A 2018. júniusában Oxfordban megrendezett European Wolfram Technology Conference célja az volt, hogy a Wolfram nyelv (korábban: Mathematica) használói és oktatói megismerkedhessenek a legújabb fejleményekkel.
A konferencián az összes divatos kifejezés (felhő, mélytanulás, mesterséges intelligencia, neuronhálózatok, adattudomány, gépi tanulás stb.) előfordult, miközben voltak érdekes előadások is, amint erről az olvasó is meggyőződhet a konferencia honlapján.
Szó volt tételbizonyító programról, amely azért inkább oktatási célra használható. Hallgattam előadást a matematika és a művészetek kapcsolatáról, a SystemModeler alkalmazásairól. Sokszor említették a Computational Thinking jelszót is. Ahogyan ezt elővezetik, az számomra nem annyira rokonszenves. Teljesen egyetértek azzal, hogy folytatni kell a matematikai programcsomagoknak a kötelező matematikaoktatásba bevezetésére irányuló reménytelen küzdelmet, és azzal is, hogy amit géppel lehet jobban megoldani, azt úgy érdemes. Viszont azt gondolom, hogy mindezt rá kell építeni a magyar matematikaoktatás (konkrétan Varga Tamás, Szeredi Éva, Pósa Lajos) hagyományaira, a felfedeztető oktatásra. És akkor még csak az elitképzésről beszéltünk…
Hallhattunk kifejezetten matematikai előadást arról, hogy parciális differenciálegyenletek numerikus megoldását miként segítik a program szimbolikus képességei. On the Package ReactionKinetics.wl címmel (Nagy Attila Lászlóval és Papp Dáviddal közösen) magam is előadást tartottam.
A vacsorán maga az alkotó, Steve Wolfram jelenlétében gyújtották meg a 30. születésnaphoz illő torta csillagszóróját. (Persze nem Stephen Wolfram, hanem a Wolfram Research megalapításának harmincadik születésnapját ünnepelték.)
Számomra jó néhány eddig látott neves egyetem (Princeton, Kyoto, Harvard, Párizs 6 (Jussieu)) után is nagy élmény volt látni a nevezetes épületeket, a gyönyörű környezetet.
A konferencia csak két napig tartott, de mivel meghívást kaptam az egyetem Matematikai Intézetébe, az Andrew Wiles Buildingbe, ahol személyesen és az irodalomból ismert kollégák is dolgoznak, örömmel látogattam el oda is. A szabadidő egy részét is szakmai csevegéssel összekötött találkozásokra fordítottam.
Oxford, az Andrew Wiles Building, amely előtt a földön valódi Penrose-csempézés csodálható meg.
Végül egy magyar sikerrel szeretném befejezni. Az egysorosok (bizonyos, szigorú szabályoknak eleget tevő, legfeljebb 128 karakter hosszágú, bonyolult feladatokat megoldó programok, lásd például http://blog.wolfram.com/2016/11/09/the-2016-wolfram-one-liner-competition-winners/) versenyében Konczer József (Wigner Fizikai Kutatóközpont) megoldására dicséretet kapott.
Tóth János
BME TTK MI Analízis Tanszék
Az utazást a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal támogatta (SNN125739).
(Bevezető képünkön a Penrose-burkolat fotója részlet az Oxfordi Egyetem Matematikai Intézetének honlapjáról. Maths_Opening_3.10.13_by_John_Cairns-82).