Valószínűleg kevesen tudják elképzelni középiskolásként, hogy mivel is foglalkozik pontosan az, aki matematikát tanult az egyetemen, és ahelyett, hogy tanárnak ment volna vagy kutatóvá vált volna, egy határterületen találja magát. Kránicz Gréta és Szikszai Mónika mindketten az ELTE alkalmazott matematika alapszakán, majd a biztosítási es pénzügyi matematika mesterszakán végeztek. Most az MSCI amerikai székhelyű pénzügyi szolgáltató cégnél dolgoznak Budapesten, multikulturális környezetben, kockázatkezelési-kutatási területen. A következő oda-vissza interjúban arról beszélgetnek egymással, hogy mi volt a motivációjuk, amikor pályát választottak, hogyan tekintenek vissza a tanulmányaikra, és hogy milyen tapasztalataik vannak matematikusként a pénzügyi világban.
SzM: Az egyetem alatt elkerültük egymást, így szerencsére nem kell eljátszanunk, hogy nem ismerjük egymást régről, ezért én tényleg örülök ennek az interjúnak! Gréta, mesélnél picit a történetedről, hogyan választottad a matekot és hogy kötöttél ki végül itt, az MSCI-nál?
KG: Én 2010-ben kezdtem az ELTE-n az alkalmazott matek BSc-t majd 2013-ban Biztosítási és Pénzügyi matematika mesterszakon folytattam a tanulmányaimat. Ennek befejezése után, 2015-ben érkeztem az MSCI-ba. Ha valaki esetleg még nem hallott róla, ez egy New York-i székhelyű nemzetközi pénzügyi adat- és eszközszolgáltató cég. Egy ideig a Morgan Stanley (amerikai befektetési bank, jelentős budapesti háttérirodával) része volt, de ma már különálló cég, csak a nevében őrzi a régi tulajdonosának kezdőbetűit. A legtöbben az indexeiről ismerik az MSCI-t, amiket a pénzügyi piacokon a világon mindenhol használnak. Az index olyan mutatószám, ami valamilyen szempontból kiválogatott befektetési eszközök árváltozását követi. Ezen kívül jelentős még a kockázatkezelési üzletág, ahol szoftvereket és adatot szolgáltatunk az ügyfeleinknek. Én a kockázatkezelési üzletágban kezdtem itt dolgozni, az Analytical Quality Assurance csapatában. Nemrégiben váltottam a cégen belül, most a Model Validation Research csapatban dolgozok.
SzM: Nekem is hasonló a történetem, csak minden egy évvel korábban történt és az MSCI előtt gyakornokoskodtam, majd dolgoztam 5 évet a Morgan Stanley-nél is. Kicsit több, mint egy éve csatlakoztam az MSCI Research csapatához. Te nem voltál gyakornok az egyetem alatt, Gréta?
KG: Csak pár hónapot az OTP-nél. Statisztikai jellegű elemzéseket készítettem, akkor még nem tudtam sokat a pénzügyekről, viszont nagyon érdekes első munkatapasztalat volt.
SzM: Igen, én is nagyon örülök, hogy részt vettem gyakornoki programon az egyetem alatt. Nagyon jó lehetőség volt, hogy kisebb tét mellett megismerjem, hogy milyen lehetőségeket tud kínálni egy ilyen nagyvállalat, milyen feladatokat kell megoldani, tetszik-e egyáltalán az atmoszféra. Te a gyakornoki tapasztalataid alapján döntötted el, hogy pénzügyi irányba fogsz továbbtanulni?
KG: Nem, viszonylag korán hallottam már a biztosítási és pénzügyi matematikáról. Valószínűleg az játszott ebben közre, hogy akkoriban indult ez a szakirány és sok helyen reklámozták, pl. egyetemi nyílt napokon. Még nem tudtam, pontosan mit jelent ez, de jól hangzott. Persze menet közben néha meggondoltam magam, nézegettem az operációkutatás, vagy a programozó matematikus szakirányt is, de a 3. év végére visszataláltam az eredeti célomhoz. Az pedig, hogy eredetileg a matekot választottam, valószínűleg apukám hatása, aki programozó.
SzM: A családi háttér nálam is fontos volt, én is részben azért mertem matek szakra jelentkezni, mert anyukám is ott végzett. A középiskolai osztálytársaim nem értették, hogy hova akarok vele kilyukadni, de én reménykedtem, hogy sok lehetőséget rejt magában, el lehet sajátítani egy jó alapot, megtanít gondolkozni és több irányba is indulhatok, miután végeztem. Aztán az egyetemi évek alatt kikristályosodott, hogy valamilyen határterület felé szeretnék elmozdulni, jókor talált meg a Morgan Stanley kampánya az egyetemen, ahol úgy reklamozták magukat, mint ahol lehet használni, amiket tanultunk. Neked még milyen irányba mozdultak el az ismerőseid, akikkel együtt jártatok egyetemre?
KG: A matematika BSc elvégzése után sokan mentek programozói területre, például van, aki ma önvezető autót programoz, de van, aki megmaradt tisztán a matematikánál és útvonal-optimalizálassal foglalkozik, vagy éppen fizikus lett. Egyetértek, hogy azért is nagyon jó matematikusként továbbtanulni, mert rengeteg lehetőséged van a későbbiekben.
SzM: Nekem is több ismerősöm dolgozik képfelismerésen vagy épp építészeti tervező szoftveren. Legtöbben, akik Magyarországon az iparban helyezkedtek el, mégis valamelyik nagy pénzügyi szolgáltónál dolgoznak (MSCI, Citi, Blackrock, Morgan Stanley).
Térjünk rá szerintem, hogy mivel lehet itt foglalkozni. Te hogyan mondanád el például nagymamádnak, hogy mit csinálsz minden nap a munkahelyeden?
KG: Hát lehet, hogy a nagymamámnak ez nem sokat segít, de úgy szoktam megpróbálni elmesélni a dolgot, hogy egy pénzügyi szoftvert fejleszt a cég azon csapata, amelyben én is dolgozok. Vannak, akik kitalálják, hogy milyenek legyenek ezek a modellek, vannak, akik lefejlesztik ezt, mások pedig meggyőzödnek arról, hogy jól működik a dolog. A mostani csapatom olyan kutatásokat végez, amelyek segítenek abban, hogy az ügyfeleink problémáit megértsük és megoldásokat találjunk rájuk – mindehhez ezt a bizonyos szoftvert használjuk eszközként.
SzM: Az én csapatom is inkább belső felhasználója a szoftvernek, amit fejlesztünk. A saját eszközeinkkel próbálunk reagálni az éppen aktuális piaci történésekre, illetve segítünk az ügyfeleknek, hogy például megértsék, milyen kockázata van rájuk nézve a Brexitnek vagy a USA−Kína kereskedelmi háborúnak. Rendszeresen publikálunk blogpostokat az aktuális kutatási eredményekről, elemzésekről, ezekbe szerintem érdemes beleolvasni, majdnem teljesen elfogulatlanul ajánlom!
KG: Neked hogy néz ki egy átlagos munkanapod? Mivel töltöd az időd legnagyobb részét?
SzM: Nekem az első meglepetést a kezdetekkor az okozta, hogy nem annyira fix a munkaidő, mint képzeltem. Ha úgy alakul a reggelem, lehet, hogy kicsit később érek be, de van olyan is, aki kiugrik ebédidőben edzeni, elég rugalmas a munkaidő. Nagyrészt a gép előtt ücsörgök, bevallom sokszor fejhallgatóval, sokat dolgozok Matlabban és persze a belső fejlesztésű rendszerekkel. Emellett naponta általában 1-2 meetingem van, többször telefonon keresztül a különböző országokban dolgozó csapattagokkal, néha pedig ügyfelekkel.
KG: Igen, az nagyon érdekes, hogy milyen jól működik a közös munka a külföldi csapatokkal. Úgy érezheted, hogy tényleg benne vagy az események fősodrásában, nem csak asszisztálunk a fejlesztéshez. Elvárt, hogy vállaljuk a felelősséget, és magunk oldjuk meg a problémákat. Élvezem, hogy van kihívás, és hogy változatos a munkánk.
Tényleg, te hogy érzed, mennyire használod az egyetemen tanultakat?
SzM: Azt gondolom, hogy a mesterszakon tanultakat elég nagy arányban használjuk. Ha nem is kell pontosan minden részletre emlékezni, jó, ha sok mindenről van egy kialakult benyomásom, és tudom, hol kell keresni a megoldást a felmerülő problémákra. Szerintem nagyon fontos a hozzáállás, hogy ha szembesülsz egy kérdéssel, nem blokkolsz le, hogy mégis, honnan kéne tudnom a megoldást, hanem minden irányból próbálkozol megoldani azt.
Lenne, amit az egyetemi éveid alatt esetleg máshogy csináltál volna, látva, hogy most mire van szükség a munkád során? Én például sajnálom kicsit, hogy nem mélyültem el jobban egyik programozási nyelvben sem. Jó lett volna, ha már egyetem alatt kialakul bennem, hogy valamilyen nyelvet készségszinten használok és abban oldok meg problémákat.
KG: Én utólag azt látom, hogy érdemes nem csak arra összpontosítani, hogy tökéletesen megtanuld az anyagot, hanem keresni valami érdeklődési területet, amiben jobban elmélyülsz. Hogy úgy kerülj ki az egyetemről, hogy van valami specifikus, amihez értesz.
SzM: Jut még eszedbe valami fontos, amiről nem beszéltünk?
KG: Ó, igen! Itt vagyunk ketten lányok, és a matekról beszélgetünk...
SzM: Ez tényleg érdekes felvetés. Néha meglepődök, amikor egy nagyobb csapat meetingen körbenézek és feltűnik, milyen kevesen vagyunk lányok. (A kb. harminc fős Research csapatban most éppen négyen.) Máskor nem szoktam észrevenni, mármint a mindennapi munka során.
KG: Persze, én sem. Vajon mi lehet mégis az oka? Beszéltünk róla mostanában a csapatban is, de nem jutottunk egyéb következtetésre azon kívül, hogy sajnos már a jelentkezők között is arányaiban kevesebb a lány...
Szóval üzenjük azoknak a lányoknak, akik hamarosan döntenek a továbbtanulásukról, hogy merjenek belevágni a matematikus tanulmányokba és pályába, mert nagyon megéri!
SzM: Na majd hátha, miután megjelent ez a beszélgetés… 😊
Az interjút készítették (egymással): Kránicz Gréta és Szikszai Mónika