A négyszámtétel egy csúnya bizonyítása

Facebook
Nyomtatás

Kalmár László Rédei Lászlóhoz írott levelében, amely a Kalmárium, Szabó Péter Gábor által összeállított gazdag [6] gyűjtemény 196–199. oldalain olvasható) találtam a következő állítást, amely négyszámtétel néven szerepel Kalmár sokkal korábbi [4] cikkében is.

1. Tétel Ha \( a,b,c\) és \( d\) olyan pozitív egész számok, hogy \[\displaystyle ab=cd\] akkor van négy olyan természetes szám, \( x,y,z\) és \( u\), hogy \[\displaystyle a=xy, b=zu, c= xz, d=yu.\tag{1}\]

Ott a bizonyítás nagyjából másfél oldal terjedelmű, teljes indukción alapul, és Kalmár egy kanadai kollégája (De Witte) a múlt század hatvanas éveinek végén a bizonyítás publikálását javasolja annak egyszerűsége miatt. A teljes Kalmár-bibliográfia [5] szerint úgy tűnik, mégsem készült a cikknek angol változata.

Adunk itt egy „csúnya” bizonyítást arra, hogy a feltétel nemcsak elégséges, hanem szükséges is.

Bizonyítás. Jelölje tetszőleges \( \xi\) természetes szám logaritmusát \( \overline{\xi}\). Akkor a bennünket érdeklő kérdés az, hogy mi a szükséges és elégséges feltétele annak, hogy a \[\displaystyle\begin{pmatrix} 1 & 1 & 0 & 0 \\ 0 & 0 & 1 & 1 \\ 1 & 0 & 1 & 0 \\ 0 & 1 & 0 & 1 \\ \end{pmatrix} \begin{pmatrix} \overline{x} \\ \overline{y} \\ \overline{z} \\ \overline{u} \\ \end{pmatrix}= \begin{pmatrix} \overline{a} \\ \overline{b} \\ \overline{c} \\ \overline{d} \\ \end{pmatrix}\] lineáris egyenletrendszernek létezik megoldása. Erre a közismert válasz [3, 184. oldal, 1. tétel] vagy [2, 86. oldal, 3.4.3. tétel]: pontosan akkor, ha az \(\textbf{A}:=\begin{pmatrix} 1 & 1 & 0 & 0 \\ 0 & 0 & 1 & 1 \\ 1 & 0 & 1 & 0 \\ 0 & 1 & 0 & 1 \\ \end{pmatrix}\) együtthatómátrixnak és az \((\textbf{A}\vert\textbf{b})\) úgynevezett kibővített mátrixnak (ahol \(\textbf{b}:=\begin{pmatrix} \overline{a} \\ \overline{b} \\ \overline{c} \\ \overline{d} \\ \end{pmatrix}\)) a rangja megegyezik. Néhány sorművelet után könnyen látszik, hogy ez épp akkor teljesül, ha a feltétel fennáll.

Be kell még látnunk, hogy a feltétel teljesülése esetén léteznek alkalmas egész számok. Az egyenletrendszer explicit megoldása ilyen alakban írható: \[\displaystyle \overline{y}=\overline{a}-\overline{x}\quad \overline{z}=\overline{c}-\overline{x}\quad \overline{u}=\overline{b}-\overline{c}+\overline{x}.\]

Legyen \(c=c_1c_2\), és írjuk fel az \( a\) és \( b\) számot \( a=c_1\alpha, b=c_2\beta\) alakban (a \( c_1,c_2,\alpha,\beta\) pozitív egész számokkal), akkor \[\displaystyle x=c_1\quad y=\alpha\quad z=c_2\quad u=\beta\] egy kívánt előállítás.\(\Box\)

Természetesen a feltétel elegendőségének bizonyításához a második rész elegendő. A feltétel szükségessége pedig az (1) egyenlet megfelelő oldalainak összeszorzásával azonnal adódik.

A négyszámtétel messzemenően általánosítható ([4, 3. §, 12.]). Ezek közvetlen vagy közvetett hasznossága azonban nem nyilvánvaló, míg Kalmár eredeti tételét nemcsak saját maga használta, hanem (természetes számok helyett bizonyos polinomokra) Rédei is, amint ezt szintén a levélgyűjteményben olvashatjuk. Kalmár dolgozatában érdekes gráfelméleti szemléltetés is szerepel.

A csúfság például abban áll, hogy a számelmélet alaptétele nélkül az \( a\) és \( b\) szám fenti felbontása nem látszik bizonyíthatónak. Igazából a négyszámtétel egyenértékű az alaptétellel. Az [1] Erdős–Surányi könyv éppen a négyszámtételen keresztül jut el az alaptételhez, és a négyszámtételre (10. oldal, 2. tétel) éppen egy ilyen független – geometriai jellegű – bizonyítást ír le. Mint fentebb említettük, a korai Kalmár-féle bizonyítás [4] teljes indukción alapul.

A szépség, ha van, talán abban, hogy monomokat tartalmazó összefüggések lineárissá tehetők a logaritmus alkalmazásával – még ha nem is erre szokás a logaritmust és iteráltjait a számelméletben használni.

Be kell azt is vallanom, hogy a fenti módszer olyan bonyolultabb állítások bizonyítására, amilyen például Vass J. [7] 2.1. lemmája (amiben az oszthatóság fontos szerepet játszik), nem látszik egyszerűen alkalmazhatónak.

A szerző köszönettel tartozik Freud Róbertnek hasznos megjegyzéseiért.

Tóth János

Irodalomjegyzék

[1] Erdős P., Surányi J.: Válogatott fejezetek a számelméletből, POLYGON, Szeged, 1996.

[2] Freud R.: Lineáris algebra, ELTE Eötvös Kiadó, Budapest, 1996.

[3] Fried E.: Lineáris algebra, Tankönyvkiadó, Budapest, 1964. (ELTE TTK Egyetemi jegyzet)

[4] Kalmár L.: A számelmélet alaptételéről. Matematikai és Fizikai Lapok, 43 (1936), 27–45.

[5] Kalmár László: munkássága. Kalmár Bibliográfia. http://www.inf.u-szeged.hu/projectdirs/kalmar/pages/munkassaga_bibliografia.php

[6] Szabó P. G. (szerk.): KALMÁRIUM. Kalmár László levelezése magyar matematikusokkal, Polygon, Szeged, 2005.

[7] Vass, J.: A generalization of Euler’s criterion to composite moduli, arXiv preprint arXiv:1507.00098 (2015).

A rovat ajánlott cikkei
A lefedőkongruenciák elmélete Erdős Pál egyik legkedvesebb kutatási területe volt. Gyarmati Katalin cikke egy olyan problémájának történetét vázolja, amelynek megoldására kezdetben 10, majd 1000 dollárt ajánlott fel. Sejtésének az ellenkezőjét bizonyították be a 2000-es években. Itt egy elemi bizonyítást láthatunk a probléma továbbgondolására.
Ez a cikk több szempontból is Pálvölgyi Dömötör MI-ről és matematikáról szóló írásának folytatása. Az eredmény, amelyről beszámolunk, ugyanabból a gondolatkörből nőtt ki, amely az egységtávolságok problémájánál is fontos szerepet játszott és sok szálon kapcsolódik magyar matematikusok munkájához.
Az Érintő, és benne a Tudomány rovat mostanában sokat foglalkozik a mesterséges intelligencia egyre növekvő szerepével a matematikában. Pach János írása Pálvölgyi Dömötöréhez hasonlóan az Erdős-sejtés cáfolatától indul, de más vizekre hajózik…
Ez a szöveg a ChatGPT 5.5 Thinking modell segítségével készült: ő írta az első verziót, majd visszajelzéseim alapján újra és újra átírta, végül a végső verziót átszerkesztettem és kiegészítettem. Már önmagában ez is jól mutatja, mennyire témába vág, amiről a cikk szól. – Pálvölgyi Dömötör.
Mi található a valós számokon túl? Hát, sokan tudják: a komplex számok! Node azon is túl? Sir William Rowan Hamilton (képünkön a róla készült festmény, forrás:Wikipedia) a 19. században felfedezte a kvaterniókat, de még ezeken is túlléphet, és szépen felépítve eljuthat az olvasó az októniók és szedéniók fogalmához Csonka Bence cikkéből.
Hírlevél feliratkozás