A Tokiói Olimpián (és azóta a Paralimpián) elért sikerek sem homályosítják el a tudományos-szakmai versenyeken, megmérettetéseken elért magyar sikereket. Különösen így van ez, ha az eredményt ifjú matematikusok, természettudósok érik el. Augusztus elején Gáspár Attila fényes győzelmet aratott az egyetemistáknak szervezett International Mathematics Competition (IMC) verseny abszolút első helyének megszerzésével.
Az ELTE két csapatot is indított, a fiatal matematikusok kitűnő versenyzéssel − Attila kiemelt első díján kívül − 8 arany- és 1 ezüstérmet zsebeltek be, ezzel a két csapat az egyetemek nem hivatalos versenyében az 5. és 7. helyet szerezte meg. Az IMC-n hagyományosan sok érmet osztanak, idén az indulók kb. negyede kapott első díjat. Az eredmény sorrendjében a versenyzők felső 10%-ába négy magyar is bekerült.
Az idén 28. alkalommal megrendezett versenyen 50 ország összesen 158 egyeteméről érkeztek a versenyzők. Az 589 fiatalnak mindkét versenynapon 4 feladatot kellett megoldania 4 óra alatt: vagy a csapatvezetője által megszervezett alkalommal, vagy a verseny szervezői által biztosított és kötelezően előírt videókonferencia felügyelete alatt.
A különböző szakmai, és ezen belül a matematika versenyeknek nagy hagyománya van a régiónkban − és nemcsak középiskolás fokon. A ’80-as évek végén Csehszlovákiában, illetve Belgrádban (ISTAND) rendeztek versenyeket, utoljára 1989-ben. A régióban a rendszerváltást követően az ostravai Vojtec Jarnik Nemzetközi Matematikaverseny és az IMC folytatta ezt a hagyományt. Mára mindkét versenyre 4 földrészről érkeznek versenyzők. Az észak-amerikai nagy egyetemek diákjai elsősorban a régebbi és versenyzőszámban is nagyobb W. L. Putnam Versenyen vesznek részt.
Az IMC-t legelőször a bulgáriai Plovdivban rendezték meg 1994-ben, a következő években pedig Szófiában, Plovdivban és Blagoevgradban, az EU által finanszírozott Tempus Projektek támogatásával. A cél a korábbi hagyományok folytatása és a bulgáriai rendszerváltást követően a matematikai tehetséggondozás segítése volt. A verseny szülőatyja, Prof. John E. Jayne (UCL, London, UK) egy olyan nemzetközi rendezvényt álmodott meg, amelynek során egyetemisták nemcsak a rangos matematika versenyek szellemiségét viszik tovább, hanem a közös programok révén egymást és egymás kultúráját is megismerhetik. Az IMC-t később 1999-ben és 2009-ben Magyarországon az ELTE támogatásával, 2000 és 2006 között minden évben más-más országban a főváros (vagy egyetemi város) vezető egyetemének segítségével szervezték meg. 2010 óta visszatért Bulgáriába, ahol Blagoevgradban az AUBG (American University in Bulgaria) kampusza ad otthont a versenynek.
A feladatokat az algebra, valós és komplex analízis, geometria és kombinatorika témaköreiből választja ki a csapatvezetőkből álló zsűri (az online versenyek alkalmával pedig egy néhány fős bizottság). A feladatok szövegét angolul kapják meg a résztvevők és a megoldásokat is angolul kell leírniuk. Az IMC létszáma évről évre nőtt – az utóbbi két évben leginkább a „távversenyzés” lehetősége miatt. A külső szemlélő számára talán meglepő helyekről is érkeznek csapatok, de ez nem azért van, mert a verseny színvonala alacsony lenne. Az IMC-n rendszeresen korábbi IMO aranyérmes, IMO nyertes fiatalok szerepelnek, de a korábbi siker sem garancia a biztos győzelemhez. A felkészültségen és azon, hogy „összejöjjenek a dolgok” plusz segítséget jelent a csapatvezetők munkája: ők rendeznek válogatóversenyeket, esetleg felkészülést segítő szemináriumokat, szervezik az utazást, javítják a megoldásokat és „harcolnak” a pontokért a diák megoldásának elmagyarázásával, megértetésével. Az ELTÉ-sek az elmúlt években Ágoston Tamásnak köszönhetik ezt a hátteret.
Nagy öröm, hogy az egyetemi nemzetközi versenyeken kiválóan szerepelő fiatal magyar matematikusok közül egyre többen − mint például Matolcsi Dávid, aki az idei IMC-n megosztott 10-14. helyezést ért el − részt vállalnak a középiskolások versenyeztetésében, a tehetséggondozásban, tanításban. Persze nem is olyan régen ők is a középiskolás matematikaversenyek legjobbjai voltak, tudják, mit és hogyan érdemes átadni ahhoz, hogy mindig új és újabb kiváló matematikus nemzedékek nőjenek fel.
Kós Géza, ELTE Matematikai Intézet
Kós Rita, MATFUND Alapítvány, KöMaL
