A matematika világnapjának megünneplésére a Szegedi Tudományegyetem Bolyai Intézetének legnagyobb termében került sor, ahol csak pótszékek és állóhelyek segítségével fért be a 150 fős közönség.
A tavalyi első és egyben teltházas programunk (amelyről itt olvashatnak) sikerén felbuzdulva idén újra Pi-napi előadások szervezésébe fogtunk. Március 14. az évnek egy olyan kitüntetett napja, amikor olyanok is odafigyelnek a matematikára, akik egyébként nem szoktak. Ezt a lehetőséget minden matematikával foglalkozó szervezetnek, intézménynek, iskolának érdemes kihasználnia a tudományág népszerűsítésére. A program bemutatása mellett igyekszünk kitérni azokra az apróságokra, amelyek még inkább növelhetik egy ilyen rendezvény sikerét.
A szervezés már egy évvel korábban kezdődött, amikor a 2024-es Pi-napi előadásainkra a vártnál két-háromszor többen jöttek el. Az első alkalomra előzetesen egy ötvenes létszámot becsültünk, de közel 120-an jelentek meg a Bolyai-teremben. Akkor merült fel, hogy ekkora tömeg számára már a saját kollégáink mellett egy országosan ismert vendéget is érdemes lenne meghívni. Szerencsére Birkás György már többször is részt vett Szegeden a Lemma- táborban, és egy ilyen alkalommal említette, hogy rendszeresen látogatja Obádovics Gyulát, aki Balatonszárszón éli mindennapjait.
Mivel Gyula bácsi (az ő engedélyével használjuk a bácsi szót, aminek itt nemcsak a tiszteletreméltó kor hangsúlyozása, hanem kedves, közvetlen stílusa az oka) örömmel vállal hasonló felkéréseket, abban állapodtunk meg, hogy ha az egészsége engedi, mindenképp eljön hozzánk – Birkás György autós segítségével.
Egy évvel később, ezen a pénteken vendégünk éppen meggyógyult egy megfázásból, így örömmel jött el közénk Gyurival. Bajai születésűként útközben megálltak egy bajai halászlére és a szülőháza helyének megtekintésére, majd délután meg is érkeztek Szegedre. A könyvtárban fogadtuk, ahol megtekintette a Közép-Európában is egyedülálló matematikai gyűjteményt, majd eleget tett az őt fogadók könyvdedikálási kéréseinek (voltak bőven).
Természetesen a Bolyai Intézet kollégái között is könnyen lehetett találni nagyszerű előadókat, akik ezúttal is örömmel fogadták és vállalták a felkérést.
Elsőként Nagy Gábor Péter, tanszékvezető egyetemi tanár, a Doktori Iskola vezetője beszélt a kiberbiztonságról, azon belül is kriptográfiai protokollokról, módszerekről „A biztonság ára: egymillió dollárnap és egy kis matematika” című előadásában, amelynek végén szóba került a kvantumszámítógépek fejlődése és az általuk esetlegesen elhozott változások. (Nagy Gábor Péter előadása: https://youtu.be/V7kLQzX-x74)
Második előadónk Vígh Viktor matematikus dékánhelyettesünk volt, aki a nagy nyelvi modellek és a mesterséges intelligencia matematika feladatokra adott megoldásairól és azok helyességéről vagy helytelenségéről beszélt. Előadásából kiderült, hogy az MI számára az elemi geometria a legkeményebb dió, erre a legnehezebb rátanítani a feladatmegoldó algoritmusokat. Érdekesség továbbá, hogy ebben a témában nagyon nehéz naprakésznek maradni, mivel a mesterséges intelligencia különböző képességei szinte napról napra változnak, javulnak. (Vígh Viktor előadása: https://youtu.be/1ZOdOebqbLU)
Következett a már négyszeresen húszéves Németh Jóska Tanár Úr, aki helyi legendánk, hiszen tanárok generációit (is) tanította Szegeden, miatta rengetegen eljönnek a volt hallgatói közül. Előadásában kedvenc témájáról, a végtelen sorokról beszélt szokásos lendületes stílusában. Természetesen a humoros történetei sem maradhattak el előadásába belefűzve. (Németh József előadása: https://youtu.be/2q6ghwjyTiU)
Délután 5 órakor következett az Obádovics-interjú – amelyet egy pizza szünet és egy pite szünet keretezett –, majd este 7-kor a záró előadás: Kevei Péter, a Sztochasztika tanszék vezetője a zsonglőrködés matematikájáról beszélt, természetesen gyakorlati bemutatóval is szemléltetve a különböző zsonglőrsorozatokat. Ezt a nagyon szép, látványos és kerek előadását már volt szerencsém többször is látni, különböző matematikai rendezvényeken, táborok, szakköri hétvégék során máskor is kiváló szórakoztató matematika program lehetne. Hívják meg őt, és a többi idei előadónkat is különböző matematikát népszerűsítő rendezvényekre!
Az idei nap egyik érdekessége:
1985-ben Birkás György és szegedi kollégánk, Makay Géza együtt vettek részt a finnországi Nemzetközi Matematikai Diákolimpián, erre már az első Lemma-táborban is rácsodálkoztunk, ahol 38 év után találkoztak újra. Az idei Pi-napunkon azonban a hat fős csapatból rajtuk kívül még Kós Géza is jelen volt, így született ez a 40 éves jubileumi hármas kép:
A 26. Nemzetközi Matematikai Diákolimpia (1985, Finnország) magyar csapatának fele: Kós Géza (Budapest), Birkás György (Siófok) és Makay Géza (Szeged) a képen. Megyesi Gábor (Manchester), Bóna Miklós (Gainesville) és Bán Rita (Gödöllő) hiányoznak.
Kulisszatitkok:
Az előadások mellé idén is biztosítottunk némi harapnivalót, természetesen a pi-vel kezdődő ételek előnyt élveztek. Így rendeltünk pizzát délután fél 5-re, pitét este fél 7-re, melléjük Piroska szörpöt, Pilóta kekszet és pisztáciát is hoztunk, illetve bíztattuk a regisztrált résztvevőket is, hogy ilyeneket hozzanak magukkal. A résztvevőket, különösen a csoporttal érkezőket, regisztrációra kértük. Ez hasznos a rendelés szempontjából, viszont semmiképp sem érdemes kötelezővé tenni, mivel lehet, hogy néhányan csak aznap döntenének az eljövetelről.
A biztonság kedvéért, nehogy bárki is lemaradjon, egy másik teremben kivetítőt is előkészítettünk, amelyen élő közvetítéssel ment a műsor. Ennek azonban idén csak annyi haszna volt, hogy ebben a teremben koccintottunk egy kiváló (pi-t csak részekben tartalmazó) körtepálinkával Obádovics Gyulával az interjú előtt.
És amiről szó esett az interjúban: némi matematika, családi történetek és jó tanácsok:
Vendégünket nagy tapssal fogadtuk, majd örömmel vettük tudomásul, hogy a bekészített mikrofonra nem volt szükség, hiszen hangjával anélkül is képes volt betölteni a hátsó sorokban is hallhatóan a hatalmas termet. Az interjú felütéseként a másnapi március 15-ei nemzeti ünneppel kezdtük, amelyet ugyan 1848-ban személyesen nem élt meg – „ennyire nem vagyok öreg” – de szintén száz év körüli életkort megért dédanyjának visszaemlékezéseiből közvetlen tapasztalata is volt. Gyula bácsinak 10 éves koráig élt a dédmamája, aki 1848-ban volt 10 éves! Ő rengeteget mesélt a dédunokájának, természetesen közös anyanyelvükön, bunyevácul. A bunyevác hagyományok őrzése máig is fontos Gyula bácsi számára.
Szóba került a hármas szám szeretete is, hiszen Gyula bácsi ’27. 03. 03-án született, és mindhárom gyerekkori lakcímében szereplő szám is osztható volt hárommal. Falusi környezetben, bokáig érő homokban focizva nőtt fel Baja mellett, majd Baján járt polgári iskolába, utána a líceumba és tanítóképzőbe. A háború végén egy fél évig hozzájuk beszállásolt orosz katonától az orosz nyelvet is megtanulta, így (és persze bunyevác tudásának hála) tehetett sikeres érettségit oroszból iskolai tanulás nélkül is.
A Pázmány Péter Tudományegyetemen irodalom szakra szeretett volna menni, de ógörög és latin tudás hiányában csak matematika-fizika szakra jelentkezhetett. De az irodalom szeretete megmaradt: verseskötete, regényei is vannak, valamint rengeteg színjátszó kört és színpadi előadást szervezett és vett részt benne. Az egyetemen tanította őt Fejér Lipót, Turán Pál, Riesz Frigyes, Rényi Alfréd és Kerékjártó Béla, most néhány velük kapcsolatos vizsgaélményét is elmesélte.
Három lányától 13 unokája és 18 dédunokája született, egyik unokájának unszolására nevezett be a 95+ kategóriában futóversenyekre, amelyeken rekordokat is tart. A politikusokat matekórákra ültetné be, a tanításban az emberi kapcsolatok fontosságát hangsúlyozza. Élete során kiváló úszástudásával számos ember életét mentette meg. A hosszú élet titkának pedig a jó gének mellett a gyerekkora óta végzett kétkezi munkát (ma is 170 tőke szőlőt gondoz), a hatéves korától napi szinten elfogyasztott vörösbort (akkor még az volt a szokás, mert a szóda drága volt) és a szeretet erejét emelte ki. Feleségével 70 évig voltak házasok, halála óta már majdnem három éve egyedül él. Örömmel fogad látogatókat, minket is buzdított a legközelebbi találkozásra. További részletekért az érdeklődők hallgassák meg a teljes beszélgetést. Obádovics Gyula igazi nemzeti kincsünk, érdemes lehet meghívni hasonló, matematikát népszerűsítő délutánokra, követni tanácsait és mást is olvasni tőle, nemcsak a százezrek által ismert Obádovics-ot!
Összességében mindenki nagyon jól érezte magát, a 150 fős közönség, a szervezők, vendégek, előadók. A Bolyai Intézet munkatársai szintén szívesen fogadják a jövőbeni előadás-felkéréseket.
Győrffy Lajos, SZTE Bolyai Intézet, adjunktus, főszervező