XXXII. Magyar Operációkutatási Konferencia

Az operációkutatás mint önálló tudományterület a II. világháború során született: maga az operáció szó hadműveletre utal, a kutatás célja pedig kezdetben a haderő optimális mennyiségének, ütemezésének megtalálása volt. A háború után az optimalizálás tudománya elsősorban gazdasági és mérnöki területeken fejlődött tovább. Mai állapotában az operációkutatás egy szerteágazó, gyakran önmagában is szép és mély matematikai módszertanon alapuló, rengeteg gyakorlati alkalmazással rendelkező tudományterület.

Magyarországon a tudományág térhódítása az 1960-as évekre tehető, párhuzamosan az alkalmazásához szükséges számítástechnika elterjedésével. Az operációkutatás köré épülő hazai konferenciák is ekkor indultak, elsősorban matematikusok, közgazdászok és mérnökök részvételével. Az operációkutatás (határon belüli és kívüli) művelőinek összességét megszólító Magyar Operációkutatási Konferenciát régebben évente, az utóbbi pár évtizedben pedig kétévente rendezik meg. Az eseményt három tudományos társaság szervezi egymást követve: a Bolyai János Matematikai Társulat, a Gazdaságmodellezési Társaság és a Magyar Operációkutatási Társaság.

Idén a Bolyai János Matematikai Társulat volt a soros főszervező, a konferenciát 2017. június 14. és 16. között tartották Cegléden. A konferenciát az MTA SZTAKI támogatta.

Az előadások témakörei rengeteg módszertani és alkalmazási területet érintettek, például

• Döntéselmélet
• Folytonos optimalizálás
• Gazdasági modellezés
• Gráfelméleti problémák
• Hálózati alkalmazások
• Ipari alkalmazások
• Játékelmélet
• Menedzsment alkalmazások
• Optimalizálás és irányítás
• Ütemezési és pakolási modellek
• Valószínűségi-statisztikai modellek

A plenáris előadások is több irányból közelítették meg az operációkutatást. Illés Tibor (BME Matematika Intézet) „Farkas lemmától az EP-tételekig” című előadása a módszertani oldal fejlődésére mutatott példát. Farkas Gyula 1894-ben született lemmáját nemzetközi szinten is a modern operációkutatás egyik előhírnökének tartják. Az előadó innen indulva alternatíva tételeken keresztül jutott el egyik aktuális kutatási területéhez, a lineáris komplementaritási feladatok lényegében polinomiális idejű megoldó algoritmusaihoz.

Az alkalmazási-modellezési oldalt mutatta be Mellár Tamás (PTE Közgazdaságtudományi Kar) „A potenciális kibocsátás, útfüggőség és hiszterézis-hatás” című előadása. A potenciális kibocsátás vagy másnéven egyensúlyi növekedési pálya becslése fontos információ a gazdaságpolitika számára a tényleges és a potenciális kibocsátás különbségeként adódó kibocsátási rés (output gap) ismeretén keresztül. Az előadás részletesen tárgyalta, hogy az (i) aggregált kereslet jelentős változása, (ii) a különféle átállási és tranzakciós költségek, (iii) az inflációs hatások, (iv) a beruházások és a tőkeállomány változása, (v) a technológiai megújulás és a szerkezeti váltás miként befolyásolják és változtatják meg a potenciális növekedési pályát.

Fleiner Tamás (BME VIK) „Mire jók a stabil párosítások?” című előadása a stabil párosítások a fixponttételre és gráfokra alapozott megközelítését és az ebből adódó eredményeket mutatta be. A stabil párosítások története 1962-ben kezdődik, amikor Gale és Shapley a lánykérő algoritmus segítségével demonstrálták, hogy mindig lehetséges stabil módon összeházasítani ugyanannyi férfit és nőt. Ezt követően Roth mutatott rá arra, hogy ezen múlik az USA-ban alkalmazott, központosított rezidensprogram sikere, azaz hogy az egyes kórházak nem próbálják a többiek elől megszerezni a legígéretesebb medikushallgatókat. A stabil párosítás alkalmazható további területeken pl. az egyetemi felvételi eljárások során, élődonoros vesetranszplantációk esetében is. Az alkalmazhatóság fontosságát mutatja, hogy idevágó munkásságuk elismeréseképp 2012-ben Roth és Shapley kapták a közgazdasági Nobel-emlékdíjat.

A konferencia külön szekciókkal tisztelgett a tavaly elhunyt Prékopa András, a Rutgers University professzora és az ELTE TTK Operációkutatási Tanszék professzor emeritusa emléke előtt. Tanítványai, munkatársai előadásaikban felelevenítették a közös munka személyes emlékeit illetve bemutatták annak eredményeit. Prékopa András professzor a magyar operációkutatás úttörője volt. Első operációkutatás témájú előadását 1958-ban tartotta. Szervezőképessége eredményeképpen már az ELTE 1965. évi reform tantervében elfogadták a matematikus szakon belüli operációkutatási szakirány létesítését. Túl az operációkutatás magyarországi meghonosításában elért eredményein, nemzetközi szinten is elismert tudós volt: a sztochasztikus programozás területének egyik legismertebb kidolgozója, kutatója. Már 39 évesen egyetemi tanár lett, ő alapította az ELTE Operációkutatási Tanszékét, ezenkívül oktatott a BME-n illetve vezette a SZTAKI Operációkutatási Osztályát. 1985-ben elfogadta az Amerikai Egyesült Államokbeli Rutgers Egyetem Operációkutatási Központjának meghívását, ahol haláláig full professor pozícióban dolgozott. Közel hatvanan szereztek témavezetése alatt doktori fokozatot, többen közülük azóta neves hazai és külföldi egyetemek tanárai lettek. Külföldi kapcsolatain keresztül számos tanítványának és kollégájának segített bekapcsolódni a nemzetközi kutatás vérkeringésébe. Ő szervezte az első magyarországi operációkutatási konferenciákat, ahol a programot több külföldi élvonalbeli kutató meghívásával tette még színvonalasabbá.

A Magyar Operációkutatási konferencia egyúttal hagyományos helyszíne két operációkutatással kapcsolatos díj átadásának is. Az Egerváry Jenő emlékplakettet a Magyar Operációkutatási Társaság (MOT) alapította. Az elismerést az operációkutatás és szélesebb körben az alkalmazott matematika területén sok éven át folytatott eredményes kutató, oktató munkáért, illetve a MOT szakmai tevékenységének tartós, aktív segítéséért lehet elnyerni. Az idei díjazott Komlósi Sándor volt. A Pécsi Tudományegyetem Közgazdaságtudományi Karának professzora a konvexitás elmélet területén elért kiemelkedő eredményeiért, illetve az operációkutatás területén folytatott jelentős hatású szakmai közéleti tevékenységéért kapta az elismerést.

A Krekó Béla díjat a Gazdaságmodellezési Társaság kuratóriuma ítéli oda. Idén Mellár Tamás vehette át az elismerést, ő ugyancsak a Pécsi Tudományegyetem Közgazdaságtudományi Karának professzora. A díjat a makromodellezés terén kifejtett hosszú és eredményes kutató- és oktatómunkájával, valamint a Gazdaságmodellezési Társaság munkájában való aktív részvételével érdemelte ki. Mellár Tamás pályája során mindvégig foglalkozott a gazdaság működésének matematikai modellezésével, fő kutatási irányai a makro-gazdaságpolitika és a fejlődés-gazdaságtan. Az elméleti munka mellett valós adatokon végzett elemzésekkel is vizsgálja a modellek és tényadatok kapcsolatát.

A konferenciának az előadásokon túl fontos részei voltak a kávészünetek, közös étkezések és az esti bankett. A különböző itthoni és külföldi munkahelyeken dolgozó, kutató résztvevőknek itt lehetőségük nyílt régi szakmai és személyes kapcsolataik ápolására, illetve szert tenni új ismeretségekre. A visszajelzések alapján elmondható, hogy a konferencia sikeresen teljesítette azt a célt, hogy a magyar operációkutatók jobban megismerjék egymás munkáját, és természetesen egymást is. A következő konferenciára 2019-ben kerül sor a Magyar Operációkutatási Társaság főszervezésében: előre is sikeres munkát kívánunk nekik.

A konferencia programja és előadásai is megtalálhatóak az alábbi honlapon: http://www.bolyai.hu/mok17.htm

Mádi-Nagy Gergely

ELTE TTK Operációkutatási Tanszék

a szervezőbizottság titkára