2018. augusztus 1-je és 9-e között a brazíliai Rio de Janeiro adott otthont a matematikusok nemzetközi kongresszusának (angolul: International Congress of Mathematicians, rövidítve: ICM). Ez a rendezvény a matematika legnagyobb ünnepe: négyévente kerül megrendezésre, és – ellentétben a legtöbb konferenciával, melyek egy-egy területre összpontosítanak – a matematika összes jelentős ágát napirendjére tűzi, sőt, a matematikaoktatást, illetve -történelmet, valamint a matematika népszerűsítését is.
Az első világkongresszust 1897-ben rendezték Zürichben, a másodikat 1900-ban, ezután négyévente. A sorozatot csak a világháborúk szakították meg: az 1916-os kongresszus elmaradt, az 1936-os után pedig egészen 1950-ig kellett várni a folytatásra.
Az összejövetelen ezúttal 114 ország körülbelül 3000 matematikusa vett részt. A rendezők azonban egy nagyobb közönséget is célba vettek: nyilvános előadásokkal, kiállításokkal kedveskedtek a nem-matematikusoknak, továbbá a brazíliai matematikai diákolimpia érmeit is a kongresszus alatt adták át. Mindent egybevetve az összes résztvevő száma 10000-re tehető (csak összehasonlításként: az első kongresszuson körülbelül 200 matematikus vett részt). Gondolhatjuk, hogy egy ilyen nagyszabású eseménynek már a puszta lebonyolítása is óriási feladat. A modern időkben ezt a rendező ország matematikai szervezetei a Nemzetközi Matematikai Unióval (International Mathematical Union, IMU) közösen látják el.
A brazil rendezők igazán kitettek magukért. Élvezetes nyitó- és záróünnepséget, bankettet varázsoltak nekünk, ezek során találkozhattunk indián, maracatu és szamba tánccsoportokkal; városnéző kirándulásokat szerveztek (jómagam a Megváltó Krisztus szobrához, Selarón lépcsőjéhez és a Cukorsüveg-hegyre látogattam el); és segítőkész önkéntesek egész hadát vonultatták fel. Nagyon büszkék voltak rá, hogy ők rendezhették meg az első világkongresszust a déli féltekén.
A kongresszuson kerül sor néhány kivételes presztízsű matematikai díj átadására is. A Fields-érmet minden alkalommal legfeljebb négy, 40 évnél nem idősebb matematikus kapja meg, ehhez hasonlóan egy fiatal kutatót tüntetnek ki a Nevanlinna-díjjal, számítógéptudománnyal kapcsolatos munkásságáért. A Gauss-érmet matematikán kívüli alkalmazásért (a mostani kitüntetett munkásságának köszönhetően például az MRI vizsgálatok ideje jelentősen rövidült), a Chern-érmet életműdíjként, a Leelavati-díjat pedig a matematika népszerűsítéséért lehet elnyerni (az idei díjazott erős politikai ellenszélben egy „matematikai falut” hozott létre Törökországban, ahol matematikát tanít fiataloknak) – ezeket már életkorra vonatkozó megszorítás nélkül. A kongresszus kellemetlen, de érdekes epizódja, hogy az egyik Fields-érmes medálját a díjátadó után nem sokkal ellopták. A díjazott néhány nappal később kapott egy második medált, könnyen lehet, hogy az eredeti érem (a szintén Rio de Janeiróban ellopott Rimet-kupához hasonlóan) soha nem fog előkerülni.
Noha a kongresszus tematikájában tényleg lefedi a mai matematikát, bizonyos területek nagyobb hangsúlyt kapnak, ezt a következőképpen tudom érzékeltetni. A rendezvény programjának megfelelően a tudósok a délelőtt folyamán plenáris (minden matematikusnak szóló), a délutánokon pedig szakterületek szerint specializált előadásokon vettek részt. Értelemszerűen a plenáris előadások – a rendezők szándéka szerint – kiemelt figyelmet kaptak, és tanulságos volt látni, hogy ezeken az előadásokon mennyire domináltak azok a témák, amelyek (szorosabban vagy lazábban) vagy az algebrai geometriához, vagy a dinamikai rendszerekhez kapcsolódtak. Úgy tűnik, hogy jelenleg a világ matematikusai erre a két területre, illetve ezek határterületeire figyelnek oda a legjobban, ezeket tartják a legfontosabbaknak. (Egyébként hasonló következtetésre juthatunk akkor is, ha megnézzük a Fields-érmesek kutatási területeit, a mostaniakat az utóbbi néhány évtized nyerteseivel együtt.)
Feltétlenül említést kell tennünk a magyar matematika óriási sikeréről is. A kongresszus körülbelül 250 meghívott előadója közül hét is magyar volt (név szerint: Babai László, Balogh József, Máthé András, Némethi András, Szegedy Balázs, Tardos Gábor és Tóth Bálint). Összehasonlítva ezeket a számokat a világ, illetve Magyarország népességével, egészen rendkívüli képviseletnek örvendhet a magyar matematikusközösség.
A 2022-es kongresszus rendezésének lehetőségét Szentpétervár nyerte el.
Írásomat azzal zárom, hogy a díjazottakat név szerint (és országukkal együtt) felsorolom, valamint megadok néhány a kongresszussal kapcsolatos linket.
A Fields-érmesek Caucher Birkar (Irán/Egyesült Királyság), Alessio Figalli (Olaszország), Peter Scholze (Németország) és Akshay Venkatesh (India/Ausztrália) voltak, a Nevanlinna-díjas Constantinos Daskalakis (Görögország), a Gauss-érmes David L. Donoho (Egyesült Államok), a Chern-érmes Masaki Kashiwara (Japán), a Leelavati-díjas pedig Ali Nesin (Törökország).
A kongresszus honlapja: http://www.icm2018.org.
A Fields-érmesek bemutatása: http://www.icm2018.org/wp/2018/08/02/researchers-from-germany-india-iran-and-italy-win-the-2018-fields-medal/.
A kongresszus youtube csatornája: http://www.icm2018.org/wp/icm-videos-youtube/.
Maga Péter
MTA Rényi Alfréd Matematikai Kutatóintézet
