Dr. Győri János, az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Karának oktatója, a Tehetséggondozás, tehetségfejlesztés szakirányú képzésének vezetője nem matematika, hanem magyar szakos tanár, írásaiban azonban nem először foglalkozik a matematikaoktatás, ezen belül is a matematikai tehetségek speciális témakörével.
Megjelent például számos cikkén túl A matematikatanítás mestersége – Mestertanárok a matematikáról (10 vezető matematikatanárral készült), Halmos Mária, Munkácsy Katalin és Pálfalvi Józsefné társszerzőkkel közös interjúkötete (Gondolat, 2007), vagy a Magyar Tehetségsegítő Szervezetek Szövetsége kiadásában a MATEHETSZ Géniusz Könyvtár sorozatában A tehetséggondozás nemzetközi horizontja I. és II., amelyekben az Európai Unión belüli és kívüli tehetséggondozás (köztük a matematikai) jó gyakorlatairól számol be, elsősorban saját tapasztalatai alapján.
2021. őszén megjelent 75 oldalas tanulmánya már a Géniusz Könyvtár 42. kötete, az érdeklődők ezt is, mint az előző 41-et, pdf-ben is letölthetik a MATEHETSZ honlapjáról.
A Tehetségek együtt című könyv a 2016-ban elindult kutatás összegzése, amelyben az immár 60 évvel ezelőtt, 1962. szeptemberében a Fazekas Mihály Fővárosi Gyakorló Általános Iskola és Gimnáziumban elindult első (speciális) matematika tagozatos osztály összes elérhető egykori tanulójával és néhány akkori tanárukkal készült interjú. Csak páran közülük, akik a szakma nagyjaiként széleskörűen ismertek: Andréka Hajnal, Berkes István, Laczkovich Miklós, Lovász László, Major Péter, Pelikán József, Pósa Lajos, Vesztergombi Katalin, vagy tanáruk, Rábai Imre. Rajtuk kívül is az osztályból többen kivételes (több esetben nem is matematikai) karriert futottak be.
Az eltelt több mint fél évszázad során már többen megpróbálták elemezni, megfejteni, mi volt a titka ennek a páratlanul sikeres osztálynak, a korán felfedezett matematikai tehetség, a kitüntetett figyelem kivételes oktatásuk során, vagy a matematika szeretetén túl minden másra is nyitott osztályközösség?
Ám óhatatlanul felmerülhetnek e kutatás alapkérdései is:
- Nem rombolja-e az ilyenféle képzési forma a társadalmi és oktatási egyenlőséget, nem generál-e destruáló elitizmust az oktatásban és a társadalomban, illetve az oktatási intézmények keretein belül?
- A kiemelkedő tehetségek együttnevelése egy területen nem teszi-e „szakbarbárrá” a tehetségeket, akik sok más hasonló társukkal együtt történő fejlesztésük miatt is esetleg elveszítik a reális kapcsolódásukat a világgal, a társadalommal, más tanulócsoportokkal, és így ebben a vonatkozásban is izoláltakká válnak?
- A matematika tagozatos osztályokra jellemző képzési folyamat és struktúra (a tehetségek azonosítása, szelektálása, az intenzív képzés, a sok más kimagasló képességű tanulóval történő együttnevelés, a versenyek és versengés, valamint a képzési forma sok más jellemzője) nem válik-e személyiségrombolóvá, életre szóló traumát okozó fiatalkori tapasztalattá, vagy legalábbis ezzel a képzési formával nem veszítenek-e ezek a tanulók többet, mint amennyit nyernek a fejlődésükben?
A tehetségesek együttnevelésének előnyei vagy hátrányai érdekelték Gordon Győri Jánost a tehetséges tanulók pedagógiai fejlesztése során. Megfogalmazása szerint a Fazekasos specmat-osztály létrehozása se nem szegregálás, se nem szeparálás, inkább teljesítményszelekció. A megkérdezettek többsége rengeteget profitált szakmai és emberi, erkölcsi értelemben is az addig nálunk soha ki nem próbált speciális matematikai tehetséggondozásból. Négyéves – sőt, mint kiderül, ez többeknél (akik egyetemi csoporttársak is lettek) csaknem tízéves – erősen összetartó közösségük magja a mai napig is összejár.
Sajnos a tanulmány a rögzített rengeteg órányi interjúból csak néhány részletet közöl, pedig egy-egy beszélgetés bizonyára önmagában is érdekes lehet. Ráadásul az interjúalanyokat a szerző az anonimitás érdekében két nagybetűvel (nem a saját monogramjukkal) jelöli, és ez a kódolás mesterkéltnek hat annak, aki a szövegből ráismer egyik vagy másik híres professzor ismert történetére.
A 12. oldalon a szerző felsorolta (köszönetet mondva) az interjút bevállaló alanyait, a történeti hűség és teljesség kedvéért meg lehetett volna említeni azokat a volt osztálytársakat is, akik elhunytak – pl. Loparits (Szeredi) Éva –, vagy valamiért nem voltak elérhetők.
A 16. oldal 2. lábjegyzete szerint a Fazekasban azóta is hagyomány, hogy a specmat-osztály a „C” osztály. Megemlíthető, hogy ezt a következő évtől a Berzsenyi Gimnázium is átvette: a „C” lett minden évben a speciális matematika tagozatos osztály. Mindkét iskolában, ha a césekről volt szó, az egyértelműen a fura matekos figurákat jelentette.
Kár, hogy a 23. oldalon végül nem derül ki, pontosan kik és pontosan miért javasolták és döntötték el 60 éve a legelső matematika tagozatos osztály elindítását, helyszínét.
Rábai Imre nem volt a Középiskolai Matematikai Lapok rovatának szerkesztője (34. o.), viszont tény, hogy hosszú évekig az ő átgondolt, tökéletesen felépített feladatsorait tűzte ki a folyóirat az emelt szintű érettségire felkészítés céljából.
Az Irodalomban felsorolt hivatkozások
közül az alábbi link téves: Surányi L. (2012). Kevés ilyen inspiráló
légkört tapasztaltam: Ötvenéves a speciális matematikai tagozat.
Természet Világa, 6.
http://www.termeszetvilaga.hu/szamok/tv2012/tv1206/suranyi.html
Letöltve: 2021. 03. 14. A jó link:
https://www.
A Tehetségesek együtt egy kutatást leíró tanulmány, mégis érdekes és olvasmányos. Kicsit más megvilágításban mutatja be minden tehetséget gondozó pedagógus számára, mint egyedi jó gyakorlatot, a matematikusok körében ismert sztori hátterét, szereplőit, tanulságait. Szeretettel ajánlom az Érintő olvasóinak is.
Oláh Vera
