Ahogy minden felsőoktatási intézményben, a Debreceni Egyetem Matematikai Intézetében is komoly kihívást jelentett az elmúlt két félévben a távolléti oktatásra történő átállás. Túl a második online vizsgaidőszakon, az új félév első tanszéki megbeszélésén megosztottuk egymással a felgyülemlett tapasztalatokat, pozitív és negatív érzéseinket.
A tanszék oktatómunkája két kategóriába sorolható. Matematika, matematika tanár szakos hallgatóknak geometriai és szakmódszertani tárgyakat oktatunk, jellemzően kis létszámú (10-20 fős) csoportokban. A TTK-n tanuló villamosmérnök, biomérnök, vegyész, fizikus, biológus hallgatóknak általános matematikai kurzusokat tartunk, amelyeknél az előadások nagy létszámúak (100-200 fő), a szemináriumok pedig 20-30 fősek. A digitális számonkérés megtervezésénél és lebonyolításánál természetesen lényeges szempont a hallgatói létszám. Más módszerek vehetők igénybe a kisebb és mások a népesebb csoportok esetén.
A szorgalmi időszakban, ahogy korábban, most is igyekeztünk hallgatóinkat a rendszeres tanulásra biztatni. Ennek alapvetően három formája jelent meg. Voltak, akik minden óra elején rövid, 3-5 kérdésből álló teszttel mérték fel az előző héten elsajátított ismereteket, s a megszerzett pontszám általában valamilyen mértékben hozzájárult a félévi érdemjegy kialakításához. Voltak, akik heti rendszerességgel gyakorló tesztfeladatokat tűztek ki. Itt a hallgatók szorgalmára bíztuk, hogy a Moodle felületen készített teszteket használják-e a felkészüléshez. Azt tapasztaltuk, hogy többen éltek a lehetőséggel, annak ellenére, hogy az elért eredményt direkt módon nem vettük figyelembe az érdemjegy kialakításánál. A hallgatói visszajelzések ezzel a formával kapcsolatban is pozitívak voltak, többször lefuttatták a kérdéssorokat. Oktatói szempontból az volt hasznos, hogy rögtön látszott, hogy ki és milyen eredménnyel foglalkozott a tananyaggal. A harmadik típusba az alkalomszerűen beadandó házi feladatok tartoztak. Ezeket esszékérdés formájában tűztük ki, a hallgatók pedig vagy begépelték a megoldásokat, vagy képfájlként feltöltötték papíron végzett számításaikat. Tekintettel arra, hogy a megoldások sok matematikai kifejezést, sőt geometriáról lévén szó, rajzot is tartalmaztak, a papíron végzett munka feltöltése volt a népszerűbb.
Megemlítendő mindhárom esetben az oktatói munkamennyiség növekedése, hiszen a feleletválasztós teszteknél a kérdések összeállítása, míg az esszé jellegű kérdéseknél a beküldött megoldások javítása tartott sok ideig. Utóbbi esetben ráadásul a feltöltött fájlok képminőségével is adódtak problémák.
A gyakorlati jegyek, aláírások megszerzéséhez a jelenléti oktatásban hagyományosan zárthelyi dolgozatokat íratunk. A távoktatásban ezeket a számonkéréseket jellemzően olyan típusú online tesztekkel igyekeztünk megoldani, amelyeket a hallgató csak egyszer tud kitölteni. Ennél a formánál az alapvető problémát annak biztosítása jelentette, hogy a hallgató munkája saját, önálló tudását tükrözze. Az előbbiekhez hasonlóan itt is a feleletválasztós és esszékérdéseket tartalmazó teszteket, vagy ezek kombinált változatait használtuk. A nagy létszámú csoportoknál inkább az automatikusan javítható teszteket, míg a kislétszámú csoportoknál az esszékérdéseket részesítettük előnyben. Az önálló munkát egyrészt a teszthez rendelt időkorlát szűkítésével, másrészt tesztírás közben a kamera bekapcsolásával próbáltuk elérni. (A szigorú időkorlát negatívuma, hogy vannak hallgatók, akik a kapkodás miatt alulteljesítenek.) A feladatok véletlenszerű kiosztását és egy adott kategóriában legalább 4-5 feladat véletlenszerű keverését alkalmazva gyakorlatilag minden hallgatónak egyedi feladatsort tudtunk adni. Előfordult további szigorírtásként az is, hogy nem engedélyeztük a hallgatónak, hogy a kitöltés során egy korábbi feladatra visszalépjen. Úgy véljük, hogy ezzel csökkent annak a lehetősége, hogy a képernyőképet mással megosztva külső segítséget vehessen igénybe, hiszen nem érdemes a külső megoldásra várnia sem az időkorlát, sem pedig amiatt, hogy előre nem tudja, milyenek a hátralévő feladatok. Ilyenkor viszont az oktatónak oda kell figyelnie a kitűzött feladatok sorrendjére, elől az egyszerűbb, rövidebb feladatoknak, a végén pedig a hosszabb, több számolást igénylő esszékérdéseknek kell szerepelni. Szintén az összedolgozás megakadályozására született az az esszékérdéseknél alkalmazott módszer, hogy a nyilvánvalóan hasonló megoldást feltöltő hallgatókat szóban is megkérdeztük arról, hogyan gondolkodtak.
Az oktatói tapasztalatok vegyesek, de alapvetően pozitívak voltak. Többen megjegyeztük, hogy korreláltak a jelenléti és a távolléti oktatás időszakában született érdemjegyek. Egybehangzó véleményként ugyanakkor az is megfogalmazódott, hogy szükség van a feladatbank folyamatos bővítésére, mert egy idő után a hallgatók megismerik a kérdéseket, elkészítik a saját feladatbankjukat a helyes megoldásokkal együtt, ami sajnos sokszor azzal jár, hogy anélkül adnak jó válaszokat, hogy a feltett kérdések tartalmával tisztában lennének.
A vizsgáztatás formái: Az online szóbeli vizsgákra tételsort adtunk ki és egy véletlenszerűen kiválasztott tételből felelt a hallgató, bekapcsolt kamerával. A kidolgozásra nem kapott időt, hanem jellemzően egyszerűbb kérdéssel, felvezető beszélgetéssel kezdtük a vizsgáztatást. Ebben a formában a hangsúly az adott téma összefüggéseinek meglátására, átfogó ismeretére helyeződött, s kevésbé a konkrét, precíz definíciók, bizonyítások bemutatására. Mindannyian úgy éreztük, hogy a szóbeli online vizsgára adott érdemjegy megnyugtatóan tükrözte a hallgató tudását, hiszen az oktatói kérdésekre adott azonnali válaszok megmutatták, hogy a hallgató mennyire felkészült, mennyire érti az adott tananyagot. Néhányszor érzékelhető volt, hogy a hallgató a saját monitorján olvas felelet közben, ám az oktató mindig tud úgy kérdezni, hogy minden tételhez kapcsolódóan egyedi példát, alkalmazást kérjen, így a hallgató kénytelen a saját tudására hagyatkozni. Ily módon hamar kiderül, ha nem érti az anyagot. A hagyományos, felkészülési idő mellett zajló szóbeli vizsgákon sokszor előfordul, hogy a hallgató képes ugyan visszaadni a kért tételt, definíciót, akkor is, ha az összefüggéseket, a bizonyítások egyes lépései közötti kapcsolatokat már nem látja át. A fenti tapasztalatot erősítette meg néhány jobb képességű hallgatónk is, akik szívesebben vizsgáztak az online, beszélgetős formában, mert így a tananyagot érintő átfogó tudásukról adhattak inkább számot. Fontos pozitív vizsgatapasztalatunk volt az is, hogy kevésbé fordult elő, hogy egy-egy felelet elhúzódott volna, mivel az időt a képernyőn folyamatosan figyelhettük. Ráadásul az előzetes időbeosztáshoz is szigorúan tartanunk kellett magunkat, hiszen a hallgatók eszerint jelentkeztek be. A szóbeli vizsgák során biztosítottuk, hogy minden feleletet egy további hallgató meghallgasson, de arra is volt példa, hogy az elhangzottakról videófelvételt készítettünk. A szerzett érdemjegyekkel kapcsolatban hallgatói panasz nem érkezett. Technikai nehézség (például gyenge internetkapcsolat) minimális esetben fordult elő.
A nagyobb létszámú csoportok vizsgáztatása több terhet és nehezebb feladatot jelentett oktatói oldalról. Az ilyen típusú vizsgák sokszor korábban is írásbeli formában zajlottak, jellemzően esszékérdések megoldásával, amik tételkimondásra, definícióra, rövidebb-hosszabb alkalmazásra vonatkoztak. A vizsga zárthelyi jellege megnyugtatóan biztosította, hogy a hallgató csak a saját tudására támaszkodva vizsgázik. Az online tesztekre történő áttérésnél többen, többféle módszert igyekeztünk alkalmazni. Az egyik az volt, hogy a feleletválasztós kérdések mellett, a dolgozat végén esszékérdés is szerepelt. Ezt úgy fogalmaztuk meg, hogy ne legyen elég csak kimásolni valahonnan a megoldást, hanem szükség legyen az önálló gondolatokra (például fogalmazza meg egy eljárás lépéseit konkrét példán keresztül). Az ilyen kérdések fontosságát a pontozás is tükrözte. Ahogy a gyakorlati számonkérésnél, úgy itt is előfordult, hogy egy idő után a hallgatók megismerték a feladatbankot és felkészültek ezekre a kérdésekre (például az első vizsgán elégtelent szerzők a második vizsgán már kimondottan jól teljesítettek). A másik egy kevert forma volt. Néhány beugró tesztkérdéssel először kiszűrtük a teljesen felkészületlen hallgatókat, majd a többieket a fentebb leírt módon szóban vizsgáztattuk.
Összességében megállapítottuk, hogy a félév során szerzett érdemjegyek közül a gyakorlati jegyek valamivel jobban sikerültek, mint a jelenléti oktatás során, míg a vizsgajegyek hasonló eredményességet mutattak. Több kolléga megjegyezte azonban, hogy érzése szerint a jegyek nem teljesen tükrözik a hallgatók tudását, valamivel jobbak lettek annál. Említést érdemel az is, hogy az online vizsgákkal kapcsolatos adminisztrációs feladatok száma csaknem duplájára nőtt, mert mind az elearning felületen, mind a Neptun tanulmányi rendszerben, mind pedig az online meetinget lehetővé tevő (nálunk elsősorban a Webex) felületen el kellett végeznünk a dokumentálást. Vonatkozik ez a vizsga előkészítésére és az érdemjegyek beírására egyaránt. Azt is megfogalmaztuk, hogy az online oktatásra ugyan nem voltunk felkészülve, de az eltelt hónapok alatt egyre több alkalmazással, technikával, „trükkel” ismerkedtünk meg, melyek révén folyamatosan finomodtak (talán javultak is) a reális számonkérés módszerei. Mindezek ellenére tartunk attól, hogy ha csak távolléti formában zajlik az oktatás, az személytelenné és ezáltal kevésbé hatékonnyá válik.
A fentiekkel kapcsolatban igyekeztünk a hallgatói véleményeknek is utánanézni.
Az új félév elején a hallgatóknak lehetősége van a kurzusokhoz kapcsolódó oktatói munka véleményezésére. Az utóbbi két félévben a kérdőívre felkerült néhány olyan kérdés, ami az online számonkérésekkel is kapcsolatba hozható. Az alábbiakban az ezekre adott válaszokat összegezzük. A kérdésekre a Matematikai Intézetből 2020 tavaszáról 658, 2020 őszéről 954 válasz érkezett (egy hallgató több kurzusról is leírhatta a véleményét, ugyanakkor nem válaszolt minden hallgató):
1. A távolléti oktatás során a kurzus követelményeinek teljesítéséhez szükséges idő hogyan viszonyult a tantermi oktatáshoz képest?
A válaszok alapján messzemenő következtetések természetesen nem vonhatók le, ám az egyértelműen kitűnik, hogy mindkét félévben a “nem változott” válasz volt a meghatározó, vagyis a hallgatók számára alapvetően nem igényelt több időt a távolléti kurzusok követelményeinek teljesítése.
A következő két kérdés párhuzamba állítható. Mindkettő a hallgató tudásának alapos, reális felmérésére vonatkozik. A 2. kérdés arra, hogy az oktató törekedett-e erre, míg a 3. kérdés arra, hogy a szerzett érdemjegy tükrözi-e a teljesítményt. (A skálán az 5 jelentése: “tökéletesen megfelelő”.)
2. Mennyire törekedett az oktató az Ön tudásának alapos felmérésére?
3. A teljesítményéhez mérten reálisnak, igazságosnak érzi a kapott eredményt?
A hallgatói válaszok megnyugtatóak abból a szempontból, hogy legtöbbjük egyrészt elismerte és megfelelőnek tartotta az oktató erőfeszítéseit a tudás alapos felmérésére, másrészt a kapott érdemjegyet is igazságosnak érezte.
A hallgatói véleményezésben volt további két olyan kérdés is, amelyben a hallgatók kifejthették, hogy mi tetszett, illetve mi nem tetszett az adott kurzussal kapcsolatban. Igaz, hogy ezekre a kérdésekre a legtöbben nem adtak érdemi választ, vagy válaszaik a kurzus egészére, az oktató stílusára, tanítási módjára vonatkoztak, de akadt néhány, a számonkérésre utaló megjegyzés.
Az alábbiakban ezekből idézünk néhány pozitívat és negatívat:
+ Nagyon hasznosnak véltem, hogy minden óra elején egy rövid teszttel indítottunk. Ez késztetett a folyamatos készülésre, de a végén csak profitáltam belőle.
+ … hogy hétről-hétre készülni kellett, sok kis házi feladat volt.
+ … kifejezetten tetszett, hogy több számonkérés volt 1 vagy 2 nagyobb helyett, így könnyebb volt a felkészülés a dolgozatokra, hiszen több téma egyszerre tanulása helyett külön-külön témakörönként lehetett felkészülni, így alaposabban, részletesebben sajátíthattuk el a tudást. Külön pozitív, hogy a felkészüléshez az oktató minta teszteket biztosított, így lemérve tét nélkül a tudásunkat.
- Míg rendes vizsgán lett volna 1 óra 50 percünk kevesebb kérdésre, itt volt 40 percünk több kérdésre. Mindez a csalás, a puskázás ellen lett kitalálva, viszont inkább a vizsgát jóval nehezebbé és igazságtalanabbá tette.
- Az elméleti vizsgán kicsit kevésnek bizonyult az idő, mivel utólagos ellenőrzésre nem volt lehetőség, így 5-10 perc plusz idő hasznos lett volna (de így sem volt teljesíthetetlen).
Végezetül néhány szót a jövőről. A megbeszélésen kiderült, hogy mindannyian nagyon várjuk a visszatérést a jelenléti oktatáshoz, mert úgy érezzük, hogy az oktatómunka eredményességéhez feltétlenül hozzátartozik a hallgatókkal való személyes kapcsolattartás, és így a számonkérés is reálisabb eredményt hoz. Mindazonáltal többeknek megegyezett a véleménye abban, hogy a digitális oktatás némely elemét a jövőben is érdemes lesz megtartani. Ilyen például a hallgatók által is pozitívan fogadott, heti rendszerességű, pár kérdésből álló online teszt, vagy az önellenőrzést lehetővé tevő gyakorlótesztek alkalmazása. Szintén hasznosnak bizonyult az előadáskövető jegyzetek és a kidolgozott mintapéldák közzététele, mert hozzájárult ahhoz, hogy az érdeklődő hallgatók már az előadás alatt összefüggéseiben megérthessék a tananyagot, hiszen nem kellett a gyors jegyzetelésre figyelniük. Megfontolandó az is, hogy a levelezőképzés egyes kurzusai a jövőben is online formában valósuljanak meg, ezzel is csökkentve a más városokban élő hallgatók utazással járó elfoglaltságát. Eddigi tapasztalataink egy őszi és egy tavaszi félévre vonatkoznak, így arra még nem volt módunk, hogy az elkészített feladatbankokat újra felhasználjuk. Nyilvánvalónak tűnik azonban, hogy a következő félévekben ezeket újra elő tudjuk majd venni, így munkát már csak az esetleges bővítés, módosítás fog jelenteni, vagyis a befektetett idő nem vész kárba.
Kónya Eszter, egyetemi oktató
Debreceni Egyetem Matematikai Intézete
A szerkesztő megjegyzése. Kónya Eszter PhD hallgatója, Kiss Márton középiskolai tanár írása további ötletet adhat az online számonkérés hatékonyabbá tételéhez. Ebben a számunkban a BME oktatóinak tapasztalatait is olvashatják két félév online oktatásáról.