Az Ericsson Magyarország kutatás-fejlesztési központja 30 éve támogatja a hazai közoktatás matematika és fizika tehetséggondozását, a KöMaL tevékenységét. 2018-ban már a 20. Ericsson-díj kiosztását ünnepelték közösen a pályázatok kiírását, elbírálását szervező MATFUND Alapítvánnyal (lásd korábbi cikkünket). A koronavírus-járvány előidézte helyzet és adminisztratív problémák nehezítették az utóbbi években a díj meghirdetését, amelyet 2024 novemberében huszonnegyedik alkalommal adtak át az Ericsson székházában. Idén megújult formában, az informatikát kiválóan tanítók munkáját is elismerve „A matematika, fizika és digitális kultúra népszerűsítéséért” kategóriájában tantárgyanként egy-egy, „A matematika, fizika és digitális kultúra tehetségeinek gondozásáért” kategóriában pedig két-két (500 000 forintos ösztöndíjjal járó) díjat ítéltek oda a három nonprofit szervezet, a Bolyai János Matematikai Társulat, az Eötvös Loránd Fizikai Társulat és a Neumann János Számítógéptudományi Társaság ajánlása alapján. Tehetséggondozásból a három tantárgyból összesen 17, népszerűsítésből 16 személyre érkezett felterjesztés, amelyet kollégák, tanítványok, szakmai közösségek nyújthattak be.
Az ünnepségen Boráros-Bakucz András kutatási igazgató hangsúlyozta, hogy az Ericsson Magyarország K+F régi vágya, hogy a jövő mérnökei, fejlesztői, kutatói érdekében a matematika és a fizika mellett az informatika, a digitális kultúra oktatói is elismerésben részesüljenek.
Benczúr András, a MATFUND Alapítvány kuratóriumának tagja beszédében megemlékezett egykori matematikatanáráról, Rábai Imréről, és az idén elhunyt Zsakó László informatikai versenyek terén végzett kiváló tehetséggondozó munkájáról. A matematika és az informatika szoros kapcsolatát nemcsak Benczúr András vagy Zsakó László szakmai múltja mutatja. Bár korábban évente 4 tanár kaphatott matematikából Ericsson-díjat, mostantól pedig csak 3, Tassy Gergely, akinek a digitális kultúra tehetségeinek gondozásáért díjat ítélték oda, egyúttal a legkiválóbb matematikatanárok között is megállja a helyét. A digitális kultúra népszerűsítésének díját pedig Schmieder László vehette át, aki kezdetektől fogva a KöMaL informatika rovatának vezetője, lelkes munkájával támogatva a KöMaL tehetségeit.
Tassy Gergely az Ericsson-díjjal
Schmieder László és Boráros-Bakucz András
Az Ericsson díjátadó ünnepségein minden évben levetítik azokat a kisfilmeket, amelyeken a kitüntetettek tanítványai szerepelnek, ezeket a rendezvény résztvevői, maguk a díjazott tanárok is ámulva nézik: a tanár munkáját a diákjai ismerik a legjobban. A film riportereinek a gyerekek őszintén megnyílnak, elmesélve, mi mindent éltek át az osztályban, szigort, igazságosságot, szeretetet, humort, hogyan éri el a tanár, hogy a gyenge és a nagyon okos is tanuljon tőle. Kiderül, hogy az igazi pedagógusok nemcsak a tantárgyi ismereteket tudják átadni, saját életükkel is példát mutatnak: kirándulnak, bicikliznek, csellóznak, orgonálnak… Ezeket a tanárokat a diákjaik szeretik, tisztelik, elismerik – ez átsüt minden mondatukon. Nézőként kétségünk sincs, hogy ők megérdemlik a kitüntetést.
Erről a hagyományról megkérdeztük a kisfilmek, videók mindenkori készítőit is. Nagy Attila János és dr. Borbély Zoltán ezt írták:
„Negyed évszázada ott vagyunk minden Ericsson-díjátadón! (Lehet, hogy lassan bekerülünk a Guinness-rekordok könyvébe? 😊) De komolyra fordítva…. Az elmúlt 25 évben egy alkalom volt, amikor nem a mi stábunk készítette a filmeket, de azután és azóta is bennünket kérnek fel a díjazottakat bemutató kisfilmek elkészítésére. (Remélem, ez még eltart egy ideig…)
Az alapkoncepció az volt, és az ma is az, hogy megmutassuk, milyennek látják, milyennek ismerik tanárukat a gyerekek? Milyen a kapcsolat tanár és diák között, a tanítványok szemszögéből. Megpróbáljuk a humort és az érzelmeket kidomborítani a filmekben, hiszen azt, hogy kiemelkedő eredményeket elérő pedagógusokról van szó, mutatja maga a díj és az elhangzó laudációk is. Igyekszünk nem egyforma filmeket készíteni, ami hol egyszerű, máskor viszont elég nagy erőfeszítésbe kerül.
Az első években az volt az elképzelésünk − és többnyire sikerült is megvalósítani − hogy meglepetés-filmek készüljenek. A díjazott tanár ne is tudjon arról, hogy film készül róla! Csak a gyerekek szólaltak meg a filmekben és szigorú titoktartást kértünk tőlük, amit be is tartottak. Az iskolák vezetése is titokban, teljes konspirációban szervezte meg a forgatásokat. Az óraközi képek felvételénél azt állítottuk, hogy vágóképeket készítünk valamelyik tévének, egy oktatási műsorhoz. (Egyszer le is buktunk! Helyi kábeltévéseknek mondtuk magunkat, de a tanárnő, akinek a férje épp ott dolgozott, megjegyezte, hogy sohasem látott minket, pedig mindenkit ismer… Magyarázkodtunk, aztán gyorsan végeztünk!😊)
Néhány sztori a forgatásokról:
− Szerintetek mire a legbüszkébb a Tanár úr?
− A vádlijára! (Mivel akkoriban a futás volt tanár úr kedvenc időtöltése.)
− És ki, mi szeretne lenni? − kérdeztük az alsós gyerekeket. Elhangzottak a szokásos rendőr, tanár, orvos, építész stb. válaszok, majd egy szemüveges fiú a következőt válaszolta:
− Én veszélyes áruk nemzetközi fuvarozásával szeretnék foglalkozni!
A filmek egyik legfontosabb célja, a valódi „gyerekszáj", a leplezetlen őszinteség és a gyermeki rácsodálkozás a világra.
Ahogyan az évek során egyre több tanár kapott díjat, már nem lehetett titokban tartani a forgatásokat. A meglepetés az, hogy a gyerekek továbbra sem árulják el, miről beszélgettünk velük.
Körülbelül 6-8 éve döntöttünk úgy, hogy szólaljanak meg a tanárok is! Teljesebbnek éreztük úgy a filmeket, ha csak röviden, de megismerjük a tanárok ars poeticáját, ha ők is elmondják milyen a kapcsolatuk a tanítványokkal, ha megfogalmazzák a munkájukkal kapcsolatos érzelmeiket, érzéseiket.
A forgatásokra hárman-négyen utazunk, és kb. 15 éve változatlan felállásban dolgozunk. Ketten, Borbély Zoltán és Nagy Attila János, a kezdetektől fogva tagjai vagyunk a csapatnak, és minden évben közreműködünk a filmek elkészítésében. A munka a következők szerint oszlik meg a stáb tagjai között:
Az Ericsson-díj kisfilmjeinek szerkesztő-riportere, dr. Borbély Zoltán jelenleg ügyvédként dolgozik. Közlekedési, biztosítási, kártérítési és sport szakjogász. A Pázmány Péter Katolikus Egyetem és a Komlósi Oktatási Stúdió tanára, büntetőjog, büntető-eljárásjog és interjúkészítés tárgyakban. Huszonöt évig dolgozott sportriporterként, a TeleSport, a Napkelte, a DigiSport, a Sport Televízió és a Presztízs Sport Magazin szerkesztőségeiben. Több dokumentum portréfilm („Paplaci”, „A Köztársaság nevében!”, „Balczó, a Nemzet Sportolója”, „Jótékony éjszaka”, „Egy cserép virág helyett...”, „Az Öreg, egy legenda elköszön”) szerkesztő-riportere.
Ő az, aki humort visz, vagy hoz a beszélgetésekbe.
A másik riporterünk dr. Áfra Marietta. Jogász, pszichológus, de tévés szerkesztőként, riporterként is dolgozik, csaknem 20 éve. Kb. 15 éve tartozik a stábunkhoz, ő képviseli az érzelmi vonalat.
Nagy Attila János operatőr, szerkesztő (rendező), gyártásszervező. Dolgozott a MAFILM-nél rendezőasszisztensként, a korábbi Duna TV-nél külsős operatőrként és 25 éven át volt a „Látószög” Stúdió vezetője.
Két technikai munkatársunk is sok-sok éve velünk dolgozik. Sályi Zoltán a vágó, László Árpád felel a nagyon fontos hangért és a világításért.
Általában a forgatások az egyszerűbbek. Ha szerencsénk van, könnyen megnyílnak a gyerekek, és egy tanóra, 40-45 perc alatt felveszük velük a beszélgetést. Persze előfordul, hogy zárkózott a csapat (vagy a pedagógus, akit így kevésbé ismernek a gyerekek), és egy óra is kevés, hogy megtudjunk valamit a tanárukról. A vágás sokkal több időt igényel. Általában három-négy verzió készül el egy filmből, egyre rövidebbek és rövidebbek, mire kialakul a végső 4-5 perces változat. Ez több heti munka szokott lenni, és gyakran már a forgatással együtt, párhuzamosan zajlik.
Egy dolog azonos bennünk, akik ezeken a filmeken dolgozunk: nagyon szeretjük ezt munkát! Mindig jó hangulatúak a forgatások, a beszélgetések, mindig kedvesen fogadnak bennünket az iskolákban. Gyakorta megérint minket is az a pozitív kisugárzás, amely egyrészt a gyerekek felől áramlik a pedagógus felé és vissza a tanártól a tanítványok irányába. Mindannyian sikerként éljük meg, ha látjuk, hogy a filmek bemutatóján, a díjátadáson elérzékenyül vagy szélesen mosolyog az, akiről a kisfilm szól, ha rácsodálkozik azon, mennyire ismerik, mennyire szeretik és tisztelik a tanítványai!”
2024-ben Ericsson-díjban részesült tanárok:
Az ,,ERICSSON a matematika, fizika és digitális kultúra tehetségeinek gondozásáért'' 2024. évi díját matematikából
Thuróczy Erzsébet Emília, a Gödöllői Török Ignác Gimnázium és
dr. Molnár István, a szegedi Gál Ferenc Egyetem tanára kapta.
Az ,,ERICSSON a matematika, fizika és digitális kultúra tehetségeinek gondozásáért'' 2024. évi díját fizikából
Dr. Nagy Piroska Mária, a Budapesti Fazekas Mihály Gyakorló Ált. Isk. és Gimnázium és
Horváth Henrietta, a Dunakeszi Radnóti Miklós Gimnázium tanára kapta.
Az ,,ERICSSON a matematika, fizika és digitális kultúra tehetségeinek gondozásáért'' 2024. évi díját digitális kultúrából
Csató Endre, a Miskolci Földes Ferenc Gimnázium és
Tassy Gergely, a budapesti Veres Péter Gimnázium tanára kapta.
Az ,,ERICSSON a matematika, fizika és digitális kultúra népszerűsítéséért'' 2024. évi díját matematikából
Süveges-Szabó Marianna Éva, a budapesti Baár-Madas Református Gimnázium tanára kapta.
Az ,,ERICSSON a matematika, fizika és digitális kultúra népszerűsítéséért'' 2024. évi díját fizikából
Sinkó Andrea, a Szombathelyi Nagy Lajos Gimnázium tanára kapta.
Az ,,ERICSSON a matematika, fizika és digitális kultúra népszerűsítéséért'' 2024. évi díját digitális kultúrából
Schmieder László, a budapesti Eötvös József Gimnázium tanára kapta.
Nézzék meg mindannyiukról a külön-külön készült rövid videókat, érdemes: Ericsson-díj 2024 - YouTube.
Oláh Vera