Visszatekintés: Polymath8

Facebook
Nyomtatás
Polym Mjby

2013. május 13-án Yitang Zhang előadást tartott a Harvard egyetemen. Az előadó nevét akkoriban kevesen ismerték, a vázolt eredményt pedig a legtöbben elérhetetlennek tartották: a szomszédos prímszámok különbsége nem tart a végtelenhez. Az előadásról másnap a Nature magazin is beszámolt, hozzátéve, hogy Zhang bizonyítását az Annals of Mathematics lektorai elsőrangúnak tartották és közlésre javasolták. A bizonyítás Daniel A. Goldston, Pintz János és Cem Y. Yıldırım módszerét feljeszti tovább, akik 2005-ben az Elliott–Halberstam-sejtés feltevése mellett igazolták, hogy a szomszédos prímek közötti különbség végtelen sokszor legfeljebb 16. Zhang az Elliott–Halberstam-sejtés egy gyengített változatát igazolta, és ebből le tudta vezetni, hogy a szomszédos prímek közötti különbség végtelen sokszor legfeljebb 70 millió. Azonnal megindult a találgatás, hogy a bizonyítás finomhangolásával (pl. az Elliott–Halberstam-sejtés Zhang-féle gyengítésének erősítésével) nem lehet-e a 70 milliós korlátot csökkenteni és Goldston–Pintz–Yıldırım 16-os korlátjához közelíteni. Terence Tao ebből a célból indította el 2013. június 4-én a Polymath8 projektet.

Míg Yitang Zhang egyedül és titokban dolgozott, addig a Polymath projektek célja minél több ember bevonása a teljes nyilvánosság mellett. Hogy az utóbbi lehetséges-e és szükséges-e, azt Timothy Gowers vetette fel először, 2009. január 27-én. A matematikai kutatás egy új formájáról van szó, amelynek kiváló eredményeket köszönhetünk – olyanokat is, amelyeket a hagyományos módon valószínűleg nem értünk volna el. A Polymath8 projekt kiemelkedően sikeres volt: jelentősen erősítette az Elliott–Halberstam-sejtés Zhang-féle variánsát [2], továbbá az említett 70 milliós korlátot levitte 246-ra [3]. Minderről írtam részletes összefoglalót [1].

A fentiekkel egyidőben én személyesen rossz híreket kaptam: két kutatási pályázatomat is elutasították. Talán ennek is köszönhető, hogy rögtön az elején belevetettem magam a Polymath8 projektbe. Már 2013. június 5-én hozzászóltam Tao blogbejegyzéséhez, amit további 250 hozzászólásom követett azon a nyáron. Hiszen levegőváltásra volt szükségem, a saját projektjeimre pár hónapig rá se tudtam nézni. A közös munkát úgy kell elképzelni, mint a hagyományos – tábla előtti vagy emailben zajló – eszmecserét. Annyi a különbség, hogy többen vagyunk, és ezért jobban pörög a dolog. Eleinte gátló, később pedig felszabadító érzés, hogy hibázhatunk, és a hibáinkat mindenki látja. Hiszen mindenki hibázik, a Fields-érmes matematikus ugyanúgy, mint a műkedvelő amatőr. A Polymath8 átsegített egy nehéz időszakon, és összehozott olyan kollégákkal, akikkel máskülönben nem írtam volna közös cikket. Nem utolsósorban mindenki nyomon követte a projektet: azok is, akik elképzelhetetlennek tartották, hogy ilyen módon komoly eredmények születhetnek. A résztvevők élményeit és tapasztalatait gyűjti egybe a [4] cikk.

Irodalomjegyzék

[1] G. Harcos, Prímek, Polignac, Polymath, Mat. Lapok (N.S.) 20 (2014), no. 2, 1–13.

[2] D. H. J. Polymath, New equidistribution estimates of Zhang type, Algebra & Number Theory 8 (2014), 2067–2199.

[3] D. H. J. Polymath, Variants of the Selberg sieve, and bounded intervals containing many primes, Res. Math. Sci. 1 (2014), no. 12, 83 oldal.

[4] D. H. J. Polymath, The “Bounded gaps between primes” Polymath project – A retrospective analysis, EMS Newsletter, no. 94, December 2014, 13–23.

Harcos Gergely
Rényi Alfréd Matematikai Kutatóintézet

A rovat ajánlott cikkei
Az Érintő, és benne a Tudomány rovat mostanában sokat foglalkozik a mesterséges intelligencia egyre növekvő szerepével a matematikában. Pach János írása Pálvölgyi Dömötöréhez hasonlóan az Erdős-sejtés cáfolatától indul, de más vizekre hajózik…
A lefedőkongruenciák elmélete Erdős Pál egyik legkedvesebb kutatási területe volt. Gyarmati Katalin cikke egy olyan problémájának történetét vázolja, amelynek megoldására kezdetben 10, majd 1000 dollárt ajánlott fel. Sejtésének az ellenkezőjét bizonyították be a 2000-es években. Itt egy elemi bizonyítást láthatunk a probléma továbbgondolására.
Ez a cikk több szempontból is Pálvölgyi Dömötör MI-ről és matematikáról szóló írásának folytatása. Az eredmény, amelyről beszámolunk, ugyanabból a gondolatkörből nőtt ki, amely az egységtávolságok problémájánál is fontos szerepet játszott és sok szálon kapcsolódik magyar matematikusok munkájához.
Ez a szöveg a ChatGPT 5.5 Thinking modell segítségével készült: ő írta az első verziót, majd visszajelzéseim alapján újra és újra átírta, végül a végső verziót átszerkesztettem és kiegészítettem. Már önmagában ez is jól mutatja, mennyire témába vág, amiről a cikk szól. – Pálvölgyi Dömötör.
Mi található a valós számokon túl? Hát, sokan tudják: a komplex számok! Node azon is túl? Sir William Rowan Hamilton (képünkön a róla készült festmény, forrás:Wikipedia) a 19. században felfedezte a kvaterniókat, de még ezeken is túlléphet, és szépen felépítve eljuthat az olvasó az októniók és szedéniók fogalmához Csonka Bence cikkéből.
Hírlevél feliratkozás