Suhan a vonat Biharkeresztest elhagyva Budapest felé, rajta az 59. Nemzetközi Matematikai Diákolimpia csapata. A vonatozás idejét kihasználom, hogy lejegyezzek néhány szép élményt, emléket az olimpiáról. A verseny hivatalos honlapján az érdeklődő megtalálja a feladatokat, az eredményeket és részletes statisztikákat. A legfontosabb adatokat a csapat vezetője, Pelikán József mindig gondosan összeállítja és ezek megjelennek a Bolyai Társulat honlapján és az olimpiai beszámolóban a KöMaL szeptemberi számában. Most következzenek a személyes benyomások, élmények.
Elöljáróban vázoljuk fel a keretet: az olimpiát Kolozsváron rendezték, 4 ezüst-, 2 bronzéremmel a magyar csapat a 107 ország közül 15. lett.
Imre Leader, Dobos Sándor, Egri Máté, Záhorsky Ákos (Szlovákia), Bukva Balázs, Kós Géza, Imolay András, Pelikán József, Kunszenti-Kovács Dávid (a norvég csapat vezetője), Matolcsi Dávid, Fodor Sebestyén (Svédország), Gáspár Attila, Buzogány Szabolcs (Hollandia), Janzer Lili
A szombathelyi Bolyaiban idén végzett Egri Mátét kérdezem először benyomásairól:
„Legjobb élményem a társaimmal töltött idő volt. A korábbi évek feladatai jobban tetszettek, talán idén az izgulás miatt kevésbé élveztem őket. Örültem, hogy a szállás és a koszt is remek volt, a központban levő Victoria hotelben laktunk. A megnyitó és a záróünnepség ünnepi beszédeit megszámoltam. A 21 közül a Board elnökének, Geoff Smith-nek a mondókája aratta a legnagyobb sikert.”
A szót a Fazekas végzős diákja, Bukva Balázs veszi át: „Különleges élmény volt maga a verseny, ahogy együtt ültünk hatszázan a nagy sportcsarnokban és vártuk a jelet, hogy kinyithassuk a feladatokat rejtő borítékot. Legjobban a kettes feladat tetszett. Korábban nem jártam sóbányában, a tordai lenyűgöző volt. Nagyon jól éreztem magam csapattársaim társaságában. Át is adnám a szót osztálytársamnak, Imolay Andrisnak.”
„A második versenynapon a kezdés előtt majdnem egy órával már bent ültünk a teremben. Ekkor spontán módon többen elkezdtek a zászlójukkal körbesétálni, majd egyre többen csatlakoztak, futni kezdtek. Vidám hancúrozás, színes zászlókavalkád, az öt kontinensről érkezett diákok sokszínűsége! Ez az élmény egészen felszabadító volt, annak a pár percnek a hangulatát igazi kincsként őrzöm. Emellett megemlíteném, hogy minden étkezés jó volt, különösen a záróbankett. Az osztályból négyen lehettünk itt, egyikük, Záhorsky Ákos a szlovák csapatban szerzett remek ezüstérmet, másikuk Janzer Lili.” Most hozzá fordulok:
„A legnagyobb élményem a sok beszélgetés. Szerbekkel, beloruszokkal, az osztrák szobatársammal. Mindkét bátyám olimpikon volt, tudtam: szurkolnak nekem. Nagyon örülök, hogy jól sikerült a matekozás, gyarapítottam a családi éremgyűjteményt. Női impressziót is említenék, az ukrán lány népművészeti inge nagyon tetszett, amit a záróünnepségen viselt.”
Biharkeresztesen leszállt a miskolci Földes diákja, Gáspár Attila, sajnos őt már nem faggathatom. Neki ez a harmadik olimpiája volt, idén sikerült megoldania a mindig nagyon nehéz hatos példát. Ez az 594 diák közül csak 18-nak sikerült.
Matolcsi Dávid következik a Fazekasból, ő jövőre érettségizik: „Élveztem az Andris által említett spontán parádét, én lobogtattam a magyar zászlót. Ezen kívül sokat beszélgettem, különösen érdekes volt egy hosszabb eszmecsere a szír csapat egyik tagjával. Az utolsó napon a Babes-Bolyai egyetem egyik tanára, Márkus András nagyon kedves és hozzáértő idegenvezetést tartott Kolozsvár nevezetességeiről. Építészet, történelem, megelevenedő korok. Hallgattam volna még!”
A vonaton együtt utazunk Kós Gézával, aki a problémakiválasztó bizottságban dolgozott és a javítást felügyelő koordinálásban is közreműködött. Géza azt emeli ki, hogy annak idején versenyzőként egészen más szemszögből látta az olimpiát: „Most a feladatok előkészítése, kiválasztása, a zsűri munkája oldalán voltam. A javasolt problémák válogatása, a shortlist összeállítása komoly, szakmai munka. A kiválasztás, a zsűri szavazásai olykor diplomáciai jellegűek. Sokféle érdek ütközik, a csapatvezető tanárok eltérő vehemenciával és vitastílussal képviselik országukat. A szervezők kiváló munkafeltételeket teremtettek, nagyon segítőkészek voltak. Április végén elkezdődött a 49 ország által javasolt 168 feladat feldolgozása. Májusban skype-os beszélgetések során szűkült kb 60-ra a kör. Az olimpia előtt 18 napig dolgoztunk Bukarestben, így állt össze a zsűri elé kerülő 28 feladatos shortlist.”
A problémakiválasztó bizottság
Pelikán József tanár urat meghívták a román televízió magyar nyelvű adásába, élőben közvetítették az interjút. Most a következőket emeli ki: „Az olimpákon az egyik legnagyobb kihívás a csapatvezetőknek a versenyzők megoldásainak a koordinátorokkal közös kiértékelése, amit minden évben feszített tempóban sikerül megcsinálnunk Dobos Sándorral. A zsűritagoknak a korábbi évekhez hasonlóan olyan sok volt az elfoglaltságuk, hogy Kolozsvárból szinte semmit sem láttam. (Szerencsére jártam már itt korábban.) A szervezők, élükön Radu Gologan professzorral, a Román Matematikai Társulat elnökével kiváló munkát végeztek. A nyitó- és záróünnepség beszédeit túl soknak és túl hosszúnak találták diákok és tanárok egyaránt. Üdítő kivétel volt Geoff Smith, az olimpia irányító testületének elnőke, aki köszönetmondások után rövid beszédét azzal zárta, hogy ezt egyúttal nevezésnek is tekinti a legrövidebb beszédért folyó versenybe. Sokak számára okozott fájdalmat, hogy az olimpiai programok miatt az egyidejűleg zajló labdarúgó világbajnokság mérkőzéseit nem láthatta.”
Az olimpia befejeztével a szokásos búcsúzkodások során mindenki azzal távozott: viszontlátásra jövőre Bath-ban, Angliában!
Lejegyezte: Dobos Sándor
a magyar olimpiai csapat helyettes vezetője