„Kiküldött tudósítónk”, Tóth János beszámolója a 11. Európai Matematikai és Elméleti Biológiai Konferenciáról, Lisszabonból. (2018. július 22–27.) A matematikai biológia éve alkalmából megrendezett konferencia beszámolóját más magyar résztvevők megjegyzései is színesítik, így több szemszögből kaphatunk képet a biomatematika néhány időszerű és népszerű ágáról. A csoportkép a http://ecmtb2018.org/group oldalán jelent meg.
Kiküldött tudósítónk beszámolója a 11. Európai Matematikai és Elméleti Biológiai Konferenciáról, Lisszabonból. (2018. július 22–27.)
A matematikai biológia éve alkalmából a téma európainak nevezett, de 60 országból érkezett, mintegy 700 résztvevő jelenlétében megtartott konferenciáját Portugália fővárosában, Lisszabonban tartották. A rendező az Európai Matematikai Társaság és a Matematikai és Elméleti Biológia Európai Társasága égisze alatt a Portugál Matematikai Társulat volt.
A kilenc plenáris előadáson kívül – közülük az egyiknek Szathmáry Eörs az előadója – 455 rövidebb, 20 perces előadás hangzott el, és 119 posztert tekinthettek meg a résztvevők.
Eldönthetetlen vitákat lehet folytatni az ideális konferenciaméretről. A 100 vagy még inkább 50 fő alatti rendezvények jó szervezés esetén olyan kutatókat hoznak össze, akik rendelkeznek egy közös tudásalappal, ezért nem kell minden előadónak a kályhától kiindulnia. A résztvevők személyesen vagy legalább munkásságukon keresztül nagyrészt ismerik egymást, sok esetben a konferencia alatt közös munka kezdődhet vagy folytatódhat.
Ez a konferencia egészen más jellegű volt. Nyilvánvaló hátránya, hogy a legjobb beosztás ellenére számos érdekes előadást nem voltunk képesek meghallgatni: Lisszabonban párhuzamosan 12 teremben zajlottak az előadások. Az időtartamokat az elnökök szigorúan betartatták, a termek egymáshoz közel estek, ilyen problémák nem voltak. Előnye viszont a nagy méretnek (nem óriásit mondtam, biológusok képesek 30 ezer fővel konferenciát szervezni!), hogy ,,mindenkit” meg lehet találni. Pontosabban szólva: sok kiváló kutató van jelen, és némi igyekezettel ezek közül néhány számunkra fontossal tudunk találkozni. Előrehaladottabb életkorban az is visszatérő – néha kellemes – élmény (a tanulságot ajánlom az ifjabbak figyelmébe!), hogy az ember olyasvalakit lát újra, akivel 20–30 éve volt együtt jelen valamely konferencián.
Nem elhanyagolható mellékhatás az sem, hogy az azonos országból jöttek nyugodtabb körülmények között tudnak beszélgetni, mint az otthoni rohanásban, ahol elkerülik egymást olyanok is, akiknek lenne mondanivalójuk egymás számára.
Ami a konferencia tartalmát illeti: nyilván a biomatematika néhány időszerű és népszerű ága került elő, de nem tudom megítélni, hogy mennyire voltak reprezentatívak az előadások. Valószínű, nem az egyedüli voltam, aki a saját buborékjában jól érezte magát, és néha kikukucskált. Néhány témát említek itt csak: szövetek növekedése, sejtmozgás, evolúció járványterjedés, immunológia, neuronhálózatok, tanulás és evolúció, embrionális fejlődés, morfogenezis, reakció-diffúzió egyenletek; de az érdeklődőknek inkább javaslom a konferencia honlapját: http://www.ecmtb2018.org
Ugyanott az előadások kivonatát tartalmazó füzetke is elolvasható.
A hőmérséklet végig kellemes, 25 C körüli volt, távozásunk után kezdtek csak 40-50 C fokkal riogatni a meteorológusok. Fizikai jóllétünkről a szervezők kiválóan gondoskodtak.
Beszámolóm végén átadom a szót néhány magyar kollégának, hogy személyes megjegyzéseikkel egészítsék ki és színesítsék a fentieket.
Tóth János
Néhány személyes reflexió
Három miniszimpózium is zajlott a formális reakciókinetika témakörében, magam ezekre voltam leginkább kíváncsi. Kiváló alkalom nyílt arra, hogy előadásaikon keresztül képet kapjak arról, hogy aktuálisan mi foglalkoztatja a terület aktív művelőit. A szünetekben, illetve esténként pedig – a szokásokhoz híven – hasznos beszélgetések zajlottak potenciális együttműködésekről.
Boros Balázs
Azt hiszem, 2002 óta a Matematikai és Elméleti Biológia Európai Társasága összes konferenciáján részt vettem. Nekem is kicsit túl nagy méretű ez az esemény, amiben az a biztató, hogy egyre nő, jelezve, hogy ez a tudományág jelentős fejlődésen megy át. A konferencia pont ebben nyújt jó tájékozódási pontot. Kétévente ezeken a konferenciákon át lehet látni, hogy merre tart a matematikai biológia, melyek a legújabb kérdések és módszerek, és milyen újabb és újabb biológiai problémáknál segíthet a matematikai megközelítés.
Csikász Nagy Attila
Két veszélye van egy ilyen jellegű konferenciának: a matematika és a biológia; valamint a mélység és exploráció között is könnyű a ,,pad alá esni". Itt ezek egyikét sem tapasztaltam. A „vegyünk egy jó bonyolult rendszert és írjunk rá egy teljesen általánosíthatatlan modellt” típusú, azonnal álomba döntő előadás ritka volt. Tanulságos volt továbbá megtapasztalni a számomra tárgyban távol eső biológiai aldiszciplínák matematikai vonalvezetését. Ami többnyire (kissé egyoldalúan) ,,alkalmazott dinamikai rendszerek" volt.
Czégel Dániel
Én az egyik matematikai járványtani miniszimpóziumra kaptam meghívást, ahol volt szerencsém a téma alapvető monográfiájának
(http://press.princeton.edu/titles.9916.html) két szerzője, Odo Diekmann és Tom Britton között előadást tartani. A konferencia méretében már az Európai Matematikai Kongresszusokhoz mérhető, és megmutatta, hogy milyen nagy és változatos területté nőtte ki magát a matematikai biológia. Az ECMTB mentori programjában is rész vettem, ahol két tehetséges fiatal matematikus, egy olasz és egy lengyel hölgy mellé osztottak be mentornak. Amúgy feltűnő volt, hogy milyen sok a fiatal a résztvevők között.
Röst Gergely
Szathmári Eörs kézfeltartásos felmérést készített az előadása elején a matematikus-biológus arányról a konferencián. A szerzők képviseletében a matematikus tábort gyarapítottam. Társzerzőim: biológus, fizikus, agysebész. A konferencián ismertetett eredményünk pedig biológust, orvost, fizikus, közgazdászt, minden tudományág művelőit érdekelhet, mivel a kauzális kapcsolatok feltárásának új lehetőségéről szól. Ha két rendszert megfigyelve kellő hosszú idősort tudunk rögzíteni, akkor ebből az új, ,,Dimensional Causality" módszer megadja annak a valószínűségét, hogy a rendszerek között egy- vagy kétirányú kauzális kapcsolat, befolyás van, illetve, hogy mindkettőt egy nem megfigyelt, rejtett harmadik okozza, hajtja meg. Természetesen a függetlenséget is kimutatja a módszer, ereje viszont az eddig csak heurisztikus módszerekkel kimutatott rejtett közös ok feltárásában van. A módszeren alapuló algoritmus (és cikk) hamarosan hozzáférhető lesz, bárki kipróbálhatja saját mérésadatain.
Telcs András
Magam igazából mégsem az Érintő kiküldöttjeként, hanem úgy kerültem ide, hogy kezd stabilizálódni egy néhány tucat főnyi formális reakciókinetikusból álló (egyre több európai kollégát is tartalmazó) mag, akik rendszeresen konferenciákat szerveznek külön (esetleg egynapos budapesti workshopokat, ld. az Érintő előző számát, ahonnan az is kiderül, hogy mi az a formális reakciókinetika), vagy mások közé befurakodva. Itt ez utóbbi történt: benyújtottunk (Elisenda Feliu, Carsten Wiuf és Josef Hofbauer vezetésével) 4 javaslatot miniszimpóziumra, hármat elfogadtak, aki pedig kimaradt, az külön jelentkezett előadónak 😊.
Tóth János