Visszatekintés: Polymath8

Facebook
Nyomtatás
Polym Mjby

2013. május 13-án Yitang Zhang előadást tartott a Harvard egyetemen. Az előadó nevét akkoriban kevesen ismerték, a vázolt eredményt pedig a legtöbben elérhetetlennek tartották: a szomszédos prímszámok különbsége nem tart a végtelenhez. Az előadásról másnap a Nature magazin is beszámolt, hozzátéve, hogy Zhang bizonyítását az Annals of Mathematics lektorai elsőrangúnak tartották és közlésre javasolták. A bizonyítás Daniel A. Goldston, Pintz János és Cem Y. Yıldırım módszerét feljeszti tovább, akik 2005-ben az Elliott–Halberstam-sejtés feltevése mellett igazolták, hogy a szomszédos prímek közötti különbség végtelen sokszor legfeljebb 16. Zhang az Elliott–Halberstam-sejtés egy gyengített változatát igazolta, és ebből le tudta vezetni, hogy a szomszédos prímek közötti különbség végtelen sokszor legfeljebb 70 millió. Azonnal megindult a találgatás, hogy a bizonyítás finomhangolásával (pl. az Elliott–Halberstam-sejtés Zhang-féle gyengítésének erősítésével) nem lehet-e a 70 milliós korlátot csökkenteni és Goldston–Pintz–Yıldırım 16-os korlátjához közelíteni. Terence Tao ebből a célból indította el 2013. június 4-én a Polymath8 projektet.

Míg Yitang Zhang egyedül és titokban dolgozott, addig a Polymath projektek célja minél több ember bevonása a teljes nyilvánosság mellett. Hogy az utóbbi lehetséges-e és szükséges-e, azt Timothy Gowers vetette fel először, 2009. január 27-én. A matematikai kutatás egy új formájáról van szó, amelynek kiváló eredményeket köszönhetünk – olyanokat is, amelyeket a hagyományos módon valószínűleg nem értünk volna el. A Polymath8 projekt kiemelkedően sikeres volt: jelentősen erősítette az Elliott–Halberstam-sejtés Zhang-féle variánsát [2], továbbá az említett 70 milliós korlátot levitte 246-ra [3]. Minderről írtam részletes összefoglalót [1].

A fentiekkel egyidőben én személyesen rossz híreket kaptam: két kutatási pályázatomat is elutasították. Talán ennek is köszönhető, hogy rögtön az elején belevetettem magam a Polymath8 projektbe. Már 2013. június 5-én hozzászóltam Tao blogbejegyzéséhez, amit további 250 hozzászólásom követett azon a nyáron. Hiszen levegőváltásra volt szükségem, a saját projektjeimre pár hónapig rá se tudtam nézni. A közös munkát úgy kell elképzelni, mint a hagyományos – tábla előtti vagy emailben zajló – eszmecserét. Annyi a különbség, hogy többen vagyunk, és ezért jobban pörög a dolog. Eleinte gátló, később pedig felszabadító érzés, hogy hibázhatunk, és a hibáinkat mindenki látja. Hiszen mindenki hibázik, a Fields-érmes matematikus ugyanúgy, mint a műkedvelő amatőr. A Polymath8 átsegített egy nehéz időszakon, és összehozott olyan kollégákkal, akikkel máskülönben nem írtam volna közös cikket. Nem utolsósorban mindenki nyomon követte a projektet: azok is, akik elképzelhetetlennek tartották, hogy ilyen módon komoly eredmények születhetnek. A résztvevők élményeit és tapasztalatait gyűjti egybe a [4] cikk.

Irodalomjegyzék

[1] G. Harcos, Prímek, Polignac, Polymath, Mat. Lapok (N.S.) 20 (2014), no. 2, 1–13.

[2] D. H. J. Polymath, New equidistribution estimates of Zhang type, Algebra & Number Theory 8 (2014), 2067–2199.

[3] D. H. J. Polymath, Variants of the Selberg sieve, and bounded intervals containing many primes, Res. Math. Sci. 1 (2014), no. 12, 83 oldal.

[4] D. H. J. Polymath, The “Bounded gaps between primes” Polymath project – A retrospective analysis, EMS Newsletter, no. 94, December 2014, 13–23.

Harcos Gergely
Rényi Alfréd Matematikai Kutatóintézet

A rovat ajánlott cikkei
A Nemzetközi Matematikai Unió (IMU) Ulrike Tillmannt választotta meg következő, 2027–2030-as ciklusának elnökévé. Az IMU szeptemberi hírlevelében tette közzé az új elnök beköszöntőjét a matematikusok közössége és a mestreséges intelligencia kapcsolatáról.
A cikk II. részében a kutatás empirikus eredményeit, a feltételes logit modell becsült paramétereit, valamint a képzési területek (gazdaságtudományi, tanár, STEM) közötti interakciós hatások elemzését ismertetik a szerzők. A kapott eredmények alapján gyakorlati és oktatásmódszertani javaslatokat fogalmaznak meg a jövőbeli egyetemi matematikakurzusok megtervezéséhez.
Hogyan és mire használható ma a mesterséges intelligencia a matematikában? A bizonyításelmélet egyik legutóbbi eredményéből és Gödel második nemteljességi tételéből kiindulva, majd Church tételét kifejtve jut el Molnár Zoltán Gábor írása a hobbitoktól az AI-bizonyítás jövőjéről szóló megfontolandó és megszívlelendő gondolatokig.
Szegedy Krisztián matematikus, mesterségesintelligencia-kutató, a Magyar Tudományos Akadémia külső tagja. 2026. október 3-án megjelent írásában a matematikai kutatást és a matematikusokat „fenyegető” mesterséges intelligenciát szimbolizálja: hogyan jutottunk fel eddig a magas sziklákra, és hogyan hódíthatjuk meg a jövőben a hegycsúcsokat?

A Debreceni Egyetem kutatói diszkrét választási kísérlettel közelítik meg a felsőoktatás egyik valós problémáját: hogyan lehetne a sokszor nehéz, kevéssé motiváló tárgy, a matematika oktatását a hallgatói igényekhez igazítani. Az I. rész a kísérlet felépítését adja; az eredmények és a képzési területek szerinti különbségek a folytatásban lesznek igazán tanulságosak.

Hírlevél feliratkozás