Tények és emlékek egy középiskolai matematikatanítási kísérletről

Tények és emlékek egy középiskolai matematikatanítási kísérletről

Pálfalvi Józsefné nemrég megjelent új műve (online és könyv formában is megrendelhető a Typotex kiadónál) folytatása a korábbi, Varga Tamás életéről és az 1960-as években elindult komplex matematikatanítási kísérletről szóló tanulmányának.

1973 szeptemberében a Művelődésügyi Minisztérium felkérésére a Bolyai János Matematikai Társulat szervezésében az MTA Elnökségi Közoktatási Bizottság Matematikai Albizottsága elvi irányításával egy matematikatanítási kísérlet indult először öt, majd a következő években fokozatosan bővülő számú középiskolai első osztályban felmenő rendszerben Budapesten és vidéken.

A kísérlet indítását, megvalósítását a kor neves matematikusai közül többen is támogatták, például Rényi Alfréd, Péter Rózsa, vezetője pedig Surányi János és Gádor Endréné volt. A kísérlet célja olyan új középiskolai tananyag kidolgozása volt, amely a Varga Tamás által vezetett Komplex matematikatanítási kísérleten alapuló új általános iskolai tantervre épül, követi és a középiskolára alkalmazza az azokban megfogalmazott alapelveket. Az alapelvekről, módszerekről, illetve a kísérlet tananyagáról szól a 2.1 és 2.2 fejezet.

A kísérlet tervezői és résztvevői szakítottak a hagyományos felfogással és új, korszerű matematikatanítás megvalósításán dolgoztak. A kísérlet célkitűzéseinek lényegét Surányi János a következőképpen foglalta össze tömören: „A kiindulópont az a felismerés volt, hogy a matematikatanítás alapfeladata bizonyos alapismeretek nyújtásán túl, a matematikai képességek fejlesztése. Ehhez a nyújtandó ismereteket a tanulókkal saját tapasztalataik alapján felfedeztetni igyekszünk. Ahhoz, hogy ezt elérhessük, biztosítani akarjuk, hogy a tanulók a tanítási órának tevékeny résztvevői legyenek, hogy mindenki a saját természetének, munkatempójának megfelelően haladhasson.”

A kísérlettel egyidejűleg az MTA Didaktikai csoport elindította az „ÚTKÖZBEN középiskolai matematikatanítási kísérlet” című időszakos kiadványt (4. fejezet). A kísérlet tervezői és kivitelezői, illetve a folyóirat szerzői közé tartozott sok lelkes fiatal és idősebb tanár, kutató és neves matematikus, csak néhány név közülük: Surányi János, Gádor Endréné, Péter Rózsa, Pálmay Lóránt, Császár Ákos, Laczkovich Miklós, Halmos Mária, vagy éppen Pálfalvi Józsefné. Olyan matematikatanítást akartak megvalósítani, amely képessé teszi a diákokat arra, hogy megértsék és elismerjék a matematika hasznosságát, szépségét; jelentőségét a gondolkodásban és a mindennapok gyakorlatában. Ennek alapján képesek legyenek felnőtt korukban a matematikát a saját életük különböző területeinek megfelelően alkalmazni.

A komplex matematikatanításra épülő középiskolai tanítási kísérlet anyagára támaszkodó Munkatankönyvnek (2.3, 2.4, 2.5 fejezet), amelyet választható tankönyvként használhattak 1980 és 90 között, az volt a célja, hogy elősegítse a diákok önálló munkáját, ösztönözzön és eszközül szolgáljon a tanulói felfedezésekhez és segítse a tanárt az órára való felkészülésben. (A Munkatankönyvben a felfedeztető feladatsorokban a feltett kérdések, megoldandó feladatok után üres helyek voltak, ahova a tanulók beírhatták a válaszukat, megoldásaikat.)

A kísérlet második szakaszában már a kísérleti tanterv különböző változatait dolgozták ki, érdemes összehasonlítani ezeket az akkori hivatalos tantervekkel (3.1, 3.2).  

Az 1970-es évek második felében kapcsolódott be a középiskolai kísérlet munkájába Pósa Lajos. Több osztályban is vállalt kísérleti tanítást, és tapasztalatai alapján lényegében minden témához készített új anyagokat, nagyszerű feladatsorokkal és az ezekhez kapcsolódó tanári segédletekkel.

Számomra a legérdekesebbek a 3.3 fejezet példái a középiskolai kísérlet feladataiból (többek között Pósa Lajos néhány feladata), kár, hogy nincs több belőlük. Tanároknak pedig nagyon ajánlom a Függeléket, ahol régi érettségi feladatsorokat találhatnak a korabeli tantervek illusztrálására. (Meglepő, hogy az 1973-as érettségi legnehezebb feladata hogyan rímel egy 1893-ban megjelent geometria példára!)

A Tények és emlékek… rövid tanulmánya további, mélyebb kutatásokra inspirálhat mind az Előzményekben érintett korok, az említett személyek, intézmények területén, mind a tantervek változásának vagy a matematikai módszertan fejlődésének témájában.

Pálfalvi Józsefné: Tények és emlékek egy középiskolai matematikatanítási kísérletről, Typotext kiadó, 2021.  

https://www.interkonyv.hu/konyvek/palfalvi-jozsefne-tenyek-es-emlekek-egy-kozepiskolai-matematikatanitasi-kiserletrol/