Dr. Radnai Gyula fizikus (1939–2021)

Dr. Radnai Gyula fizikus (1939–2021)

82. születésnapján a kórházban még úgy tűnt, minden esélye megvan a gyógyulásra a koronavírus-fertőzés után. Sajnos alig több mint egy hónap múlva mégis itthagyott bennünket.

Radnai Gyula 1962-ben végzett az ELTE matematika–fizika szakán, egyetlen munkahelye az Eötvös Loránd Tudományegyetem Természettudományi Kara, ahol évtizedekig foglalkozott a fizika szakos egyetemi hallgatók tanításával. Tanítványaiból lettek azok a fizikát, matematikát tanító középiskolai tanárok, akik az elmúlt fél évszázadban – a tanár úr lelkesítő példáját követve – az ország legjobb tanárai, mérnökei, kutatói, a fizika népszerűsítésének, a tehetséggondozásnak elkötelezettjei lettek. 1990-ben nyerte el az ELTE doktora és az MTA fizikai tudomány kandidátusa címet. Egyetemi docensként ment nyugdíjba, de azután is folytatta az ismeretterjesztést, matematikai és fizikai tudománytörténeti kutatásait.

Emblematikus alakja a magyar fizikatanításnak. Nemzedékek nőttek fel a híres Dér–Radnai–Soós példatáron. Hosszú ideig dolgozott az országos fizika felvételi bizottságban, amelynek közel tíz évig az elnöke volt. 1988-ban Vermes Miklóstól vette át, majd 25 évig ellátta az Eötvös-verseny feladatkitűző bizottságában az elnöki feladatokat. Három évtizeden át haláláig meghatározó alakja, elnöke volt a Középiskolai Matematikai és Fizikai Lapok fizika szerkesztőbizottságának.

Több középiskolai példatárával és megszámlálhatatlan versenyfeladattal segítette fizikából a tehetséggondozást és a felkészülést a továbbtanulásra. Rendszeresen meghívták előadónak a vidéki és fővárosi, sőt a határon túli középiskolák fizika témájú rendezvényeire, több országos fizikaverseny zsűrielnöki feladatait látta el. Lehetővé tette, szívügyének tekintette, hogy a fizikából legtehetségesebb magyar diákok összemérhessék tudásukat az Eötvös-versenyen. Több ezerre tehető azoknak a középiskolás diákoknak a száma, akik a KöMaL és Radnai tanár úr miatt szerették meg igazán a fizikát. Az 1990-es, 2000-es években az Eötvös Loránd Fizikai Társulatnak főtitkár-, illetve elnökhelyettese is volt.

Több mint 100 publikációja jelent meg a Természet Világa, az Élet és Tudomány, a KöMaL és egyéb szaklapok hasábjain, túlnyomó részük a magyar fizika történetével és tudósaival ismerteti meg olvasóit. Otthon volt azonban a matematikatörténetben is, hiszen a 20. század előtt a Matematikai és Fizikai Társulatban a két tudományág szinte elválaszthatatlan volt. Ismeretterjesztő cikkei mindig gondos kutatómunkát követően, precíz tényanyaggal és élvezetes stílusban készültek.

Az Érintőben 2016-17-ben Faragó Andorról jelent meg kétrészes írása, 2019-ben pedig Beke Manóval foglalkozó cikke.

30 évvel ezelőtt ismerkedtünk meg a Középiskolai Matematikai és Fizikai Lapok szerkesztőségében, sokat tudott a lap és az akkorra már kettévált matematikus és fizikus társulatok múltjáról, híres tanárairól.  Kezdetben rövid ideig elnöke volt az Ericsson és Rátz Tanár úr díjakat odaítélő fizikabizottságnak, de ő maga, mivel nem középiskolában tanított, nem kaphatta meg ezeket a díjakat.  Nem volt sok kitüntetése, 80. születésnapját követően 2020-ban ítélték neki a „Bonis Bona – A nemzet tehetségeiért” életműdíját. Váratlan halála idősebb és fiatalabb kollégáit, tanítványait, fizikusokat és matematikusokat is mélyen megrendített.

Oláh Vera