A 68. Nemzetközi Matematikai Diákolimpiát Kínában, Sanghaj városában rendezték. A magyar csapat 1 arany, 1 ezüst és 4 bronzéremmel tért haza, a 117 ország között a 16. lett, a törökökkel holtversenyben. Az alábbiakban áttekintjük az egész éves felkészülést és a versenyt.
Ugorjunk vissza az időben 2024 őszére, amikor Krausz Ferenc Nobel-díjas tudós meghívta egy találkozóra a matematika, fizika és informatika diákolimpiai csapatok felkészítését irányító embereket. A megbeszélés során kiderült, hogy az a terve, hogy megalakuljon egy alapítvány, ami támogatni fogja a felkészítést e három tantárgy nemzetközi diákolimpiájára. Létrejött a Matfin Alapítvány, ami a mögöttünk álló tanévben ehhez biztosított forrásokat. A matematika területén az olimpiai felkészítő táborokon kívül a KöMaL, továbbá egy országos szakkörhálózat és több középiskolai verseny támogatását is célul tűzte ki.
Mindhárom tantárgy felkészítési programja eddig is működött, volt mire építeni. Igyekeztünk egy egységes koncepciót megvalósítani, összehangolni a foglalkozásokat és válogatóversenyeket. Aki követi a matematikai diákolimpiákról szóló beszámolókat, az tudja, hogy az évtizedes hagyományokkal rendelkező olimpiai szakkörök mellett az utóbbi években elindult az olimpiai iskola, szombat délelőtti foglalkozásokkal és őszi-tavaszi táborokkal. Az új program megörökölte ennek nevét, megtartott bizonyos hagyományokat, de új dolgokat is hozott. A korábbi évek tapasztalata az volt, hogy a diákok szívesebben jönnek intenzív táborokba, mint a délelőtti tanítást követően délutáni szakkörökre, vagy szombati külön felkészítésekre. Ezért a Matfin által támogatott új olimpiai iskola programjában rendszeresen szervezett táborok voltak. A táborok általában csütörtök délután indultak és szombaton délben végződtek. Délelőttönként és délutánonként is két-két másfél órás program volt, ami 16 iskolai matekórát jelent. A táborokban két korcsoportban tanultak a diákok, egy junior és egy szenior csoportban, mindkettőben általában 20 diák volt. A táborok minden költségét a Matfin Alapitvány állta. A meghívásnál az előző évi kvalifikációs rendszerben elért eredményt, a KöMaL pontversenyét, az OKTV és Arany Dániel versenyek eredményét vettük figyelembe. Emellett egész évben továbbra is működött péntek délutánonként kéthetente az olimpiai szakkör, ahova külön meghívás nélkül bárki csatlakozhatott.
Szeptember második hétvégéjén rendezte egyszerre mind a három tantárgy az első tábort. A matekosok a Boráros téri Ibis hotelben kaptak szállást, foglalkozásainkat a BME termeiben és a hotel különtermében tartottuk. Pénteken délután ünnepélyes megnyitóra gyűltünk össze a BME dísztermében. Az egyetem rektora Charaf Hassan, Lovász László és Krausz Ferenc szóltak a diákokhoz és tanáraikhoz. Az ünnepségen Kunszenti-Kovács Dávid is szót kapott, bemutatta a 2027-ben Magyarországon sorra kerülő IMO előkészületeit. Az olimpia szó eszünkbe juttathatja a legmagasabb szintű nemes versengést, ezt pedig a régi görögök a művészetek területén is művelték. A matek-fizika-informatika hármasához csatlakozott a muzsika: az ünnepélyes megnyitót még szebbé tette Kovács Lili hegedűjátéka (Bach g-moll szólószonátájának I. tétele, Adagio) és Fajszi Karsa zongoramuzsikája (Johannes Brahms: h-moll rapszódia). Noha mindketten középiskolás korúak, hangszerük és a muzsika „olimpikonjainak” tekinthetők.
A következő két táborunk október végén, december elején hasonlóan a csütörtök-szombat ritmusban zajlott, minden alkalommal tematikus anyag köré szervezve. A foglalkozásokat vezette: Borbényi Márton, Dobos Sándor, Gyenes Zoltán, Hujter Bálint, Kiss Géza, Kós Géza, Kovács Benedek, Lenger Dániel, Molnár-Szabó Vilmos, Németh Márton, Seres-Szabó Márton.
A téli szünetben a junior csoport Dombóváron táborozott. A szenior csoport a hagyományos angol-magyar edzőtáborban vett részt, ennek házigazdái Kerekes Anna, Győrffy Ágoston és Kocsis Anett voltak, az előadók pedig Bollobás Béla, Beke Csongor, Dobos Sándor, Frenkel Péter, Gyenes Zoltán, Haiman Milán, Harangi Viktor, Hraskó András, Kós Géza, Kunszenti-Kovács Dávid. Szilveszter este a táborozók az Operába mentek, ahol az István a király „operás” változatát nézték meg. A csapatnak ezt az élményt egy különleges nyitány vezette fel: a Bajza utcától a kivilágított Andrássy úton végigsétálva sűrű pelyhekben hullott a hó!
A tanév programjai közül nagyon sok esik a január-március terminusra. Válogatóversenyek, Romanian Master of Mathematics verseny, OKTV-döntők, Dürer verseny országos döntője stb. Ezért ebben az időszakban nem volt táborunk, helyette négy alkalommal szerveztünk „olimpiai aspiránsok az egyetemen” hívószóval különleges péntek délutáni programokat. Kettő volt az ELTE-n, ezeket Kós Géza, kettő pedig a BME-n, ezeket Fleiner Tamás és Tóth Géza vezette.
A Surányi emlékversenyt a szokásos módon a Rényi Alfréd Matematikai Kutatóintézet nagytermében írhatták a diákok, a további helyszínek Debrecenben és Szegeden voltak. Ezúton is köszönet Remeténé Orvos Viola tanárnőnek és Schultz János tanár úrnak a helyi szervezésért. Az utolsó, kétnapos válogatóversenyt Balatonszemesen rendeztük meg az OTP üdülőjében a bank támogatásának köszönhetően. Ideális helyszín volt, csendes, nyugodt körülmények között dolgozhattunk.
A válogatóversenyek javításában közreműködtek Csaplár Viktor, Dobos Sándor, Jánosik Áron, Kós Géza, Kovács Benedek, Kovács Tamás, Lenger Dániel, Móricz Benjamin, Nádor Benedek, Németh Márton, Seres-Szabó Márton, Simon László és Velich Nóra.
A verseny után kialakultak a csapatok, a nevek utáni szám az évfolyamot jelzi:
| IMO – | Aravin Péter 9, Bodor Mátyás 12, Holló Martin 12, Szakács Ábel 12, Vámosi Bendegúz Péter 12, Vigh Zalán 12. |
| MEMO – | Kis Ágoston 11, Mihály Zsolt 11, Pázmándi József 10, Sánta Gergely 11, Szabó Sámuel 11, Vödrös Dániel 11. |
Iskolák szerint Zsolt a budapesti Árpádból, Zalán a szegedi Radnótiból, Bendegúz a debreceni Fazekasból, Mátyás a csíkszeredai Márton Áronból, a többiek a budapesti Fazekasból érkeztek. A történeti hűség kedvéért tegyük hozzá, hogy Péter két évig volt Fazekasos, a legutóbbi tanévet az USA-ban töltötte, ahol intenzíven kömalozott, a felkészítő foglalkozásokat pedig online követte.
Májusban az olimpiai iskolának Balatonboglár adott otthont, a kézilabdások NEKA táborában lakhattunk, és ott tarthattuk a foglalkozásokat is. A péntek délutánt igazi ünneppé emelte Obádovics Gyula professzor úr látogatása. Ő egy élő legenda, aki most, századik életévében is kiváló egészségnek örvend. Hosszú és tanulságos életútjáról mesélt a diákoknak. Az előadás után a diákok körülvették, szelfik készültek, dedikálások, sok mosoly és barátságos bátorító szó, nagyon kedves alkalom volt!
Az olimpiát megelőzően a csapat június közepén a Fazekasban tréningezett Kós Géza, Kovács Benedek és Dobos Sándor vezetésével, majd az érettségik után következett a felkészítés célegyenese, a kibővített edzőtábor. Kisebb korszakváltáshoz érkezett ez a tábor. Eddig a KöMaL fizika táborával sok-sok éven át együtt lehettünk (a MATFUND Alapítvány szervezésében) Dombóváron az Európa Szállóban, amiért ezúton is köszönet vendéglátónknak, Tigelmann Péternek. Az új rendszerben az idei évben csak matekosok voltak a táborban, ami 31 diák részvételével Visegrádon került megrendezésre. Szállásunk az Aquamarina hajóhotel volt. A foglalkozásokat az IMO és MEMO csapatok vezetői tartották, tehát a pár sorral feljebb említett három emberhez csatlakozott Lenger Dániel tanár úr is. A tábor zárónapján a Renaissance étteremben egy királyi lakomán vehettünk részt.
A csapat utazása Sanghajba kalandosan indult. A hírekben is szerepelt az a tájfun, ami éppen ekkor vonult át ezen a térségen . Még indulás előtt megkaptuk a Lufthansa légitársaság értesítését, hogy e miatt járatunkat később indítják majd. A frankfurti reptéren gördülékenyen ment minden, szállást és vacsorát biztosítottak egy közeli hotelben, és másnap reggel végre elindulhattunk. A hosszú repülőút után még át kellett esni a kínai határellenőrzéseken, de végül megérkeztünk. Sanghajban van egy nemzetközi középiskola, amelyben kb. 3000 diák tanul. Itt szállásolták el a diákokat. Az iskolának falakkal körülvett, őrökkel védett hatalmas saját területe, ezen belül kollégiumi szállásai, sportpályái, színháztermei, uszodája, sőt az egyik épület alagsorában még saját jégpályája is van.
A helyettes vezetők innen 20 perces buszútra lévő hatalmas előkelő szállodában laktak, a versenynapok után ide érkeztek a vezetők és megfigyelők, itt zajlott a koordinálás és a záró zsűri ülés is. Idén Kós Géza volt a magyar csapat vezetője, a problémakiválasztó bizottságban pedig Haiman Milán dolgozott. A koordinátorok csapatát erősítette Csahók Tímea. Megfigyelőként és jövő évi szervezőként ott volt Karlócai Orsolya és Kós Rita, továbbá Freud Róbert, aki a tervek szerint jövőre a zsűri elnöke lesz. Személyében megelevenedik az olimpia történelme, hiszen ő 1964-ben, Moszkvában volt versenyző, az 1970-es keszthelyi nemzetközi diákolimpián pedig szervezőként közreműködött. Nagy öröm, hogy most is jó egészségben, frissen és energikusan vett részt mindenben, még a koordinálásban is nagy szerepet vállalt.
A megnyitóünnepség egy sportcsarnokban volt, ünnepélyes hivatalos köszöntő beszédekkel, szimfonikus zenekarral, több tánccsoporttal és a csapatok hagyományos felvonulásával. Különlegességként az egyik tánccsoport produkciójában négy humanoid robot is részt vett és a többiekkel együtt mozgott a színpadon. A következő két napon zajlott le maga a verseny, a szokásos rendben: mindkét nap 4 és fél óra alatt kellett három-három feladatot megoldani. A feladatlapokról és az eredményekről részletes információ található az olimpia hivatalos honlapján. A csapat tagjait már felsoroltuk, közülük Ábel aranyérmet szerzett, Bendegúz ezüstöt, Martin, Mátyás, Péter és Zalán bronzot.
Minden feladat 7 pontot ért, tehát maximum 42 pontot lehetett szerezni. Az éremhatárok: 29 ponttól arany-, 23-tól ezüst-, 16-től bronzérmet lehetett kapni. Ábel harmadszor volt olimpikon és mindháromszor aranyérmet szerzett, ami kivételesen jó eredmény! A többieknek is szívből gratulálunk kiváló teljesítményükhöz!
A házigazdák rengeteg programot szerveztek, hogy a diákok jól érezzék magukat azokon a napokon, amikor a dolgozatok értékelése folyik. Kiváló előadókat hívtak változatos témákban, lehetett sportolni, táncolni, kézműveskedni, korcsolyázni, társasjátékozni, barátkozni, de szerveztek kirándulást a helyi Disneylandbe is. Sajnos a viharosra forduló időjárás miatt a közös esti hajóút elmaradt. A záróünnepséget az iskola nagy színháztermében tartották, az iskola diákjai erre több produkcióval készültek, ismét láthattunk táncosokat, énekkart. Az ünnepség záró részében levetítették Magyarország hivatalos bemutatkozó és a jövő évi olimpiára hívogató kisfilmjét, majd felsorakozott a kínai és magyar csapat és a házigazdák ünnepélyesen átadták az olimpia zászlóját a következő évi szervezőnek. Megható pillanat volt, ami mindenki számára jelezte, egy év múlva nálunk lesz az IMO! (Hivatalos honlapján már sok információ elérhető: https://imo2027.hu)
A hazautazás napján a magyar brigád még önállóan nyakába vette a várost. Metróztunk, sétáltunk, felmentünk az Oriental Pearl Tower kilátójába, ahol 259 méter magasban lehetett körbesétálni az üvegpadlón.
Mielőtt valaki hüledezni kezdene a magasságtól, tegyük hozzá, hogy a közelben áll több még ennél is magasabb épület, közülük is kiemelkedik a Sanghaj Center, ami 632 méteres.
Hazafelé elkapott minket egy alapos monszuneső, így most már ez is hozzátartozik az élményeinkhez. A repülőn pihentünk, figyeltük a kijelzőkön, hogyan közeledik gépünk az otthonunkhoz, szeretteinkhez. A reptéren a családok lelkes tapssal fogadták az érkezőket, velük együtt mondhatjuk: Szép volt fiúk!
Utóirat: 1997-ben kezdtem, így könnyű kiszámolni, hogy harminc évig kísértem csapatvezető-helyettesként a matematikai diákolimpiára a csapatot. Ezúton is köszönöm mindazoknak, akik ezt lehetővé tették, munkatársaknak, kollégáknak és azoknak, akikkel az olimpiákat végigélhettem, a versenyzőknek. Sok szeretettel emlékezem vissza, hogy Reiman István vont be ebbe a munkába és 23 éven át Pelikán József mellett dolgozhattam, mindketten már az örök olimpikonok közt nyugszanak. Végül hálásan köszönöm családom támogatását.
Dobos Sándor, a diákolimpiai csapat helyettes vezetője
