Alig néhány héttel az első magyarországi megbetegedést követően jött létre 2020 márciusában az Innovációs és Technológiai Minisztérium felügyelete alatt a Járványmatematikai Modellező és Epidemiológiai Projekt a COVID-19 járvány magyarországi terjedésének matematikai modellezésére, elemzésére, előrejelzések készítésére, hogy a döntéshozóknak támogatást nyújtson a bizonyítékokon alapuló döntéshozatalban. A multidiszciplináris projektben az ország több egyeteméről, intézetéből vesznek részt szakemberek, akik szakértelmükkel széles körű tudásbázist tudnak biztosítani az intézkedések kidolgozásához: matematikusok, biostatisztikusok, orvosok, epidemiológusok, szociológusok, népegészségügyi szakemberek stb. A projektben résztvevők feladatai közé tartozik többek között stratégiai anyagok készítése a döntéselőkészítéshez, folyamatos járványügyi helyzetértékelés, a legújabb tudományos eredmények és nemzetközi ajánlások összegzése, intézkedési forgatókönyvek vizsgálata. A kutatócsoport munkájához tartozik valamennyi releváns adat és információ összegyűjtése egy tudásközpontba, elemzések készítése, evidenciák értékelése, javaslatok kidolgozása, heti egyeztetések, napi és heti jelentések készítése, valamint az elért eredmények alapján tudományos publikációk készítése. A kutatók munkája három fő területre oszlik: a járványmatematikai modellezést dr. Röst Gergely, a Szegedi Tudományegyetem Alkalmazott és Numerikus Matematika tanszékének vezetője irányítja, a surveillance és epidemiológia részterületet dr. Oroszi Beatrix, a Semmelweis Egyetem Epidemiológiai és Surveillance Központjának mb. igazgatója vezeti, míg az egészségügyi adatok elemzésének vezetője dr. Szócska Miklós, a Semmelweis Egyetem Egészségügyi Közszolgálati Karának dékánja.
A javuló járványhelyzetnek köszönhetően a kutatók személyesen is találkozhattak és beszámolhattak az elmúlt több mint egy év eredményeiről: 2021. július 14. és 16. között Kecskeméten rendezték meg az Epidemiológia és Modellezés Workshopot, amelyen a Járványmatematikai Modellező és Epidemiológiai Projekt munkatársai mellett számos további, a témában aktív kutató is részt vett.
A háromnapos workshopon elsőként Oroszi Beatrix a járvány epidemiológiai vonatkozásairól beszélt. Előadásából kiderült, hogy a COVID-19 világjárvány igazolta a járványügyi szakemberek azon aggodalmát, miszerint a klímaváltozás, az antimikrobiális rezisztencia terjedése, a nemfertőző betegségek növekvő terhe, az újonnan megjelenő, illetve a visszatérő fertőző betegségek nagy kihívások elé fogják állítani az emberiséget a 21. században. Még a legfejlettebb országok sem voltak valóban felkészültek egy, a COVID-19-hez hasonló pandémiára.
Ezt követően Müller Viktor, az ELTE Biológiai Intézetének docense foglalta össze a vírusról, valamint a vírus és a szervezet kölcsönhatásairól összegyűlt tudományos ismereteket, érintve a vírus életciklusát és eredetét, a patogenezis mechanizmusait, és az immunválasz főbb jellemzőit.
Ezután Röst Gergely ismertette röviden a matematikai epidemiológia történetét, a járványmodellezés alapvető módszereit, és azt is bemutatta, hogyan lehet egyre komplexebb kompartmentmodelleket felépíteni, realisztikus időeloszlásokat és populációs heterogenitást beépíteni. Mindezt a COVID-19 pandémia példájával is illusztrálta.
Krisztalovics Katalin (OEK) követendő példaként ismertette a tajvani járványkezelést, ahol gyorsan, határozottan hozott innovatív intézkedések hatékony végrehajtása révén, a lakosság támogatásával, együttműködésével sokáig sikerült igen alacsony szintre szorítani a megbetegedések számát, ám később bebizonyosodott, hogy a hagyományos járványügyi intézkedésekkel egy olyan kórokozót, mint a SARS-CoV-2, nem lehet tartósan leküzdeni.
Papp Balázs (Szegedi Biológiai Kutatóintézet) előadásából kiderült, hogy a koronavírus-fertőzés terjedési láncának visszakövetésében és a vakcinák várható hosszú távú hatékonyságának előrejelzésében is fontos szerepet kap a vírus genomjának nyomon követesé és filogenetikai elemzése. A vírus teljes genetikai állományának vizsgálata más járványtani elemzésektől független információforrás, amely betekintést nyújt a magyarországi járványhullámok különbségeibe.
Ferenci Tamás, az Óbudai Egyetem docense előadásában a koronavírus-járvány példáin keresztül illusztrálva bemutatta a legfontosabb biostatisztikai kérdéseket, amelyek a járvány kezelése során felmerülnek: a különböző paraméterek becslése, előrejelzések készítése, statisztikai modellezés.
Simon L. Péter, az ELTE professzora a hálózaton történő járványterjedés matematikai modellezéséről és annak differenciálegyenletekkel való közelítéséről adott áttekintést, Bartha Ferenc (SZTE Bolyai Intézet) arról beszélt, hogyan lehet modellezni a járvány terjedését, illetve kontrollját egy országos bank központi egységeiben illetve komplex fiókhálózatában. Karsai Márton (CEU) a korai fertőzöttek eloszlásának a fertőzés terjedési folyamatokra gyakorolt hatásáról beszélt metapopulációs geometriai hálózatokon. Backhausz Ágnes (ELTE) többrétegű (háztartás, iskola, munkahely, lakókörnyezet, nyilvános helyek) véletlen hálózatokon történő járványterjedésről beszélt. Munkájának egyik tanulsága hogy az iskolában terjedő fertőzést úgy lehet a leginkább lassítani, ha elkerüljük a különböző osztályba járó gyerekek keveredését. Horváth Judit Krisztina (Semmelweis Egyetem) előadásából megtudhattuk, hogyan vizsgálják a védőoltások hatásosságát a gyakorlatban. Zsichla Levente (ELTE) egy új módszert mutatott be az elvesztett életévek (azt a maradék élettartamot fejezi ki, amelyre az elhunytak várhatóan számíthattak volna, ha nem fertőződnek meg) populációs átlagának és eloszlásának becslésére, melynek alapja az a feltételezés, hogy a fertőzés lefolyásának súlyosságát nem közvetlenül a kor, hanem a kor előre haladtával is egyre romló általános egészségi állapot befolyásolja. Komlós Krisztina (Semmelweis Egyetem) a gyermekek és fiatal felnőttek szerepét ismertette a második járványhullámban. Túri Gergő (SOTE) a COVID-19 pandémia menedzselésének nemzetközi jó gyakorlatainak értékeléséről beszélt. Csikász-Nagy Attila (Pázmány Péter Katolikus Egyetem) egy virtuális városban mutatta be a járvány terjedését. Az általa ismertetett ágens alapú mikroszimulációs keretrendszer lehetővé teszi, hogy egy új vírusváltozat terjedése által okozott több fertőzési hullámban, egy város méretű társadalmi környezetben, reális adatokhoz igazítva illesszék a különböző intézkedéseket. Reguly István (PPKE) a PanSim ágens-alapú szimulátor viselkedését mutatta be a valós magyarországi adatokhoz képest, valamint hogy miként történt a paraméterillesztés, és a későbbi hullámokhoz milyen további paraméterek bevezetésére volt szükség. Kitért a szezonalitás kérdésére és arra is, hogy milyen fertőzöttségi adatok lettek volna várhatók keleti vakcinák használata nélkül. Vásárhelyi Orsolya (Warwick) társadalmi hálózati és viselkedési minták dinamikus követését ismertette a pandémia alatt Magyarországon online és offline adatokkal, a MASZK kérdőív példáján.
Bogya Norbert (SZTE Bolyai Intézet) bemutatta a Flatten járványmodellező keretrendszer koncepcióját, és a konferencia résztvevőivel közös ötletbörzét irányította, Juhász Nóra, Renji Han és Sadegh Marzban (SZTE) pedig egy hibrid, parciális differenciálegyenleteket és ágens alapú modellezést ötvöző modellel kapcsolatos eredményeiket ismertették. Ez a modell jól reprodukálta a vírus laboratóriumban tapasztalt viselkedését. Tekeli Tamás (SZTE) egy tüneti alapú COVID-teszteléses modellről, Bornali Das (SZTE) pedig egy rinovírus-COVID-19 koinfekciós modellről beszélt, ahol a rinovírus fertőzés okán megjelenő interferonok a koronavírust gátolják. Szederkényi Gábor (PPKE) a magyarországi COVID-19 járvány nem (vagy nem pontosan) mért adatainak kizárólag a kórházban ápoltak számának alapján való becslését ismertette egy inverziós technika segítségével. Péni Tamás (PPKE) előadásában egy modell prediktív irányítási algoritmuson alapuló módszert mutatott be a COVID-19 járványcsúcs optimális beavatkozással történő eltolására, azaz a járvány negatív hatásainak mérséklésére. Nagy Csilla (Budapest Főváros Kormányhivatala) a COVID-19 pandémia második és harmadik magyarországi járványhulláma alatti megbetegedés, halálozás és letalitás területi elrendeződéséről, illetve mindezeknek a társadalmi-gazdasági helyzettel való összefüggéséről, Juhász Attila (BFK) pedig a pandémia alatti többlethalálozásról és annak területi eloszlásáról beszélt. Dénes Attila (SZTE) egy olyan matematikai modellt ismertetett, amely egy fertőző betegség terjedését írja le több földrajzi régióban, és amelynek segítségével a megbecsülhető annak a járványügyi hatása, ha az emberek tömegesen menekülnek egy olyan régióból, ahol szigorú lezárásokat rendelnek el. A workshop záróelőadásában Vizi Zsolt (SZTE) bemutatott egy olyan eszközt, amivel egy kórház COVID-osztályának a terheltségét lehet két hétre prognosztizálni: a módszer hasznosságát mutatta, hogy a harmadik hullám során a szegedi Szent-Györgyi Albert Klinikai Központ betegszámát sikerült jól előre jelezni.
Dénes Attila
Szegedi Tudományegyetem, Bolyai Intézet