Szántay Csaba: Szabó János. Döbrentey Ildikó rajzaival, (Második kiadás). Richter Gedeon Nyrt, 2024.
A matematika nemtriviális alkalmazásai iránt érdeklődők némelyike esetleg találkozhatott Szántay Csaba (1928–2016) szakkönyvével: [5]. Hoppá, mégsem ő a szerző, hanem hasonlóan nagyívű pályát (kettőt: kutatóit egyetemeken és gyógyszerfejlesztőit a Richterben) befutott fia, a Rátz Tanár Úr Életműdíjas (eleinte: ifj.) Szántay Csaba. Az ő egy meséjére szeretnénk felhívni a figyelmet. Létrejöttét az váltotta ki, hogy a szerző részt vett a Richter TETT: Te és a természettudományok pályázat elindításában, amelyben természettudományos tartalmú mesét várnak el a pályázóktól, ezért kézenfekvő volt egzisztenciabizonyítást adni arra, hogy ez lehetséges. A bizonyítás maga a jelen könyvecske, amely tehát Szántay meséjét tartalmazza.
A túlképzett recenzensnek Benedek Elek mellett még a következő alapművek jutottak eszébe: [2,3,4,8]. Nem nagy túlzás azt mondani, hogy Szántay Csaba eredeti gondolatai mellett mindezeknek az írásoknak a fontos tézisei is megjelennek a műben.
Ja, hogy miről szól? Spoilerezés nélkül igen nehéz elmondani, de kísérletet teszek rá. A kezemben lévő második kiadás két elő- és egy utószót tartalmaz, ezek inkább tanároknak, szülőnek valók. A mese témája a tudomány, a kutatói lét, a kutatói tevékenység vonatkozásairól szól – közel sem ilyen fennkölt és fontoskodó stílusban. A főhős Szabó János egy falucskában élő szegény, magányos szabólegény. Különös vonzalma van a tudományokhoz, de ezt senki nem értékeli a környezetében, sőt nem is ismeri fel. Megnyugtatjuk a (matematikus, kicsi, nagy, tanár) olvasót, hogy Szabó János kérdését mélynek, érdekesnek és jelentősnek fogja tartani.
Tapasztalt szerzőtől, még ha csak tudós is, elvárható, hogy képes legyen magyarul (és angolul) szépen írni. De ez a szöveg a szépségen túl már csak szellemességével, iróniájával is lenyűgözi az olvasót. Felnőtt, jelenlegi, jövendő és volt kutatóknak (szaktól függetlenül, de matematikusoknak kiváltképp) ajánlom. Igazán érdekelne, mivel saját adataim nincsenek, hogy a tizen-, huszonéves ifjúságra hogyan hat. Ők nem riadnak-e vissza a latin nyelvi humortól, vagy nem távolodtak-e el túlságosan a klasszikus meséktől. És hány százalékuk tud lelkesedni egy workaholistáért (közönségesen: munkamániásért)?
Végül egy tanács a potenciális olvasó számára. Bár a szöveget meg lehet találni a hálón, jobban jár az, aki magát a szép könyvecskét – Döbrentey Ildikó rajzaival – veszi kézbe.
Tóth János
c. egyt. tanár
BME Analízis és Operációkutatás Tanszék
Ajánlott irodalom:
- Csermely P., Gergely J., Koltay T., Tóth J.: Kutatás és közlés, Osiris kézikönyvek, Budapest, 1999.
- Dévényi T.: Dr. Ezésez Géza karrierje, (2. kiadás), Gondolat, Budapest, 1980.
- Rényi A.: Dialógusok a matematikáról, 1967.
- Rényi A.: Dialógus a matematika alkalmazásairól, Typotex
- Szántay Cs.: Elméleti szerves kémia, 4. kiadás, Akadémiai Kiadó, Budapest, A kötet online változata elérhető a MeRsz-en
- Tóth J.: Cantor és Bourbaki, Érintő 22(2021).
- Tóth J.: Egy magabiztos kételkedő, Érintő 10(2018).
- Wigner, Eugene P. The unreasonable effectiveness of mathematics in the natural sciences. Mathematics and science 13 (1990): 1–14.
