Tanár Sopronban, majd Budapesten
A soproni m. kir. áll. főreáliskolát 1850-ben mint városi katholikus alreáliskolát alapították. 1868-ban lett községi főreáliskola, melyet 1876-ban államosítottak, ekkor kapott gyönyörű új épületet. 1922 óta Széchenyi István nevét viseli az iskola. A XIX. század végén – 1872-től 25 éven át – nevezetes fizikus igazgatója volt ennek a főreáliskolának: a svájci születésű, francia származású Jedlik tanítvány, Salamin Leó (1832-1903). Amikor Salamin Leó nyugdíjba ment, Wallner Ignác (1847-1929), az új, kémia-biológia szakos igazgató fiatal fizikatanárt keresett és talált Péch Aladár (1873-1949) személyében. Péch Aladárnak azonban nagyobb ambíciói voltak, és amikor néhány év múlva kedvező állásajánlatot kapott Budapestről, ott hagyta Sopront. 1901-ben az ő helyére vett fel Wallner Ignác ismét egy fiatal tanárt, Faragó Andort.
A soproni Széchenyi István Gimnázium korabeli fényképe
Faragó mindjárt az első tanévben osztályfőnök lett, mégpedig a VII. osztályban, ahol a fizikát (természettant) tanította heti 4 órában. Tankönyvként Fehér Ipoly (1842-1909) Kísérleti természettan c. jól bevált fizikakönyvét használta, Szekeres Kálmán (1859-1940) átdolgozásában. Szekeres Kálmán 1888-tól 1895-ig volt ennek az iskolának a fizikatanára. Faragó Andor összesen heti 17 órában tanított, legénylakása az iskolai Értesítő tanúsága szerint az Erzsébet u. 14-ben volt. Nem tartott sokáig ez a legényélet: a következő tanév végén, miután osztálya sikeresen leérettségizett, Faragó Andor 1903. július 9-én megházasodott. Elvette feleségül a nála nyolc évvel fiatalabb Rosenfeld Berta kisasszonyt. Új lakásba költöztek: a Győri vasúti sor 7-be. Mellettük, a Győri vasúti sor 9-ben lakott kollegája, Faragó József (1866-1932), aki Kolozsváron szerezte mennyiségtan-természettan szakos középiskolai tanári oklevelét.
Házasságkötése után Faragó Andor nemcsak új lakáshoz, de új osztályhoz is jutott az iskolában, egy V. osztálynak lett osztályfőnöke. Itt heti 5 órában tanított „mathematikát” és ő lett az V-VIII. osztályos tanulók számára fenntartott ifjúsági könyvtár őre . Az iskola 1903/04. évi Értesítője az ő tanulmányával indul, címe: „Egy minimum probléma megfejtése elemi geometriai módszerrel.” Már itt is látszik, hogy a szerző ismeri és figyelemmel kíséri a matematika oktatásában folyó reformtörekvéseket. Még jobban kiderül ez az Országos Középiskolai Tanáregyesületi Közlönyben 1905-ben publikált cikkéből, melyben a trigonometria tanításához szól hozzá. Közben az ifjúsági könyvtár számára megvette a Középiskolai Mathematikai Lapok XII. és XIII. évfolyamát, valamint Rátz László Mathematikai gyakorlókönyvét. Amikor osztálya felért VII.-be és fizikát kellett már tanítani nekik, a Fehér-Szekeres féle tankönyvet felváltotta az újabb, modernebb szemléletű, Kovács-féle Fizika tankönyvvel. Kovács Zoltán (1871-1912) a győri főreálban, a mai Révay gimnázium elődjében tanított, akkor került oda, amikor Arany Dániel (1863-1945) felköltözött Budapestre. (Egyébként ő volt Kovács Margit keramikus művész édesapja.)
1905-ben ismét új lakásba költöztek Faragó Andorék, mégpedig Sopron belvárosába, a Széchenyi tér 1-be. 1906. február 9-én született meg első gyermekük, Faragó István. Faragó Andor ekkor még többet vállalt, ha kellett, még éneket is tanított az iskolában. Ő lett az ének- és zeneszertár őre. Előadásokat tartott a Soproni Pedagógiai Társaságban az iskolai reformmozgalmakról, a Szabad Lyceumban az elektromos hullámokról. 1907. július 13-án megszületett második gyermekük: Faragó György. Faragó Andor sikeresen leérettségiztette mostani osztályát, a következő tanévben pedig már újra a VII. osztályban lett osztályfőnök, nekik tanította a matekot és a fizikát.
1906-ban Budapesten Beke Manó (1862-1946) elnökletével alakult meg a Matematikatanítási Reformbizottság. Jegyzője Mikola Sándor (1871-1945) volt. A reformbizottság havonta ülésezett, a referátumokról és a hozzászólásokról részletes beszámolókat lehetett olvasni a Tanáregyesületi Közlönyben. Nem nehéz elképzelni, milyen érdeklődéssel követte az eseményeket az újságból Faragó Andor Sopronban. Az 1907/08-as iskolai Értesítő újra az ő tanulmányával kezdődött, címe: „A matematika jelentősége az oktatásban.” A tanulmányból jól látszik, hogy Faragó Andor gondolatilag részt vesz, naprakészen tájékozott a matematikai reformmozgalomban. Nyilván szeretne tevőlegesen is részt venni benne, de ehhez Budapesten kellene élnie. Fontos döntést hoz ekkor: 1909-ben még leérettségizteti az osztályát, de utána megpróbál feljutni szülővárosába, Budapestre.
Feleséggel, két pici gyerekkel hol kaphatna lakást és állást Budapesten? Ehhez komolyabb segítségre lesz szüksége. Hallgatva az idők szavára, 1908-ban elhagyja az izraelita vallást, megkeresztelkedik és áttér a római katolikus hitre. (Felesége csak 1938-ban tér át.) Ezzel gyermekei is automatikusan római katolikusok lesznek, és katolikusok is maradnak, egészen halálukig…
Faragó Andor állást is, lakást is kapott Budapesten 1909-ben. Sikeresen pályázott meg egy mennyiségtan-természettan szakos tanári állást abban a VIII. kerületi főgimnáziumban, amely az ő egykori iskolájából, a VII. kerületi főgimnáziumból nőtt ki. Kacsoh Pongrác (1873-1923) helyére került, aki Kecskeméten lett a főreál igazgatója. (Kacsoh Pongrác Kecskeméten is csak három évig maradt: 1912-ben – a János vitéz országos sikere nyomán – már nem tudott ellenállni a zenei pálya vonzásának és feladta matematika-fizika tanári karrierjét.) Először Arany Dániel töltötte be ezt az állást, miután Győrből feljött Budapestre. Őt váltotta Kacsoh Pongrác, most pedig Kacsoh Pongrácot váltotta Faragó Andor.
Lakást a Lónyay utca 46-ban, a III. emeleten kapott - több hozzájuk hasonló tanári család lakott ebben a házban. Publikálni kezdett a Magyar Középiskolában, az 1907-ben alapított Katolikus Középiskolai Tanáregyesület 1908-ban indult folyóiratában. Valószínűleg tagja is lett ennek az egyesületnek. Lehet, hogy itt ismerte meg személyesen Nagy L. József (1882-1962) piarista fizikatanárt, akivel szoros együttműködésben indította meg később a Matematikai és Fizikai Lapok Könyvtárát. Nagy L. József 1906-ban Tangl Károly (1869-1940) egyik legelső tanítványaként szerzett tanári oklevelet Kolozsváron, és lelkes fiatal tanárként 1908-tól 1911-ig tanított a budapesti piarista gimnáziumban. Bizonyára aktívan részt vett a Katolikus Középiskolai Tanáregyesület munkájában.
1909 nyarán Budapesten volt az Országos Középiskolai Tanáregyesület Közgyűlése. Itt hangzott el Mikola Sándor előadása a matematikatanítás reformjáról, a reformbizottság eddigi munkájáról. Ennek nyomán jelent meg még ebben az évben a Beke Manó, Mikola Sándor: „A középiskolai matematikatanítás reformja” c. könyv a Franklin Társulatnál. Semmi kétség: Faragó Andor már újra budapesti polgárként vehetett részt, s ha tudott, részt is vett a közgyűlésen.
Új iskolája a Tavaszmező utca 17-ben, lakásához viszonylag közel volt. Igazgatója a VII. kerületi főgimnázium egykori földrajz-történelem szakos tanára, Létmányi Nándor. Könnyen lehet, hogy annak idején a Barcsay utcában tanította is az ifjú Grosz Andort, tisztában lehetett a fiú képességeivel, jó szervező készségével. Mindjárt kezdetben megbízta az iskola fiókintézményének, a munkásgimnáziumnak a szervezésével.
Érdemes is megvizsgálni, miért és hogyan keletkeztek újabb és újabb középiskolák az első világháború előtt Budapesten. Nőtt a lakosság lélekszáma, és még ennél is gyorsabban nőtt az érettségit adó középiskolák iránti igény. Tanulságos példaként tekintsük csak a már említett Barcsay utcai, VII. kerületi főgimnázium és az ebből kinőtt középiskolák esetét, amelyek mind kapcsolatosak Faragó Andor életpályájával.
1881-ben alapította Trefort Ágoston a VII. kerületi állami főgimnáziumot. Az iskola 1892-ben kapott saját épületet a Barcsay utca 5-ben, amely rövidesen szűknek bizonyult. Ezután több új iskola keletkezett, melyek tanári karát részben a Barcsayból jött tanárok alkották. Először a VIII. kerületben alakult meg egy új főgimnázium 1894-ben, amely 1897-ben kapott saját épületet a Tavaszmező utca 17-ben. Pedig ebben az akkori VIII. kerületben működött az egyetem gyakorló iskolája, a Minta is, és ebben a kerületben működött már egy nívós főreáliskola, a mai Vörösmarty gimnázium jogelődje. Mégis nemsokára a Tavaszmező utcai főgimnázium is „megtelt”, és hozzáfogtak egy olyan új fiókgimnázium szervezéséhez a IX. kerületben, amelyet maguk között csak munkásgimnáziumnak neveztek.
A Tavaszmező utcai főgimnáziumból lett 1921-ben Zrínyi Miklós gimnázium, 1945 után pedig Kandó Kálmán technikum, majd főiskola. Itt kezdett el tanítani 1909-ben Faragó Andor és itt tanított csaknem három évtizeden át. Sajnos ma még nem őrzi emlékét tábla az épület falán, pedig az iskolában csupán néhány évig magyart és németet tanító Karácsony Sándorra hatalmas márványtábla emlékeztet.
A munkásgimnázium, a későbbi Fáy András gimnázium, formálisan már 1908-ban megalakult, mégis csak 1928-ban készült el saját épülete a Mester utca 60-62-ben. Addig egy bérházban és barakképületekben folyt az oktatás. A gyönyörű Mester utcai épületben ma is középiskola működik, amely 2008-ban ünnepelte alapításának centenáriumát. Faragó Andorról sajnos ők se emlékeztek meg.
Amikor 1909 szeptemberében megjelent Faragó Andor a Tavaszmező utcai főgimnáziumban, már találkozhatott néhány olyan matematikus-fizikus szaktanárral, akiknek nevét csak szakfolyóiratokból ismerte addig. Legismertebb volt közülük Lévay Ede (1864-1928), az Országos Középiskolai Tanáregyesületi Közlöny szerkesztője, a Mathematikai és Physikai Társulat pénztárnoka, matematika és fizika tankönyvek szerzője, aki nemsokára, 1914-ben a Markó utcai főreál igazgatója lett. Itt, a Tavaszmező utcai főgimnáziumban tanított Winter József (1853-1937) kiváló matematika tanár, akinek már három alkalommal is sikerült báró Eötvös díjas versenyzőt nevelnie tanítványaiból, és aki tagja volt a Beke-Mikola féle reformbizottságnak is.
Végre megfelelő szakmai környezetbe került Faragó Andor, és már a második itteni tanévében az egyik VIII. osztály osztályfőnökségét is rábízta Létmányi Nándor. Emellett még egy munkásgimnáziumi VIII. osztályt is kapott, igazgatói beosztásban. Más források szerint a munkásgimnázium vezetője Fodor Gyula (1864-1918) volt, aki ugyancsak a Tavaszmező utcában tanított. Tény az, hogy a VIII. kerületi főgimnázium értesítőjében 1917-ig – amíg csak Létmányi Nándor volt az igazgató – Faragó Andor a munkásgimnázium igazgatójaként van feltüntetve.
Az 1911/12-es tanévben egy induló I. osztálynak lett osztályfőnöke. Ez az osztály 1919-ben érettségizett volna, de ebben az évben a Tanácsköztársaság eltörölte az érettségit, ahogyan eltörölte az osztályozást is minden iskolában. Nincs írásbeli dokumentum arról, hogy mi történt ezzel az osztállyal. Nem nehéz elképzelni, milyen fájdalmat okozott az értelmetlen döntés egy olyan tanárnak, aki nyolc évig – mindenféle viszontagságok között - tanította, nevelte, vezette osztályát. A háború alatt 1914-től 1916-ig hadikórház működött az iskola épületében, ekkor a X. kerületi (tisztviselőtelepi) főgimnázium épületében, délelőtt/délután folyt az oktatás. (Ebben az épületben működik ma az Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum.) A matematikát végig Faragó Andor tanította az osztályában, de mindig kapott VII. és VIII. osztályos órákat is. A fizikát Kovács Zoltán tankönyvéből tanította, akárcsak Sopronban.
Létmányi Nándor halála után Lengyel Miklós (1878-1952) lett az iskola igazgatója. Korban közel állt Faragó Andorhoz, de érdeklődése távol állt a természettudományoktól. Irodalomtörténész volt. A kommün bukása után jelentős változásokat hajtott végre a tantestületben. Winter Józsefet 43 évi szolgálat után nyugdíjba küldte, helyette Faragó Andorra bízta a fizikaszertár gondozását. Ahogy akkor mondták: Faragó Andor lett a természettani szertár őre. Új tanárokat is felvett, akik legtöbbje azonban csak rövid ideig maradt itt. Verő Leó (1885-1925) rejtélyes módon eltűnt Párizsban, és Karácsony Sándor (1891-1952) is csak 1927-ig tanított az iskolában. A legérdekesebb eset az 1921/22-es tanévben történt: ekkor került az iskolához Erdős Lajos, mégpedig franciát és angolt tanítani!
Erdős Lajos hosszú orosz hadifogság után tudott csak hazavergődni 1921-ben. A fogságban kapott, vett, talált könyvekből megtanult franciául és angolul olvasni és írni, de persze nem ismerte a szavak kiejtését. Ennek ellenére Lengyel Miklós felvette és „ideiglenesen beosztotta” heti 6x3 nyelvóra tartására. Nyilván szükséghelyzet volt, továbbá az is nagyon valószínű, hogy Faragó Andor támogatása segítette Erdőst ehhez az álláshoz. A következő három tanévben már szaktárgyait tanította Erdős Lajos a pestszenterzsébeti Kossuth Lajos reálgimnáziumban, innen ment át 1925-ben a Szent István reálgimnáziumba.
Faragó Andor az 1922/23-as tanévben vállalt utoljára osztályfőnökséget, mégpedig egy érettségiző osztályban. Ekkorra már Kovács Zoltán fizikakönyvét is átdolgozta Fröhlich Károly (1879-1933), Karinthy egykori tanára a Markó utcai főreálból. Úgyhogy ezt használta. Saját fiai is az érettségi felé közeledtek: István 1924-ben, György 1925-ben érettségizett.
1925-ben belefogott élete legnagyobb és mind maga, mind az ország számára legjobb vállalkozásába: megindította a Középiskolai Matematikai és Fizikai Lapokat. Erről később részletesen fogunk szólni, most röviden áttekintjük Faragó Andor további életének az iskolai dokumentumokból kiolvasható fontosabb eseményeit, egészen nyugdíjazásáig.
Már az 1923-ban rábízta az igazgató az ifjúsági körök felügyeletét, 1924-ben – a koppenhágai jamboree évében – csapatfelügyelő lett az iskolai cserkészetnél. A Lapok szerkesztése, kiadása egyre több idejét vette el, ezért 1928-tól kezdve csökkentett óraszámban, heti 12 órában tanított az iskolában. Fizikából Nagy L. József tankönyveit, valamint volt vezetőtanára, Szíjártó Miklós tankönyvét használta, a Markó utcai főreálban tanító Fraknóy (Fornwald) József átdolgozásában. 1929-ben hívták meg a matematikai Eötvös-verseny bíráló bizottságába, 1931-től pedig már a fizikai Károly Irén verseny bíráló bizottságának is tagja volt. Választmányi tag volt 1930-tól 1933-ig az Országos Középiskolai Tanáregyesületben, 1931-től pedig az Eötvös Loránd Matematikai és Fizikai Társulatban.
1932-ben elköltözött a Lónyay utcából Budára, a Verpeléti út 22-be, egy ugyancsak III. emeleti lakásba. Ugyanebben a házban lakott Karinthy Frigyes és családja, a VI. emeleten. Nincs kizárva, hogy ismerték egymást. (A Verpeléti út ma már Karinthy Frigyes nevét viseli.) Az 1935/36-os tanév jutalomév volt számára: címzetes igazgatóvá nevezték ki és már nem is kellett órát tartania az iskolában. 1936 május 1-jén ment nyugdíjba.
Az iskolai Értesítőben olvashatjuk: „Május 1-jén vált meg iskolánktól Faragó Andor rendes tanár. 35 évi szolgálat után nyugállományba helyezték. A 35 évből 27-et intézetünkben töltött…” Lengyel Miklós igazgató a következő szavakkal méltatta nyugdíjba menő kollégáját:
„Faragó Andor egyike a legképzettebb matematikusoknak. Nagy tudását nemcsak a tanításban használta fel, hanem évek hosszú sora óta szerkesztője a Középiskolai Matematikai és Fizikai Lapoknak. Ez az ifjúságnak szánt folyóirat nagy érdeklődést váltott ki és segítségére volt a középiskolai tanításnak. Hatását és eredményét már most érezzük, pár év múlva még jobban érezni fogjuk. De Faragó Andor nemcsak szaktudós. Ismeri és értékeli a klasszikus írókat is. Jártas a latin nyelvben. Egyéniségén kívül főleg ennek tulajdoníthatjuk, hogy meghatározásai mindig szabatosak, magyarázatának menete mindig logikus volt. Lapját tovább szerkeszti: kapcsolata a tudománnyal és iskolánkkal távozása után sem szakad meg.”
A Középiskolai Matematikai és Fizikai Lapok szerkesztője
A 21. századból visszatekintve különös szerencsének mondhatjuk, hogy 1922-ben Klebelsberg Kunó (1875-1932) lett Magyarország kultuszminisztere. Debrecenben, Pécsett és Szegeden jól átgondolt egyetemi építkezésekbe fogott, Bécsben, Berlinben, Rómában létrehozta a Collegium Hungaricumokat. Az ő hívására jött haza és kapott méltó helyet a hazai tudományos életben Szent-Györgyi Albert (1893-1986) és Bay Zoltán (1900-1992). Felkarolta a természet- és műszaki tudományokat, elérhető hazai és külföldi ösztöndíjak rendszerével támogatta a magyar kutatókat. Az egyetemi oktatás újjászervezésében a gyakorlatiasabb oktatásra helyezte a hangsúlyt, előtérbe állította a reáltudományokat.
1922-ben a matematikában és fizikában tehetséges középiskolai tanulók számára újra indultak a Társulat tanulóversenyei. Ebben az évben matematikából Kalmár László (1905-1976), fizikából Reguly Zoltán (1904-1952) lett az első. 1923-ban Pintér Jenő (1881-1940) megszervezte először Budapesten, majd az egész országra kiterjedően az Országos Középiskolai Tanulmányi Versenyt minden fontosabb tantárgyból, így matematikából és fizikából is, azonban lényegesen más feltételekkel, mint amik a Társulat versenyein voltak érvényesek. Nem indulhatott bárki az OKTV-n, csupán tantárgyanként egyetlen versenyző minden középiskolából. Nem lehetett használni segédeszközöket (saját könyveket, szótárakat, jegyzeteket) a dolgozat elkészítéséhez, így a kreativitás helyett a memória vált döntő tényezővé. Nem lehet csodálni, hogy matematikából és fizikából az OKTV-n kitűzött feladatok színvonala általában alacsonyabb volt a társulati versenyek színvonalánál. Csakhogy a társulati versenyeken meglehetősen kicsi volt a résztvevők száma, olykor a 30-at se érte el. Egyre jobban érződött az 1914-ig Rátz László (1863-1930) által szerkesztett Középiskolai Mathematikai Lapok tehetségfelkaroló és fejlesztő munkájának hiánya.
1924-ben két fontos törvénytervezetet terjesztett Klebelsberg Kunó a parlament elé, s az országgyűlés mindkettőt elfogadta. A legutóbbi, hasonló horderejű törvény még 1883-ban, Trefort Ágoston minisztersége idején született.
Az 1924/11. törvénycikk legfontosabb két eleme a reálgimnázium létrehozása és az egyetemi továbbtanulás szempontjából egységes jogosítás elvének bevezetése volt. Megszűntek a főgimnáziumok és a főreáliskolák, helyettük gimnáziumok, reáliskolák és reálgimnáziumok jöttek létre. Az ország középiskoláinak több mint a fele reálgimnázium lett, egységes, a reáltantárgyakat kiemelten kezelő tanrenddel. Az egységes jogosítás elve azt jelentette, hogy mindegyik középiskolából ugyanolyan joggal jelentkezhetett bárki bármelyik egyetemre.
Az 1924/27. törvénycikk a középiskolai tanárok képzéséről rendelkezett, legfontosabb eleme az egyetemek mellett működő tanárképző intézetek megerősítése volt. A tanár szakos hallgatóknak az egyetemmel párhuzamosan be kellett iratkozniuk a tanárképző intézetbe, így nemcsak egyetemi, de tanárképző intézeti leckekönyvük is lett.
Mint arról például a Bakos Tibor (1909-1998) hagyatékában megőrzött iratokból is meggyőződhetünk, az egyetemi vizsgarend a matematika-fizika szakon nem sokat változott. 1924 után is volt másodév végi alapvizsga és a negyedév végi szakvizsga, melyet ugyanannál a vizsgabizottságnál kellett letenni. Mindkét szaktárgyból kötelező volt szakdolgozatot írni a negyedik év végéig, akárcsak Faragó Andor idejében. Az ötödik évet azután végig a tanárképző intézeti gyakorlóiskolában kellett eltölteni. Itt Bakos Tibornak jól jött, hogy vezetőtanárai nemcsak kollegák, de egymás barátai is voltak: matematikából Horvai (Kronstein) Béla (1885-1969), fizikából Kronberger Ede (1885-?). Sokat tanult tőlük. Előtte az egyetemen Kürschák József (1964-1933) vizsgáztatta matematikából és Pogány Béla (1887-1943) fizikából, náluk írta a szakdolgozatait is. (Matematikából Kürschák egyik kedvenc témájából, a „tapétákból”, az u.n. felületi díszítmények szimmetriacsoportjaiból, fizikából pedig Pogány egyik „házi” témájából, egy röntgendiffrakciós szerkezetvizsgálati komplex témából. A méréseket a műegyetem laborjában kellett – lehetett - elvégeznie.) Jó példa ez arra, hogy Kürschák és Pogány bár műegyetemi tanárok voltak, mégis alkothattak egy független tanárvizsgáló bizottságot. Műegyetemisták is lehettek ugyanis a tanárképző intézet hallgatói, ami még indokoltabbá tette, hogy műegyetemi tanárok is legyenek a tanárvizsgáló bizottságokban. Mindez Klebelsberg Kunó nagyvonalú oktatáspolitikájának volt köszönhető, aki nemcsak lehetővé tette, de segítette is a reáltehetségek kibontakozását. Többek között úgy is, hogy támogatta a Középiskolai Matematikai és Fizikai Lapok megjelenését. Bakos Tibor, a KöMaL volt főszerkesztőjének példáját is azért idézzük Faragó Andor kapcsán, mert az ő életpályáját döntően befolyásolta ez a Klebelsberg féle oktatáspolitika.
Bakos Tibor 1926-ban érettségizett Szombathelyen, ahol Radványi László (1891-?) volt a matematika tanára. Ősszel megnyerte a Társulat tanulóversenyét matematikából is, fizikából is. Tehetségén, valamint kiváló tanárán kívül ezt Faragó Andornak köszönhette, aki előző évben újraindította a Rátz László által félbehagyott Középiskolai Matematikai Lapokat, és lehetővé tette, hogy az iskolai matematika és fizika tananyagában elmélyüljön, fejlessze problémamegoldó képességét. Ez az indítás vezette őt Kürschák Józsefhez, akinek előadásaira átjárt a műegyetemre, akihez szigorlatra jelentkezett, és akinél első komolyabb matematikai munkáját, szakdolgozatát írta. Valószínűleg közel járunk az igazsághoz, ha feltételezzük, hogy később, már a második világháború után, az akkori KöMaL szerkesztését is ezért merte elvállalni. Kiváló elődök: Arany Dániel, Rátz László, Faragó Andor és Neukomm Gyula (1892-1957) nyomán dolgozhatott Bakos Tibor, a Kürschák Józseftől látott és magáévá tett igényességgel és élvezettel.
Hogyan is született hát a Középiskolai Matematikai és Fizikai Lapok?
1924. áprilisban Faragó Andor fizetését felemelték: átlépett a VII. fizetési osztályból a VI. fizetési osztályba. István fia júniusban érettségizett. A Tavaszmező utcai iskolát, amely három éve viselte már Zrínyi Miklós nevét, ősszel reálgimnáziummá avatták. Faragó Andor ekkor már negyedik éve volt itt a fizikaszertár őre, s ebben a tanévben barátja, Erdős Lajos is megkapta ezt a címet és feladatot a pestszenterzsébeti Kossuth Lajos reálgimnáziumban. Másik barátja, Nagy L. József 1919 óta újra a budapesti piarista gimnáziumban tanított, 1923-ban jelent meg az általa átdolgozott Fehér-Szekeres féle fizika tankönyv első kötete, 1924-ben a második kötet. Faragó Andor azonnal áttért ezekre a tankönyvekre. Mindhárman aktív tagjai voltak az Eötvös Loránd Matematikai és Fizikai Társulatnak, ahol nyilván felvetődött, hogy újra kellene indítani a Lapokat. Ekkor már Nagy L. József kolozsvári fizikaprofesszora, Tangl Károly is a budapesti tudományegyetemen működött, Eötvös Loránd halála után őt bízták meg a Kísérleti Fizikai Intézet vezetésével. Biztos, hogy valamennyien helyeselték, feltehetően szorgalmazták is a Lapok újraindításának gondolatát. Az erkölcsi támogatáson túl anyagi támogatásról is szó lehetett, minthogy Klebelsberg Kunó törekvéseivel összhangban állt a folyóirat célja, a matematikai és fizikai tehetségek kiválasztása, fejlesztése, gondozása. Nem tudni, ki javasolta, hogy a „fizikai” jelző is kerüljön be a Lapok nevébe, ahogyan benne van a Társulat nevében is, de biztosak lehetünk abban, hogy mindannyian egyetértettek ezzel. Már csak valakinek vállalkoznia kellett a Lapok szerkesztésére és kiadására.
Faragó Andor vállalkozott rá. Megszerezvén a szükséges minisztériumi engedélyeket és támogatást, 1925. januárban már nyomdában volt és február 1-jén megjelent a Középiskolai Matematikai és Fizikai Lapok 1. száma. Egy-egy példány ára 10 ezer inflációs korona volt – még két évig váratott magára az új fizetőeszköz, a pengő bevezetése. (Rátz László újságja a „békebeli időkben” csaknem két évtizeden át ugyanannyiba került: 60 fillérbe.)
Nem volt ebben az első számban semmi bevezető magyarázkodás, in medias res a Bernoulliakkal kezdte Faragó Andor az újságot, nem kevesebbel, mint a brachistron problémával. Azután Nagy L. József cikke következett a kristálydetektorokról, majd újra egy Faragó írás egy minimum probléma elemi megoldásáról. Kisebb közlemények, „matematikai szórakozások”, az 1924-es OKTV tételek bemutatása után kitűzött indulásnak 15 gyakorlatot és 18 feladatot matematikából, majd 8-at fizikából, és várta a postán érkező megoldásokat.
Azok pedig hamarosan meg is érkeztek, a szerkesztő, valamint az akkori tehetséges középiskolások és tanáraik legnagyobb örömére. Radványi László tanár úr, aki egykor maga is megoldója volt a Rátz László szerkesztette Lapoknak, most vidáman nyomta tanítványa (Bakos Tibor) kezébe az új Lapokat: itt van pupák, most mutasd meg, mit tudsz! Ő pedig megmutatta. Fényképe egy év múlva az első oldalon szerepelt az újságban, ahol Faragó Andor, új hagyományt teremtve, szép, fényes papíron közölte a legjobb megoldók fotóit.
A Faragó Lapokról az első rövid, bemutató értékelés 1926-ban jelent meg a Tanáregyesületi Közlönyben. A következő év tavaszán a Magyar Középiskola már részletes áttekintést adott az egész elmúlt évfolyamról Borosnyay Szeréna (1881-?), a Mária Terézia Leánylíceum tanárának tollából. A Társulat tudományos folyóirata, a Matematikai és Fizikai Lapok elvből nem közölt recenziókat, így nem adhatott hírt a Faragó Lapok megjelenéséről sem.
1927-ben jelent meg Budapesten Nagy L. József és Faragó Andor közös kiadásában A Matematikai és Fizikai Lapok Könyvtárának 1-2. száma „Kiváló matematikusok és fizikusok” címmel. Az akkor már a váci piarista gimnáziumban tanító Nagy L. József volt a könyv szerkesztője és ő írta meg benne Archimedes és Galilei életrajzát is a diákok számára. Az előszót Tangl Károly professzor írta. Még ez év tavaszán közölt e könyvről kedvező bírálatot a Tanáregyesületi Közlöny. A recenzió szerzője Mende Jenő (1883-1944), aki akkor a Kölcsey gimnáziumban tanította a fizikát, Novobátzky Károly (1884-1967) kollegájaként.
1929-ben, Eötvös Loránd halálának 10. évfordulója alkalmából Szegeden jelent meg A Matematikai és Fizikai Lapok Könyvtárának 3-5. száma: Kürschák József „Matematikai versenytételek” c. munkája. Ebben az 1894 óta folyó társulati tanulóversenyek több mint három évtizedének matematika feladatait dolgozta fel a szerző igényesen, nagy szakmai és metodikai hozzáértéssel. Ez a könyv, kiegészítve az azóta született folytatásokkal, melyeket Hajós György (1912-1972), Neukomm Gyula és Surányi János (1918-2006) neve fémjelez, ma is egyik fő segítség a már Kürschák Józsefről elnevezett tanulóversenyre készülő diákok és tanáraik számára. Miért éppen Szegeden jelent meg Kürschák József könyve? Mert a megjelenéshez a minisztérium anyagi támogatására is szükség volt, s azt így lehetett biztosítani. A Faragó Andor – Nagy L. József szerkesztőpáros vállalkozásához a támogatást valószínűleg az ugyancsak piarista Kornis Gyula (1885-1958) szerezte meg, aki akkor államtitkár volt Klebelsberg Kunó minisztériumában. Kürschák köszönetet is mondott a minisztériumi támogatásért a könyv előszavában. És ki írta az első lelkendező recenziót a könyvről 1930-ban, a Tanáregyesületi Közlönyben? Nem más, mint Erdős Lajos.
Erdős Lajos a Lapok megindítása óta szívén viselte Faragó Andor vállalkozásának ügyét. „Az atomok világában” címmel öt részes közleményt jelentetett meg a Lapok induló számaiban, melyben a statisztikus fizika és általában a modern fizika újabb eredményeit tárta érthető módon a Lapokat olvasó diákok elé. Most se mulasztotta el megjegyezni: „Felesleges rámutatni a Középiskolai Matematikai és Fizikai Lapok hasonlíthatatlan fontosságára; a múltban is ez volt a korán megnyilatkozó tehetségek gyakorló tere és most is ennek munkatársai közül kerülnek ki a különböző versenyek győztesei.” Kétoldalas recenziójának végén egészen személyes hangot ütött meg, midőn felidézte egykori – Faragó Andorral együtt töltött – egyetemi éveit: „Immár harminc esztendeje annak, hogy Kürschák József előadásait hallgattam és könyvének olvasása alkalmával ezek az előadások elevenedtek meg. Ugyanazzal a féltő gonddal és szeretettel írta meg ezt a könyvét, mint ahogy bennünket bevezetett a szabályos számsorozatok meg a projektív sugársorok misztériumaiba; a madár tanítja így repülni a fiait, hogy megerősödve tudjanak szembeszállni az igazi nehézségekkel. A szeretet adománya ez a könyv, a szereteté és a kegyeleté, mert nem véletlen az sem, hogy éppen tíz évvel Eötvös Loránd halála után jelent meg. Mi magyar tanárok megértettük a Mester szavát és intencióinak megfelelően fogjuk felhasználni.”
Kikkel dolgozott együtt Faragó Andor, akiket sikerült megnyernie, hogy cikkeket, tanulmányokat írjanak a diákok számára? A már említett Nagy L. Józsefen és Erdős Lajoson kívül álljon itt néhány név a cikkírók közül:
„Matematikai értekezést” írt többek között Adler Ernő (-), Arany Dániel (1863-1945), Balyi Ferenc Károly (1897-1975), Bella Andor (-), Bodócs István (1887-1965), Csada Imre (1884-1955), Egerváry Jenő (1891-1958), Elek Tibor (1910-1972), Erdős Pál (1913-1996), Fejes László (1915-2005), Goldziher Károly (1881-1955), Grünwald Tibor (1912-1992), Jordan Károly (1871-1959), Kalmár László (1905-1976), Kárteszi Ferenc (1907-1989), Klein Eszter (1910-2005), Klug Lipót (1854-1944), Korányi Szevér (1895-1955), Kresznerics Károly (-), Márkus József (-), Sárközy Pál (1884-1957), Sós Ernő (1881-?), Spitz Iván (-), Szépréthy Béla (1861-?), Szűcs Adolf (1884-1945), Svédné Wachsberger Márta (1910-2005), Telkes Sándor (1874-1951), Tihanyi Miklós (1873-1951), Torda Klára (-), Tóvárosi Fischer György (-), Török Elemér (-), Turán Pál (1910-1976), Veress Pál (1893-1945), Weiszfeld Endre (1916-2003).
„Fizikai ill. csillagászati értekezést” írt többek között Bodócs István (1887-1965), Bohárcsik Pál (1899-1969 ), Csada Imre (1884-1955), Mende Jenő (1883-1944), Nagy Béla (1881-1954), Selényi Pál (1884-1954), Strasser V. Benő (1884-1966), Szabó Gábor (1876-1956), Terkán Lajos (1877-1940), Vermes Miklós (1905-1990), Zilczer Pál (-).
Érdemes azt is megvizsgálni, hogy kik tűzték ki a feladatokat. Faragó Andor nem minden feladat alá írta oda az illető nevét, ezeket a feladatokat valószínűleg különböző példatárakban találta, vagy ő maga találta ki őket – saját nevét egyetlen feladathoz se írta oda. Matematikából nagyon sok feladatkitűző volt. Középiskolások, egyetemi hallgatók, középiskolai és egyetemi tanárok. A legtöbb feladatot kitűzők nevei között találjuk Arany Dánielt, Bakos Tibort, Klug Lipótot, Kőnig Dénest, Kürschák Józsefet, továbbá Goldziher Károlyt a műegyetemről, Hantos Lászlót a székesfehérvári, Kántor Nándort az egri, Telkes Sándort a debreceni főreálból, Kálovics Rezső és Sárközy Pál pannonhalmi bencés, Korányi Szevér kőszegi bencés, Balyi Ferenc Károly és Bertram Brunó gödöllői premontrei, Bohárcsik Pál debreceni piarista tanárokat. Ott találjuk Kárteszi Ferencet és Spitz Ivánt, akik már bölcsészhallgatóként és Turán Pált, aki még a Madách gimnázium tanulójaként kezdett saját feladatokat küldeni Faragó Andornak. A legfiatalabb példakitűzők mind budapestiek voltak: Alpár László az izraelita reálgimnáziumból, Erdős Pál a Szent István reálgimnáziumból és Hajós György a piarista gimnáziumból.
Fizikából a legtöbb feladatot Strasser V. Benő, az izraelita gimnázium tanára és Nagy Béla, a Szent László gimnázium tanára tűzte ki. Viszonylag sok feladatot küldött be még Korányi Szevér, Mende Jenő és Selényi Pál, néhányat Balyi Ferenc Károly, Benkő Béla, Bodócs István, Bródy Imre, Kántor Nándor, Molnár Tibor, Szabó Gábor, Tóth Lajos és Weltner Gyula, de Szekeres György és Turán Pál is adott fel feladatot fizikából.
Természetesen Faragó Andor és Nagy L. József is tűzött ki fizikafeladatokat. Néhány, a fentiek által kitalált feladatot újra kitűzött a KöMaL fizikai szerkesztősége az utóbbi években, ezzel állítva emléket a Lapok egykori főszerkesztőjének és munkatársainak. Erdős Lajos nem tűzött ki feladatokat, ezt az élvezetet meghagyta a fiának. Viszont tartalmas recenziókat közölt megjelent könyvekről, így Strasser V. Benő kétkötetes fizika tankönyvéről is. Ez nem hivatalos tankönyv, éppen csak egy érdekes, jó tankönyv volt, amit bárki megvásárolhatott a könyvesboltokban. Simonyi Károly is megvette középiskolás korában, és később büszkén emlegette, hogy ebből olvasott, hallott először Einstein relativitáselméletéről.
Végigtekintve a fenti névsorokon, óhatatlanul felmerül, milyen sokan ismerhették életében Faragó Andort. Azonban akárcsak Erdős Lajos vagy Nagy L. József, ő se szívesen állt a fényképezőgép kamerája elé. Erdős Lajosról szerencsére maradt egy családi és egy iskolai fotó, Nagy L. Józsefről pedig nemrég került elő egy fénykép – talán még Faragó Andorról is előkerül egy?
Az ugyanis a szomorú igazság, hogy arról a Faragó Andorról, aki évente közölte lapjában a legjobb megoldók fényképeit, nem ismerünk fotót, amely őt ábrázolná. Nemcsak profilképet nem ismerünk, de még olyan csoportképet se sikerült idáig fellelnünk, amelyen ő is látható lenne. Hiába sikerült kapcsolatot találnunk például egykori igazgatójának, Lengyel Miklósnak fiával, Lengyel Lászlóval, kiderült, hogy Lengyel Miklós lakása, benne minden irata és ingósága 1944-ben, a budapesti ostrom során megsemmisült. De hát a remény hal meg utoljára – többek között ezért íródott ez a tanulmány is – hátha sikerül valakinek, egy volt tanítvány vagy kolléga megmaradt családi albumában rátalálni egy Faragó Andort ábrázoló fényképre... S ha ez sikerülne, végre a Középiskolai Matematikai és Fizikai Lapok megannyi mai olvasója és megoldója tekinthetne tisztelettel annak a tanárnak az arcképére, aki élete utolsó pillanatáig a matematikai és fizikai tehetséggondozás elkötelezett híve, szelíd harcosa volt, s aki két fiával együtt a holokauszt áldozatává vált 1944-ben.
Radnai Gyula
Megjegyzések:
Radnai Gyula cikkének első része Faragó Andorról (Felkészülés a tanári pályára a XIX. század végén) 2016. decemberi számunk Interjú–portré rovatában olvasható: http://ematlap.hu/index.php/interju-portre-2016-12/365-farago-andorrol-ket-tetelben-i-felkeszules-a-tanari-palyara-a-xix-szazad-vegen.
A KöMaL legjobb megoldóinak fényképtablóit a KöMal honlapján a https://www.komal.hu/tablok/ oldalon lehet megnézni, 1925-től napjainkig.