2017 szeptemberében különös, továbbított e-mail jutott el hozzám, egy meghívó Faragó Andor, Faragó István és Faragó György emlékére botlatókő elhelyezésére a Bartók Béla út 52. számú ház előtti járdán.
Faragó Andor életéről Radnai Gyula írt két részben az Érintő 2016 decemberi és 2017 januári számában. Ismeretes, hogy Radnai tanár úr fizikusi pályafutása mellett egész életében matematikatörténet-kutatásokat is folytatott. Mint a Középiskolai Matematikai és Fizikai Lapok fizika szerkesztőbizottságának vezetője, már évtizedekkel ezelőtt elkezdett foglalkozni a KöMaL egykori főszerkesztője, Faragó Andor munkásságával. Sokszor mondta, mennyire sajnálja, hogy semmilyen emlék, fénykép nem maradt fenn arról a tanárról, aki 1925-ben újra elindította a középiskolásoknak szóló folyóiratot, helyet teremtve benne a fizikának és legjobb megoldók fényképtablójának is, megszerezve hozzá a híres kultuszminiszter, Klebelsberg Kuno erkölcsi és anyagi támogatását. Faragó Andor haláláról sem sikerült semmi bizonyosat kideríteni, csak az évszámát: 1944.
Most váratlanul felbukkant egy távoli rokon: Dr. Faragó Borbála, aki olvasta az Érintőben megjelent tanulmányt, és ennek nyomán megkereste Radnai Gyulát. Borbála így írt az e-mailjében:
„Faragó Andor Faragó László (matematikus, pedagógus, Platón-fordító) nagyapánk apjának a testvére volt, akit két fiával (Istvánnal és Györggyel) együtt vittek el a Bartók Béla út 52-ben működtetett csillagos házból. Andort minden valószínűség szerint egyik fiával együtt a Dunába lőtték, másik fia Mauthausenben halt meg.”
Bevallom őszintén, nem tudtam, mi is az a botlatókő. A wikipédiához fordulva kiderült, hogy Gunter Demnig német szobrászművész alkotásai azok a holokauszt áldozatai előtt tisztelgő, macskakőre rögzített 10 × 10 centiméteres réz emléktáblák, amelyeket az áldozatok egykori lakhelye előtt helyeznek el a járdába süllyesztve. Ezek a kövek a lakóhelyek mindennapjaiban teszik láthatóvá és kézzelfoghatóvá a történelmet. Nevükhöz híven rövid időre megállítják és — a személyes történetek bemutatásával — emlékezésre, elgondolkodásra késztetik az arra járókat, a véletlenül „beléjük botlókat”. A művészi projekt révén egy folyamatosan növekvő, az egyes kövek hálójából összeálló decentrális óriás „emlékmű” jön létre. Magyarországon 2007 óta számos „emlékező macskakövet” helyezett el a művész.
Néhány fénykép a 2017. szeptember 26-i botlatókő-lerakásról:
A KöMaL 2017. októberi számában hírt adott az eseményről:
Novemberben újabb meglepő e-mailt kaptam, ezúttal Radnai Mártontól, Radnai Gyula fiától. Az ő szeptemberben készített fotóiból mellékeltünk ehhez az íráshoz néhányat. E-mailjében ez állt:
„A minap a mellékelt tudósítást találtam egy régi újságban.
https://library.hungaricana.hu/hu/view/NapiHirek_1928_09_1/?query="faragó andor"&pg=256&layout=s”
Az MTI tudósítása igen sok szempontból érdekes, elemzése a matematikatörténészek feladata, számomra azonban az volt a legföltűnőbb, hogy Faragó Andor, a KöMaL-t újraélesztő középiskolai tanár Arany Dániellel, a KöMaL alapítójával és a magyar matematika leghíresebbjeivel együtt szerepelt azon a firenzei matematikakongresszuson.