Mint fizika-matematika tanárszakos hallgató, összefüggő egyéves gyakorlatomat a 2020/2021-es tanévben a Szentendrei Református Gimnáziumban végeztem. Az iskola egyházi fenntartású, 8 osztályos gimnázium, ahol minden évfolyamon két osztály van.
Mindkét szakomat gyakoroltam a tanév folyamán: fizikából először egy nyolcadikos osztályt kaptam, akiket heti 2 órában, matematikából pedig egy tizenegyedikes csoportot, ahol heti 4 órában tanítottam. Jól kijöttem a csoportokkal, kezdtek megszokni a diákok, én is egyre jobban kezdtem megismerni őket, egyre rutinosabban mentem be hozzájuk órát tartani. Azonban november közepétől a kormány és az egyetem által hozott határozatok miatt nem léphettem az iskola területére, nem találkozhattam sem a mentor, illetve konzulens tanárommal, sem a tanulókkal. Ezért a 10. évfolyamot vettem át fizikából, hiszen őket taníthattam digitálisan, matematikából pedig az eredeti csoportomat vittem tovább. Ilyen formában több mint 5 hónapot töltöttünk együtt.
Kezdetben nagyon nehéz volt úgy tanítani fizikából a két 10. osztályt, hogy előtte csak 2-3 órán találkoztunk személyesen az iskolában, amikor a mentortanáromat helyettesítettem. Problémát jelentett a tanulókat megismerni, kialakítani velük egy bizalomteljes kapcsolatot, légkört digitális környezetben. A tanórákon nem láttam őket, mivel minden órán power point prezentációt vetítettem, ezért csak azt láttam a képernyőn, így a gyerekektől nem is kértük a kamera bekapcsolását. Matematikából ilyen téren könnyebb volt a helyzet, hiszen ott már két hónapja tanítottam őket, tudtam a neveket arcokhoz kötni, ismertem a tanulókat, a képességeiket. Hosszú ideig küszködtem azzal is, hogy a tanulók megnyilvánuljanak az órán, válaszoljanak a feltett kérdéseimre. Többször előfordult, hogy amikor felszólítottam egy tanulót, sokáig nagy csend volt, majd egyszer csak pár perc múlva azzal mentegetőzött a diák, hogy „Elnézést Tanárnő, csak kávét csináltam.” vagy „Elnézést Tanárnő, segítettem szüleimnek kipakolni.” stb. Ezekkel a helyzetekkel nehéz volt mit kezdeni, hiszen ebben a szituációban egyrészt nem tudok mellettük állni és figyelni, hogy mit csinálnak, miért nem tudják követni az órát a számítógép előtt ülve. Másrészt pedig ezeknek a gyerekeknek minden órájuk – a készség tárgyakat kivéve – online volt megtartva, tehát nem is lehetett elvárni tőlük, hogy folyamatosan ott legyenek a képernyő előtt reggel 8-tól délután 2-ig. Az iskola rendelkezése szerint 30-35 perces online órákat kellett tartani, hogy legyen idejük a diákoknak felállni és mozogni két tanóra között. Viszont sokszor hallottam a gyerekektől, hogy a tanáraik végig tartották a 45 percet, sőt előfordult, hogy nálam is elhúzódott az óra, mert összefoglalás volt, fontos információ hangzott el, nem akartam megcsúszni stb. Azonban, a tananyagot el kell sajátítani, amire más lehetőség ebben a helyzetben nemigen van, s ha nem figyel a tanuló, akkor lemarad. Ráadásul a digitális tanórák alatt nehezebb a figyelmet felkelteni és még nehezebb fenn is tartani az óra végéig. Végül az utolsó pár hónapban a fizikaórákon bevezettem a „strigulázást”, mert már nagyon zavart, hogy sokan nem dolgoznak az órán, nem válaszolnak nekem. Azok, akiket felszólítottam, de nem szólaltak meg – nem azért, mert nem tudták a választ, hanem nem voltak jelen – azok kaptak egy „strigulát”. Jeleztem nekik, hogy ha több (pl. 3-5) strigula gyűlik össze, akkor a mentortanárral egyeztetve órai munkára 1-est írhatok be nekik. Szerencsére két strigulánál senkinek nem gyűlt össze több, és valóban aktívabbnak tűntek a diákok. Érdekes, hogy a diákok visszajelzései alapján úgy tűnik, ez az időszak volt számukra a legjobb a fizika órákat illetően. Sajnos a digitális oktatás során nagyobb mértékben fordult elő, hogy a tanulók nem nyilvánultak meg, mint a jelenléti oktatással tartott órákon. Ezek néhány esetben olyan súlyossá váltak, hogy nemcsak nem válaszoltak a feltett kérdéseimre a diákok az órákon, de ha gondjuk volt, pl. nem értették meg a kijelölt feladatot, az órán elhangzó levezetést, gondolatmenetet, akkor azt nem is jelezték, hiába ajánlottuk fel nekik a segítségünket. Mondhatjuk, hogy elvesztek az „éterben”, szinte teljesen megszűnt az online jelenlét, nem jött létre kommunikációs kapcsolat. Az is előfordult, hogy egy tanulónak már a szüleit hívta fel a konzulens tanárom, mert sem szóbeli, sem írásbeli reakciót nem kaptunk tőle. Kiderült, hogy mentális problémákkal küzd, ami ellehetetleníti az órákon való részvételt, koncentrációt, pedig a tanév kezdetén ez nem volt vele kapcsolatban érzékelhető. Belegondolni is rossz, hogy hány gyereknél alakulhattak ki mentális gondok a bezártságtól, az egyedülléttől, az online oktatástól. Mi, tanárok pedig ezt a képernyő mögül nem vesszük észre, hiszen nem látjuk őket, nem tudunk velük beszélni, ha ők ezt nem akarják. Sokszor ha szeretnénk, se tudnánk nekik segíteni.
Gyakorló pedagógusként azt tapasztaltam, hogy egy-egy digitális órára felkészülni jóval összetettebb feladat volt, mint egy jelenléti órára. Mindegyik órámra power point prezentációt készítettem. A diákat a fontos definíciók, tételek, információk, feladatok megjelenítése mellett igyekeztem feldobni színekkel, animációkkal, képekkel és videókkal, melyek kivitelezése elég sok időt vett igénybe. A tanulói visszajelzések alapján előrelépést hozott, hogy a téli szünetben sikerült beszereznem egy wacom táblát, amivel a ppt-kbe bele tudtam írni, illetve rajzolni. Ez nagy mértékben hasonlított ahhoz, mint amikor még az iskolában a táblára írtam, így nekik is sokat segített, szimpatikusabb volt ez a megoldás, könnyebben tudtak velem együtt haladni. Ezt több tanuló megerősítette az órák során.
Az online oktatás alatt rengeteg digitális eszközt és tartalmat ismertem meg és alkalmaztam. Alapvetően a Microsoft Teams alkalmazást használtuk az online oktatáshoz, de volt olyan is, hogy a dolgozatot Redmentán vagy Quizizzen készítettem el, és ezeken a felületeken írták meg a diákok. A Redmentával az volt a problémám, hogy hiába voltak a kérdések megkeverve, az egész dolgozatot printscreenelve átküldték egymásnak a diákok más felületeken, így nagyon hasonló megoldások születtek. Ebből okulva a következő ilyen kis dolgozatot már Quizizzen írattam, ahol az egyes kérdések és a hozzájuk tartozó válaszlehetőségek is meg voltak keverve, illetve egyesével jelentek meg a kérdések és az egyes kérdésekre visszatérni nem lehetett. Nagyon fontos volt még, hogy be lehetett állítani, hogy az egyes kérdéseknél ne mutassa a jó választ, illetve a dolgozat beadásakor se jelenítse meg, hogy melyik kérdést rontotta el a tanuló, s ott mi lett volna a helyes válasz. Ebben az esetben a tanulók addig nem kezdhették el a dolgozatot, amíg én azt el nem indítottam. Ezáltal el lehetett érni, hogy egyszerre kezdték el megválaszolni a kérdéseket, s amikor letelt az idő, azt le tudtam állítani. Így már kevésbé születtek egyforma dolgozatok. Tapasztalatom szerint a legreálisabb jegyeket adó dolgozatok mégis azok lettek, amelyeket az értekezletbe bejelentkezve, a kamerát bekapcsolva írtak papíron a diákok. Ezeket a dolgozatokat lefényképezve töltötték fel a Teams felületére. Onnan letöltöttem azokat, Paintben megnyitva forgattam, kicsinyítettem-nagyítottam addig, míg olvashatóvá vált a szöveg – már ha nem voltak nagyon homályosak a képek – és wacom táblával javítottam őket. Mondanom sem kell, hogy ezek javítása szerintem jóval több időt vett igénybe, mint a papír alapú dolgozatoké, ráadásul sokszor már a szemem „kifolyt” a képernyőt vizslatva. Persze ettől még nem zárkóztam el az online felületektől és a különböző alkalmazásoktól. Például volt, hogy LearningApps tankockát adtam a tanulóknak gyakorolni, vagy az volt a feladatuk, hogy ők maguk gyártsanak egy ilyen tankockát az adott témakörben, de volt olyan is, amikor fizikából PhEt szimulációt néztünk meg, vagy a vasczak.cz weboldalán lévő szimulációt felhasználva mértünk (például fémes vezetők hosszát, keresztmetszetét, ellenállását).
Összegezve a tanévet, úgy érzem, hogy az online oktatás jelentős kihívás elé állította a tanárokat és a tanulókat egyaránt. Bízom benne, hogy a következő tanévtől ismét a jelenléti oktatás fog dominálni. Ennek keretében szeretném alkalmazni azokat az elmúlt évben megtanult digitális technikákat és lehetőségeket, amelyekről a tanulóktól is pozitív visszajelzést kaptam.
Ficzere Kornélia
fizika-matematika osztatlan tanárszakos hallgató
Debreceni Egyetem
(Fotó: Jan Vasek, Pixabay)