak be kellene bizonyítani! 🙂
S ez olyan aranyos! Ilyenkor mindig van olyan bátor diák, aki kimegy, hogy „Ja, ez egyszerű...”, majd a táblánál rájövünk közösen, hogy nem is olyan egyszerű... De azért biztatást kapunk, hogy jó lesz, jó nyomon haladunk, tessék gondolkodni, aztán majd írjátok meg!
A nap végén a szakköröseim nem engedték el a bűvészeket: élmény volt, ahogy láttam, hogyan melegednek bele egy probléma elemzésébe, fejtegetésébe. Igazán irígykedtem, hogy a gyerekeimet ennyire megfogta a példa, megfogták őket a kollégáim. Valahogy így kellene a többi matematikai „trükköt” is bevezetnem, tanítanom!
Visszaemlékezés
Nem tudok elég hálás lenni ezért a napért, ezekért a vidám percekért. Erzsi és Zoli komoly készüléssel, s nehéz logisztikával, óracserékkel készültek, hogy számunkra örömet okozzanak. Én biztosra mentem, hiszen láttam a vándorgyűlésen, s átéltem ezt az érzést.
Kívánom, hogy sokan részesüljetek benne, nagy szeretettel ajánlom ezt a „műsort”! (Erzsi és Zoli hozzájárulásával.)
https://www.bolyai.hu/files/RLV_2023_eloadas_BerkoE_BertalanZ.pdf
https://freud.web.elte.hu/bertalan/index.html
Székely Péter
Eötvös József Gimnázium, Budapest