„A tanítás örökös keresés: hogyan lehetne közelebb vinni, jobban megértetni a gyerekekkel az adott témát, milyen módszerrel, milyen játékokkal lehet felépíteni egy-egy fogalmat, vagy hogyan gyakoroljunk, hogy ne legyen unalmas, hogyan lehetne örömet szerezni matekórán. A legtöbb ötletet, módszert a kollégáimtól lestem el. Kötelező „lopni” egymástól, hiszen egy jó tanár órája rengeteg ötletet indíthat el bennünk.
18 évesen még csak annyit tudtam, hogy szívesen tanulok matematikát. Nem választottam még tudatosan a tanári pályát, később alakult ki, hogy emberekkel szeretnék foglalkozni. Mély emberi kapcsolatok, barátságok épültek tanítványaimmal, és sokszor a szüleikkel is. Ez az élet, ez a munka minden nap más, és új, soha nem unalmas. Az a 45 perc az enyém, lássuk mit tudok kihozni belőle? Ha a gyerekek félnek a matektól vagy unatkoznak, „rosszalkodnak” az órámon, az az én hibám. Ha örömmel játsszák a matematikai játékokat, szívesen gondolkoznak, vitatkoznak, érvelnek, ha ők jól érzik magukat, akkor én is jól érzem magamat.”
