Néhány gondolat a váci Boronkay matematika-tehetséggondozó tevékenységéről
Iskolánk elődjét 1950-ben alapították egy államosított egyházi (Piarista) gimnázium épületében. Fő célja a szocialista gyáripar igényeit kiszolgáló fémipari szakemberek képzése volt a gépészet és gépgyártás területén. Mivel a szakmai mellett érettségi bizonyítványt is lehetett szerezni, ezért Vácon és környékén a kezdetektől fogva jó iskolának számítottunk, de a jobb gimnáziumok inkább csak egy keresettebb „inasiskolának” tartottak minket. Az első 25 év kilenc (!) különböző igazgatója közül nem mindenkinek volt fontos az iskola fejlesztése. 1975-ben Molnár Lajos személyében olyan vezetőnk lett, aki lényegesnek tartotta az innovációt és a továbbtanulásra való felkészítést. 31 évnyi igazgatósága alatt számtalan új képzési forma indult a meglévő gépészetiek mellett: 1978-ban elektronika, 1986-ban informatika, 1992-ben gázipar, 1995-ben gimnázium és ezek megújuló leágazásai. Mind a tanulók, mind pedig a versenyeredmények száma jelentősen megnövekedett.
Bár a tehetséggondozás pár eleme korábban is felfedezhető volt, intézményi szinten a 90-es évek elejétől beszélhetünk róla.
Az előzmények között meg lehet említeni egy-egy OKTV döntőst, főleg matematikából és fizikából. Kicsivel több OSZTV döntőst (én is voltam ilyenben 1984-ben), de számuk még éves átlagban sem érte el az egy főt. Ujvári István tevékenységének tudható be a folyamat beindítása. Első lépésként a 70-es években a környéken élő legkiválóbb sakkozó diákokat az iskolába csábította, akik nagyon jól szerepeltek a megyei, időnként az országos döntőkön is. Egy kreatív újságíró el is nevezett minket „sakközépiskolának” egyik rólunk szóló cikkében. Majd beindította az általános iskolásoknak szóló levelező szakkört matematikából, amely a beiskolázási oldalunkat erősítette meg.
Az egykori egyházi ingatlanokról szóló törvény következtében 2003-ban az iskola kiköltözött a város szélére egy kiürített laktanya területére. Sokan emiatt az iskolának nem sok jövőt jósoltak, de a kitartó munkánk eredményeképpen nem lett igazuk.
Én magam egykori diákból 1989-ben lettem tanára, majd 2006-tól igazgatója a Boronkaynak. Folytattam az elődöm által megkezdett utat. Új szakok indultak: környezetvédelem, vegyészet, sport. A „Mindenki tehetséges valamiben!” mondatot iskolánk vezérelvévé tettem, és nem csak a szavak szintjén. Amíg önálló gazdálkodók voltunk (2012 végéig), a sok eredményes pályázatnagy segítség volt ezen küldetésünk teljesítésében.
Fő vezérelvem, hogy a versenyeredményeknek a magas szintű órai munka melléktermékének kell lennie. Ugyanakkor úgy gondolom, hogy az országos döntőkön való helytálláshoz szükségesek a tanórán kívüli célzott foglalkozások a plusz munkára alkalmas, tehetséges tanulók számára. Talán ez is közrejátszhatott abban, hogy az utóbbi közel 20 évben tömegessé vált az országos döntőkön való részvételünk, ahol jellemzően eredményesen szerepelnek tanítványaink.
Bár ez a cikk főleg a matematika-tehetséggondozásról szól, hadd említsek meg néhány egyéb területet:
A sport területén atlétikában vagyunk a legeredményesebbek (diákként én magam is részese voltam néhány sikernek), de rendszeres résztvevői vagyunk a labdarúgó, a kézilabda, a kosárlabda, az úszás és a sakk országos döntőinek is. A Magyar Diáksport Szövetség által készített országos rangsorokban a középiskolák között az utóbbi 20 év legeredményesebb intézménye vagyunk.
Szakmai versenyekre az iskola jellegéből adódóan már kezdetektől fogva fordult némi figyelem. Ezen a területen is az ország legeredményesebb iskolái közé emelkedtünk, nem egyszer az élen végezve. Az Ágazati és ágazaton belüli specializáció szakmai érettségi vizsgatárgyak versenye (ÁSZÉV, illetve elődje a SZÉTV) OKTV kategóriájú versenynek számított, ugyanannyi felsőoktatási felvételi pontot lehetett vele szerezni. Volt olyan év, hogy 25 (!) döntősünk volt, messze több, mint bármelyik másik középiskolának. De az Országos Szakmai Tanulmányi Versenyeken (OSZTV) is minden évben vannak döntőseink, jellemzően dobogósaink.
A Kulturális és Innovációs Minisztérium eddig háromszor állította össze a technikumok országos rangsorát, s mindháromszor a Boronkay végzett az élen. Ez nemcsak dicsőség, hanem kötelezettség is!
A humán terület egyre eredményesebb lett a gimnáziumi osztályaink indításának köszönhetően. Volt olyan év, hogy a nálunk oktatott mindhárom nyelvből (angol, német, francia) OKTV-dobogósunk volt, de döntőseink szinte minden évben vannak. Volt már győztesünk magyar nyelvből, Top10-eseink pedig történelemből, irodalomból és orosz nyelvből is (pedig ez utóbbit csak szakköri szinten oktattuk). Ezekből a tantárgyakból évről évre országos szintű eredményeket produkálnak a diákjaink az alacsonyabb kategóriájú versenyeken is.
Reál területen is nagyon szép sikereket értünk el. Ugyan tanulóink főleg humán érdeklődésűek, ettől függetlenül egy-egy diákunk eljut a fizika, a biológia és a kémia OKTV döntőibe. Kémiából az alacsonyabb kategóriájú országos versenyeken (pl. Irinyi) kimondottan jól szerepelünk.
Matematika
Ez a terület iskolánk életében egy teljesen különálló fejezet. Ahogy már említettem az átlag fölé való emelkedésünk első lépéseit Ujvári István tette meg a jó képességű általános iskolásoknak meghirdetett versenyeivel, tehetséggondozó kiadványaival és így iskolánkba csábításával. Ezt a munkát a 2000-es évek elejétől Cs. Nagy András vitte tovább, aki ezek mellett felvételi előkészítőket és megyei szintű középiskolai versenyeket is szervezett, természetesen a munkaközösség bevonásával. Ugyanezen időtől kezdve vezet dr. Mindáné Kolostori Nóra tehetség-katasztert, aki egyben a tehetségpont-koordinátorunk is. Itt említem meg, hogy iskolánk nemcsak többszörösen kiválóra akkreditált tehetségpont, de minősített tehetséggondozó műhely és kiváló tehetségsegítő iskola címekkel is rendelkezik.
Az első olyan időszak, amikor rendszeressé váltak a versenyeredmények, Benedek Ilonának (90’-es évek eleje) köszönhető, akitől én magam is rengeteget tanultam. Ő ismertette meg velem és a diákokkal a Középiskolai Matematikai Lapok hasznosságát a tehetséggondozásban. A távozása után átvettem tőle ezt a szerepet. Aztán szépen sorba csatlakoztak hozzám a matematika-munkaközösség tagjai. Legkorábban Lengyel Csaba és dr. Minda Mihály. Aztán a többiek is ráéreztek a tehetséggondozás ízére és fontosságára, így ők is egyre eredményesebb versenyfelkészítők lettek: Véglesiné Bíró Erzsébet, Szász Csilla, Cs. Nagy András, dr. Mindáné Kolostori Nóra, dr. Schofferné Szász Ildikó. S ebbe a sorba be tudtak kapcsolódni a később érkezők is: Szlobodnikné Kiss Edit, Merényi Imre, Tamás Angéla, Molnár Tibor, Kende Zoltán. Amikor pedig igazgató lettem (2006), akkor nem titkolt módon meg is erősítettem a területet. Ez csoportbontást és emelt óraszámot jelentett minden osztályban. E mögött az a filozófia állt és áll a mai napig, hogy a mi diákjaink főleg szakirányba tanulnak tovább. Erre büszkék is vagyunk, mert ezek szerint az egyes területeket megszerettetjük velük. A műszaki felsőoktatáshoz szakmai alapjaik is vannak, ami előny a gimnáziumokból érkezettekhez képest. De ahhoz, hogy ott is megállják a helyüket, a matematikát is magas szinten kell tudniuk, és nem csak a versenyzőknek. A 13. évfolyamon elvileg ún. szakmai matematikát tanulhatnak a diákok az előbb említett cél elérése érdekében. Emellé minden évfolyamon társulnak szakkörök. Így talán nem alaptalan, hogy az eredményeknek nemcsak örülök, hanem el is várom. Nagyon hosszú lenne a lista, amelyben akár csak a közelmúlt eredményeit sorolnám fel, emiatt pusztán egy kategóriát, az OKTV-t emelném ki. Az elmúlt 10 évben közel 150 döntősünk volt, akik közöl 49-en végeztek a Top10-ben (!), amiért felvételi pluszpontokat is szereztek a tanulók.
OKTV-győzteseink matematikából az utóbbi 10 évből: Dolnay Ádám, Nagy Gergely (2 alkalommal is 1. helyzést szereztek), Garai Nándor Márton, Kende Zoltán, Törőcsik József, Tregele Máté, Vígh Viktória.
További dobogósaink ugyanezen időszakból: Agod Solt, Fóris Kristóf, Kucsera Máté, Smuk András, Tomcsányi Gergely, Tóth Károly, Galambos Csaba, Garad Ágoston.
Az alábbi diákok két alkalommal is bekerültek a matematika OKTV döntőjébe: Agod Solt (22. és 2.), Arany-Tóth Áron (24. és 4.), Bali István Gábor (5. és 5.), Bálint László (22. és 11.), Bencze Gábor Péter (42. és 16.), Bíró Annamária (20. és 13.), Boda Gábor Máté (12. és 11.), Demény Petra (25. és 18.), Dolnay Ádám (1. és 1.), Egyed Dániel István (27. és 16.), Fehér Sebestyén (49. és 33.), Galambos Csaba (14. és 3.), Garad Ágoston (29. és 3.), Garai Nándor Márton (7. és 1.), Gyárfás Réka (22. és 10.), Hagymási Réka (29. és 16.), Hajdú Zsombor László (9. és 6.), Jeney Petra Panna (32. és 17.), Kárpáti Márk András (38. és 15.), Kende Zoltán (5. és 1.), Kósa Dániel (8. és 7.), Kostyál Bálint (23. és 11.), Kovács Gábor (37. és 8.), Kőhegyi Márton (35. és 35.), Kucsera Máté (4. és 2.), Nagy Balázs Levente (44. és 4.), Nagy Gergely (1. és 1.), Pék Gergő (9. és 4.), Pintér Brigitta (19. és 7.), Prohászka Gyula Imre (31. és 26.), Rabi Réka Flóra (43. és 27.), Rusznák Balázs Levente (14. és 8.), Smuk András (4. és 2.), Smuk Ferenc (45. és 4.), Szabó Tamás János (14. és 7.), Szőllősi Szelina (9. és 6.), Tomcsányi Gergely 4. és 2.), Törőcsik József (26. és 1.), Tregele Máté (6. és 1.), Varga Dóra (12. és 7.), Varga Zoltán Kázmér (39. és 30.), Virág Gyula (9. és 7.), Virág Lili (41. és 14.).
Szerénytelenség nélkül mondhatom, hogy a technikumok között elért eredményeink kimagaslóak. Persze fel lehet tenni a kérdést, hogy „Mi van a többiekkel?” A kérdés jogos, s épp ezért tartom fontosnak, hogy évről évre mind közép-, mind pedig emelt szinten 80% feletti átlaggal érettségiznek a diákjaink matematikából. Többek között emiatt is a matematika-munkaközösségünk kiemelkedő szakmai munkájáért idén miniszteri (KIM) elismerő oklevelet kapott.
Ha végigtekintünk az országos döntőkön elért eredményeink listáján (nem csak matematikából), akkor megérthetjük, hogy nem ok nélkül neveznek bennünket itt Vácon és környékén „versenyistállónak”. Ugyanakkor fontos megjegyezni, hogy iskolánkban a versenyzés nem kötelező és nem is cél, hanem sokkal inkább eszköz a diákjaink számára a sikerélményekhez, de még inkább az útkeresésükhöz, saját tehetségterületük megtalálásához.
Így lett tehát a Boronkay a tehetséggondozás tudatos fejlesztése által inasiskolából „versenyistálló”.
Fábián Gábor (egykori boronkay-diákból lett tanár, majd igazgató)