Az online számonkérések margójára – „Hangosdolgozat”
A digitális otthoni munkarendben tanári szempontból az egyik legnagyobb kihívást a számonkérések kivitelezése jelenti. Valamennyi tanár igyekszik olyan formát találni, amely a tanulókat minél inkább arra kényszeríti, hogy a saját tudásuk nyilvánuljon meg egy számonkérés alkalmával, a lehető legkevesebb külső segítséggel. Ennek kapcsán hosszas ötletelések során született meg az a gondolat, hogy matematikából az otthon írásban megoldott dolgozat feladatait nem elég lefényképezve visszaküldeniük a tanulóknak, hanem készíteniük kell egy hangfelvételt is a megoldások gondolatmenetéről, magyarázatáról.
Hogyan zajlott egy ilyen számonkérés és mik voltak az előzményei?
Ezt a módszert még 2020 tavaszán próbáltam ki először, az általam akkor tanított legmagasabb, tizenegyedik évfolyamon, és azóta többször alkalmaztam már ebben a 28 fős, matematikából gyenge teljesítményűnek mondható osztályban. Tavasszal volt az első két alkalom, majd 2020. november 11. óta további három számonkérés szerveződött ilyen formában az időközben már tizenkettedikes osztályban. Logaritmus, kombinatorika, sorozatok és valószínűségszámítás témaköreiből történt az öt számonkérés.
A tanulók a dolgozat feladatait a Google Tanteremben kapták meg bizonyos határidővel, amelyen belül a megoldások levezetésén kívül el kellett készíteni a hangfelvételt a magyarázatokról, és ezeket fel is kellett tölteni. A rendelkezésre álló idő meghatározásakor mindezeket figyelembe vettem.
A szóbeli magyarázatokra külön, közvetlen felkészítést nem kaptak tőlem. Annyiban azért mégis, hogy a témaköröket nem egyedül kellett feldolgozniuk, hanem az önálló feladatmegoldó munkán kívül az órákon konferenciahívásban kellett részt venniük. A képernyőmet megosztva tárgyaltuk a témaköröket, így oldottuk és beszéltük meg a feladatokat. Tehát a tananyag szóbeli magyarázatát is hallhatták a tanulók.
A hangfelvételek pontozásra kerültek és így befolyásolták a dolgozat eredményét. A feladatoktól és a korábbi számonkérések tapasztalataitól függően változó súllyal jelentek meg az érdemjegy meghatározásában a hangfelvétel pontszámai. Az első ilyen számonkérés után szinte minden tanuló igyekezett ezeket komolyan venni. Volt olyan számonkérés, ahol a hangfelvételek alapján több pontot lehetett szerezni, mint az írásbeli munkával. Előfordult persze, hogy valamelyik feladat hangfelvételének elkészítésére nem jutott idő vagy éppen elkapkodva lett csak készen.
A magyarázatok értékelése szubjektívebb, mint az írásbeli részé. Az értékelés során azt tartottam szem előtt, hogy mennyire tudja valaki összefüggéseiben, indokokkal alátámasztva elmagyarázni a feladatok megoldását. Bizonyos mértékben az is számított, hogy megfelelően használják-e az alapvető matematikai szaknyelvet. Kíváncsi voltam, hogy a leírt műveleteket, jelöléseket helyesen nevezik-e meg.
Mik voltak a hangfelvételek tapasztalatai?
Ebben az osztályban az volt a jellemző, hogy legalább az osztály fele olyan hangfelvételt készített, amelynek alapján részletesebb magyarázatot kaptam a megoldásaikról, mint azt az írásbeli munka mutatta. A diákok fele többnyire szóról szóra vagy összefoglalva újra felelevenítette a feladat szövegét a hangfelvétel során. Ez lehetőséget nyújthatott számukra a feladat újbóli értelmezésére, illetve, ha valaki összefoglalta a szöveget, az a megértés bizonyos szintjét tükrözte.
Több olyan megfogalmazás visszaköszönt, amire igyekeztem hangsúlyt fektetni az órákon. Érezhető volt, hogy törekedtek a szakmai nyelv használatára, ám sokszor ingatagok voltak és kevertek bizonyos egyformának tűnő elnevezéseket, esetleg saját, hasonló szóösszetételeket alkottak. Gyakran előfordult olyan is, hogy a tanuló „megbeszélt magával” valamit, vagy éppen közvetlenül hozzám intézett mondatot, amikor úgy érezte, hogy egy kicsit belebonyolódott a mondanivalójába. Például: „Na szóval ugye érti?”
Ez a fajta szóbeli megnyilvánulás hasonlít a feleléshez, de itt nincs lehetősége a diáknak arra, hogy a számonkérés alatt választ kapjon az esetleges kérdésére. A tanárnak sincs lehetősége közvetlenül visszakérdeznie, esetleg segítő kérdést feltennie. A tapasztalatok alapján érezhető volt, hogy a tanulók nincsenek hozzászokva ahhoz, hogy összefüggően ki tudják fejezni a gondolataikat, főleg a matematikai szaknyelvvel tarkítva. Egy-egy dolgozat 3-4 feladatból állt, és a tanulók feladatonként kb. 2 perces hangfelvételeket készítettek.
Minden dolgozatírás alkalmával volt néhány tanuló, aki a hangfelvétel közben fedezte fel valamilyen hibáját és akkor módosította azt, bár nem mindig helyesen. Jellemző volt az is, hogy a megoldás után hozzáfűzték az eredményhez, hogy „De nem biztos, hogy jó.” és volt, aki a maga módján, de helytállóan indokolta ezt az észrevételét. Történtek olyan esetek, hogy valaki az említett megjegyzések után végzett még el olyan műveleteket a számára „nem tetsző” eredménnyel, hogy a feladat szövegében szereplő számok felhasználásával egy reális eredményhez jusson. Ez azt jelenti, hogy nem feltétlenül tudatosan, de néhány tanuló bizonyos szinten vizsgálta a kapott eredményeket.
Az alábbi ábrán az egyik tanuló munkája látható, aki a negatív eredményt nem tartotta elfogadhatónak, s a hangfelvétel során egyszerűen elhagyta az előjelet. Később visszatért a feladathoz, mert érezte, hogy nem jó a megoldása. Egy újabb műveletet elvégezve kapott egy pozitív eredményt, ami egyébként szintén nem a helyes megoldás. Nem sikerült észrevennie, hogy korábban hol hibázott.
1.ábra. Az eredmény befolyásolása a tanuló részéről
Ezen kívül szeretnék kiemelni még egy esetet. Meglepetés és örömteli élmény volt az első „hangosdolgozat” javításánál azt hallanom, amikor az iskolában a felszólítások alkalmával is csak keveset szóló és közepesen teljesítő tanuló mennyire összefüggően, értelmesen, összeszedetten és lendületesen mondta el a megoldásainak a magyarázatát. Úgy tűnik, számára ez jó lehetőség volt a kibontakozásra.
Mit adott/adhatott a hangfelvétel tanulói szempontból?
Általánosnak mondható az a tapasztalat, hogy a tanulók többsége ritkán tekint vissza az általa megoldott feladatra, nem marad kapcsolatban a szöveggel, nem ellenőrzi az eredményeket, nem értelmezi azokat. A hangfelvételek során azonban a diákoknak újra foglalkozniuk kellett a feladattal. Így tulajdonképpen a hangfelvétel egyfajta visszatekintésként szolgálhatott a tanulók számára. A visszatekintés eredményessége, hatása viszont nyilvánvalóan függ annak minőségétől vagy éppen a tárgyi tudástól is. Hiába érzi vagy veszi észre valaki, hogy valami nem helyes az adott megoldásban, ha utána nem tud vele mit kezdeni.
Ahhoz, hogy a tanuló össze tudja foglalni egy feladat magyarázatát, tudatosítania, értelmeznie kell magában a megoldás lépéseit, ezáltal a rendszerező gondolkodása is fejlődhet. A megoldások részletes magyarázata rákényszerítette őket a szaknyelv használatára, így a kifejezőképességüket fejlesztette.
Nagyon sokan összefoglalták, hogy mi volt adott, és mit kért a feladat. Ehhez mindenképpen értelmezni kell a szöveget (újra), tömörebb reprezentációt kell készíteni, és így több lehetőség nyílik arra, hogy valaki ezáltal felfedezze az esetleges hibát a munkájában, vagy olyan összefüggéseket vegyen észre a szövegből, amire korábban nem figyelt fel. Szintén pozitív következménye lehet a diákokra nézve a hangfelvétel készítésének, ha már a gyakorlásnál tudatosabban fognak hozzá egy feladathoz, gondolva arra, hogy hogyan magyaráznák azt el. Mindezek arra is nevelhetik a tanulókat, hogy a későbbiekben is visszatekintsenek egy általuk megoldott feladatra.
A rendelkezésre álló időkeretet a diákoknak kellett beosztani az írásbeli rész, a hangfelvétel és a Google Tanterembe való feltöltés elkészítésére. Az idő megfelelő kihasználása szintén szervezést igényel a diákok részéről.
Úgy gondolom, hogy a NAT által felsorolt hét kulcskompetenciából az első négyet mindenképpen igénybe vehette, fejleszthette a dolgozat hangfelvétellel történő kiegészítése.
1. A tanulás kompetenciái
2. A kommunikációs kompetenciák (anyanyelvi és idegen nyelvi)
3. A digitális kompetenciák
4. A matematikai, gondolkodási kompetenciák
Tanulói szempontból mindezek az előnyök természetesen akkor mutatkoznak meg leginkább, ha a tanulók is komolyan veszik a feladatukat és a tanulást.
Mit adott/adhatott a hangfelvétel tanári szempontból?
Az írásbeli rész szóbeli megnyilvánulással történő kiegészítése, alátámasztása részletesebb hibaelemzésre ad lehetőséget. Könnyebben ki lehet deríteni, hogy már a szöveg értelmezésénél volt-e gond, vagy akár egy nem megfelelő összefüggés felírásának mi lehetett az oka. A szaknyelv használatának megfigyelése pedig egyértelműen reflektorfénybe kerülhet. Nagyon érdekes és tanulságos volt számomra részletesebb bepillantást nyerni abba, hogy a tanulók az általuk nem valószerűnek tartott eredményt hogyan, milyen elgondolásból, milyen műveletekkel befolyásolják úgy, hogy végül egy reális eredményt kapjanak megoldásként.
Bár az ilyen formában történő számonkérés javítása több időt vesz igénybe, de mindenkinek hallhattam a hosszabb, rövidebb magyarázatát a témakör egyes feladatai kapcsán, és néhány tanulót új oldaláról is megismerhettem. A hangfelvétel során megosztott gondolatok nem feltétlenül fedik le a diák összes gondolatát a feladattal kapcsolatban, és nem biztos, hogy mindenki önállóan dolgozott. Itt sem lehet elkerülni a csalást, viszont arra kényszerülnek a tanulók, hogy legalább néhány perc erejéig beszéljenek a feladatról, gondolják azt át. Így mindenképpen részletesebb képet kaphat a tanár a diákok aktuális fejlettségi szintjéről. Úgy gondolom, hogy a korábbiakban felsorolt szempontok mindegyike növelheti a tanítás hatásfokát.
Kiss Márton PhD hallgató
matematika-fizika szakos középiskolai tanár
A szerkesztő megjegyzése. Az online felsőoktatás kihívásairól, a számonkérés különböző lehetőségeiről szól e számunk két további cikke is, egyikük a BME, másikuk a Debreceni Egyetem oktatóinak tapasztalatait foglalja össze.