Reményi-díj néven születik újjá a Graphisoft-díj

 Hogyan lett a Graphisoft-díjból Reményi-díj

A Graphisoft-díjat Bojár Gábor a szoftver cég akkori vezetőjeként alapította 1998-ban, és az erre a célra létrehozott alapítvány működtette 22 éven keresztül. Bojár Gábor továbbra is meggyőződéssel vallja, hogy a magyar matematikaoktatás hagyományaira büszkék lehetünk, ez olyan nemzeti kincs, amely az informatikai forradalom korában különösen felértékelődik. Egy szoftver cég sikere azon múlik, hogy mennyire jól képzett és tehetséges szakemberek dolgoznak ott, így nem kérdés, hogy a szakember utánpótlásba, tehát a minőségi oktatásba kell befektetni. Ezzel a céllal hozta létre az alapító a díjat, és most ugyanezt a küldetést viszi tovább új formájában is.

2010-ben Bojár Gábor megalapította az Aquincumi Technológiai Intézet (AIT-Budapest) nevű felsőoktatási vállalkozást, amely informatikát tanuló diákoknak nyújt rendkívül magasszintű egyetemi részképzést. Az intézményben az ország legjobb professzorai tanítanak, és mára partnere a legjobb 50 észak-amerikai egyetem, amelyek évről évre legtehetségesebb diákjaikat küldik Magyarországra tanulni. Máig az AIT kurzusain több mint 1000 diák tanult, akik azóta a világ legsikeresebb szoftver cégeinél dolgoznak. A magyar diákok tandíjmentesen vesznek részt az angol nyelvű oktatásban, és a magas szintű kurzusok mellett a velük együtt tanuló amerikai diákok páratlan kapcsolati hálót jelenthetnek későbbi karrierjük során.

Az AIT mindezen túlmenően is támogatja a magyar matematikaoktatást. Korszerűen felszerelt épületét és infrastruktúráját rendszeresen használják a Pósa Lajos nevével fémjelzett Gondolkodás Öröme Alapítvány tehetséggondozó matematika táborai, a hasonló módszertant alkalmazó ProgTábor, az EGMO (Európai Lányok Matematikai Olimpiája) magyar csapata, illetve sakktáborok és sakkversenyek. Ezen kívül az AIT jelentős anyagi támogatást nyújtott a MATFUND Alapítvány keretein belül megrendezésre kerülő KöMaL matematika-fizika táboroknak is.

2022-től tehát – missziójával összhangban – az AIT égisze alatt születik újjá a Graphisoft-díj, és az alapító Bojár Gábor, tisztelegve saját egykori középiskolai matematikatanára előtt, a díjat Reményi-díjra nevezi át.

A Reményi-díjról röviden

A díj anyagi hátterét az Aquincumi Technológiai Intézet (AIT-Budapest) biztosítja és a díjazás lebonyolítását a Bolyai János Matematikai Társulat (BJMT) veszi át. A díjkiosztó évente egy alkalommal a legrangosabb szakmai fórumon, a BJMT által szervezett Rátz László Vándorgyűlés keretein belül kerül megrendezésre. Évente 20 díjat osztanak ki, amelyek összege egyenként bruttó 300.000 Ft.  A kiválasztás módszere egy egyedi algoritmus alapján történik. A díjakat az adott év Arany Dániel Matematika Tanulóverseny és az OKTV matematika verseny legjobb helyezettjeinek felkészítő tanárai kapják.

A díjazottak köre és kiválasztása

• A díjazott tanárok az adott tanév (következő pontban megnevezett) matematikai versenyein résztvevő legjobb középiskolás diákjainak felkészítő tanárai közül kerülnek ki. A Reményi díjra nem lehet pályázni, sem ajánlani valakit, hanem kizárólag a tanítványok versenyeredményei révén lehet bejutni a jelöltek közé. A legutóbbi évek díjazottjainak kiejtése után egy algoritmus segítségével jelöli ki a bizottság a tanév 20 díjra érdemes tanárát.
• A díj két matematika verseny összesen 9 kategóriáját veszi számításba: az Arany Dániel Matematikai Tanulóverseny (Kezdő I., II., III.; Haladó I., II., III.) és az Országos Középiskolai Tanulmányi Verseny (I., II., III.) matematika kategóriáit.
• A diákok által megjelölt felkészítő tanárok helyezések és kategóriák szerint rendezett névsora a kiindulási pont.
• A díjazott tanárok kiválasztását megelőzi az adott iskola igazgatójának „hitelesítő” emailje, miszerint a tanár valóban az adott versenyző tanára az adott iskolában.
• Ha egy versenyző neve mellett több felkészítő tanár szerepel, akiknek „hitelesítése” megtörtént, akkor mindegyikük jogosult a teljes díjra.
• Az ismétlődések elkerülése miatt a díjat legfeljebb 8 évente lehet újra megkapni.
• A korábban Rátz tanár úr-díjjal jutalmazott tanárok nem jogosultak a Reményi díjra.
• A bizottság szem előtt tartja még, hogy az OKTV és az Arany Dániel Tanulói verseny tekintetében a díjazott tanárok eloszlása arányos legyen.

A névadók: Reményi Gusztáv és Reményi Gusztávné, Kata néni

Reményi Gusztáv 1921-ben született Szarvason. A kiterjedt tanítócsalád harmadik generációjához tartozik. Fiatalabbik nővére is 10 évvel idősebb nála, egyetlen fiú. Édesanyja anyanyelve szlovák, ő élete végéig megőrizte jellegzetes akcentusát. Az első négy elemi iskolai osztály után kilenc gimnáziumi év következett a szarvasi evangélikus Vajda Péter gimnáziumban. Egyenletesen jól tanul, ezekben az években szereti meg a latin és a görög nyelvet. Érdekelték a hittel kapcsolatos kérdések, több éven keresztül tanult gyorsírást is, amit élete végéig hasznosított különböző módokon. Középiskolai éveiben kiugró a zene és ezen belül az aktív zenélés szeretete, úgy tűnik indexéből, hogy minden, középiskolájában akkor elérhető zenei tárgyat tanult, érdeklődésből. Otthonából a kórus, a zongora és az orgona szeretetét is kapta, ez utóbbi lett a kedvenc hangszere. Középiskolai hegedűtanára, Szederkényi Nándor biztatására érettségi után a Zeneakadémiára iratkozik be, itt hegedű szakon két évet, középiskolai énektanár- és karvezető szakon egy évet végez el. Itt is jól tanul, szorgalmát külön is több tanára kiemeli. Mégis pályát változtat, Szegeden kezdi el a matematika-fizika szakot. Döntésében szerepe volt Szele Tibornak, akivel közeli barátságba került. Két évig Szegeden a Tudományegyetem Matematikai Intézetében megbízott díjazás nélküli gyakornok. Csak nemrégen derült ki a Reményi-család birtokában lévő dokumentumokból, hogy Kalmár Lászlóval és feleségével is baráti kapcsolatban volt. Diplomájának megszerzése után Szarvason, egykori iskolájában óraadó, de a Tessedik Sámuel Mezőgazdasági Iskolában, sőt a helybeli evangélikus iskolában is tanít. Ezután kerül Nyíregyházára, az ottani evangélikus gimnáziumba. A város több középiskolájában is tanít. Érdekes az Építőipari technikumba kerülése. Ennek oka az, hogy „az egész megyében csak egyetlen tanár van, aki ábrázoló geometriát is tud tanítani."  A Zrínyi Ilona leánygimnáziumban tanít legtovább. 1958 januárjától matematikából megyei szakfelügyelő. 1959 szeptemberétől a budapesti Apáczai Csere János Általános Iskola és Gimnáziumhoz kerül, amelyik akkor az ELTE gyakorlóiskolája is volt. Itt általános- és középiskolában is tanított. Vezető tanár beosztásba került, vagyis a tanárjelöltekkel való foglalkozás is feladatai közé tartozott.

1965-től került a Fazekas gimnáziumba, ahol főleg matematika tagozatos osztályokat tanított. Innen 1985-ben ment nyugdíjba, haláláig kötődött az iskolához. Részt vett a Fasori evangélikus gimnázium újraindulásának előkészítő munkáiban. Itt matematikatanár és az egyik első igazgatóhelyettes is. Később, a Lónyay Gimnáziumban is helyettesített, de a Trefort utcában is – hosszabb időn keresztül.

Néhány egyéb munkája: BME Gépészmérnöki Kar Felvételi előkészítő tanfolyam, ELTE TTK Elemi matematika gyakorlat, az ELTE TTK matematika szakának levelezős oktatásában  tanulókört vezetett két éven keresztül, az ‘50-es évek első felében még Nyíregyházán. Budapesten is több éven keresztül tartott konzultációkat matematika szakos levelező hallgatóknak.

A Bolyai János Matematikai Társulatba 1951-ben lép be. A Társulat nyíregyházi tagozatában , amelynek hamarosan titkára lesz, egyaránt dolgozik a város matematika-tanárainak továbbképzésével és a matematika iránt érdeklődő diákok órákon kívüli képzésével. Később különböző tisztségeket tölt be a társulatban, ezen kívül főleg a középiskolai matematika-versenyek lebonyolításában és javításában vesz részt.

A Varga Tamás körül kialakult reformmozgalomba a kezdetektől fogva bekapcsolódik: a Reményi-házaspár Varga Tamással rendkívül aktív szakmai és baráti levelezést folytat, főleg 1951 és 1959 között. Hivatalosként induló szakmai kapcsolatuk hamar mély barátsággá alakul.

1960 nyarán Reményi Gusztáv feleségével együtt részt vesz Dienes Zoltán kéthetes nyári budapesti tanfolyamán, ahol délelőttönként Dienes Zoltán foglalkozott egy hirtelenében összeverbuvált gyerekcsoporttal, itt a felnőttek délelőttönként megfigyelték a gyerekekkel végzett munkát, délután pedig a tanároknak volt program. A gyerekcsoportban én is résztvevő voltam. Igyekvő tízéves kislányként az első alkalomra számtanfüzetet, ceruzát és radírt vittem. De a füzetembe legfeljebb a csoporttársaim címét írtam be, mást nem. Ugyanis az előre elkészített igen hosszú asztal tele volt matematikai játékokkal. Mi gyerekek délelőttönként agyonjátszottuk magunkat, így éltem át a foglalkozásokat. A tanfolyam végén Dienes Zoltán meghívta a gyerekcsoportot egy nagy fagyizásra a Vörösmarty cukrászdába. A rengeteg játékot persze tudtam később hasznosítani.

Reményi Gusztáv számára természetes volt az állandó önképzés. Feladatmegoldással mindig is szívesen foglalkozott. A Matematikai Lapok tanároknak szánt feladatrovatot indított az 50-es években: ide megoldásokat küld be rendszeresen, néha kitűzésre szánt feladatot is, de előfordul, hogy Varga Tamás helyett, aki ennek a rovatnak a vezetője volt, egy-egy feladat beérkezett megoldásait is ő nézi át először.

Később rovatvezető lesz A matematika tanítása c. folyóirat feladatmegoldó rovatánál. Ezt a munkát Tolnai Jenőtől vette át, majd pár év múlva Pogáts Ferencnek adta tovább. Ebbe az akkor igen fontos folyóiratba sok kollega küldte be feladatmegoldásait, a környező országokból is, egypár egyetemi hallgató is, sőt egy-egy bátrabb középiskolás diák is. De Geőcze Zoárd László, aki Ady Endre barátjának, Geőcze Zoárd matematikusnak a családjához tartozott, Brazíliából jelentkezett feladatmegoldásaival, kitűzésre szánt feladataival és kedves hangú kísérő leveleivel.

A Polygon folyóiratba is küldött be Reményi Gusztáv feladatmegoldásokat és kitűzésre szánt feladatokat.

Rengeteg tanítványa volt, nagyon különböző életpályákkal, sokan élete végéig tartották vele a kapcsolatot. Volt tanítványainak később is sokszor és szívesen segített, amiben tudott. Szenvedélyesen szeretett tanítani és ugyanígy szerette a matematikát is. A Fazekas gimnáziumban érezte magát otthon.

Hűséges volt evangélikus hitéhez. Az evangélikus egyházhoz való viszonya ambivalens volt.

Felesége matematikai és matematikadidaktikai képességeit ő fedezte fel, és rábeszélésére fordult Reményi Gusztávné érdeklődése e terület felé. Töretlen kitartással tanulta vele együtt naponta újra először a matematikát, majd az ábrázoló geometriát, és sokszor a kívülálló számára láthatatlan módon is naponta segítette észrevételeivel és tanácsaival.

Gyermekeinek kiskorukban minden este felolvasott, majd ő kezdte őket tanítani hegedűre is, szolfézsra is, egy kis kamarazenélés is volt még Nyíregyházán, amelynek szimfonikus zenekarában koncertmesterként láttam és hallottam őt. Pár év múlva a gyerekek simán tudták folytatni a zenei tanulmányokat a megfelelő osztályban már Budapesten. Nevelésükre nagy gondot fordított.

1975 után pár éven keresztül feleségével együtt volt a középbizottság az Arany Dániel matematikai versenyen. Vásárhelyi Éva, aki ezekben az években benne volt a feladatkitűző bizottságban, majd a javítás utolsó fázisában dolgozó csúcsbizottságban is, így emlékszik vissza:

Az általuk átnézett feladatmegoldásokból és a hozzá fűzött kommentárjaikból több dolog is kiderül. Az egyik a munkamódszerük: először egyikük nézte át a dolgozatot és kommentálta, majd másikuk végezte el ugyanezt. Azokban a dolgozatokban, ahol Reményi Gusztávné nézte át először a geometriafeladat megoldását, Reményi Gusztávnak módosító javaslata nem volt, vagyis itt mindenben egyetértett a feleségével. A többi feladat megoldásánál sokszor voltak módosító javaslatai. Az is kiderült, hogy a geometriafeladatok megoldásainak minden kis részletét észrevételezték, a megoldásokat tudták a gyerek szemével is nézni, az elkezdett megoldásokat pedig, ha csak lehetett, befejezték. Javításaikban jelezték ugyan a felmerülő hibákat, de a „rossz", és „hibás" szavak sohasem szerepeltek.

Reményi Gusztávné 1921-ben született Orosházán, egy szegényparaszti család első gyermekeként. Egyik anyai nagybátyja népiskolai tanító lett. Anyai nagyapám az ottani Hangya-boltban volt üzletvezető-helyettes, emellett földműveléssel foglalkozott. Anyai nagyanyám igényes és színvonalas volt minden munkájában. Gyönyörűen varrt, fillérekért.

A négy elemi népiskolai osztály után négy polgári leányiskolai osztályt végez el, ezután a győri királyi magyar tanítónőképzőbe kerül. A 14 éves kislány egy teljes tanévre utazott el otthonról, mert nem tudott tanév közben hazautazni, de szülei sem tudták meglátogatni. A tandíj ugyanis több volt, mint a család összjövedelme... Győrben többek között énektanára, Kiss György volt rá nagy hatással. Zenéből elégséges volt az első jegye, másfél év múlva már ebből a tárgyból is jelese volt. Ezután három évig a budapesti II. ker. állami tanítónőképzőben tanult, tanítónői oklevelében csak két jó van, az egyik érdekes módon éppen mennyiségtanból. Az utolsó tanévben már ő vezette az intézet kórusát.

Állást nem kapott, ezért Szegeden, a polgári iskolai tanárképző főiskolán folytatta tanulmányait, itt három évet végez csak el. Ezután a főiskola engedélyével két évig Orosházán, egykori polgári leányiskolájában tanít óraadóként, ekkor már családfenntartó is. A második tanév elején teszi le a polgári iskolai tanári képzés első alapvizsgáját. Alig hittem el, hogy édesanyámnak ennyire rossz vizsgaeredményei is lehetnek: a filozófián kívül, amelyből négyest kapott, az összes többi tárgyból csak elégségese van. Pedig ezt az eredményt akkori körülményei bőven indokolták. A második tanévben itt is vezeti az iskola 150 tagú kórusát, a májusi hangversenyre már Reményi Gusztáv is kap meghívót. Esküvőjén tanítványai állnak meglepetésre sorfalat.

Még a második világháború alatt végez el egy vezetőképző tanfolyamot az egyetemisták munkaszolgálatának keretein belül, majd egy női munkatábor vezetését bízzák rá Középlakon júniustól szeptemberig.

Szarvason óraadó az evangélikus tanítónőképzőben. Egy félév múlva Nyíregyházára kerül férjével együtt. Elmondása szerint sírt, mert nem kapott munkát. Először kollégiumi nevelő, azután gondnok egy középiskolában. Majd egy átképző tanfolyamon vesz részt matematikából. 1951-ben általános iskolai első tanári alapvizsgát tesz matematikából és kémiából. Ugyanebben az évben a Zrínyi Ilona leánygimnáziumhoz kerül matematikatanárként. Részlet Horváth Sándornak, az iskola igazgatójának jellemzéséből, 1953-ból:

„Kiválóan képzett, igen lelkiismeretes, igen tevékeny és eredményes nevelő. Önmagával és tanítványaival szemben a legnagyobb követelményekkel lép fel, de minden feltételt is biztosít az általa kiszabott követelmények tökéletes teljesítéséhez. Igen gondos, jól felépített óravezetésével, osztályfoglalkoztatásával minden növendékét minden óráján mozgásban tartja, munkája nyomán nagyfokú emelkedés mutatkozik minden tanítványa fejlődésében."

Matematikatanári munkája mellett végzi el először a matematika, majd az ábrázoló geometria szakot az ELTE levelező tagozatán.1955-ben egyik tanítványa váratlanul első helyezést ért el az Arany Dániel matematikaversenyen, ugyanitt egy másik tanítványa első dicséretet kap. Közben − nem függetlenül a Varga Tamással való levelezés hatására is − figyelme egyre inkább az általános iskola felé fordul. Kísérletet szeretett volna indítani egy 8. osztályban, de erre már csak ’59-ben kapott engedélyt.

1959-ben az ELTE pályázatot hirdetett vezető tanári állásokra. A pályázatot beadó tanárokat óráikon meglátogatták, és a látottakat meg is beszélték. Péter Rózsa és Horvay Katalin utaztak Nyíregyházára. A Reményi-házaspár óráit különösen jónak látták. A pályázat végeredménye, amelyet most csak emlékezetemből idézek fel: 1. dr. Vigassy Lajos, 2. Reményi Gusztávné, 3. Reményi Gusztáv.

Reményi Gusztávné személyes közlése szerint senki sem tudott úgy matematikaórát elemezni, mint Péter Rózsa.

A Trefortba kerül vezető tanárként, általános iskolában és középiskolában is tanít, új munkaterület a tanárjelöltekkel való foglalkozás, ami ezután mindig szívügye lesz.

Varga Tamás 1957 szeptemberében indítja négyéves matematikatanítási kísérletét egy 5. osztályban, a Cukor utcában. Reményi Gusztávné 1961-ben egy ötödik osztályban indítja egyik matematikatanítási kísérletét, Surányi János vezetése alatt. E kísérlet egyik motivációja az akkori matematikatanterv geometria anyagának szűkössége volt. Péter Rózsa minden tanévben legalább egyszer meglátogatta ezt a kísérletet is. A kísérlet egy lányosztályban indult, négy év múlva ebből az osztályból alakult ki az iskola első matematika-fizika tagozatos osztálya.

A komplex matematikatanítási kísérlet 1963-ban indult két első osztályban a Váci utcai általános iskolában. Amikor ezek a tanulók a felső tagozatba jutottak, akkor az egyik osztályban dr Eglesz Istvánné, a másik osztályban pedig Reményi Gusztávné lesz a matematikatanár. Ennek a kivitelezéséhez főmunkahelye megértése és segítsége is kellett.

A matematika munkaközösségnek vezetője is lesz a Trefort utcában. A tanárjelöltek képzésében észrevett hiányok pótlására, a problémák megoldására törekszik igen sokoldalúan és eredményesen is, természetesen kollegái segítségével.

A komplex matematikatanítási kísérlet nyomán kialakult új általános iskolai tanterv bevezetéséhez a tankönyvek, tanári kézikönyvek, munkalapok bírálatával is hozzájárul férjével együtt. De sokszor tart előadásokat és feladatmegoldó szemináriumokat is különböző tanári továbbképzéseken.

Állandóan foglalkoztatta a matematika iránt érdeklődő általános iskolai tanulók segítése, ezért nyolcadikos tanulók részére szakkört indított a Társulat keretein belül. Az első foglalkozáson körülbelül 80 gyerek jelent meg...A Kis Matematikusok Baráti Körében is sokoldalúan vett részt. Meglepetésemre még 3.- 4. osztályosoknak is vezetett ilyen szakkört több éven keresztül. Sokat dolgozott az általános iskolásoknak szervezett matematikaversenyek kialakításán, a versenyek feladatainak a kialakításában, és a lebonyolításban is részt vett. Férjével együtt éveken keresztül részt vett az Arany Dániel versenyfeladatok javításában. Egy pletyka szerint„... a Kati néni minden geometriafeladat megoldását, amit egy gyerek elkezdett, pillanatok alatt be tudta fejezni, így aztán azt is jól meg tudta ítélni, hogy a gyerek meddig jutott el a megoldásban..."

Több éven keresztül a Bolyai János Matematikai Társulat Oktatási Szakosztályának elnöke. Ekkor feladatai közé tartozott a vándorgyűlés megszervezése és lebonyolítása. A később az ELTE-hez csatolt egri Ho Si Minh-tanárképző főiskola budapesti tagozatán is dolgozott: módszertan, elemi matematika speciálkollégiumot tartott.

A társulati rendezvényeken egy időben többször fordultak elő vidéki bemutató tanítások is. Itt a hallgatóság, de különösen a gyerekeket év közben tanító tanár meg volt lepve, hogy milyen eredményesen foglalkozott a számára ismeretlen gyerekekkel, akikkel pár perc beszélgetés alatt meg tudta teremteni az eredményes munkához szükséges jó kapcsolatot.

A BME Gépészmérnöki Karán is vezetett felvételi előkészítő tanfolyamot matematikából,de az ELTE-n is óraadó volt egy ideig ábrázoló geometriából és módszertanból .

A matematikatanításban merész volt, állandóan új utakat keresett és talált is. A csoportmunkát brilliánsan és eredményesen tudta kezelni. Fel tudta kelteni és meg is tudta tartani tanítványai érdeklődését.

Földesi Andrásné Reményi Katalin

 A 2021-2022-es tanév Reményi-díjazottai

 Szeretettel köszöntöm Önöket!

Nem kis izgalommal állok most itt, mindenekelőtt köszönetet szeretnék mondani mindazoknak, akik sokat fáradoztak azon, hogy a Szüleinkről elnevezett díj megvalósuljon.
Nekünk, kettőnknek, és jelenlévő családtagjainknak is kivételes öröm és megtiszteltetés,
hogy itt lehetünk. Szüleink híresek voltak arról, hogy korán meglátták tanítványaikban a tehetséget, a matematikai képességeket, és emellett kiemelt gondot fordítottak arra, hogy minket is jó irányba tereljenek. Így történt, hogy engem inkább a zene területén láttak erősebbnek, így ezen az úton segítettek egészen a Zeneakadémia elvégzéséig. A hegedűt Édesapám adta először a kezembe, óvodás koromban. Akkor persze nem tudhattam, hogy ő maga is tanult zenét, hisz eredetileg énektanárnak készült. A hagyatékában talált dokumentumokból kiderül, hogy a mai napig híres és elismert tanárok tanították.
Kodály Zoltán − egy vele készült interjúban − Euler professzor mondását idézi, miszerint:
„A zene az hangzó matematika”. És itt érnek össze a szálak − szüleink másik szenvedélye a zene volt, maguk is több hangszeren játszottak. Emlékszem, amikor hegedűről áttértem brácsára, Édesapámat kértem meg, álljon oda a kotta mellé, és ellenőrizze, jó hangokat játszom-e. Vele tanultam meg a brácsakulcsot olvasni.

Végül külön szeretnék gratulálni a mostani díjazottaknak. Nekik is és Önöknek is jó egészséget és sok sikert kívánok további munkájukhoz.

Reményi Ágnes

Ács Katalin (Reményi Bizottság), Rotter Barbara (AIT)