matematikatörténet
Ez a rövid cikk alapvetően didaktikai szándékú és fő célja, hogy megmutassa a XX. század egyik legkiemelkedőbb magyar matematikusának, Neumann Jánosnak egy igazán világra­szó­ló ered­ményét, pontosabban az ahhoz vezető fő gondolatokat, amit ma „Minimax-tételnek” vagy a játék­­elmélet alaptételének is neveznek. A leírtak alapján akár egy középiskolai kísér­leti kipró­bálást is meg lehet szervezni, amit a szerző meg is tett évekkel ezelőtt több vidéki és fővárosi iskolában.

Világszerte az egyik legismertebb matematikus volt a 86 éves korában tavaly elhunyt John Forbes Nash, akinek élete ihlette az Oscar-díjas Egy csodálatos elme című filmet (Főszereplők: Russell Crowe, Jennifer Connelly, Rendező Ron Howard, 2001). A hosszú évtizedeken át paranoid skizofréniában szenvedő matematikus a játékelmélet terén elért kiemelkedő eredményeiért 1994-ben (Harsányi Jánossal és Reinhard Seltennel megosztva) megkapta a közgazdasági Nobel-díjat.

(A fotó 2008-ban készült a második nemzetközi játékelméleti konferencián.)

Húsz éve nincs közöttünk Erdős Pál. Többek rábeszélésére megpróbálom felidézni néhány vele kapcsolatos emlékemet: talán sikerül a személyiségét új szemszögből is megvilágítanom... − A Strasbourgban élő és dolgozó magyar matematikus, Komornik Vilmos bár csak rövid ideig ismerhette Erdőst, személyes élményei mégis sokat hozzátesznek ahhoz a képhez, amelyet az életrajzokból, anekdotákból vagy legjobb barátainak írásaiból ismerhettünk meg. 2016 szeptemberében „Pali bácsi” halálának huszadik évfordulójáról emlékezünk meg.
Ottlik Géza (1912–1990) nemcsak Kossuth- és József Attila-díjas író, műfordító, de kiemelkedő tudású bridzsversenyző, valamint világhírű szakíró, a bridzsjáték megújítója volt. Fiatal korának helyszíne, az „Iskola a határon” sokak által ismert, de azt már kevesebben tudják, hogy az egyetemet matematika-fizika szakon végezte el Fejér Lipót tanítványaként. Életrajzi írásaiból az erre vonatkozó részleteket a Magyar Elektronikus Könyvtárból Lengyel Péter író (Ottlik jogörököse) engedélyével közöljük.
Talán még nem hallottak arról, hogyan tette Hilbert valóban axiomatikussá az euklideszi geometriát, és hogyan akarta logikailag megalapozni az egész matematikát. És arról, hogy az általános relativitáselmélettől kezdve a kvantummechanika születéséig szinte mindenütt ott volt, – beleértve a számítástudományt is – ahol a jövő született.
A lvivi Skót Kávéház olyan kiváló lengyel matematikusok gyülekező helye volt, mint Banach, Borsuk, Mazur, Kuratowski, Steinhaus, vagy épp Ulam. Itt jegyezték fel egy kemény fedeles füzetbe, a Skót Könyvbe a fontosabb matematikai prob­lé­má­kat. Tarcsay Zsigmond cikkében a Skót Könyv híres 153-as problémájáról, és a problémát megoldó különleges (és különösen sokoldalú) svéd matematikusról, Per Enfloról lesz szó.
Tavaly ünnepelte fennállásának 100. évfordulóját a világ 20 legrégebbi és ma is aktív matematikai periodikái közé tartozó Acta Scientiarum Ma­the­ma­ti­ca­rum, vagy ahogy röviden hívni szokták: a szegedi Acta folyóirat. Ebben a cikkben Molnár Lajos főszerkesztő rövid áttekintést ad a Szegedi Tudományegyetem Bolyai Intézete fo­lyó­ira­tá­nak múltjáról és jelenéről.
Henri Poincaré (1854–1912) neve ismerős lehet a geometriából, hiszen a Bolyai-geometria egy modelljét ő adta meg. Poincaré azonban nem csak iskolateremtő matematikus volt, hanem értékes módon járult hozzá a tudományfilozófia fej­lő­dé­sé­hez, és figyelemreméltó gondolatokat fogalmazott meg a matematikafilozófia területén is. Ezeket a gondolatokat fejti ki Molnár Zoltán Gábor.
Szomorúan tudatta a Bolyai Társulat, az MTA és a sajtó, hogy 2023. március 22-én 93 évesen elhunyt a nemzetközileg elismert matematikus, oktató és kutató, T. Sós Vera. Életrajza már ma­te­ma­ti­ka­tör­té­net, számtalan riport készült róla, megismerhetjük személyét, matematikáját, gon­do­la­tait Babai László 25 részes videó­so­ro­za­tá­ból, és az Érintőben is megjelent egy korábban vele készült kisfilm. Simonovits Miklós lapunknak kiegészítette, további részletekkel bővítve a korábban a Rényi Intézet honlapjára írt visszaemlékezését.
Éppen 130 éve, hogy Arany Dániel győri főreáliskolai tanár szerkesztésében először megjelent a Középiskolai Matematikai Lapok. Bíró Bálint 1900-tól 2000-ig tízévenként egy-egy feladatot választott ki a KöMaL csodálatos kincsestárából, mégpedig olyanokat, amelyek megoldói pályájuk során híres matematikusok lettek. A feladatok önmagukban is, megoldóik révén is érdekesek, de a szerző célja az is, hogy a mostani korosztály még szélesebb rétegeit buzdítsa részvételre a mai KöMaL feladatmegoldó versenyeiben.
Egy korábbi Érintő cikkben szerepelt már a híres lvivi Skót Kávéház, ahol kiváló lengyel matematikusok a Skót Könyvbe jegyzeték fel a fontosabb matematikai problémákat. Ebben a cikkben Hugo Steinhaus 123-as sorszámú problémájáról lesz szó, amelyet ma már csak sonkásszendvics-problémaként emlegetnek. Titkos Tamás ismerteti (kicsit leegyszerűsítve) a tételt és a bizonyítás vázlatát.
Vizvári Béla visszaemlékezése Maros Istvánra elválaszthatatlan a kor történelmétől és tu­do­mány­tör­té­ne­té­től, benne a SZTAKI, a NIM IGÜSZI, vagy a SZÁMKI szerepével. Ő maga is jól ismeri az operációkutatás és a számítástechnika fejlődésének utóbbi hatvan évét. Krekó Bélára, Kornai Jánosra, Prékopa Andrásra, Heppes Aladárra, Stahl Jánosra is emlékezik, amikor Maros Istvántól búcsúzik.
álfy Péter Pál 2023. november 3-án, a Magyar Tudomány Ünnepének megnyitó ünnepi ülésén, a Szegedi Tudományegyetem dísztermében meg­tar­tott előadásának szerkesztett szövegét adjuk közre. A cikket a Magyar Tudomány folyóirat engedélyével közöljük. Az idei nyitóelőadás Bolyai Jánosról szólt, aki kétszáz évvel ezelőtt, 1823. november 3-án írta meg édesapjának azt a levelet, amelyben bejelentette a nemeuklideszi geometria fölfedezését ezekkel a szavakkal: „a semmiből egy ujj más világot teremtettem”.
2023 szeptemberében volt René Thom, a neves és sokoldalú francia geométer és topológus születésének századik évfordulója. Ebből az alkalomból eseménysorozattal emlékezett meg róla a párizsi Francia Tudományos Akadémia és volt munkahelye, az Institut des Hautes Études Scientifiques (IHÉS) kutatóintézet. Szabó Szilárd beszámolót készített az ünnepi alkalmakról.
Higgyünk-e a krétainak, aki azt mondja, hogy minden krétai hazudik? Tudhatja-e Micimackó, hogy ha valaki valamiről bármit is tud, az csak Bagoly lehet? Mire kérdez rá ennek az ismertetőnek a harmadik kérdő mondata? Az ördögi körök olyan paradoxonok, amelyekben valaki vagy valami (például egy szöveg) saját magáról tesz állítást. Ron Aharoni hihetetlenül sok hasonló témát és jelenséget vonultat fel a köznyelv, a matematika, a filozófia és a szépirodalom területéről, és írásából számos, ezekkel a furcsaságokkal foglalkozó szerző gondolatait ismerhetjük meg. Molnár Zoltán Gábor írt kritikát a TypoTeX kiadónál Kepes János fordításában nemrégiben megjelent könyvről.
A Gondolat Kiadó a természettudományok és a matematika, valamint a filozófia, a művészetek, az irodalom és a történettudomány köl­csön­ha­tá­sa­it vizsgáló tudománytörténeti sorozatot indított útjára. E sorozat egyik – szü­le­té­sé­nek 100. évfordulója alkalmából Simonyi Károly emlékének szentelt – darabja a Matézis, mechanika, metafizika. A 18-19. század korának eszmetörténeti hátterét elsősorban Descartes, Leibniz, Newton és Kant gondolatai adják, de – erre a kötet szerkesztője, Gurka Dezső tanulmánya a legjobb példa – a filozófiára éppúgy hatnak a ter­mé­szet­tu­do­mányok, mint a filozófiai gondolatok a tudományok alap­kér­dé­se­i­re. A tanulmánykötetet Csizmadia Ákos ismerteti.
Főként arról szól ez a tanulmány, hogy Gödel első és második nemteljességi tételének a népszerűsítő irodalomban szereplő interpretációi milyen értelemben tekinthetők helyesnek vagy hol váltanak át parttalan fantáziálásba, elfeledkezve arról, hogy ezek a tételek mindenféle interpretáció nélkül, önmagukban is érdekes állításokat tesznek a matematikáról. Torkel Franzén: Gödel nemteljességi tételei című, Értelmezések és félreértések alcímű, a TypoTeX kiadónál 2013-ban megjelent könyvéről Molnár Zoltán Gábor írt recenziót.
Gian-Carlo Rota (1932–1999) olasz születésű amerikai matematikus és filozófus. Indiszkrét gondolatai arról, hogyan kell(ene) előadást tartani, cikket írni, 20 év elteltével is őt igazolják. Aki még ma is táblára ír, szívlelje meg a tízből az egyik tanácsának lényegét: A táblahasználatnak két sarkalatos pontja van. Győződj meg arról, hogy a tábla makulátlanul tiszta. A bal felső sarokban kezdj írni a táblára. Szerkesztőségünk kép­vi­se­le­té­ben Besenyei Ádám úgy gondolta, érdemes lefordítani magyarra ezt az élvezetes, az egyesült államokbeli Cambridge-ben egykoron elhangzott előadást.
Diákok, tanárok, matematikatörténészek, matematikusok, figyelem! Kedves szerzőnk, Simonovits András két igazán közérdekű, érdekes és szép összeállítására szeretnénk ráirányítani a Könyvespolc reflektorának fényét. A két ajánlott honlap előadások bemutatóit tartalmazza (nyomtatható vagy vetíthető formában) néhány alapvető fontosságú témáról. A be­mu­ta­tó­so­ro­za­tot tanárok is használhatják; ha ennek alapján tartanak előadást, akkor jelentős mennyiségű munkát takaríthatnak meg.
Cédric Villani 1973-ban született francia matematikus, aki 2010-ben elnyerte a Fields-érmet a Boltzmann-egyenletről és a Landau-csillapításról szóló tételeiért. Nemcsak kiemelkedő ma­te­ma­ti­kus, hanem sikeres közszereplő is: több évig volt a párizsi H. Poincaré Intézet igazgatója, és 2017-től a Macron-párt parlamenti képviselője. Itt látható TED-előadása 2016-ból. A Typotex kiadónál nemrég megjelent könyve – mint maga a szerző – nem mindennapi.