A Nemzetközi Matematikai Diákolimpia (IMO) mintájára jött létre 2012-ben az Európai Lány Diákolimpia (EGMO) azzal a céllal, hogy megerősítse a matematikában tehetséges lányokat képességeik kibontakoztatásában.
A verseny helyszínét minden évben más-más ország biztosítja, idén Zürich (Svájc) volt a rendező, április 6-12 között. Az IMO-hoz hasonlóan egymást követő két versenynapon 3-3 feladatot kell megoldani négy és fél óra alatt. Az egyéni eredmények alapján arany-, ezüst- és bronzérmet lehet kiérdemelni a legjobbaknak; emellett az összpontszám alapján az országok is versengenek egymással.
Az idei csapat tagjai az utóbbi évek szép eredményeit is túlszárnyalták:
Baran Zsuzsanna (Debreceni Fazekas Gimn.) 36 ponttal
és Janzer Orsolya Lili (Budapesti Fazekas Gimn.) 31 ponttal
aranyérmet,
Kerekes Anna (Budapesti Fazekas Gimn.) 20 ponttal
és Andó Angelika (Szegedi Radnóti M. Gimn.) 19 ponttal
ezüstérmet nyert!
A magyar tehetséggondozás hagyományai az IMO-n rendszeresen kiemelkedő sikereket hoztak nemzetközi összevetésben is az ezredfordulót megelőzően, azóta viszont világszerte egyre több helyen fordítanak külön figyelmet a tehetségek képzésére. Ezért is figyelemre méltó, hogy a 2017-es magyar csapat a közvetlen élmezőnyben tudott végezni: Európában a 3. lett 33 ország között, a nem-hivatalosan részt vevő országok mezőnyével együtt is a 4. (44 ország küldött csapatot, az európai országokon kívül például az USA, Japán, India, Mexikó és Izrael.)
A remek eredmények mögött nem csak tehetség áll. Többjük tanárai a tanórákon kívül is külön szántak időt rájuk; ők pedig jónéhány társukkal együtt a „szokásos” olimpiai szakköri, KöMaL-küldő extra matematika mellett elhivatottan küldték nekünk a felkészülő anyagok matematikai gondolkodtató feladataira megoldásaikat, továbbá a karácsony és újév közötti héten, és az EGMO-t megelőző hétvégén is a megszervezett felkészítő táborban töltötték az idejüket.
Persze akinek a matematika örömforrás, annak ez kaland is – ugyanakkor egyben kitartó, elhivatott munka.
Reméljük, hogy társaikkal együtt ezt az elhivatottságot megőrzik, és képességeiket tovább kamatoztatják a későbbiekben!
Fekete Panna (csapatvezetőhelyettes), Nagy Zoltán Lóránt (csapatvezető)
Íme a lányok beszámolója:
Gépünk április 6-án este landolt a zürichi reptéren. Az előző évekkel ellentétben idén közvetlen járattal utazhatott a csapat, de ennek ellenére is kimerülten érkeztünk meg. A helyi kísérőnk, Lara már ott várt ránk, és nagyon kellemes meglepetésként ért bennünket, amikor kiderült, hogy a német, angol és francia nyelvek mellett magyarul is tudunk beszélgetni vele.
A szállásra nem sokkal éjfél előtt érkeztünk meg, így a vacsoráról sajnos már lemaradtunk. Nagyban kárpótolt viszont az a csodás és bőkezű ajándékcsomag, amit a szervezők biztosítottak. Az EGMO-s tornazsákban találtunk svájci bicskát, képeslapokat, továbbá EGMO-s törölközőt, kulacsot és esernyőt is.
Egy ifjúsági szállóban lettünk elszállásolva, ahol a csapat egy nagyon családias méretű szobát kapott, két emeletes ággyal. Ez jó volt, mert egyrészt erősítette a csapatszellemünket, másrészt arra sarkallt bennünket, hogy minél több időt töltsünk a szobán kívül, a többi csapattal is találkozva. A svájciak környezettudatosságát mutatja, hogy a zuhanyzókban egy-egy mérő volt felszerelve, amelyen nyomon lehetett követni az elzuhanyzott víz mennyiségét és hőmérsékletét.
Másnap egy kellemes reggeli után meglátogattuk a közeli játszóteret, ahol egy kis mozgással indítottuk a napot. (Mikor Panna elejtette azt a megjegyzést, hogy a hintázás fejleszti a térlátást, rögtön jogosnak és megalapozottnak éreztük, hogy középiskolás létünkre játszótéren töltjük az időnket.) A délelőtt folyamán egy „Scavenger Hunt” nevű programon vehettünk részt. Mint kiderült, ez egy kincskereső túra volt a városban, Zürich különböző pontjain kellett különböző feladatokat teljesítenünk. Utaztunk fogaskerekűn, jártunk az egyetemeken, megcsodálhattuk a kilátást az egyik legmagasabb toronyból. Jártunk egy dadaista könyvesboltban, ittunk szörpöt (ami a svájci gyerekek kedvelt itala) és répát pucoltunk egy forgalmas sétálóutcán. A zöldséghámozót, amely egy igazi svájci darab, végül meg is tarthattuk. A városnézés során a csapatok több ország versenyzőiből álltak össze, így lehetőségünk nyílt másokkal is beszélgetni, barátkozni.
Délután került sor az ünnepélyes megnyitóra. A nyitóbeszédek után a csapatok egyesével a színpadra vonultak – ez remek alkalom volt az egyenpólóink bemutatására. Ezután jól belakmároztunk az állófogadáson.
Másnap, szombaton volt az első versenynap, így érthető, hogy igen izgatottak voltunk. Az előző nap már tapasztaltuk, hogy érdemes időben érkezni a reggelihez, ezért hárman korábban felkeltünk és beálltunk a sorba – így röpke 20 perc múlva már magunkénak is tudhattuk a csapat eledelét. A később érkezőkből hosszú, kígyózó sor alakult.
A versenyhelyszínre tömegközlekedéssel jutottunk el – a szervezők frappáns módon biztosították, hogy EGMO-s bilétáinkkal ingyen közlekedhessünk az egész városban. Zürichnek egyébként nagyon jó a tömegközlekedési hálózata.
Mielőtt beültünk volna a terembe, Panna és Zoli igyekeztek lelket önteni belénk. Az utolsó jó tanácsok mellé kaptunk Túró Rudit és egy szerencseölelést is. A 4 és fél óra során több kombinatorikus jellegű példával is találkoztunk, ami legtöbbünket kellemesen érintett (a magyar versenyzőknek általában ez a terület az egyik erősségük). A harmadik feladat Turbó csigáról szólt, akiről (a rajzfilmen kívül) a 2014 évi IMO shortlist C9-es példájában is lehetett hallani. A verseny után vegyes érzelmekkel jöttünk ki a teremből.
Délután különböző sportprogramok közül választhattunk. Anna és Lili a svájci testnevelés órák játékaival ismerkedett meg, Zsuzsi az uszodába ment, ahol nagy örömére felpróbálhatott egy pár békatalpat is, Angi pedig néhány ismerősével találkozott.
A második versenynap menetrendje is hasonló volt, csak a reggeli zajlott jóval gördülékenyebben. A szervezők az előző nap felmerült problémákra igen jól reagáltak. Beszereztek néhány kalapot is, annak a biztosítására, hogy verseny közben senkit ne zavarhasson a szemébe sütő nap.
A második dolgozat megírása után némileg felengedtünk és jókedvűen vághattunk neki az Uetliberg megmászásának. Útközben sokat beszélgettünk Larával, alapvetően magyarul, hiszen így tudja a legjobban gyakorolni a nyelvet. A csúcsról elképesztő kilátás tárult elénk, főleg képeslapon látni ilyen tájakat. A kilátó tetejére érve ez a látvány tovább fokozódott.
A szervezők bőkezűen gondoskodtak a programokról, este táncolni tanulhattunk. Igen szórakoztató volt, ahogy egy teremnyi lány (és 2-3 fiú) együtt igyekezett táncolni.
Eközben Zoli és Panna már keményen dolgoztak a dolgozataink kijavításán. Másnap zajlott a koordinálás - itt kellett a koordinátorokkal szemben megvédeniük a versenyzők pontjait. Miközben Zoli és Panna a javítókkal küzdöttek, mi az állatkertben múlattuk az időt. Láttunk pingvineket, hópárducot, kaméleont és újszülött elefántot, továbbá rengeteg plüssállatot is. Ezután a városban csokoládét vásároltunk a családunknak, barátainknak, hiszen Svájcból senki nem mehet haza igazi svájci csokoládé nélkül. Este a pályaválasztásról szóló előadáson sajnos nemigen tudtunk figyelni: a telefonjainkat nyomkodtuk, mivel ekkor kerültek ki az éremhatárok az internetre. (A dolgozatok pontozását is élőben követhettük a verseny honlapján, így előtte is lehetett már számolgatni.) A legtöbbünk számára katartikus élményt jelentett, nagyon elégedettek voltunk az eredményekkel.
Lili esti programját biztosította, hogy aznap volt 10-e, azaz a KöMaL beadási határideje. A változó minőségű internetkapcsolattal és a fáradtsággal megküzdve írta le az utolsó megoldásait.
Az utolsó nap délelőttjére még egy túra volt beütemezve, ezúttal a Rigire. Az itteni kilátást leginkább írólaphoz lehetett hasonlítani, a sűrű köd miatt sajnos nem láthattuk a híresen káprázatos tájat. Ebédet a hegycsúcson kaptunk, itt tradicionális svájci fogásokat kóstolhattunk meg, mint például a sajtfondü.
A délutáni záróeseményen megkaptuk az érmeinket. A ceremónia csak mérsékelten sikerült ünnepélyesre (egy-egy éremnél az összes érintett diák feltömörödött a színpadra, majd véletlenszerű kiszólításuk sorrendjében előléptek átvenni az érmet), de a meghívott bűvészek remekül szórakoztatták az egybegyűlteket.
A gálavacsora csodálatosra sikerült. Rengeteg fénykép készült az érmeinkkel és még a svájci delegációval is összeálltunk egy kép erejéig. A napot egy éjszakába nyúló zenés-táncos mulatság zárta. Hihetetlen hangulat volt és rendkívül szórakoztató látványt nyújtott, ahogy egy teremnyi lány és néhány csapatvezető együtt tombolt.
A gépünk április 12-én ért Budapestre, ahonnan hárman indultunk is tovább Debrecenbe, a Zrínyi-döntőre.
Mind a négyen nagyon örülünk, hogy ott lehettünk az idei EGMO-n. Értékes versenytapasztalatot jelentett részt venni egy ilyen nemzetközi versenyen. Ezenkívül Svájc egy csodálatos hely és a szervezők igazán kitettek magukért, így egy élményekben gazdag hetet tudhatunk magunk mögött.
Andó Angelika, Baran Zsuzsanna, Janzer Orsolya Lili és Kerekes Anna