Mentál-matematika, karácsonyi ünnepi matekozás Bertalan Zoltán és Berkó Erzsébet segedelmével
RLV
Évek óta részt veszek a Rátz László 
Vándorgyűléseken, nagyon igyekszem szabaddá tenni magam a nyári szünet 
elején erre a néhány napra. Jó találkozni a kollégákkal, jó részt venni 
az érdekes előadásokon, szemináriumokon, s jó utána közösen vacsorázni, 
játszani… S játék közben annyi mindenről lehet beszélgetni – hiszen a 
„mocsárból” úgysem jövünk ki egyhamar, vagy MaZso úgyis tud egy „pontos 
lépést”… Mindez persze igen fárasztó, s jól meg kell választani, hogy 
mire is ülünk be, hiszen komoly munka több órán át előadásokat 
hallgatni, feladatokon gondolkozni … De aztán, hazafelé a teljes 
kimerültség és a szellemi feltöltöttség vegyes érzésével ülünk buszra, 
vonatra, miközben lelkesen érdeklődünk utastársunktól, hogy mit 
hibáztunk, milyen érdekes eseményt is hagytunk ki. Én mindig úgy érzem, 
hogy a lehető legjobbat választottam, hiszen annyi érdekességet hallok! 
🙂
Aztán nyáron lehet ezeken tovább gondokozni, a saját matektáborban
 az újonnan hallott ötleteket kipróbálni. Olyan jó dolgokat lopok! 🙂
S
 aztán olyan is van, amit nem fogok tudni így (ahogy kaptam) sosem 
elmesélni, bemutatni a gyerekeknek. Ilyen volt Bertalan Zoli és Berkó 
Erzsi fantasztikus „Mentál-matek” előadása. Ezt látni kellett, ez nem 
elmesélős.

Merthogy úgy volt, hogy Erzsi és Zoli 
komolyan, mindenféle hókusz-pókuszoktól mentesen elővezettek valamit, 
mondták, hogy figyeljünk, meg hogy számoljunk, meg azt is, hogy rakjuk 
ide meg oda, emeljünk, keverjünk, … aztán leesett az állunk, mert 
mindenféle előzetes figyelmeztetés nélkül beleszaladtunk abba, hogy már 
vége, mert már elő is bukkant az elrejtett kártyalap, a törpék 
karácsonyi ajándékozása az előre megrajzolt gráf alapján történt, s még 
sorolhatnám hosszasan. Mondhatnám, hogy micsoda dolog, hogy ezt így nem 
lehet, hogy tessék előre szólni, hogy most fogok elképedni… De ez így 
volt jó, ez így volt izgalmas. Zoli és Erzsi csak úgy, spontán 
belevittek minket a játékba, s nem volt nagy dobpergés, de máris 
elámultunk, s kértük, hogy „Még egyszer!” S akkor jött a trükk még 
egyszer, s mondták, hogy mire figyeljek, s mit számoljak, meg írjak, 
videózzak… S azt is mondták, hogy addig csinálják, amíg rá nem jövünk – de csak sejtettük, s sejtéseink lettek nyári házi feladatnak.
	Ez nem elmesélős előadás, ezt látni kell.
Már minálunk…
Szóval, ha nem tudjuk bemutatni, akkor 
kérjük meg… S ez így is történt, írtam egy óvatlan levelet Bertalan 
Zolinak, hogy lenne-e kedve a tanítványinkat elszórakoztatni? A válasz 
pedig azonnal jött: Nagyon szívesen, mikor jöhetek?
Igen 
elszégyelltem magam, amikor megtudtam, hogy ez a kis kiruccanás Zolinak 
Békéscsabáról, Erzsinek pedig Szolnokról egy-egy hosszú utazást fog 
jelenteni. Kérték, hogy ne egy nagy közönségnek kelljen bemutatni a 
trükköket, hanem – mivel zömében kártyás trükkök – legfeljebb osztálynyi
 gyerek legyen egyszerre jelen.
Így is szerveztük. Megszerveztünk 
részükre egész napra egymás után hat bemutatót, s hozzá ennyiszer 30 
diákot. (Ugye, ismerős, milyen egymás után hat órát megtartani? S milyen
 lehet hat egymás utáni élménymatekot, előadást?!)

Egész napos ünnep
A megbeszélt napon az előadások előtt 
két órával megjelent Zoli egy bőrönddel (bőröndnyi eszköz, csoki, 
ajándék…), majd Erzsi is hamarosan, hasonlóképpen felszerelkezve. 
Beszélgetni nem volt idő, készülni kellett. Hat tanórára.
Úgy 
alakult, hogy a téli szünet előtti utolsó matematikaórákra tudtuk 
megszervezni ezeket az ünnepi bemutatókat, és bevallom, mindegyik méltó 
volt a karácsony előtti időszak ünnepi zárására. 
Élmény volt 
megfigyelni a gyerkőcöket, ahogy – számukra aztán végképp újszerűen – a 
„bűvészek” belerohantak egy-egy trükkbe. Figyeltek, jegyezték a 
sorrendet (a kihívott segítők igyekeztek mindenbe belekötni, s alaposan 
megkeverni a kártyapaklit!), de ennek ellenére váratlanul érte őket, 
hogy már „át is vágták őket”, már észrevétlenül ki is választotta a 
bűvész a gondolt lapot. Tanakodtak, hogy hol van a csalás, hogyan, s ki 
figyelmeztette a bűvészt, hogy melyik lapot választották… De a két 
kollégánk kedvesen, nyitott lapokkal is lejátszotta velük újra, s 
megmutatta, hogy a lapok járását nem ők befolyásolták, az törvényszerű. 
Már csak be kellene bizonyítani! 🙂

S ez olyan aranyos! Ilyenkor mindig van olyan bátor diák, aki kimegy, 
hogy „Ja, ez egyszerű…”, majd a táblánál rájövünk közösen, hogy nem is
 olyan egyszerű… De azért biztatást kapunk, hogy jó lesz, jó nyomon 
haladunk, tessék gondolkodni, aztán majd írjátok meg!
A nap végén a 
szakköröseim nem engedték el a bűvészeket: élmény volt, ahogy láttam, 
hogyan melegednek bele egy probléma elemzésébe, fejtegetésébe. Igazán 
irígykedtem, hogy a gyerekeimet ennyire megfogta a példa, megfogták őket
 a kollégáim. Valahogy így kellene a többi matematikai „trükköt” is 
bevezetnem, tanítanom!

Visszaemlékezés
Nem tudok elég hálás lenni ezért a 
napért, ezekért a vidám percekért. Erzsi és Zoli komoly készüléssel, s 
nehéz logisztikával, óracserékkel készültek, hogy számunkra örömet 
okozzanak. Én biztosra mentem, hiszen láttam a vándorgyűlésen, s átéltem
 ezt az érzést.
Kívánom, hogy sokan részesüljetek benne, nagy szeretettel ajánlom ezt a „műsort”! (Erzsi és Zoli hozzájárulásával.)
https://www.bolyai.hu/files/RLV_2023_eloadas_BerkoE_BertalanZ.pdf
Székely Péter
Eötvös József Gimnázium, Budapest
 
								 
				 
															 
															 
								 
								 
								 
								