...avagy közösségépítés matematikus fejjel
Idén tavasszal háromrészes workshopsorozat indult olyan matematikusok részvételével, akik fontosnak tartják, hogy a matematika világában különböző területeken dolgozók szorosabban kapcsolódjanak és gondolkodjanak, vagy akár tegyenek együtt. A cél egyrészt, hogy az akadémiai szektorban és a különböző cégeknél foglalkoztatott matematikus végzettségűek jobban megismerjék egymást. Másrészt pedig a matematikával kapcsolatos, a résztvevők által felvetett szakmai/társadalmi problémák, igények, lehetőségek megfogalmazása, amelyekre később közösen válaszokat kereshetünk.
Közösségfejlesztés matematikusoknak? Hogy jövök én ehhez?
Tardos Zsófia vagyok, matematikus szakot végeztem. Az egyetemi évek után néhány évig különféle oktatási tevékenységekben vettem részt, és most már jó ideje pénzügyi cégeknél dolgozom, közel hat éve a WorldQuant-nál. Mindemellett régóta van egy olyan mániám, hogy szerintem közösséghiányos a társadalom. Emiatt sok időt töltök különböző közösségépítéssel és -fejlesztéssel kapcsolatos csoportokon és tanfolyamokon. Ez egy külön szakma, azon belül számos ággal és módszertannal: egyáltalán nem mindegy, hogy egy beszélgetést, amiben a közös témáinkat keressük, hogyan bonyolítunk le. Sokszor nem is az eredményben mutatkozik meg a különbség, hanem abban, hogy ezt az eredményt mennyire érzik magukénak a résztvevők. Az utóbbi évben például egy szociodráma-képzésen vettem részt, ahol arról volt szó, hogy hogyan lehet különböző kreatív (főként dramatikus) módszerekkel úgy facilitálni egy csoportot, hogy az rátaláljon a közös, de valahogyan mégis személyes kérdéseire, és hogy úgy keressen arra új válaszokat, hogy ettől a folyamattól egyre inkább közösséggé váljon.
Sajnos a közösségfejlesztéshez kapcsolódó workshopokon szinte soha nem szoktam matematikához közel álló szakmájú emberekkel találkozni. Így egyrészt nem jut el információ a matematikusokhoz arról, hogy az eredményesség szempontjából fontos az, hogy egy vitát, beszélgetést milyen módon szervezünk, vezetünk le. Másrészt pedig hiány van az olyan közösségfejlesztési kérdésekhez értő szakemberekből, akik közvetíteni tudnak a matematikusok számára. Így aztán arra gondoltam, hogy megpróbálom kicsit pótolni ezt a hiányt! Derüljön ki, hogy milyen módszer hogyan működik a matematikus közegben!
Ennek jegyében először a Medve Matek-nál végeztem szervezetfejlesztő munkát, aztán az ELTE-n kezdtem el segíteni az elsős diákoknak szóló mentorprogram beindításában. Ennek során kiderült számomra, hogy többekben felmerülnek olyan, akár a képzés alapvető céljára is vonatkozó kérdések, amelyeknek fontos lenne valamilyen platformot adni. Másrészt pedig kezdtem újrakapcsolódni a saját egyetemi felemelő és nehéz élményeimmel és a saját szakmai identitásomat érintő problémákkal is. Így aztán személyesen is egyre motiváltabb lettem arra, hogy teremtsünk teret ezeknek a beszélgetéseknek.
Mindeközben megtalált engem a Bolyai Társulat kérdőíve, ami cégeknél dolgozó matematikusoknak szólt. Többek között arról kérték ki a véleményt, hogy ki hogyan látja Társulat jelenlegi működését, céljait, és csatlakozna-e a Társulat tevékenységéhez a matematika oktatása, népszerűsítése érdekében. Felkaptam a fejem, hogy itt mintha valami közösségépítési kezdeményezésről lenne szó! Gondoltam, hátha nyitottak rá, hogy itt próbáljam ki a szociodrámás szemléletet ̶ dráma nélkül persze, nem őrültem meg! Nyitottak voltak, valóban éppen azon gondolkoztak, hogy szerveznének egy közösségépítő eseményt. A Társulattal közösen megszerveztük az első workshopot, facilitátortársként pedig csatlakozott hozzám Keszthelyi Gabriella (BME, Rényi), aki az akadémiai világot képviseli, oktatóként közelről látja a felsőoktatási helyzetet. Gabi sokat foglalkozik tudománykommunikációs témákkal, hamarosan megjelenik egy ismeretterjesztő könyve is. Nagyon örülök neki, hogy együtt formálhatjuk ezt a folyamatot.
Az alábbiakban röviden bemutatom a workshopokat és terveinket. A workshopok során különböző páros, kis- és nagycsoportos módszerekkel dolgoztunk, a workshopok aktuális céljainak megfelelően. Ugyan érdekes lenne mélyebben is belemenni, hogy mikor milyen módszertant választottunk, és miért, de ezek már inkább közösségfejlesztéssel kapcsolatos szakmai kérdések ̶ ebben a cikkben inkább a workshopok eredményeire fókuszálunk.
Első alkalom: „Workshop rólunk, matematikusokról”
2023. március 24-én tartottuk nyitó workshopunkat A workshop egyik fő célja az volt, hogy kiderüljön, nekünk, az akadémiai szektorban és a cégeknél dolgozó matematikusoknak milyen közös, de egyúttal személyes feldolgozandó kérdéseink vannak a matematikával, illetve annak különböző társadalmi vetületeivel kapcsolódóan. Az eseményt a Bolyai Társulat hirdette meg, a helyszínt a Rényi Alfréd Matematikai Kutatóintézet biztosította.
Meglepetést okozott, hogy mindegyik csoport a népszerűsítés, oktatás, ismeretterjesztés, kapcsolatépítés körül látta a legfontosabb kérdéseket. Ezen belül kiemelt lehetőséget láttak a résztvevők abban, hogy „a matematika és a valóság közötti kapcsolatot erősítsék az oktatásban”, azaz az alkalmazás erőteljesebben jelenjen meg mindenütt, minden szinten. Ennek egyik megvalósítási lehetőségeként többek között olyan projektalapú felsőoktatási kurzus terve körvonalazódott, ahol matematikus és természettudományos hallgatók együtt dolgoznának egy-egy közösen felvetett problémán.
A fentieken felül felmerült még a kritikus gondolkodás fejlesztésének fontossága, a matematikusok és más tudományágak képviselői közötti kapcsolatépítés igénye, az egyetemi matematikusképzésben rejlő személyiségfejlesztési lehetőségek témája, illetve a kérdés, hogy ki milyen célcsoporthoz kapcsolódóan lát nagyobb potenciált a különböző matematika-népszerűsítési programokban.
Második alkalom: „Pro-Kontra”
Május 15-én, második workshopunkon vitajátékot szerveztünk. Célunk az volt, hogy a korábban felmerült témák közül néhányban mélyebbre ássunk. A résztvevők hat fős csoportokban ültek le beszélgetni egymással, a csapatok tíz megvitatásra felkínált állítás közül választották ki a számukra legérdekesebbet. Az állítások mentén kellett érvelniük azzal a csavarral, hogy a tőlük elsőre távolabb álló vélemény mellett is érveket kellett találniuk.
A két legnépszerűbb vitaindító állítás: 1: „Az, ahogyan egy vizsgára fel kell készülni a matematikus szakon (bizonyítások megértése és megtanulása) olyan képességeket fejleszt, amelyek később jól hasznosíthatóak a munkában, akár kutató, akár alkalmazott matematikusként”, 2: „A magyarországi matematikai tehetséggondozás túlzottan versenyközpontú”.
Sok érv összegyűlt amellett, hogy a bizonyítások tanulása hasznos tevékenység: jobb megértést ad, ami segíti az intuíciót is, bebetonozza a tudást, segít kifejleszteni olyan általános képességeket és attitűdöket, mint például a helyes érvelés, fegyelmezettség. Több gondolat felvetődött amellett, hogy más, az itthoni rendszerben kevésbé hangsúlyos tevékenységek is hasznosak lehetnének: fordulhatna több figyelem az alkalmazhatóságra és az alkalmazási készségekre, illetve a felsőoktatásban kínálhatnának olyan tantárgy teljesítési módokat is, amelyek jobban fejlesztenék a kreativitást. Szóba került az is, hogy sok külföldi képzés (pl. az USA-ban) jóval kevésbé bizonyításközpontú, és ezeknek a képzéseknek is sok előnye van, érdemes lehet innen is inspirálódni
A versenyek kapcsán egyrészt felmerült, hogy ezek az események sokak számára vonzóak, sok örömet, erős motivációt adnak arra, hogy fejlesszék magukat, továbbá maga az esemény és a felkészülés is tud jó közösségi élmény lenni. Másrészt viszont többen egyetértettek abban, hogy a versenyek által mért és fejlesztett képességek nem feltétlenül pont azok, amelyek a későbbi boldogulásban fontosak lehetnek. Felmerült az a gondolat is, hogy érdemes lenne jobban odafigyelni a versenyzés okozta lelki nehézségekre is, illetve alternatív lehetőségekkel támogatni azokat az egyébként érdeklődő és tehetséges diákokat, akiket a versenyzés gondolata nem vonz, inkább visszatart. Többen jutottak arra a konklúzióra, hogy ugyan látjuk, hogy szükség lenne más műfajokra is, egyelőre nem világos, hogy mik lehetnének ezek.
Harmadik alkalom: „Kínos piknik”
Június 3-án szombat délelőtt a Margitszigeten találkoztunk. Ezen az eseményen az volt a célunk, hogy kellemes környezetben, kötetlen hangulatban beszélgessünk a matekhoz fűződő kellemetlen élményeinkről, hátha együtt jobban meg tudjuk érteni és esetleg feloldani azokat.
A résztvevők saját személyes történeteiket egymással megosztva keresték az élményeik mögött meghúzódó közös pontokat. Érdekes volt látni, hogy a felmerült témák jelentős hányada összefüggésben állt egyfajta szégyenérzettel, szorongással, önbizalomhiánnyal. Ezek gyakran említett okaként említették a gyors gondolkodással kapcsolatos elvárásokat. A záró körben többen is azt emelték ki, hogy milyen jó érzés volt megtapasztalni, hogy sokan osztozunk ezekben a nehéz érzésekben, és hogy milyen őszintén megnyíltunk egymásnak. Feltették a kérdést, hogy mit tehetnénk annak érdekében, hogy gyakrabban beszéljünk meg egymással ilyesmit akár szervezett keretek nélkül is.
A másik fontos kérdés az volt, hogyan tudnánk segíteni a fiataloknak abban, hogy ne érezzék magukat egyedül ezekkel az érzésekkel, amikor például egyetemre kerülnek. Jó lenne őket mentorálni, elmesélni nekik, hogy mások is hasonló érzésekkel küzdöttek, sőt küzdenek a mai napig. Többen kiemelték, hogy a doktori képzés évei emberpróbálóak tudnak lenni, így érdemes lenne több figyelmet szentelni annak, hogyan lehetne a doktoranduszokat jobban támogatni ebben az időszakban. Valamint többekben felmerült a matematikus- szocializációnkból fakadó, de aztán az élet sok területére kiterjedő maximalizmusunk témája is.
Hogyan tovább?
Rengeteg továbbgondolni való jó ötletet hallottunk egymástól, sok tanulsággal szolgáltak a workshopok. Mi, szervezők igyekszünk majd ezeket a nyár folyamán strukturálni, ősszel pedig úgy folytatjuk az első félévben elkezdett folyamatot, hogy már konkrét projekttervek is születhessenek.
Bármikor lehet csatlakozni ehhez a folyamathoz akár a MatEgylet néven létrejött Facebook-csoportunkba (ide posztoljuk majd az új eseményeket), akár rajtunk, facilitátorokon keresztül (Tardos Zsófi, Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.; Keszthelyi Gabi, Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.). A rólunk, matematikusokról szóló workshopsorozat további alkalmait a Bolyai Társulat honlapján és Facebook-oldalán is meghirdeti.
Tardos Zsófia (és a szerkesztők)