Kicsit is tájékozott ember (például akár olvasóink) számára világos, hogy a COVID-19 világjárvány súlyos negatív társadalmi, egészségügyi, pszichológiai és gazdasági következményeket hozott magával. Legelőször kellett volna említeni azt a szomorú tényt, hogy csak Magyarországon mintegy harmincezer ember esett a betegség áldozatául.
Most viszont szeretnék összeszedni néhány pozitív, a későbbiekben is hasznosítható hatást. Kezdjük az oktatással. Igaz ugyan, hogy az online oktatás hatékonysága feltehetőleg rosszabb, mint a jelenlétié, viszont az oktatók arra kényszerültek, hogy számos új eszköz használatát sajátítsák el. Amikor erre voltunk szorítva, használtuk az MS Teams programot is (Microsoft termék, kell több, nem mond ez eleget…?), de például a vendégek nehézkes befogadása miatt én magam a Google Meetet alkalmaztam. Ingyenes, és nem hiányzik belőle semmilyen lényeges funkció.
Az oktatás online formája tette például azt is lehetővé, hogy kedves kolléganőm (túl a nyolcvanon) képes volt megtartani óráit úgy, hogy heteken keresztül fekvő gipszben kellett lennie.
A szemináriumok segítettek megszabadítani bennünket gondolkodásunk korlátaitól: nem csak a szomszéd egyetemen vagy vidéken dolgozó kollégákat hívtuk meg előadónak és hallgatónak például a Formális reakciókinetikai szemináriumra, hanem külföldi kollégákat is. Lassan a konferenciák is folytatódnak, például ma épp a (tavalyról elmaradt) 2nd International Conference on Reaction Kinetics, Mechanism and Catalysis konferencia előadásait hallgatom. A résztvevők között a matematikai kémia számos kiválósága is szerepel, említsük meg csak a külföldiek közül David Anderson, Maya Mincheva vagy Casian Pantea nevét. Igazán kár, hogy a meghívásnak személyesen nem tudtak eleget tenni. A konferencián a Whova programot használtuk, amely számos olyan eszközt tartalmaz, amely igyekszik imitálni a konferenciák hangulatát. Az előadásokat előre föl kellett venni, de van poszter szekció is, vita, virtuális kávézás és városnézés. Bár a program 2013 óta létezik, nyilván népszerűségét és elterjedtségét növelte a járvány. A felhasználónak jó barátja, felüdülés a Neptun, MTMT, WORD stb. által megnyomorított ember számára.
Az ügyintézésben is sokszor segített az online forma. Például a Bolyai János Matematikai Társulat összejövetelein nem merült fel a határozatképtelenség, a vidéki tagok is gond nélkül ,,megjelentek”, az összejövetelen való részvétel csak a nettó 1–2 órába került, nem egy teljes napba, és az utazási kiadás sem okozott gondot a résztvevőknek vagy a Társulatnak.
A kapcsolatok (szerencsés esetben) nem csökkentek, csak megváltoztak. 0.2 és 12000 km közötti távolságban (és ezek között, 1200 km-re) lakó gyerekeinkkel naponta tudtunk szót váltani, megadva nekik a lehetőséget, hogy nevelésünket lankadatlanul tovább folytassák. Barátainkkal önképzőkörösdit játszunk, amibe nem volt nehéz most bevonni az igazán messzire szakadtakat sem. (Nem kizárólag a Balatonra menekültekre gondolok!) A tanítványai és volt kollégái által nagyra becsült Benedek Pál professzor születésének 100. évfordulójáról Zoomon emlékeztünk meg. Hogy olvasóink értékelni tudják az ő tevékenységét, megemlítem, hogy nagyon korán (az 1960-as évektől) kezdett el foglalkozni a lineáris programozás kémiai és vegyészmérnöki alkalmazási lehetőségeinek kiaknázásával.
Az egyik első – bár szomorú, mégis felemelő – online összejövetelen anglikán szertartás keretében, majd beszélgetésekkel emlékeztünk meg a (matematikus körökben sem ismeretlen) tüneményes angoltanárról, Zerkowitz Juditról. Az egyháznak elismerés jár a gyors reagálásért.
Ami a szórakozást, kultúrát illeti, streamelt előadást hiába is linkelnék, megemlíthetek viszont két véletlenül kiragadott műsort a Youtube-ról, amelyek nagy élvezetet okoztak (legalább nekem): Wagner: A bolygó hollandi és Slavoj Zizek és Jordan Peterson vitája.
Tóth János
(Fotó: Mohamed Hassan, Pixabay)