Interjú a SIAM John von Neumann Lecture Prize díjazottjával
Az amerikai ipari és alkalmazott matematikai társulat, a SIAM (Society for Industrial and Applied Mathematics) éves legjelentősebb díját Neumann János után nevezték el (John von Neumann Lecture Prize). Az 1959-ben alapított, és évente odaítélt díjat olyan kutatók kapják meg, akik munkásságukkal elévülhetetlen érdemeket szereztek az alkalmazott matematikában. A díjat az éves SIAM-találkozón adják át.
A 2019-es év díjazottja Margaret H. Wright professzorasszony volt. Wright professzorasszony a díjat optimalizációs problémák numerikus megoldási területén végzett úttörő kutatásaiért kapta. Ezzel a társulat történetében ötödik nőként nyerte el a Neumann-díjat. Wright professzorasszony az amerikai Stanford Egyetemen tanult. BSc diplomáját matematikából szerezte, majd MSc és PhD tanulmányait és kutatásait a számítástudomány témakörében végezte. Fokozatát 1976-ban kapta meg. Fiatal kutatói éveiben a Stanfordon a lineáris programozás olyan úttörőivel dolgozott együtt, mint Dantzig, Gill, Murray és Saunders. Akkoriban a csapat eredményei olyannyira jelentősnek számítottak, hogy ez még a New York Times címlapjára is került. A stanfordi éveket 1988-tól kezdődően az AT&T Bell Laboratóriumnál töltött ipari évek követték. A kutatási központ – amit a Nokia cég birtokol –az ipari megoldások mellett tudományos kutatásairól is közismert. Itt Wright professzorasszony rengeteg gyakorlati problémán dolgozott és számtalan mély eredményt publikált. Az ipari világból az akadémiai közegbe 2001-ben tért vissza a Courant Matematikatudományi Intézet (New York Egyetem) Számítástudományi Tanszékének tanszékvezető egyetemi tanáraként. A mai napig is ott dolgozik.
Wright professzorasszony szakmai nagyságát jelzi, hogy első nőként a SIAM elnöke volt, emellett az Amerikai Tudományos Akadémia, az Amerikai Mérnökakadémia és az Amerikai Művészeti és Tudományos Akadémia is tagjává választotta.
Az idei Neumann-díjátadó egyik különlegessége az volt, hogy a díjat a kilencedik Ipari és Alkalmazott Matematikai kongresszuson Valenciában adták át. Bővebben ugyanebben a számban írt beszámolónkban olvashatnak a kongresszusról.
A díjátadó másik érdekessége az volt, hogy Wright professzorasszony előadásának címében magyar érintettség is volt (,,Magyar lakoma alkalmazott matematikából”).
Mindezek kapcsán az Érintő számára az alábbi interjút készítettem vele:
Előadásában a valós életben felmerülő, New York város egészségügyi felügyeletéhez köthető problémáról beszélt. Kiemelte, hogy ezekkel a problémákkal nagyon nagy élvezettel foglalkozhat egy matematikus. Kifejtené ezt a gondolatát?
Stanfordi számítástudományi tanulmányaim során – ahol a PhD fokozatomat is szereztem – a hangsúly a valós életben felmerülő problémák megoldásán volt. Azon, hogy a matematika hogyan lehet hasznos, hogyan segíthet különféle módokon abban, hogy a világot jobb hellyé tegyük. Úgy láttam, hogy ez csodálatos. Így nagyon érdekelt a matematika, mert absztrakt, be lehet bizonyítani a dolgokat, és minden egzakt. Ugyanakkor a való világban ez már nem igaz. Szóval igazán lenyűgöző, ha megnézzük, hogyan viszonyulnak a valós helyzetek a matematikához. Személy szerint ezt nagyszerűnek tartom és szeretek ezzel foglalkozni. Amikor a Stanfordon dolgoztam, akkor a Stanfordi Gyorsító Központnak segítettünk a gyorsító fejlesztésében. De a Bell Laboratóriumnál dolgoztunk más gyakorlati problémákon is. A munka egy része – habár nem feltétlenül kellett volna – amelyet igencsak szerettem, az volt, hogy az üzleti világból érkező emberekkel dolgoztunk együtt. Jöhettek hozzánk, matematikusokhoz és számítástudománnyal foglalkozókhoz, és elmagyarázhatták a feladatot. Ahogy az előadásomban is mondtam, ilyenkor egy új nyelvet kell megtanulnunk. Volt, hogy mérnökökkel dolgoztunk, akik a vezeték nélküli mérnöki technológiát magyarázták el nekünk, míg mi a matematikai optimalizációt. Mindezt gyönyörűnek tartottam. Megértem, hogy vannak olyanok, akik ezzel nem akarnak foglalkozni, de én úgy gondolom, hogy ez jó dolog. Mindkét oldalt csinálhatod. Nagyon absztrakt tételeket bizonyíthatsz és gyakorlati problémákon is dolgozhatsz. És mindez nagyon is élvezetes.
Egy másik érdekes dolog, amit megemlített, hogy Neumann János fektette le a játékelmélet alapját. De ami igazán megragadta a figyelmemet ennek kapcsán, az az volt, hogy Neumann János saját maga írta a programjait. Miért hangsúlyozta ki ezt?
Azért hangsúlyoztam ki, mert manapság a gyakorlati projektek vezetői nem maguk írják ezeket a programokat. Mások által megírt programokat, könyvtárakat használnak, mondjuk a Mathworks-ét (szerk.: MATLAB), vagy a GitHubon találtakat töltik le és ezeket használják. Tegyük fel, hogy szükséged lenne például az előadásomban említett listázó algoritmusra, akkor csak egyszerűen használnád, és nem is gondolkodnál azon, hogy hogyan és miért írták meg úgy. Azt gondolom, hogy az embereknek nem szabadna elszalasztani a lehetőséget, hogy belelássanak a részletekbe. Ekkor ugyanis tényleg megértheted, hogyha valami nincs rendben a programmal. Ha pedig te vagy a projekt felelőse, akkor meg tudod nézni a kódot, és megtalálhatod, hogy hol is van a hiba. Azt hiszem, hogy ez az, ami elveszett. Sok emberrel beszéltem a kongresszuson és azt mondták, hogy amikor ilyen programcsomagokat használnak, az olyan, mintha csak egy gombot nyomnának meg. Ez egyre gyakrabban történik, és akik használják, nem tudják pontosan, hogy mit is csinálnak. A programjuk csinál valamit és talán nem is tudják, hogy mit és hogyan. Azt gondolom, hogy jó, ha meg tudjuk mondani valakinek: „nem értem a futtatásod eredményét. Hogy is van ez?” Ahogyan Marsha Berger mostani előadásában láthattuk: ő tisztában volt a részletekkel, így mondhatta, hogy „ez ezért van, ez a tolerencia, amit használunk, és ezért használjuk ezt a tolerancia szintet”. Ezt pedig nagyon nagyra tartom és szerintem ezt kellene folytatnunk. Talán ez a koromból is adódik, mert annakidején nagyon részletekbe menően tanultam meg programozni, nem úgy, mint sok későbbi számítástudományt tanuló hallgató. Ezt azért tartom fontosnak, mert Neumann Jánosról beszélünk, aki az elmúlt évtizedek, évszázadok legnagyobb elméinek egyike. És neki persze hogy magának kellett csinálnia, nemde? Nem volt, aki megírta volna neki a programokat, de gondolom, élvezte is a programozást. Ezért hangsúlyoztam ki.
Magyarként jóleső volt látni a magyar utalásokat: két levest és egy desszertet is láthattunk. Ezek Neumann János magyar származására utaltak volna?
Amikor felkértek az előadás megtartására, akkor arra gondoltam, hogy Uram Atyám, most mihez kezdjek? Mert ilyenkor az emberek a saját kutatásukról beszélnek igen részletesen, nem minden esetben, de általában igen. Arra gondoltam, hogy jó volna Neumannhoz kötődően valami olyat előadni, amihez én igazán értek. Gondolkodtam, hogy most mit is tegyek, és akkor olvastam valamit. Valaki azt mondta, hogy ha megkérdezed a matematikusokat, hogy Neumann János mivel is foglalkozott, akkor mindegyik a saját szakterületét mondja. Ha pedig egy fizikust kérdezel, ő a kvantumechanikát említi, ha egy számítástudománnyal foglalkozót, az azt mondja, hogy ő alkotta meg a számítógépet. Ekkor azon törtem a fejem, hogyan használhatnám és hozhatnám ezt Magyarországgal kapcsolatba. Nem tudtam sokat Magyarországról. Eszembe jutott, hogy az étel jó lenne. Szóval ha bárkitől megkérdeznék – remélem nem sértő – hogy mondjon egy magyar ételt, akkor az a gulyást mondaná, az a legismertebb. Pont ilyen, amikor az emberek a saját területük nagyjaként említik Neumann Jánost. Miközben ő mindegyikben jelentős volt. Ezért gondoltam erre az előadáscímre (szerk.: „Magyar lakoma alkalmazott matematikából”). Amikor hozzákezdtem – ahogy az előadásban is említettem – akkor az volt a szándékom, hogy nagyjából 6−7 különböző területet említenék. De egy 45 perces előadásban ez lehetetlen. Így úgy gondoltam, hogy legfeljebb kettőt érinthetek. Az interneten képeket kerestem, sok honlap van „a legjobb 25 magyar étel”, vagy „hol egyél Budapesten”, vagy valami hasonló találattal. Nagyon jó képeket találtam: pár levest és talán pár kenyérfélét (szerk.: sajtos lángost), ami ínycsiklandóan nézett ki. A legvégére szerettem volna valami desszertet, ami Neumann János kódjainak rétegeire utal. Hallottam a dobostortáról, és találtam is róla egy jó képet.
Az utolsó kérdés. Nyilvánvaló, hogy a szakma már elismerte jelentős hozzájárulását a matematikához és a számítástudományhoz, hiszen AMS (American Mathematical Society) és SIAM ösztöndíjas, és számos elismert tudományos tanácsban tag. Mégis mit jelent Önnek ez a Neumann-díj?
Nos, nagyon sokat jelent, mert a SIAM legnagyobb presztízsű díjának tekinthető. Mindig is olyan díj volt, amit minden előadó nagyra értékelt. Nem gondoltam volna, hogy valaha is megkapom, így nagyon különleges. Azért is, mert már hallgató korom óta aktív tagja vagyok a társulatnak és szeretem a SIAM-et. Ez egy nagyszerű szervezet. Boldog vagyok, hogy megkaptam a díjat. Nagyon féltem és ideges voltam az előadás miatt, de nagy megtiszteltetésnek éreztem. Szóval nagyon sokat jelent és így lehetőségem nyílt arra. hogy Neumannról még többet megtudjak. Tudtam pár dolgot róla, de nem olyan sokat, és nem ismertem a teljes munkásságát. Mint például az 1928-as játékelméleti könyve, egészen hihetetlen! Úgy gondolom, hogy ő nagyon de nagyon híres lehet Magyarországon.
Köszönöm szépen az interjút!
Szívesen.
Az interjú után még lehetőség nyílt Wright professzorasszonnyal hosszabban is beszélgetnem. Itt biztosan sokunk nagy örömére szolgál hallani, hogy részletesen ecsetelte, hogy stanfordi évei alatt milyen nagy hatással voltak rá Pólya György és Szegő Gábor, valamint kutatói pályáján Lovász László eredményei.
Fekete Imre
Alkalmazott Analízis és Számításmatematikai Tanszék
Eötvös Loránd Tudományegyetem