Bár volt néhány igazán kiváló magyar matematikus a Bolyaiak után és a II. világháború előtt is − legyen elég Kőnig Gyula és Dénes, Haar Alfréd, Fejér Lipót és Riesz Frigyes nevét említeni −, matematikai könyvekből igen kevés jelent meg akkortájt. Említtessék meg Szász Pál analíziskönyve (A differenciál- és integrálszámítás elemei (I–II., 1935), vagy Jordán Károly (aki nem azonos a kosárlabdázó Charles Jordannal) két vastag könyve a klasszikus valószínűségszámításról (Fejezetek a klasszikus valószínűségszámításból, 1956) és a differenciaegyenletekről (Jordan, Charles, The calculus of finite differences, 1939, 1947). Nagy hatásúak voltak Beke Manó könyvei az analízisről (1908, 1916) és a determinánsokról (1915, 1925). Stachó (később Szentmártony) Tibor Felsőbb mennyiségtan (1933) műve a kiváló és korán elhunyt topológus évfolyamtársam, Deák Jenő bibliája volt, meglehetősen jól hasznosította. Péter Rózsa végtelen sok kiadást megért ismeretterjesztő könyvecskéje már 1945-ben jelent meg. (Játék a végtelennel, Matematika kívülállóknak. 1945).
1945 után viszont nagy sebességgel lefordították Alexandrov és Kolmogorov könyvét (1952), illetve Petrovszkij könyvét közönséges (1952), illetve parciális differenciálegyenletekről (1955). Sok középiskolás oldotta meg lelkesen Korgyemszkij: Matematikai fejtörők (1962) c. könyvének feladatait. Az újabb korok eredménye, hogy talán ő a legtermékenyebb ismeretterjesztő a magyar matematikai szakirodalomban (ld. az Érintő írásait is).
A későbbi oroszból fordítottakat, amikor már magyar szerzők is írtak sok kiadásban, sok nyelven megjelent könyveket (Szőkefalvi-Nagy és Riesz, 1952; Rényi, 1954-től; Hajós, 1962) már nem is sorolom. Egyre inkább jelentek meg fontos nyugati könyvek (Rudin, 1978; Feller, 1978, Knuth, 1987-től) is magyarul.
De az eredeti orosz nyelvű könyvek is elérhetővé váltak:, az Erzsébet híd pesti lábánál, a Gorkij Könyvesboltban folyamatosan meg lehetett rendelni (évekkel!) előre könyveket és cikkgyűjteményeket. A Matematikai Enciklopédiának érthetetlen módon mind az öt kötetéhez sikerült hozzájutnom, bár különböző években jelentek meg. Mindannyiunknak nagy segítségére volt Tóth úr, aki személyre szabott ajánlatokkal fogadott bennünket. (Egy kis kitérő: az ideiglenesen itt-tartózkodó katonatisztek feleségei a szépirodalmat szerezték be itt, ugyanis otthon sokkal nehezebb lett volna.) Nem elhanyagolható szempont az sem, hogy például az angolból oroszra fordított könyvek ára az eredetiének mintegy negyvened része volt, de természetesen ezek a magyar változatnál is olcsóbbak voltak. (Szomorúan vettük tudomásul, hogy a bolt megszűnését Tóth úr nem élte túl.)
Az oroszból magyarra fordított matematikai tárgyú könyvek egyik gyöngyszeme a Pipacska és Kockapaci (és újabb kalandjaik); ezeket én sokszor felolvasó szülőként élveztem; aki gyerekként, az is felnőtt már azóta. Két kötet mesekönyvről van szó, versekkel, illusztrációkkal a gyerekek számára, és folyamatos segítséggel a szülők számára. Nem matekot tanít, inkább tudatos gondolkodást: nézd meg, hasonlítsd össze, számláld meg, rajzold le. Persze, néhol nyilvánvalóan kilóg a matematikai lóláb (nem Kockapacié). Például az egyenlő számosság meghatározása kölcsönösen egyértelmű hozzárendeléssel visszatérő motívum. Tapasztalatok rendezése, a tudás alkalmazása, tér- és időfogalom szintén fontos összetevők. Heti egy-két alkalom tapasztalatom szerint a gyermek számára (legalább is félévszázada) éppen elviselhető volt.
Kedves Szülők! Olvassátok fel!
És kedves Typotex! Köszönet érte, hogy újra kiadtátok – jó fordításban, szép illusztrációkkal; több kiadásban is.
Tóth János
a Könyvespolc rovat szerkesztője
Levinova, L. A., Szapgir, G. V.: Pipacska és Kockapaci, Typotex, sok kiadásban. Ford. Láng Rózsa és Rozsnyai Ervin, illusztrálta Gaál Éva.
Levinova, L. A., Szapgir, G. V.: Pipacska és Kockapaci újabb kalandjai, Typotex, sok kiadásban, Ford. Láng Rózsa és Rozsnyai Ervin, illusztrálta Gaál Éva.
