Jaak Peetre emlékezete – Riesz Marcel hagyatéka Lundban

Jaak Peetre (1935–2019)

2019. április 1-én nyolcvanhárom éves korában elhunyt Jaak Peetre észt származású svéd matematikus, a Lundi Egyetem professor emeritusa, a Svéd Királyi Tudományos Akadémia tagja, az Észt Tudományos Akadémia külső tagja, a Svéd Matematikai Társaság és az Észt Matematikai Társaság tiszteletbeli tagja. Tudományos munkái a matematika számos területéről származtak, külön kiemelendők az interpolációelmélet, a függvényterek és az operátorelmélet témáiban írt művei. Munkatársai és méltatói úgy emlékeznek rá, hogy az „interpolációs terek” és „Jaak Peetre” számukra mondhatni szinonim fogalmat jelentenek. Tudományos munkássága mellett a matematikatörténet ügyét is szívén viselte, sokban segítette a lundi Riesz Marcel-hagyaték rendezésének és feldolgozásának megindítását, amellyel a magyar matematikatörténet-írás számára is nagy szolgálatot tett.

Jaak Peetre 1935. július 29-én született Tallinnban, gyermekkorát és első iskolai éveit a Balti-tenger partvonalán fekvő észt városban, Pärnuban töltötte, ott nőtt fel. A második világháború idején a családja Svédországba menekült, 1945 elején Lundban telepedtek le. A matematika iránti tehetsége és szenvedélye korán megmutatkozott, felsőfokú matematikai tanulmányait a lundi egyetemen végezte. 1959-ben szerzett ott doktori fokozatot a parciális differenciálegyenletek terén végzett munkájáért, témavezetője Åke Pleijel (1913–1989) volt. Nem sokkal rá, 1963-ban nevezték ki a lundi egyetem professzorának, ezzel ő lett a legfiatalabb matematikaprofesszor Svédországban. Munkásságának inspirálói főleg Åke Pleijel, Lars Gårding (1919–2014), Lars Hörmander (1931–2012), Jan Odhnoff és Bernard Malgrange voltak. Egy rövidebb stockholmi időszaktól és néhány külföldi vendégprofesszori látogatásától (New York, Maryland, Madrid) eltekintve szinte végig Lundban működött.

Kétszáznál több tudományos publikációja jelent meg, összes matematikai munkájának száma a háromszázat is meghaladja. Csak néhány terület a matematikai kutatásainak témáiból a teljesség igénye nélkül: parciális differenciálegyenletek, interpolációs terek és operátorok interpolációja, Hankel operátorok és invariáns függvényterek, multilineáris alakok, trilineáris alakok Hilbert térben. Egyik legtöbbet idézet munkája az 1976-ban megjelent New thoughts on Besov spaces című könyve.

Jaak Peetre hatvanötödik születésnapja alkalmából 2000 augusztusában konferenciát rendeztek Lundban. A konferencia anyaga Function Spaces, Interpolation Theory and Related Topics (Walter de Gruyter, 2002) címmel külön kötetben is megjelent a professzor úr addigi életútjának és munkásságának példaszerű bemutatásával.

Riesz Marcel hagyatéka Lundban

2002-ben családi ajándékozás révén a Lundi Egyetem Matematikai Intézetébe került Riesz Marcel (1886–1969) tudományos hagyatéka. Riesz Marcel, Riesz Frigyes (1880–1956) testvére volt, és mint ismeretes, Gösta Mittag-Leffler (1846–1927) svéd matematikus meghívására már nagyon fiatalon Svédországba ment és bár felmerült néhányszor a hazatérése, a sors úgy hozta, hogy élete végéig ott telepedett le. 1911-től Stockholmban működött, majd 1926-ban a lundi egyetemen kapott tanszéket, ahol aztán egy matematikai iskola alakult körülötte.

Riesz Marcel matematikai kéziratai, fényképei, levelezése, hivatalos iratai, cikkei régi bőröndökben és dobozokban érkeztek meg a lundi egyetemre, szakértőre várt, aki azt rendezze. Filep László (1941–2004) nyíregyházi főiskolai tanárt, a matematikatörténet kutatóját kérték fel a munka elvégzésére, aki korábban járt is már Svédországban a magyar matematikatörténet számára fontos nyomok után kutatva. Filep 2003 nyarán Jaak Peetre meghívására utazott el Lundba és a tekintélyes mennyiségű hagyatékot néhány hét alatt 45 kartondobozba rendezte, amit aztán az egyetem Matematikai Intézetének tömörraktárában helyeztek el. Nem volt véletlen a lundi egyetem részéről a magyar tudománytörténeti szakemberválasztás, hiszen elég sok magyar nyelvű irat van a hagyatékban, amelynek rendezéséhez magyar kutatóra volt szükség. Fontos megemlékeznünk ezen a ponton Szigeti Béláné Simon Júliáról (1952–2009) is, aki a győri Kazinczy Ferenc gimnáziumnak volt előbb tanulója, majd lett matematika tanára, és aki mondhatni már ifjú leánykora óta évtizedeken keresztül behatóan foglalkozott Riesz Marcel tudományos örökségével.

Jaak Peetre maga is kutatta a Riesz-hagyatékot, feljegyzéseket készített hozzá, sőt, fel is dolgozta Riesz Marcel svéd nyelvű levelezését. A kölcsönös bizalom és a szeretet jele volt, hogy – ami máshol talán fel sem merülhetett volna – Filep Lászlónak megengedték, hogy elhozhassa magával Magyarországra az eredeti dokumentumait is a matematikus Riesz testvérek egymás között folytatott levelezésének. Már el is kezdte a munkáját az anyaggal, amikor 2004 novemberében egy budapesti előadása közben hirtelenül rosszul lett és sajnos már nem tudtak rajta segíteni, váratlanul elhunyt.

Jaak Peetre és Filep László Svédországban 2004 júliusában.

(A felvételt Filep Lászlóné készítette.)

A Magyar Tudománytörténeti Intézet megbízására magam fogtam hozzá a kutatás folytatásához, így kerültem személyes kapcsolatba Jaak Peetre professzorral is, aki 2005-ben meghívott a Lundi Egyetemre kutatni és előadást tartani. Jaak Peetre az első pillanattól kezdve végtelenül kedves volt, emlékszem érkezésemkor még a taximat is kifizette, és rögtön mindent megmutatott a matematikai intézetben, kulcsot kaptam a könyvtárhoz, bespájzolt élelemmel, ugyanis utána egy ünnepnappal megtoldott hosszú hétvége jött, amikor szó szerint bezártak engem az intézetbe, hogy nyugodtan dolgozhassam a Riesz-hagyatékon. Jaak Peetre a városon kívül lakott, Kåsebergában, amely elég messze van Lundtól, de még onnan a távolból is próbált szervezni a számomra egy találkozót Lars Gårdinggal. Emlékszem, hogy munkáját Horváth János (1924–2015) Riesz Marcel életművének jeles ismerője, utolsó szegedi látogatásakor ezekkel a szavakkal ajánlotta példaként a számomra: „Látod, így lehet jó matematikatörténetet írni! Ahogyan a Lars Gårding megírta a svéd matematika történetét!” Természetesen a Mathematics and Mathematicians. Mathematics in Sweden before 1950 (AMS, LMS, 1998) című jeles monográfiára gondolt. Nagy öröm volt a számunkra aztán, hogy 2010-ben megjelenhetett a Magyar Tudománytörténeti Intézet gondozásában A matematikus Riesz testvérek című könyv, valamint 2010-ben annak folytatása a Kiváló tisztelettel című kötet, amelyek több mint 450 magyar matematikus levelet adtak közre a Riesz-hagyatékból.

Jaakkal később is kapcsolatban maradtunk, és amikor elkészítette a svéd matematikusoknak Riesz Marcellel folytatott levelezéséről szóló munkáját, nekem is elküldte. Egy angol anyanyelvű kollégával a korrektúrában is próbáltunk a segítségére lenni. Sajnos azóta sem jelent meg. Sok levelet váltottunk az évek során. A születésnapjára küldött utolsó ímélemre azonban már nem válaszolt. Búcsúzzunk most tőle ezzel a képpel, amelyet ottjártamkor készítettem róla.