Legelső találkozásom Császár Ákossal még középiskolás koromban történt, 1960 körül, a Bolyai Társulat által szervezett Ifjúsági Matematikai Kör egy rendezvényén. Ezen Császár Ákos tartott – természetesen bevezető jellegű – előadást a topológiáról. Az első fénykép nagyjából ebben az időben készült róla. Máig élénken emlékezem arra, ahogy különböző felületek – pl. Möbius-szalag – papírból készült modelljeit szedte elő egy kis bőröndből, és azután egy nagy ollóval vagdosta őket.
Nem sokkal később, pontosan 1961 őszén, megkezdtem tanulmányaimat az ELTE TTK matematikus szakán – nagy szerencsémre ez a szak éppen akkor indult –, ahol az analízis előadásokat ő tartotta. Ezek az előadások – persze nemcsak a mi évfolyamunknak – azóta legendás hírnévre tettek szert, precizitásuk és tökéletesre csiszolt voltuk miatt. Másodéves koromban újabb szerencse ért, mivel a Tudományos Diákkör tagjai kiválaszthattak maguknak egy professzort, aki segítette, mentorálta őket. Ekkor engem már elsősorban a topológia érdekelt, részben a fent említett IMK-előadás hatására, így természetesen Császár Ákost választottam, aki rendkívül szívélyesen és a rá jellemző alapossággal foglalkozott velem, az igazán zöldfülű kezdővel. Ennek köszönhettem, hogy már másodév végén megírtam első cikkemet, ami az ELTE matematikai folyóiratában, az Annalesben jelent meg. Ennek egyébként hosszú ideig ő volt a főszerkesztője.
Rengeteget tanultam tőle a továbbiakban is, így például számos speciális előadását hallgattam, és – annak ellenére, hogy közös munkánk nem volt, mivel Hajnal Andrással dolgoztam együtt – kapcsolatunk igen szoros maradt. A következő fényképet 1965-ben vagy 66-ban Tihanyban készítette rólunk, Ákossal és feleségével, Klárival a neves szovjet topológus, Jurij Mihajlovics Szmirnov, akinek a nevét a híres Nagata-Szmirnov-féle metrizációs tételből, meg persze számos egyéb jelentős topológiai eredményből ismerhetjük. (Sajnos ő nem szerepel a képen, akkor még a szelfik divatja nem létezett.) 1963 őszén – tehát harmadéves koromban – egy félévet Moszkvában, a Lomonoszov-egyetemen tanultam, méghozzá Szmirnov „szárnyai alatt”, így történt, hogy mikor Szmirnov később Császár Ákos meghívására Magyarországra látogatott, én is velük tarthattam, pl. Tihanyba.
A matematikus szak elvégzése után, 1966-ban – újabb szerencse – a Császár-tanszékre kerültem, ahol kilenc évet töltöttem, mint tanársegéd, majd adjunktus. Hajnal András szintén ezen a tanszéken volt, majd 1970 körül átkerült a Matematikai Kutatóba (ma Rényi Intézet), s 1974-ben én is követtem oda. Körülbelül ebben az időszakban készülhetett a harmadik kép, amelyen Ákos szenvedélyesen magyaráz valamit T. Sós Verának, aki szintén a Császár-tanszéken volt kollégánk. Ezt a képet a neten találtam, így csak az tudom, hogy egy hajón lehettek, nyilvánvalóan egy nemzetközi konferenciához kapcsolódó kiránduláson. Nagyon tetszik még nekem, hogy a kép jobb alsó sarkában Erdős Pál – a híres Pali bácsi – szundikál, illetve valószínüleg valami matematikai problémán gondolkodik. Császár és Hajnal mellett Erdős volt, aki meghatározó "role model" volt számomra.
Az negyedik kép, amelyen mindketten rajta vagyunk, a Bolyai Társulat egyik közgyülésének elnökségét mutatja, talán 2000-ben. Ekkor Ákos a Társulat tiszteletbeli elnöke, s mint ilyen, a közgyűlés levezető elnöke volt, én pedig a főtitkári tisztet töltöttem be. Ákos a Társulat munkájában hosszú-hosszú évtizedeken keresztül játszott meghatározó szerepet.
Az ötödik kép a 60. születésnapom alkalmából 2003-ban rendezett konferencia bankettjéről való, ahol – számomra igazán hízelgő módon – Ákos méltatott, visszaemlékezve akkor már több mint negyven éves kapcsolatunkra. A hatodik kép is ehhez a konferenciához kapcsolódik, az ebből az alkalomból nálunk rendezett partin, a házunk erkélyén készült Ákosról és Kláriról. Szomorú, de ez volt az utolsó alakalom, mikor nálunk jártak.
A hetedik képen 2009-ben Császár Ákos a Magyar Tudományos Akadémia legrangosabb kitüntetését, az Akadémiai Aranyérmet vehette át Pálinkás Józseftől, az MTA akkori elnökétől az MTA azévi közgyűlésén.
Ide kívánkozik annak megemlítése, hogy már 1981-ben érte hasonló megtiszteltetés, ugyanis ekkor kapta meg a Csehszlovák Tudományos Akadémia Bolzano-érmét. Ennek átadását örökíti meg az utolsó fénykép.
Császár Ákos elhunyta alkalmából számos méltatás jelent meg a médiában, s nemrég a Rényi Intézetben, éppen 94-ik születésnapján emlékülést is tartottunk tisztelegve emléke előtt. Ezzel az írással, s a hozzá kapcsolódó néhány képpel ehhez szerettem volna hozzájárulni.
Juhász István
MTA Rényi Alfréd Matematikai Kutatóintézet