Nagy örömmel olvashattuk december végén, hogy a Német Kutatási Alap (Deutsche Forschungsgemeinschaft, DFG) nagy presztízsű Leibniz-díjának egyik díjazottja ifjabb Székélyhidi László. A 2,5 millió euróval támogatott díjat 2018. március 19.-én adják át Berlinben.
Székelyhidi László matematikus családba született, édesapja és öccse is matematikaprofesszor. Egyetemi tanulmányait az Oxfordi Egyetemen végezte Charles Batty irányítása alatt, 2000-ben a Gibbs-díjjal jutalmazták. Lipcsében a Max Planck Intézetben doktorált 2003-ban, témavezetője Stefan Müller volt. Princetoni és Zürichi tartózkodás után 2007-ben a Bonni Egyetem professzora lett, majd 2011 óta a Lipcsei Egyetemen az Alkalmazott Matematikai Tanszéket vezeti.
Munkásságát eddig is számos díjjal elismerték, közülük kiemelendő az Oberwolfach-díj. 2011-ben nyerte el az Európai Kutatási Tanács ERC Starting Grant, majd 2017-ben az ERC Consolidator Grant pályázatainak támogatását.
A DFG a díjhoz kiadott indoklásában a következőket írja: A 2018-as Leibniz-díjat a parciális differenciálegyenletek elméletében elért kiemelkedő eredményekért Székelyhidi László kapja. Az általa kidolgozott módszerek nagymértékben gazdagítják az analízis és a geometria közötti eszmecserét. Új meglátásai szűk szakterületén túlmenően is kiemelkedő jelentőségűek, például a hidrodinamika Euler egyenleteire vagy a kontinuummechanikára. Az Euler-egyenletek több mint 200 éve nagy kihívást jelentenek a matematikusokra. Camillo DeLellisszel közös munkája, amelyben nemsima megoldásokat tudnak konstruálni, új utakat nyitott: lehetőség nyílt az Onsager-sejtés bizonyítására. Az Onsager-sejtés azt mondja ki, hogy alacsony Hölder-folytonosságú megoldások nem tartják meg az energiát, hanem az energia fizikailag teljesen motiválatlan módon csökkenhet vagy nőhet. A kontinuummechanika területén még doktori disszertációjában egy olyan polikonvex variációs problémát konstruált, melynek az extrémuma sehol sem differenciálható. Daniel Faracoval közös munkájában pedig egy olyan kompaktsági eredményt ért el, mellyel a Murray-sejtéshez kerültünk közelebb.
Végül engedtessék meg nekem néhány személyes megjegyzés. Lacival 1998-ban Blaubeurenben ismerkedtem meg, ahol az Internet Seminar Workshopon operátorfélcsoportokról tartott szemináriumi előadást. Nemcsak lehengerlő matematikai tudásával tűnt ki, hanem gyönyörű hegedűjátékával is. Ott tudtam meg, hogy sokáig kacérkodott egy hivatásos zenészi karrierrel, melyet aztán szerencsénkre feladott. Nagy megtiszteltetés volt a számunkra, hogy 2014 őszén az MTA-ELTE „Numerikus Analízis és Nagy Hálózatok” kutatócsoportja vendégeként fél évet Budapesten töltött. Büszkék vagyunk rá, hogy tanulhattunk tőle.
Bátkai András
ELTE TTK Alkalmazott Analízis és Számításmatematikai Tanszék
Megjegyzés. Székelyhidi László díjáról a magyar sajtóban több cikk is megjelent, többek között:
https://index.hu/tudomany/2018/01/08/magyar_matematikus_kapott_rangos_nemet_tudomanyos_dijat/
http://mta.hu/tudomany_hirei/szekelyhidi-laszlo-elnyerte-a-leibniz-dijat-108363 (az általunk közölt fotó az itt megjelent fénykép változata.) Forrás: Universität Leipzig/Swen Reichhold . (A Szerk.)