2018. június 13-án a Debreceni Egyetem Matematikai Intézete, a Magyar Tudományos Akadémia Debreceni Területi Bizottságának Matematikai Munkabizottsága és a Bolyai János Matematikai Társulat Hajdú-Bihar Megyei Tagozata emlékülést tartott Szele Tibor születésének 100. évfordulója alkalmából.
A következőkben röviden ismertetjük Szele Tibor életútját, majd beszámolunk az emlékülésről.
Szele Tiborról
Szele Tibor 1918. június 21-én született Debrecenben.
A Debreceni Református Kollégium Gimnáziumában érettségizett 1936-ban. Szorgalmas feladatmegoldója volt a Középiskolai Matematikai és Fizikai Lapoknak, fényképe négyszer szerepelt a legjobbak tablóján. Érettségije évében megnyerte az Eötvös Loránd Matematikai és Fizikai Társulat matematikai tanulóversenyét (mai nevén Kürschák József Matematikai Tanulóverseny). 1941-ben a Debreceni Magyar Királyi Tisza István Tudományegyetemen szerzett matematika-fizika szakos tanári oklevelet.
Szele Tibor arcképei a Középiskolai Matematikai és Fizikai Lapokban
Ezt követően Szegeden, a Magyar Királyi Horthy Miklós Tudományegyetem Elméleti Fizikai Intézetében kapott tanársegédi állást. Ekkor került későbbi pályafutását meghatározó kapcsolatba Rédei Lászlóval és Kalmár Lászlóval. 1942-ben katonai szolgálatra kellett bevonulnia, ami a II. világháború végéig tartott. Később egy-egy tanévig a Szegedi Tudományegyetem Geometriai, majd Matematikai Intézetében volt tanársegéd. Habár kombinatorikai és gráfelméleti témájú doktori disszertációjával már korábban elkészült, a fokozatszerzésre csak a világháborút követően kerülhetett sor. 1947-ben sub laurea Almae Matris kitüntetéssel avatták doktorrá. 1948-ban visszatért a Debreceni Tudományegyetemre, ahol előbb magántanár, majd intézeti tanár, később tanszékvezető egyetemi tanár lett.
Megfeszítetten dolgozott oktatóként és kutatóként egyaránt. Alapítója és haláláig felelős szerkesztője volt a Publicationes Mathematicae Debrecen folyóiratnak, továbbá a kezdetektől szerkesztője volt a Matematikai Lapoknak. Aktívan közreműködött a Bolyai János Matematikai Társulat életében, a debreceni tagozatnak alelnöke is volt. Számos tanítványa kezdett az irányításával algebrai kutatásokba, Bevezetés az algebrába címmel pedig sok kiadást megért egyetemi tankönyvet írt. Munkája elismeréseként 1952-ben Kossuth-díjjal tüntették ki.
Sokat betegeskedett, tragikusan fiatalon, 1955. április 5-én hunyt el Szegeden.
A nevét viseli a Bolyai János Matematikai Társulat legmagasabb szintű díja, a Szele Tibor-emlékérem. Ezt 1970 óta olyan matematikusok kaphatják, akik hozzá hasonlóan kiemelkedő munkát végeznek fiatalok tudományos munkába történő bevonása terén.
Ennek az írásnak nem célja, hogy Szele Tibor életét és munkásságát ennél részletesebben bemutassa, helyette Fuchs László [1] és Pálfy Péter Pál [2] cikkeit ajánljuk az érdeklődők figyelmébe.
Az emlékülésről
A program a Debreceni Egyetem Matematikai Intézetének Algebra és Számelmélet Tanszéke és a Kossuth Lajos Tudományegyetem Baráti Köre Egyesület által állított emléktábla avatásával kezdődött az intézet 4. emeletén, a tanszék folyosóján. Az avatóbeszédet Gaál István egyetemi tanár, a baráti kör elnöke mondta.
Gaál István beszédet mond az emléktábla-avatáson (Fotó: Bódi Sándor, Debreceni Egyetem)
Ezt követően a Debreceni köztemetőben Győry Kálmán professor emeritus és Pálfy Péter Pál, a Bolyai János Matematikai Társulat elnöke emlékezett meg Szele Tiborról, és koszorúzták meg a sírját.
Az MTA Debreceni Területi Bizottságának székházában rendezett emlékülésen két vendég előadó és a tanszék három tagja tartott előadást Szele Tibor életéről és munkásságáról:
- Pálfy Péter Pál (MTA Rényi Alfréd Matematikai Kutatóintézet) az „Üstökösszerű pályája tudományos életünk egét örökké bevilágítja” idézetet választotta előadása címéül, amit Rédei László mondott Szele Tiborról röviddel a halálát követően. Az igen alapos gyűjtőmunkával összeállított előadás új, korábban nem publikált információkat is tartalmazott. Hallhattunk többek között Szele Tibor rövid pályafutásának különböző akadályairól, mint a II. világháborús katonai szolgálat, vallásosság, betegségek, az Államvédelmi Hivatal zaklatásai, valamint arról, hogy miért nem lehetett akadémikus. Az előadás alapját a fent már említett, a Debreceni Szemle folyóirat felkérésére írt cikk [2] jelentette. (Az élvezetes, olvasmányos cikk olyan sok forrást dolgoz fel, hogy azoknak is érdemes elolvasni, akik ismerik Szele munkásságát. A szerk.)
Pálfy Péter Pál előadást tart az emlékülésen (Fotó: Bódi Sándor, Debreceni Egyetem)
- Szabó Péter Gábor (Szegedi Tudományegyetem) Kalmár László és Szele Tibor levelezéséről beszélt. Kalmár egyik legintenzívebb levelezőpartneri kapcsolatáról van szó, amit a Szegeden őrzött hagyatékában fellelhető 76 levél bizonyít a világháborús éveket is magába foglaló, szűk másfél évtizedből. Áttekintést kaptunk az ezekben érintett szakmai és hétköznapi témákról, érdekes volt továbbá az a néhány válogatott levél, melyeken keresztül bepillantást nyerhettünk az adott kor viszonyaiba is. A levelek elolvashatók a Kalmáriumban [3], akárcsak a Galois-elmélet Kalmár-féle felépítésének Szele általi rekonstrukciója.
- Nyul Gábor Szele Tibor első publikációját, egyúttal doktori disszertációját mutatta be. Ebben többek között új bizonyítást adott Rédeinek arra a tételére, ami szerint az irányított Hamilton-utak száma minden turnamentben páratlan, valamint becsléseket adott rögzített csúcsszámú turnamentekben az irányított Hamilton-utak maximális számára. Az utóbbi során használt egyik gondolatmenetét tekintik a valószínűségi módszer legelső alkalmazásának a kombinatorikában. Az előadás összefoglalta a témakör azóta született eredményeit is. (Tárgyalt dolgozat: [4].)
- Pink István előadása az Euler–Fermat-tétel egy általánosításáról szólt. A kis Fermat-tételnek prímszám modulus esetén közismert a két alakja, ha viszont a modulus összetett szám, akkor az Euler–Fermat-tételt csak hozzá relatív prím hatványalapra tárgyalják a számelméleti könyvek. A tetszőleges alapra vonatkozó tételre Szele Tibor három bizonyítást adott, két elemi számelméletit és egy kombinatorikusat. (Tárgyalt dolgozat: [5].)
- Pongrácz András Szele Tibor szerteágazó algebrai munkásságának két csoportelméleti cikkét választotta előadása témájául. Az egyik a testbővítések elméletének Abel-csoportokra való átültetését vezeti be, a másik Abel-csoportok endomorfizmusait vizsgálja. Az utóbbi érdekessége, hogy Szele tételével Jean-Pierre Serre francia matematikus is foglalkozott, aki röviddel ezután Fields-érmet, később pedig Wolf- és Abel-díjat is kapott. (Tárgyalt dolgozatok: [6], [7].)
Az esemény rangját nagyban emelte, hogy a helyiek mellett több résztvevő érkezett Budapestről, Egerből, Nyíregyházáról, Szegedről, valamint jelen tudott lenni Szele Tibor legközelebbi élő rokona is.
Az egyetemi sajtóiroda [8] tudósítása alapján több helyi hírportál, valamint június 19-ei számában a Hajdú-Bihari Napló [9] is beszámolt az emlékülésről, a debreceni Alföld Televízió [10] pedig riportot közölt róla az Este7 című híradójának június 14-ei adásában.
Hivatkozások
[1] Fuchs László, Szele Tibor élete és munkássága, Matematikai Lapok 6 (1955), 97–129.
[2] Pálfy Péter Pál, „Üstökösszerű pályája tudományos életünk egét örökké bevilágítja”, Debreceni Szemle 26 (2018), 107–126
[3] Szabó Péter Gábor (szerk.), Kalmárium. Kalmár László levelezése magyar matematikusokkal, Polygon, 2005.
[4] Szele Tibor, Kombinatorikai vizsgálatok az irányított teljes gráffal kapcsolatban, Matematikai és Fizikai Lapok 50 (1943), 223–256.
[5] Tibor Szele, Une généralisation de la congruence de Fermat, Matematisk Tidsskrift B (1948), 57–59.
[6] Tibor Szele, Ein Analogon der Körpertheorie für abelsche Gruppen, Journal für die Reine und Angewandte Mathematik 188 (1950), 167–192.
[7] Tibor Szele, Die Abelschen Gruppen ohne eigentliche Endomorphismen, Acta Scientiarum Mathematicarum 13 (1949), 54–56.
[8] Szele Tiborra emlékeztek, Debreceni Egyetem Sajtóiroda
[9] A Kossuth-díjas Szele Tibor száz éve született, Szele Tibor matematikusra emlékeztek, Hajdú-Bihari Napló, LXXV. évfolyam, 140. szám (2018. június 19.), 1. és 6. oldal.
[10] Este7, Alföld Televízió, 2018. június 14. YouTube videó
Nyul Gábor
Matematikai Intézet, Debreceni Egyetem